A panaszos, egy belga székhelyű nonprofit szervezet részt vett egy uniós finanszírozású projektben, amelynek célja az idősek IKT-megoldások használata során felmerülő problémáinak kezelése volt. Egy pénzügyi ellenőrzés megállapította, hogy a panaszos által a munkaidő nyilvántartására használt rendszer megbízhatatlan volt. Következésképpen a Bizottság több mint 85 000 EUR visszafizettetésére törekedett a panaszossal.

Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy az ellenőrök elismerték, hogy a panaszos által két konkrét „végrehajtandó anyaggal” kapcsolatban végzett munka, valamint az érintett munkaidő jogszerű volt. Ezért úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem indokoltan utasította el az e munkához kapcsolódó személyzeti költségeket. Ennek kezelése érdekében ajánlást tett a Bizottságnak, hogy ennek megfelelően csökkentse a visszafizettetni kívánt összeget.

A Bizottság teljes mértékben elfogadta az ombudsman ajánlását, és megállapodott abban, hogy közel 37 000 euróval csökkenti a visszafizettetendő összeget. Ebben az összefüggésben az ombudsman lezárta az ügyet. Az ombudsman azonban a többi „végrehajtandó anyaggal” kapcsolatban külön vizsgálatot folytat a pénzeszközök visszafizettetésével kapcsolatban.

Az ügy egy szolgáltatási szerződés Európai Bizottság általi felmondására vonatkozott. A panaszos azt állította, hogy a Bizottság nem válaszolt leveleire, alapos ok nélkül szüntette meg a szolgáltatási szerződést, és lassan fizette ki a neki küldött számlákat. Késedelmes fizetések és kártérítések miatt is kártérítést kért.

Az ombudsman kivizsgálta ezeket az állításokat. Az elsőt illetően arra a következtetésre jutott, hogy mivel a Bizottság végül válaszolt a panaszos leveleire, az ügy megoldódott. Ami a második állítást illeti, amely a szerződés alapos ok nélküli állítólagos megszüntetésére vonatkozik, az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot, mivel a szerződés feljogosította a Bizottságot arra, hogy azt bármikor felmondja, és mindenesetre a Bizottság valóban alapos indokkal szolgált a felmondásra. Ami a harmadik állítást illeti, az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy megoldást találtak a számlák késedelmes kifizetésének problémájára, mivel a Bizottság végül kifizette a panaszosnak az elvégzett munkáért járó összegeket, és beleegyezett a késedelmi kamatok megfizetésébe. Végül, ami a kártérítési kérelmet illeti, az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy nincs szükség további vizsgálatra az ügyben, mivel a Bizottság kártérítést fizetett a panaszosnak az elszenvedett kárért, és a szerződés nem rendelkezett semmilyen más típusú kár megtérítéséről.

Az ügy arra vonatkozott, hogy a Bizottság elutasította és javasolta bizonyos, a 6. KP támogatási megállapodása keretében alvállalkozásba adott tevékenységekhez kapcsolódó költségek visszafizettetését. Az ombudsman vizsgálata alapján a Bizottság úgy határozott, hogy nem hajtja be a közel 87 000 EUR összegű költségeket. A Bizottság kifejtette, hogy úgy határozott, hogy megváltoztatja eredeti határozatát azon az alapon, hogy a panaszos jóhiszeműen és a Bizottság által adott tanácsokkal összhangban járt el.

Az ombudsman üdvözölte ezt az új határozatot; mindazonáltal sajnálatosnak találta, hogy a panaszosnak évek óta fennáll a lehetősége arra, hogy jelentős mértékben visszaszerezze a rábízott pénzeszközöket.

A panaszos, egy Z országban működő kutatóintézet, a hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogram keretében részt vett egy uniós finanszírozású projektben.

Egy ellenőrzés szabálytalanságokat tárt fel a projekttel kapcsolatban, ami arra késztette a Bizottságot, hogy több mint 300 000 euró visszafizettetését kérje a panaszostól, annak ellenére, hogy tisztázta az általa szolgáltatott szabálytalanságokat. A panaszos nem volt elégedett az eredménnyel, és panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz.

Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy az ellenőrök egyes megállapításai hibásak voltak. Mivel a legfontosabb kérdés a projekt tényleges kezdési időpontjának meghatározása volt, az ombudsman megoldásként azt javasolta, hogy a Bizottság konzultáljon szakértővel az ellenőrök e tekintetben tett megállapításainak ellenőrzése érdekében, vagy rendeljen el „technikai ellenőrzést” a „támogatási megállapodásban” előírtak szerint. A Bizottság elfogadta a megoldást, feltéve, hogy a szakértővel való szerződéskötés költségeit mindkét fél közösen viseli. Az ombudsman felkérte a Bizottságot és a panaszost, hogy állapodjanak meg egymás között a kinevezendő szakértő kiválasztásáról, és lezárta az ügyet.

