A panasz előzményei

1. A panaszos egy (6 főt foglalkoztató) kkv, amely konzorciumi tagként és kedvezményezettként részt vett az Európai Bizottság által a versenyképességi és innovációs program (CIP) keretében irányított projektben.

2. A támogatási megállapodást 2012. május 23-án írta alá a Bizottság és a konzorcium vezetője, a koordinátorként eljáró X vállalat (a továbbiakban: a koordinátor). 2012. szeptember 1-jén kezdődött, és a tervek szerint 3 ½ évig (42 hónapig) tartott volna.

3. 2012. szeptember elején a panaszos felvette a kapcsolatot a koordinátorral annak érdekében, hogy a 6. számú kedvezményezett helyett csatlakozzon a projekthez. Ebben az összefüggésben a Bizottság felkérte a koordinátort, hogy szerezze be a panaszostól a jogszabályban előírt dokumentumokat. 2012. szeptember 3–5-én a koordinátor és a panaszos e-mailt váltottak annak érdekében, hogy elkészítsék a kért dokumentumokat, beleértve a felülvizsgált költségvetést is. 2012. szeptember 5-i e-mailjében a panaszos megküldte javadalmazási politikáját („A projektszemélyzet díjazása és költségtérítése”[1], 2012. augusztus 31.) a koordinátornak. 2012. szeptember 5-én a koordinátor megküldte a Bizottságnak a projekt felülvizsgált költségvetését. Rámutatott azonban arra, hogy a panaszos alkalmazottait nem rendes fizetéssel, hanem „sikerdíjakkal” fizetik ki, és megkérdezte, hogy a költségvetésben alkalmazott átalány elfogadható-e. A koordinátor mellékelte a panaszos javadalmazási politikájának egy példányát. 2012. szeptember 17-én a koordinátor megküldte a Bizottságnak a szerződésmódosítás aláírt példányát „a [panaszos] konzorciumba való integrálásához kért eredeti dokumentumokkal” együtt (a panaszos jogi személyére vonatkozó formanyomtatvány, a panaszos által aláírt megbízás, több formanyomtatvány és a felülvizsgált költségvetés, a javadalmazási politika kivételével).

4. 2012. szeptember 17-én és 26-án a koordinátor és a Bizottság aláírta a támogatási megállapodás módosítását („1. sz. szerződésmódosítás”), amellyel a panaszost kedvezményezettként bevonták a projektbe. 2012. szeptember 25-én a koordinátor ennek megfelelően tájékoztatta a panaszost.

5. A panaszos befejezte a munkát, majd benyújtotta a projekt első időszakára vonatkozó költségelszámolásait.

6. 2014 februárja és áprilisa között a panaszos, a koordinátor és a Bizottság pénzügyi tisztviselője e-mailt váltott a panaszos személyzeti költségeinek támogathatóságáról. A Bizottság rámutatott a panaszosra, hogy személyzeti költségként csak a személyzetének ténylegesen kifizetett reálbér számolható el. A panaszos azonban kifejtette, hogy alkalmazottait osztalék formájában fizetik ki: a panaszos az alkalmazottai által végzett munka ellenértékeként jövedelmet kap ügyfeleitől, és az e jövedelemből származó jövedelmet ezt követően a munkát végző munkavállaló(k)hoz rendelik.

7. 2014. április 8-i e-mailjében a Bizottság pénzügyi tisztviselője arról tájékoztatta a koordinátort, hogy a panaszos személyzeti költségeit illetően a 128 202,15 EUR-ból csak 70 952,56 EUR támogatható.

8. A panaszos ezt követően hosszú e-mail-váltást folytatott a Bizottság pénzügyi tisztviselőjével annak érdekében, hogy megoldást találjon az elutasított személyzeti költségekre. 2014. október 16-án a panaszos és a koordinátor találkozott a pénzügyi tisztviselővel és a Vállalkozáspolitikai Főigazgatóság egy másik tisztviselőjével. Ezen a találkozón - a panaszos szerint - a pénzügyi tisztviselő elismerte, hogy nem olvasta el a panaszos által 2012 szeptemberében a javadalmazási modelljére vonatkozóan benyújtott adatokat, míg a másik tisztviselő, még mindig a panaszos szerint, úgy vélte, hogy a panaszos jogosan bízott abban, hogy a javadalmazási modelljét fogják követni, és hogy projektköltségeit teljes mértékben vissza kell téríteni, legalább a találkozó időpontjáig. A koordinátor által készített jegyzőkönyv szerint a Vállalkozáspolitikai Főigazgatóság tisztviselői kapcsolatba lépnének a Költségvetési Főigazgatósággal, hogy nyomon kövessék a panaszos azon érveit, amelyek szerint i. az alkalmazottainak fizetett osztalékok nem tekinthetők tőkenyereségnek, hanem munkabérnek, és ii. a Bizottság 2012 szeptemberében jóváhagyta a panaszos javadalmazási modelljét, amikor csatlakozott a projekthez.

