Ez a saját kezdeményezésű vizsgálat azt vizsgálta, hogy az uniós ügynökségek hogyan kezelik azokat a „forgóajtó-jelenséggel” kapcsolatos ügyeket, amelyekben vezető beosztású és/vagy vezető beosztású alkalmazottak, valamint irányító szerveik azon tagjai vesznek részt, akik az ügynökségük elhagyását követően a magánszektorban helyezkednek el.

Az ombudsman alaposan áttekintette a 15 uniós ügynökség által végrehajtott politikákat, és kilenc ügynökség 54 ügyiratát vizsgálta meg. Emellett a vizsgálócsoport öt ügynökség képviselőivel is találkozott, hogy konkrét kérdéseket tisztázzon.

Az ombudsman megállapította, hogy bár egyes uniós ügynökségek különösen részletes és átfogó iránymutatást fogadtak el a forgóajtó-jelenséggel kapcsolatos ügyekről, a kulcsfontosságú területeken jelentős eltérések vannak az ügynökségek között. Ezek közé tartozik, hogy az ügynökségek hogyan kezelik a szolgálatot követő tevékenységekről szóló késedelmes vagy hiányos értesítéseket; a bevezetett enyhítő intézkedések jellege és hatálya; az ilyen intézkedéseknek való megfelelés nyomon követésének módja; valamint a személyzet számára az etikai kötelezettségeikkel kapcsolatban nyújtott képzés.

A vizsgálat jelentős eltéréseket tárt fel az irányító testület tagjainak (például az igazgatótanácsoknak vagy a felügyeleti tanácsoknak) a megbízatást követő tevékenységeire vonatkozó szabályokban is. A vizsgált ügynökségek közül csak néhány fogadott el politikákat az ilyen tevékenységek szabályozására.

Annak érdekében, hogy segítse az uniós ügynökségeket a forgóajtó-jelenségre vonatkozó szabályaik további megerősítésében, az ombudsman számos iránymutatást adott ki a bevált gyakorlatokról. Megerősítette továbbá, hogy hivatala ugyanezeket az iránymutatásokat fogja alkalmazni a forgóajtó-jelenséggel kapcsolatos konkrét ügyekre vonatkozó jövőbeli vizsgálatok során.