Az ügy egy újságírónak a Bíróság és a Törvényszék bírái és főtanácsnokai által 2018. január 1-je óta benyújtott összeférhetetlenségi nyilatkozatokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelmére vonatkozott. A Számvevőszék jelenleg hivatalban lévő tagjainak nyilatkozatait közzéteszik a Számvevőszék honlapján, de hivatali idejük lejártával törlik őket. A Bíróság megtagadta a hozzáférést a volt tagok kért nyilatkozataihoz, azt állítva, hogy azok „igazságügyi dokumentumoknak” minősülnek, amelyek nem tartoznak a Bíróság közigazgatási dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló határozatának hatálya alá.

Az ombudsman vizsgálatot indított e panasz ügyében, és felvilágosítást kért azzal kapcsolatban, hogy a Bíróság hogyan különbözteti meg a birtokában lévő bírósági és közigazgatási dokumentumokat. Röviddel a vizsgálat megindítása után azonban a Számvevőszék tájékoztatta az ombudsmant, hogy megváltoztatta gyakorlatát, és most kérésre hozzáférést biztosít az érdekeltségi nyilatkozatokhoz, kivéve e nyilatkozatok bizalmas mellékleteit. A Számvevőszék azt is kijelentette, hogy kérésre rendelkezésre bocsátja azon tagjainak valamennyi korábbi nyilatkozatát, akiknek a megbízatása lejárt.

Az ombudsman üdvözölte a Számvevőszék időben hozott döntését az átláthatóság növeléséről ezen a területen. Úgy ítélte meg, hogy a panasz megoldódott, és lezárta az ügyet. Ugyanakkor megosztott a Számvevőszékkel néhány észrevételt a Bíróságnak a nyilvános hozzáférés iránti kérelmek kezelésével kapcsolatos igazgatási tevékenységével kapcsolatos megbízatásával kapcsolatban.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Központi Bank (EKB) hogyan kezelte a panaszos [1] által 2022-ben benyújtott visszaélést bejelentő jelentéssel kapcsolatos eljárási szempontokat. A visszaélést bejelentő személy jelentése egy felvételi tisztviselő és a felvett személy közötti állítólagos családi kapcsolatra vonatkozott.

A panaszos olyan magatartást tapasztalt az állítólagos jogsértők részéről, amely véleményük szerint nem megfelelő magatartásnak (többek között zaklatásnak) minősült. A panaszos kapcsolódó igazgatási vizsgálatot kért.

Az EKB úgy döntött, hogy a visszaélést bejelentő személy jelentését az állítólagos nem megfelelő magatartás kérdésével együtt értékeli. Arról is tájékoztatta a panaszost, hogy a benyújtott bizonyítékok nem indokolják közigazgatási vizsgálat megindítását. A panaszos mindkét pontot közigazgatási panasszal vitatta, amelyet az EKB elfogadhatatlannak nyilvánított egyéni érdek hiánya (a két kérdés közös kezelése) vagy megtámadható határozat hiánya (a közigazgatási vizsgálat megindításának elmulasztása) miatt.

A panaszos az ombudsmanhoz fordult, és vitatta az EKB elfogadhatatlansági határozatát. Az ombudsman vizsgálata során a panaszos arra is felkérte az ombudsmant, hogy vizsgálja meg alaposabban a visszaélést bejelentő személyek jelentéseinek és panaszainak az EKB-nál történő kezelését.

Az ombudsman megállapította, hogy az EKB által a panaszos közigazgatási panaszának elfogadhatatlanná nyilvánítására adott indokok nem voltak meggyőzőek.

Az ombudsman azt is megjegyezte, hogy vizsgálata során jelentős fejlemények történtek az ügyben, és hogy a kapcsolódó magas szintű belső vizsgálatok még folyamatban vannak. Ezen túlmenően az EKB saját kezdeményezésére véglegesítette jelentési, vizsgálati és fegyelmi keretrendszerének felülvizsgálatát. Ilyen körülmények között az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy abban az időpontban további vizsgálatok nem voltak indokoltak, és lezárta a vizsgálatot.