9. A panaszosnak küldött 2014. november 6-i e-mailjében a pénzügyi tisztviselő azt válaszolta, hogy nem tudja megerősíteni, hogy az első időszakra vonatkozó költségeket az eredeti benyújtásnak megfelelően fogadják el „a köztünk lévő kommunikáció bontásának jogos bizalmon alapuló szempontja” alapján. Kijelentette, hogy „nem fogadta el egyértelműen [a panaszos] díjazási rendszerét, még akkor sem, ha elismerem, hogy megfogalmazásom kétértelmű volt”.

10. 2015. február 5-én a pénzügyi tisztviselő arról tájékoztatta a panaszost, hogy a Költségvetési Főigazgatóság a következő álláspontot képviseli: „Megerősítjük, hogy az osztalék soha nem elszámolható költség, beleértve a „személyzeti költségek” rovatot is, amikor azt a munkavállalók között osztják szét. Ez a jogosulatlanság akkor is érvényes, ha a munkavállalóknak történő osztalékfizetés összhangban van a kedvezményezett szokásos politikájával. Ezek az osztalékok ugyanis nem minősülnek a költségvetési rendelet VI. címe [költségvetési rendelet] értelmében vett „költségeknek”, és nem kapcsolódnak az intézkedés végrehajtásához sem (ezek a kedvezményezett szervezet általános teljesítményén alapulnak).

Álláspontunk az Ön konkrét esetében is változatlan marad, azaz még akkor is, ha a társaság alapszabálya szerint a munkavállaló részvényesnek fizetendő osztalék összege a társaságnak a munkavállaló részvényes munkájából származó jövedelmétől függ. Általános szabályként a kedvezményezett jövedelméhez vagy nyereségéhez kapcsolódó műveletek (pl. a nettó jövedelem tartalékokhoz rendelése, osztalékfizetés) a költségvetési rendelet VI. címe értelmében nem járnak költségekkel. Az osztalékok nem ráfordítások vagy költségek (tehát nem jelennek meg az eredménykimutatásban), még akkor sem, ha a munkavállalók között oszlanak meg. Így nem eredményeznek elszámolható költséget.

11. 2015. február 16-án a panaszos kijelentette, hogy csalódott, de nem lepődött meg a Költségvetési Főigazgatóság véleményén. Azzal érvelt azonban, hogy elvárja a Bizottságtól, hogy teljesítse a személyzeti költségekre vonatkozó követelését, mivel a javadalmazási modelljére vonatkozó információkat azelőtt nyújtotta be, hogy megszerezte volna a Bizottság jóváhagyását a projekthez való csatlakozáshoz. A panaszos ismét a jogos elvárásaira hivatkozva kérte a Bizottságot, hogy térítse meg a projekt első évére vonatkozó személyzeti költségeit.

12. 2015. február 26-án a pénzügyi tisztviselő arról tájékoztatta a panaszost, hogy az illetékes egység még vizsgálja álláspontja módosításának lehetőségét, és hogy a panaszos vagy az ombudsmanhoz fordulhat, vagy bírósági eljárást indíthat. Mivel a panaszos nem volt elégedett a Bizottság válaszával, 2015. április 28-án az ombudsmanhoz fordult.

A vizsgálat

13. Az ombudsman vizsgálatot indított a panasszal kapcsolatban, és a következő állítást és állítást azonosította:

Állítás:

A Bizottság tévesen utasította el a panaszos projekttel kapcsolatos személyzeti költségeinek nem támogatható részét.

Igénypont:

A Bizottságnak a panaszos javadalmazási modelljének megfelelően meg kell térítenie a panaszos személyzeti költségeit a 2014. október 16-ig tartó időszakra, és lehetővé kell tennie a panaszos számára, hogy i. a projekt folytatása érdekében új működési modellre térjen át, vagy ii. a teljes költség rendezésével kilépjen a projektből.