Az uniós költségvetés nagy részét minden évben az Európai Bizottság által a tagállamokkal megosztott alapon kezelt alapokra és programokra különítik el. 2015 júniusában az ombudsman hivatalból vizsgálatot indított a Bizottság által teljesített kifizetések időszerűségéről, különös tekintettel a magánvállalkozóknak és kedvezményezetteknek teljesített kifizetésekre, akiket a késedelmes kifizetések valószínűleg a leginkább sújtanak. Ez a vizsgálat négy korábbi vizsgálatot követett ugyanebben a témában.

Az ombudsman tájékoztatást kért azon esetek számáról és százalékos arányáról, amikor késedelmes fizetés történt, a késedelmes fizetés mértékéről, az érintett összegekről és azokról az esetekről, amikor késedelmi kamatot fizettek. Az ombudsman helyszíni ellenőrzést is végzett, hogy jobban megértse, hogyan működik a kifizetési folyamat a gyakorlatban.

Az ombudsman megjegyzi, hogy a késedelmes kifizetések aránya 2013 óta két fő tényező miatt összességében nőtt. Először is, a jelenlegi költségvetési rendelet, amely 2013. január 1-jén lépett hatályba, szigorúbb kifizetési határidőket írt elő. Másodszor, az uniós költségvetési hatóság (azaz a Parlament és a Tanács) 2014-ben korlátozta a „kifizetési előirányzatok” összegét, amely az intézmények számára az év során a számlák kifizetésére elkülönített pénzösszeg.

Az ombudsman üdvözli, hogy a Bizottság előrelépést tett a késedelmes kifizetések számának és értékének csökkentése terén 2015-ben, miután azok 2014-ben tetőztek. Elismeri, hogy a kifizetési előirányzatok hiánya a Bizottság által nem befolyásolható kivételes tényező volt. Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy a késedelmes kifizetések 2013-tól megemelkedett átlaga nem jelentette azt, hogy a Bizottság teljesítménye abszolút értékben romlott volna. Az ombudsman ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak jelentős erőfeszítéseket kell tennie a jelenlegi költségvetési rendelet által bevezetett szigorúbb jogi határidők betartása érdekében.

Az ombudsman vizsgálata azt mutatta, hogy a Bizottság szorosan nyomon követi teljesítményét ezen a területen, és számos bevált gyakorlatot dolgozott ki. Az ombudsman azonban aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság által a közelmúltban bejelentett intézkedések közül néhányat már 2010-ben felvetettek, miután az ombudsman egy korábbi vizsgálat keretében konzultációt indított.

2014 júliusában a Bizottság elutasította a panaszos arra irányuló kérelmét, hogy szakértőként dolgozzon egy indonéziai projekten, mivel a panaszos már kötelezettséget vállalt arra, hogy egy uniós finanszírozású projekten fog dolgozni Libériában, amelyre ezzel egy időben kerül sor. A panaszos újra jelentkezett, amikor a libériai projektet az ebolaválság miatt elhalasztották, rámutatva, hogy valójában készen áll arra, hogy a projekten Indonéziában dolgozzon.

Az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság jogosult arra, hogy szakértőket kérjen fel arra, hogy meghatározott időszakokra kizárólag projekteken dolgozzanak. Megjegyezte, hogy a panaszos kijelentette, hogy kizárólag két, egymást átfedő projekten fog dolgozni. A panaszos eredeti kérelmének benyújtásakor nem fejtette ki ezt az ellentmondást. A benyújtott információk alapján az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság helyesen utasította el a panaszos első kérelmét. Ami a második kérelmet illeti, a panaszos valójában azt állította, hogy a Libériában zajló ebolaválság azt jelentette, hogy ténylegesen szabadon dolgozhatott a projekten Indonéziában. A Bizottság ezt követően újra megvizsgálta a helyzetét. Az ombudsman véleménye szerint méltányos és ésszerű ítéletet hozott, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a panaszos nem tudja garantálni a rendelkezésre állását. Így az ombudsman megállapítja, hogy a Bizottság akkor sem követett el hibát, amikor elutasította az indonéziai projekttel kapcsolatos munkára irányuló második kérelmét. Ugyanakkor kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság hogyan kezeli az olyan válságokban érintett szakértők jogait, mint az ebolajárvány.

Az ombudsman úgy zárta le a vizsgálatot, hogy nem állapított meg hivatali visszásságot. Javasolta a Bizottságnak, hogy amennyiben egy projektet fel kell függeszteni, a Bizottságnak fel kell készülnie arra, hogy bármely érintett szakértőt felmentsen a kizárólagossági kötelezettségvállalás alól.

Az ügy egy uniós finanszírozású közép-amerikai projekt csoportvezetőjének elbocsátására vonatkozott.

Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy a Bizottság ésszerűen járt el, amikor lehetővé tette a projekt kedvezményezettje számára, hogy a szerződés aláírását követően elbocsássa a csoportvezetőt. Az ombudsman ezért lezárta az ügyet.

A panaszos támogatási szerződést kötött az Európai Bizottsággal egy egyiptomi projekt finanszírozására. E szerződés értelmében a panaszosnak pénzügyi garanciát kellett nyújtania egy, az EU-ban letelepedett banktól vagy pénzügyi intézménytől annak érdekében, hogy biztosítsa a projekt Bizottság általi előfinanszírozását. A szerződés hatálybalépését követően kiderült, hogy a panaszos nem tudta biztosítani a szükséges pénzügyi garanciát. Ezért a Bizottság felmondta a szerződést.

Az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság eleget tett azon szerződéses kötelezettségének, hogy a szerződés megszüntetése előtt konzultáljon a panaszossal. A panaszos által a Bizottságnak a pénzügyi képességeiről szolgáltatott információk fényében az ombudsman azt is megállapította, hogy a Bizottság észszerűen megérthette, hogy a panaszos előfinanszírozás nélkül nem tudta volna végrehajtani a projektet, és ezért további konzultációkra nincs szükség.

Az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság jogszerűen és ésszerűen járt el, amikor felmondta a panaszossal kötött szerződést. Az ombudsman azonban azt javasolta, hogy a jövőbeli szerződésekbe a Bizottság vegye fontolóra egy olyan rendelkezés belefoglalását az általános szerződési feltételekbe, amely feljogosítja a támogatás kedvezményezettjét arra, hogy lemondjon a Bizottság előfinanszírozásáról. Ez megszüntetné a pénzügyi garancia nyújtására vonatkozó kötelezettséget, amennyiben a kedvezményezett bizonyítani tudja, hogy rendelkezik a projekt végrehajtásához szükséges pénzügyi eszközökkel. Az ombudsman arra is felkérte a Bizottságot, hogy a megszüntető levélben mindig tüntesse fel a határozat pontos jogalapját, valamint a határozat elleni fellebbezés lehetőségeit.

Az ügy a Bizottság azon döntésére vonatkozott, hogy nem fogad el bizonyos, az EU által finanszírozott projektben részt vevő partner által bejelentett költségeket. A Bizottság határozata azt jelentette, hogy a konzorciumnak történő végső kifizetést csökkentették azzal az összeggel, amelyet ez a partner előfinanszírozásként kapott. A koordinátor azzal érvelt, hogy a Bizottság kötelessége a szóban forgó partnernek tévesen kifizetett pénzeszközök visszafizettetése.

Az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság helyesen kezelte a kérdést, mivel csak akkor kezdeményezhette volna a visszafizettetést, ha tartozás keletkezett volna az Unióval szemben. A finanszírozás projektpartnerek közötti elosztása más természetű kérdés, amelybe a Bizottság nem köteles beavatkozni. Az ombudsman ezért nem állapított meg hivatali visszásságot a Bizottság részéről.

Az ügy a Bizottság azon döntésére vonatkozott, hogy egy uniós finanszírozású projekt partnere által bejelentett egyes költségeket nem támogathatónak nyilvánít. Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy a Bizottság ésszerű indokok alapján nem fogadta el a szóban forgó költségeket. Az ombudsman ezért úgy zárta le az ügyet, hogy nem állapított meg hivatali visszásságot.

A panaszos olyan kkv, amely kedvezményezettként vett részt egy bizottsági projektben. Munkatársait részben osztalékfizetéssel jutalmazza. Amikor a Bizottság 2014-ben elutasította a panaszos személyzeti költségeinek egy részét mint nem támogathatót, a panaszos azzal érvelt, hogy a Bizottság korábban jóváhagyta javadalmazási modelljét, és ezért jogosan bízott abban, hogy személyzeti költségeit ennek megfelelően megtérítik. A panaszos az ombudsmanhoz fordult.

A Bizottság aktájának vizsgálatát követően az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság nem hagyta kifejezetten jóvá a panaszos javadalmazási modelljét, és hogy a jogos elvárások fennállásának feltételei nem teljesültek. Az ombudsman megállapította továbbá, hogy a Bizottság álláspontja jogilag helyes és összhangban van a támogatási megállapodással. Az ombudsman azonban azt is megállapította, hogy a Bizottság szorgalmasabb is lehetett volna, és a projekthez való csatlakozáskor figyelmeztette a panaszost, hogy javadalmazási modellje nem lenne elfogadható. A panaszoshoz intézett további levelében a Bizottság sajnálatát fejezte ki a panaszosnak az események alakulása miatt, ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy a panaszos továbbra is részt vesz a projektben. Az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot az ügy kezelése során, bár sajnálatos, hogy a panaszos megértette, hogy javadalmazási modelljét a Bizottság elfogadja.