 

[1] Anonimitási okokból – többek között a panaszos neme tekintetében – a szöveg a panaszosra „ők”/„ők”/„ők”-ként hivatkozik.

 

Az uniós ügynökségek központi szerepet játszanak azáltal, hogy végrehajtják az uniós szakpolitikákat, és technikai, tudományos és jogi szakértelmet biztosítanak a kulcsfontosságú ágazatokban. Az a felfogás, hogy köztisztviselőik olyan magánérdekeket követnek, amelyek ellentétesek a feladataikkal, alááshatja a munkájukba vetett közbizalmat. Az európai ombudsman következetesen kiemelte a „forgóajtó-jelenség” kockázatait, amikor a személyzet külső szerepekre költözik, különösen a magánszektorban. Még néhány nagy horderejű ügy is okozhat nyilvános nyugtalanságot és hírnévromlást, amint azt a közelmúltbeli vizsgálatok is tükrözik.

Ugyanakkor az uniós közigazgatásnak képzett szakembereket kell vonzania az olyan prioritások kezelése érdekében, mint a fenntarthatóság, a digitalizáció és a biztonság. Az olyan intézkedések, mint a várakozási időszakok és a munkahelyi korlátozások befolyásolhatják a karrier rugalmasságát, különösen az olyan területeken, mint a jog, a pénzügyek vagy a technológia.

Mindezek alapján ez a vizsgálat rendszerszintű szempontból megvizsgálta, hogy az uniós ügynökségek hogyan kezelik a forgóajtó-jelenséggel kapcsolatos ügyeket. A cél az volt, hogy azonosítsák a bevált gyakorlatokat, valamint a meglévő szakpolitikák és gyakorlatok esetleges hiányosságait. E célból az ombudsman részletesen felülvizsgálta a 15 uniós ügynökség által bevezetett politikákat, és 54 olyan aktát vizsgált meg, amelyek kilenc uniós ügynökség által kezelt egyedi ügyekre vonatkoztak. Az ombudsman vizsgálócsoportja öt uniós ügynökség képviselőivel találkozott a lezáratlan kérdések tisztázása érdekében.

Szinte az összes olyan uniós ügynökség, amely dokumentációt nyújtott be az ombudsmannak, azt állította, hogy elfogadta az Európai Bizottság megközelítését a magánszektorbeli munkakörökbe távozáskor vagy fizetés nélküli szabadság idején átkerülő személyzet jogi kötelezettségeinek végrehajtására vonatkozóan. Az ombudsman azonban megállapította, hogy egyes uniós ügynökségek részletesebb és átfogóbb iránymutatással rendelkeznek e jogi kötelezettségek végrehajtásáról, mint mások. Az ombudsman által feltárt különbségek a következőkre vonatkoznak: hogyan kezelik az ügynökségek a szolgálatot követő tevékenységekről szóló késői vagy hiányos értesítéseket, hogyan értékelik az ügynökségek az ilyen értesítéseket, az előírt enyhítő intézkedések jellege, a bejelentett, szolgálatot követő tevékenységekre vonatkozó határozatok átláthatósága és az azokból eredő kötelezettségek nyomon követésének módja, valamint az, hogy az ügynökségek hogyan képzik a személyzetet etikai kötelezettségeikre.