14. Az ombudsman 2015. szeptember 7-én betekintett a Bizottság aktájába. 2015. szeptember 9-én a vizsgálatról szóló jelentést megküldték a panaszosnak és a Bizottságnak. 2015. szeptember 22-én, október 8-án és 9-én a panaszos észrevételeket nyújtott be az ellenőrzési jelentéssel kapcsolatban. 2015. október 20-án az ombudsman tudomást szerzett a panaszostól arról, hogy két másik, a Bizottsággal sikeresen futó (befejezett) projektben is részt vett. 2015. november 4-én az ombudsman szolgálatai újabb találkozót tartottak a Bizottság szolgálataival (Belső Piaci, Ipar-, Vállalkozás- és Kkv-politikai Főigazgatóság – DG GROW), hogy feltárják az ügy lehetséges megoldásait. E találkozót követően a Bizottság 2015. november 27-én levelet küldött a panaszosnak, amelyben sajnálatát fejezte ki az esetleges félreértések miatt. A panaszos 2015. december 1-jén és 14-én rövid észrevételeket küldött az ombudsmannak. 2015. december 15-én az ombudsman tudomást szerzett a panaszostól arról, hogy az érintett projekt volt az első olyan uniós finanszírozású projekt, amelyben részt vett. A vizsgálat lefolytatása során az ombudsman figyelembe vette a felek által előterjesztett érveket és véleményeket.

A személyzeti költségek állítólagos jogellenes elutasítása

Az ombudsman elé terjesztett érvek

15. Állításának alátámasztására a panaszos azzal érvelt, hogy a projekthez való csatlakozást és a támogatási megállapodás módosításának aláírását megelőzően i. tájékoztatta a Bizottságot (a koordinátoron keresztül) személyzeti javadalmazási modelljéről, ii. a Bizottság jóváhagyta ezt a modellt, és iii. a panaszos ezért jogosan számíthatott arra, hogy a Bizottság ennek megfelelően megtéríti személyzeti költségeit.

16. A helyszíni vizsgálat során a Bizottság kijelentette, hogy a panaszos által a panaszában említett összegek (nevezetesen, hogy a Bizottság állítólag a 122 459 EUR-ból csak 85 000 EUR-t fogadott el) nem pontosak, és hogy a panaszos általi korrekciót követően a Bizottság beleegyezett abba, hogy a 128 202,15 EUR-ból 70 952,56 EUR-t fizessen [2]. A Bizottság azt is kijelentette, hogy a konkrét költségek támogathatóságát nem ellenőrzik a támogatási megállapodás aláírásakor, hanem csak később, amikor a kedvezményezett benyújtja az időközi jelentést és a kifizetési kérelmet.

17. Mivel a panaszos nem nyújtotta be a vonatkozó levelezés (levelek/e-mailek) másolatát annak bizonyítására, hogy javadalmazási modelljét a Bizottság jóváhagyta, az ombudsman szolgálatai megvizsgálták a Bizottság aktájában szereplő levelezést. A Bizottság azonban megjegyezte, hogy nem minden, a koordinátorral és a panaszossal váltott e-mailt vettek nyilvántartásba akkoriban, hanem csak azokat, amelyek a szóban forgó projekt szempontjából a legrelevánsabbak voltak.

18. A panaszoshoz intézett 2015. november 27-i levelében, amely az ombudsmannal a panaszos személyi költségeiről folytatott megbeszélésekre hivatkozott, a Bizottság sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a panaszosnak az volt a benyomása, hogy a személyzet osztalékként kifizetett díjazása bármilyen módon támogathatónak tekinthető. A Bizottság kijelentette, hogy kérelmének részeként a panaszos 2012 szeptemberében benyújtotta jogszabályban előírt dokumentumait, beleértve javadalmazási politikáját is. A Bizottság kijelentette, hogy a CIP-támogatásokra vonatkozó szabályok és eljárások értelmében a potenciális kedvezményezettek által benyújtott dokumentumok felülvizsgálata révén ellenőriznie kell a kedvezményezett jogállását és a kiválasztási kritériumoknak való megfelelést. A Bizottság azonban kifejtette, hogy a költségek támogathatóságát egy későbbi szakaszban, nevezetesen a tényleges költségigénylések beérkezésekor és a támogatási megállapodás támogathatósági feltételeivel összhangban értékelik. A Bizottság biztosította a panaszost arról, hogy őszinte erőfeszítéseket tett állításai alapos kivizsgálására. Sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy nem tudott más következtetésre jutni, mint hogy az osztalék formájában nyújtott ellentételezés nem fogadható el a támogatási megállapodás szerinti elszámolható költségként. Azzal érvelt, hogy – tekintettel arra, hogy egyenlő bánásmódot kell biztosítani az uniós finanszírozás kedvezményezettjei számára – nem térhet el az általános feltételektől. A Bizottság remélte, hogy a panaszos ennek ellenére továbbra is részt vesz a projektben.

19. Az ombudsman vizsgálati jelentésével kapcsolatos korábbi észrevételeiben a panaszos azzal érvelt, hogy bár sem ő, sem a koordinátor nem talált másolatot a vonatkozó e-mailről, a koordinátor arról tájékoztatta, hogy a Bizottság megállapodott abban, hogy a koordinátornak be kell nyújtania a támogatási megállapodás módosítását annak érdekében, hogy a panaszos csatlakozhasson a projekthez. A panaszos azzal érvelt, hogy mindenesetre az a tény, hogy a támogatási megállapodás módosítását a Bizottság ezt követően aláírta, egyértelműen jelzi, hogy a jóváhagyást megadták. A panaszos azt állította továbbá, hogy mivel nem tájékoztatták arról, hogy működési modellje nem elfogadható a Bizottság számára, észszerűen feltételezhető, hogy a támogatási megállapodásba való felvételére az általa szolgáltatott információk alapján került sor. Ezért több mint észszerűen elvárható volt, hogy a felmerült személyi költségei a javadalmazási modell alapján támogathatók legyenek. A Bizottság 2015. november 27-i levelével kapcsolatos észrevételeiben a panaszos kijelentette, hogy a levél nem foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a Bizottság 2012-ben nem tájékoztatta arról, hogy javadalmazási modellje elfogadhatatlan.

Az ombudsman értékelése

20. A Bizottság e tárgyban kialakított végleges álláspontját a pénzügyi tisztviselő 2015. február 5-i e-mailje tartalmazza, amelyben a panaszost arról tájékoztatták, hogy a Költségvetési Főigazgatóság fenntartotta azon álláspontját, miszerint a munkavállalóknak járó javadalmazásként fizetett osztalékok nem fogadhatók el elszámolható költségként. Ezt a Bizottság a panaszoshoz intézett legutóbbi, 2015. november 27-i levelében is megerősítette. A Költségvetési Főigazgatóság szerint a kedvezményezett jövedelméhez vagy nyereségéhez kapcsolódó műveletek (például az osztalékfizetés) nem minősülnek költségnek. Az ombudsman – amellett, hogy megjegyzi, hogy az osztalék definíció szerint nyereség, és így nem költség – úgy véli, hogy a Bizottság álláspontja helyes, és összhangban van a támogatási megállapodással, amely előírja (a különös feltételek II.14. cikkének (2) bekezdése), hogy a támogatható közvetlen költségek magukban foglalják „a tevékenységhez rendelt személyzet költségeit, amelyek magukban foglalják a társadalombiztosítási járulékokkal és a javadalmazásban foglalt, jogszabályban előírt egyéb költségekkel növelt tényleges fizetést [...]”. Az osztalékfizetés tehát nem tartozik e rendelkezés hatálya alá. A különös feltételek II.14.4. cikke azt is előírja, hogy „a következő költségek nem minősülnek elszámolhatónak: tőkemegtérülés”, amely úgy tűnik, hogy fedezi az osztalékfizetést. Azt is meg kell jegyezni, hogy a támogatási megállapodás módosítása, amely lehetővé tette a panaszos számára, hogy a projekt kedvezményezettjévé váljon, kifejezetten utalt a II.14. cikkben meghatározott támogathatósági feltételekre (lásd a módosítás 4. cikkét).

21. A panaszos fő állítása azonban az, hogy a projekthez való csatlakozást és a támogatási megállapodás módosításának aláírását megelőzően (a koordinátoron keresztül) már tájékoztatta a Bizottságot személyzeti javadalmazási modelljéről, hogy a Bizottság jóváhagyta annak modelljét, és hogy ennek eredményeként a panaszos jogosan bízott abban, hogy a Bizottság ennek megfelelően megtéríti személyzeti költségeit. A panaszos véleménye szerint a hiba abban állt, hogy a pénzügyi tisztviselő nem olvasta el (kellő gondossággal) a 2012 szeptemberében a javadalmazási modelljére vonatkozóan benyújtott információkat.