Az ombudsman megállapította továbbá, hogy a személyzeten kívüli személyek, azaz az ügynökségek igazgatótanácsának vagy felügyelőtanácsának tagjai megbízatást követő tevékenységeire vonatkozó szabályok és politikák jelentősen eltérnek egymástól. Az ügynökségek igazgatótanácsának legtöbb tagját a nemzeti hatóságok nevezik ki, és azok saját tagállamukat képviselik, ami azt jelenti, hogy továbbra is a nemzeti etikai szabályok hatálya alá tartoznak, amelyek tagállamonként eltérőek. A forgóajtó-jelenségből eredő esetleges összeférhetetlenségek és reputációs károk kezelése érdekében az e vizsgálatban vizsgált uniós ügynökségek irányító szervei közül csak néhány fogadott el a (volt) igazgatótanácsi tagok megbízatás utáni tevékenységeit szabályozó politikákat.

Annak érdekében, hogy segítse az uniós ügynökségeket a forgóajtó-jelenségre vonatkozó szabályaik további megerősítésében, az ombudsman egy sor bevált gyakorlatra vonatkozó iránymutatást határozott meg:

• Egy erős feddhetetlenségi keret a megelőzéssel kezdődik: elengedhetetlen, hogy a személyzetet és az igazgatótanács tagjait egyértelmű iránymutatással, rendszeres képzéssel és folyamatos figyelemfelkeltő kezdeményezésekkel lássák el az etikai kötelezettségek teljes körű megértésének biztosítása érdekében.
• Ezt megerősítik a forgóajtó-jelenségek kezelésére szolgáló robusztus szabványos működési eljárások, amelyek egyértelmű, lépésről lépésre történő megközelítést biztosítanak az értesítésekhez, értékelésekhez és megfeleléshez.
• Előzetesen átlátható kritériumokat kell megállapítani a szolgálat vagy megbízatás utáni szerepkörök korlátozására vonatkozóan, hogy az egyének teljes mértékben tisztában legyenek a korlátozásokkal, mielőtt csatlakoznának.
• A magánszektor felé történő elmozdulás jelzése esetén az ügynökségeknek gyorsan kell cselekedniük: alapos kockázatértékeléseket kell végezniük, azonosítaniuk kell a lehetséges összeférhetetlenségeket, és azonnali elővigyázatossági lépéseket kell tenniük, például vissza kell vonniuk a hozzáférési jogokat vagy szükség esetén át kell ruházniuk a felelősségi köröket.
• A döntéshozatalnak tisztességesnek, átláthatónak és jól dokumentáltnak kell lennie, lehetővé téve az egyének számára, hogy észrevételeket tegyenek a javasolt korlátozásokkal kapcsolatban, ugyanakkor biztosítva, hogy a kockázatokat arányos intézkedések, például várakozási időszakok, lobbizási tilalmak vagy szükség esetén nyílt tilalmak révén hatékonyan kezeljék.
• Az időben meghozott, indokolással ellátott határozatoknak egyértelműen fel kell vázolniuk a fellebbezési jogokat.
• Az alapos döntéshozatalon túl az elszámoltathatóság az erős végrehajtástól függ. Ez magában foglalja az engedélyezett tevékenységek összefoglalóinak közzétételét, az előírt feltételeknek való megfelelés aktív nyomon követését és a titoktartási kötelezettségek betartását.
• Amennyiben jogsértés gyanúja merül fel, az ügynökségeknek haladéktalanul reagálniuk kell - megállapítva a tényeket, és súlyos esetekben fegyelmi eljárást folytatva - a bizalom fenntartása és az intézményi integritás megőrzése érdekében.

Az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy az uniós ügynökségek sokat tanulhatnak egymás gyakorlataiból. Az ombudsman ezeket a bevált gyakorlatokra vonatkozó iránymutatásokat azokra az esetekre kívánja alkalmazni, amelyekre a jövőben felhívhatják a figyelmét.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság (az EU Afrikai Unió melletti küldöttsége) hogyan kezelte a támogatási kérelmet, valamint az esetleges összeférhetetlenséggel kapcsolatos aggályokra.