22. E tekintetben az ombudsman megjegyzi, hogy 2014. november 6-i e-mailjében a pénzügyi tisztviselő – bár elismerte, hogy az általa korábban használt megfogalmazás kétértelmű volt – egyértelműen jelezte a panaszosnak, hogy nem fogadta el annak javadalmazási modelljét. Az ombudsman konkrét kérése ellenére a panaszos nem nyújtott be olyan bizonyítékot – például e-mailt –, amely azt bizonyítaná, hogy a pénzügyi tisztviselő valamikor ténylegesen jóváhagyta volna javadalmazási modelljét. Nem fogadható el a panaszos azon érve, amely szerint a támogatási megállapodás módosításának aláírása azt jelentette, hogy annak javadalmazási modelljét hallgatólagosan jóváhagyták, és így az osztalékfizetések támogathatók lennének. A támogatási megállapodás módosítása valójában nem tartalmaz utalást a panaszos javadalmazási modelljére; ehelyett a támogatási megállapodás támogathatósági feltételeire hivatkozik, amelyeket figyelembe kell venni [3].  

23. Továbbá, amint azt a Bizottság kifejtette, a költségek támogathatóságát a projekt (részleges) befejezése és a vonatkozó jelentések és pénzügyi kimutatások kedvezményezett általi benyújtása után értékelik, nem pedig a támogatási megállapodás aláírásának vagy módosításának időpontjában. Ennek az az oka, hogy a támogathatósághoz a költségeknek ténylegesen felmerülteknek kell lenniük. Így a támogatási megállapodás aláírása nem jogosítja fel a kedvezményezettet bizonyos költségek garantált visszatérítésére. Jelen esetben ez azt jelenti, hogy még ha a Bizottság jóváhagyta is a panaszos díjazási modelljét (ami nem történt meg), a panaszos nem számíthatott arra, hogy elvileg az osztalékfizetés támogatható lesz.

24. Az ombudsman ezért úgy véli, hogy a jelen ügyben nem teljesülnek a jogos bizalom feltételei. A jogos bizalom fennállásához három együttes feltételnek kell teljesülnie. Először is pontos, feltétel nélküli és egybehangzó, engedéllyel rendelkező és megbízható forrásokból származó biztosítékokat kell nyújtani az érintett személy számára. Másodszor, a nyújtott biztosítékoknak meg kell felelniük az alkalmazandó szabályoknak. Harmadszor, e biztosítékoknak jogos bizalmat kell kelteniük a címzettjükben.

25. A jelen ügyben az első két feltétel nyilvánvalóan nem teljesül. Először is nem nyert bizonyítást, hogy a panaszos pontos, feltétel nélküli és egybehangzó biztosítékokat kapott volna arra vonatkozóan, hogy osztalékfizetés alapján kérheti személyi költségeinek megtérítését. Még ha a panaszos bizonyítani is tudná, hogy a pénzügyi tisztviselő hallgatólagosan jóváhagyta a javadalmazási modelljét, az ilyen jóváhagyás nem minősíthető „pontos, feltétel nélküli és következetes biztosítékoknak”.

26. Másodszor, és ami még fontosabb, a biztosítékoknak meg kell felelniük az alkalmazandó szabályoknak. A jelen ügyben az a fajta biztosíték, amelyet a panaszos állítása szerint kapott, vagyis hogy a személyi költségeit osztalékfizetés alapján visszakaphatja, nyilvánvalóan ellentétes lenne az alkalmazandó szabályokkal, nevezetesen a támogatási megállapodás különös feltételeinek II.14. cikkével.

27. A fentiek alapján az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság álláspontja jogilag helyes és összhangban van a támogatási megállapodás rendelkezéseivel.

28. Annak ellenére azonban, hogy a Bizottság jogszerűen járt el, amikor az osztalékokat támogatható személyzeti költségként elutasította, a Bizottság 2012 szeptemberében gondosabban járhatott volna el, amikor a panaszos a koordinátoron keresztül benyújtotta a Bizottságnak alapszabály szerinti dokumentumait és javadalmazási modelljét. Ez lehetőséget nyújtott a Bizottság számára, hogy azonosítsa a javadalmazási modellel kapcsolatos problémát, és figyelmeztesse a panaszost a probléma fennállására. Az ombudsman megérti, hogy rendes körülmények között a Bizottság akkor nem ellenőrizte volna kifejezetten a javadalmazási modellt. Másrészt a koordinátor a panaszos nevében megkérdezte a Bizottságot, hogy a javadalmazási modell elfogadható-e. Ez arra utal, hogy kétségek merültek fel a javadalmazási modell elfogadhatóságát illetően. Az ombudsman 2015. november 4-én megvitatta ezt a kérdést a Bizottsággal, amelynek eredményeként a Bizottság 2015. november 27-én újabb levelet küldött a panaszosnak. Ebben a levélben a Bizottság sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a panaszos úgy vélte, hogy a személyzet osztalékfizetésen alapuló javadalmazási modellje elfogadható. A Bizottság azt is sajnálta, hogy nem tudott más következtetésre jutni, mint hogy az osztalékok, mivel a személyi költségek nem támogathatók.