A panaszos részt vett a pánafrikai választási kapacitások támogatására irányuló projektre vonatkozó pályázati felhívásban. A küldöttség elutasította a panaszos kérelmét, mivel a felhívásban engedélyezett maximális százalékos arányt meghaladó uniós finanszírozást kért. A panaszos azt állította, hogy tipográfiai hibáról van szó, és hogy a küldöttségnek a kérelem elutasítása helyett pontosítást kellett volna kérnie. A panaszos azt is állította, hogy az e felhívás keretében finanszírozott projekt kidolgozásában részt vevő szakértő egy olyan szervezetnél dolgozott, amely a felhívás keretében pályázatot nyújtott be.

Az ombudsman megállapította, hogy a Bizottságnak saját belső iránymutatásai alapján a panaszos hibáját „nyilvánvaló elírásnak” kellett volna tekintenie, és felvilágosítást kért a panaszostól és/vagy kijavította a panaszos hibáját. Azt is megállapította, hogy a Bizottság nem értékelte megfelelően a panaszos esetleges összeférhetetlenségre vonatkozó állításait. Ez a két hiányosság hivatali visszásságnak minősült. Az ombudsman mindkét megállapítás tekintetében úgy ítélte meg, hogy nem lenne helyénvaló megfelelő ajánlásokat tenni, mivel időközben a támogatást már odaítélték. Mindazonáltal három javaslatot tett, amelyek célja az ilyen problémák jövőbeni hasonló esetekben való előfordulásának megelőzése.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság hogyan csökkentette az egy korábbi vezető által a magánszektorban betöltött álláshoz kapcsolódó összeférhetetlenségi kockázatokat. A személyi állomány tagja, aki korábban a Bizottság versenypolitikai osztályán dolgozott, egy transznacionális [átalakított] társasághoz költözött a verseny- és szabályozási ügyekért – többek között Európáért – felelős felsővezetőként. Mielőtt a [redacted] társasághoz került volna, a volt alkalmazott elhagyta a Bizottságot, és csatlakozott egy globális ügyvédi irodához. A Bizottság azt követően engedélyezte az ügyvédi irodához való költözést, hogy a volt alkalmazott bejelentette az ezen állás betöltésére irányuló szándékát.

Az ombudsman megállapította, hogy az ügyvédi irodához való költözés engedélyezésével összefüggésben a Bizottság intézkedéseket fogadott el az ügyvédi irodánál végzett munka szempontjából releváns ügyekkel vagy ügyekkel foglalkozó korábbi alkalmazott jelentette kockázat csökkentésére. A Bizottságnak az ügyvédi irodához való költözést engedélyező határozata több korlátozást is tartalmazott. Például a volt alkalmazottnak tilos volt közvetlenül vagy közvetve olyan ügyekben dolgoznia, amelyek szolgálati ideje alatt a volt alkalmazott felelősségi körébe tartoztak, vagy azokhoz közvetlenül kapcsolódó ügyekben. Annak érdekében, hogy segítsen a volt alkalmazottnak azonosítani azokat az eseteket, amelyek a szolgálatból való kilépést követően bármikor összeférhetetlenségi kérdéseket vethetnek fel, a Bizottság felvette az ügyek listáját, amelyet az alkalmazott tényleges távozását követően frissített.

Az ombudsman vizsgálata megerősítette, hogy a Bizottság szilárd megközelítést fogadott el annak értékelésére, hogy a korábbi alkalmazottnak a [kitakart] vállalatnál betöltött későbbi szerepével összefüggésben a fent említett listán nem szereplő versenyjogi ügyek mindazonáltal összeférhetetlenséghez vezethetnek-e, mivel olyan ügyekhez kapcsolódnak, amelyekért a korábbi alkalmazott volt felelős. Az ombudsman üdvözölte ezt a megközelítést.

Az ombudsman lezárta a vizsgálatot, és arra a következtetésre jutott, hogy nem történt hivatali visszásság azzal kapcsolatban, ahogyan a Bizottság a szóban forgó munkakörhöz kapcsolódó összeférhetetlenségi kockázatokat kezelte.