29. Az ombudsman elfogadja, hogy a Bizottság azon döntése, hogy elutasítja az osztalék formájában kifizetett személyi költségeket, jogilag helyes volt. Az ombudsman a legszerencsétlenebbnek tartja, hogy a javadalmazási modellel kapcsolatos félreértés történt. Bár a Bizottság intézkedhetett volna annak tisztázása érdekében, hogy a javadalmazási modell nem elfogadható, az ombudsman nem véli úgy, hogy a Bizottság közvetlenül felelős lett volna ezért a félreértésért. Három érintett fél volt, és az ombudsman nem törekszik annak meghatározására, hogy a félreértésért elsősorban hol kell felelősnek lennie. Bár a Bizottság hozzájárult a félreértéshez, az ombudsman ezt nem tekinti a Bizottság által elkövetett hivatali visszásságnak. Inkább úgy tűnik, hogy ez egy szerencsétlen esemény volt, amelyért a felek osztoznak a felelősségben.

30. A panaszossal szembeni méltányosságból az ombudsman megérti, hogy ez volt az első részvétele egy ilyen, a Bizottság által finanszírozott projektben, és valószínű, hogy nem volt tudomása az ilyen projektek igazgatását szabályozó szokásos gyakorlatokról. Ugyanakkor az is igaz, hogy a panaszos elsődleges kapcsolata a koordinátorral volt, és hogy a panaszos projektben való részvételével kapcsolatos valamennyi kérdésnek elsősorban a panaszos és a koordinátor közötti ügynek kell lennie.

31. Az ombudsman általános következtetése az, hogy bár a legszerencsétlenebb félreértés merült fel, a Bizottság részéről nem történt hivatali visszásság az ügy kezelése során.

Következtetés

E panasz vizsgálata alapján az ombudsman a következő következtetéssel zárja le a panaszt:

A Bizottság nem követett el hivatali visszásságot az ügy kezelése során.

A panaszost és a Bizottságot tájékoztatják erről a döntésről.

Emily O'Reilly

Strasbourg, 2015. december 18.

[1] A panaszos alkalmazottai választhatnak, hogy díjazásukat fizetés, osztalék vagy mindkettő alapján kapják meg. A panaszos szerint, ha a munkavállalók az osztalékopciót választják, a kapott osztalék az elvégzett munkáért járó díjazásnak minősül, és nem tekinthető tőkenyereségnek/-díjazásnak. A panaszos rámutat, hogy nincs tőkéje.

[2] A Bizottság 2014. április 8-i, a panaszosnak címzett e-mailje szerint a panaszos 128 202,15 EUR költségéből 70 952,56 EUR volt támogatható. A helyszíni vizsgálat során azonban a Bizottság a 128 202,15 euró 95%-ából 70 952,56 euró 95%-ára hivatkozott.

[3] A panaszos azzal érvelt, hogy kifejezetten kérte a Bizottságot, hogy tájékoztassa arról, ha javadalmazási modellje nem elfogadható, hogy azt módosítani lehessen. A panaszos a koordinátornak küldött 2012. szeptember 5-i e-mailjére hivatkozott. Az ombudsman megjegyzi, hogy ebben az e-mailben a panaszos egyszerűen megküldte javadalmazási modelljét a koordinátornak, amelyben kijelentette: „Remélem, hogy ez megadja a szükséges alátámasztó információkat. Ha nem, folytatnunk kell a megbeszéléseket, hogy olyan megközelítést találjunk, amely mindkettőnk számára működik. Ez az állítás nem teljesen egyértelmű, és nem támasztja alá egyértelműen azt a következtetést, hogy a panaszos kifejezetten kérte a Bizottságot, hogy tájékoztassa arról, ha javadalmazási modellje nem elfogadható.