Ez a saját kezdeményezésű vizsgálat egy örmény nem kormányzati szervezetek szövetsége, a Polgárvédelmi Liga (CPL) által benyújtott panaszon alapul. Ez az Európai Unió örményországi küldöttségének azon döntésére vonatkozik, hogy nem köt támogatási szerződést a CPL-lel, miután a küldöttség hibát fedezett fel a CPL-kérelem kezdeti értékelése során. A CPL azzal érvelt, hogy a küldöttség határozata nem megalapozott indokokon alapult.

Az ombudsman vizsgálata során az Európai Bizottság elismerte, hogy a küldöttség által eredetileg hozott intézkedés, miután felismerte, hogy hiba történt az értékelési folyamatban, nem volt megfelelő. A Bizottság azonban azt is kimutatta, hogy a feltárt hiba szükségessé tette a CPL pályázatának újbóli értékelését, és így a küldöttségnek nem állt módjában megkötni a támogatási szerződést a CPL-lel.

Az ombudsman ezért úgy zárta le a vizsgálatot, hogy nem állapított meg hivatali visszásságot.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság nem adott megfelelő választ egy olyan panaszosnak, aki panaszt tett egy németországi állami támogatási kérdéssel kapcsolatban. A panaszos arra az álláspontra helyezkedett, hogy Németország a közszolgálati műsorszolgáltatás új finanszírozási rendszere miatt megsérti az uniós állami támogatási szabályokat. Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy mivel a Bizottság végül megfelelő választ adott, nem történt hivatali visszásság.  

Az ügy arra vonatkozott, hogy a Bizottság elutasította és javasolta bizonyos, a 6. KP támogatási megállapodása keretében alvállalkozásba adott tevékenységekhez kapcsolódó költségek visszafizettetését. Az ombudsman vizsgálata alapján a Bizottság úgy határozott, hogy nem hajtja be a közel 87 000 EUR összegű költségeket. A Bizottság kifejtette, hogy úgy határozott, hogy megváltoztatja eredeti határozatát azon az alapon, hogy a panaszos jóhiszeműen és a Bizottság által adott tanácsokkal összhangban járt el.

Az ombudsman üdvözölte ezt az új határozatot; mindazonáltal sajnálatosnak találta, hogy a panaszosnak évek óta fennáll a lehetősége arra, hogy jelentős mértékben visszaszerezze a rábízott pénzeszközöket.

Az ügy egy olyan bizottsági munkacsoport tagjait érintő állítólagos összeférhetetlenségre vonatkozott, amelynek feladata az elektromágneses mezők egészségre gyakorolt lehetséges hatásaival kapcsolatos tudomány felülvizsgálata volt. Az ombudsmanhoz benyújtott panasz azt állította, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg megfelelően, hogy a munkacsoportban részt vevő tudósok esetében fennáll-e összeférhetetlenség.

Az ombudsman érdeklődött a kérdés iránt. Meggyőződése, hogy a Bizottság megfelelően megvizsgálta az ügyet, és hogy a tudósoknak nincsenek ellentétes érdekeik. A Bizottság tehát nem követett el hivatali visszásságot. Az ombudsman azonban megállapította, hogy a Bizottság eljárásai javíthatók, és javaslatokat tett a javításra.

Az ügy az Európai Globális Navigációs Rendszerek Ügynöksége IKT-osztályvezetői posztjának betöltésére irányuló kiválasztási eljárásra vonatkozott. A panaszos azt állította, hogy az Ügynökség nem értékelte tisztességesen a kérelmét, és azt kérte, hogy az Ügynökség vizsgálja felül a kérelmét elutasító határozatát.

Az ombudsman érdeklődött az ügyben, és felkérte az Ügynökséget, hogy tisztázzon számos eljárási kérdést. Az Ügynökség válasza és saját elemzése alapján az ombudsman nem tárt fel nyilvánvaló hibát a kiválasztási eljárásban. Ezért az ügyet hivatali visszásság hiányára vonatkozó megállapítással zárták le.

Az ügy arra vonatkozott, hogy a Bizottság megtagadta azon alkalmazottak nevének nyilvánosságra hozatalát, akik a Bizottság állami támogatásokra vonatkozó vizsgálatán dolgoztak. A vizsgálat során az ombudsman kikérte a Bizottság, a panaszos és az európai adatvédelmi biztos véleményét.

Az a kérdés, hogy a nevek közlésének megtagadása helyes volt-e, az adatvédelemről szóló 45/2001/EK rendelet 8. cikkétől függött. E rendelkezés értelmében a közlést kérő személynek először bizonyítania kell, hogy a neveket közölnie kell e személlyel. Amennyiben e feltétel teljesül, a hatóságnak azt is meg kell vizsgálnia, hogy az alkalmazottak jogos érdekeit érintené-e nevük hozzáférhetővé tétele, és ha igen, e jogos érdekek fontosabbak-e, mint a nevek hozzáférhetővé tételét kérő személy által hivatkozott szükségesség.  

Az ombudsman, bár úgy ítélte meg, hogy a Bizottságnak nem kellene megszorítóan alkalmaznia a 8. cikket, amikor a személyzet nevéről van szó, megállapította, hogy a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot, amikor megtagadta a szóban forgó alkalmazottak nevének hozzáférhetővé tételét.

Az Access Info Europe nem kormányzati szervezet által benyújtott panasz arra vonatkozik, hogy az Európai Bizottság állítólag jogellenesen megtagadta a szabadkai (Szerbia) szennyvíztisztító telep rehabilitációjára és bővítésére irányuló közbeszerzési eljárással kapcsolatos értékelési dokumentumokhoz való teljes körű nyilvános hozzáférést. A dokumentumok hozzáférhetővé tételét az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja (a személyes adatok védelme), 4. cikkének (2) bekezdése (a kereskedelmi érdekek védelme) és 4. cikkének (3) bekezdése (a döntéshozatali eljárás védelme) alapján tagadták meg. A panaszos úgy vélte, hogy teljes körű hozzáférést kell biztosítani számára az értékelési dokumentumokhoz.

Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot.  Javasolja azonban, hogy a Bizottság kinevezésük előtt szisztematikusan szerezze be az értékelő bizottság tagjainak hozzájárulását nevük közzétételéhez a közbeszerzési eljárásokban. Nevüknek az értékelési folyamat végén történő nyilvánosságra hozatalát az ilyen bizottságba való kinevezés feltételének kell tekinteni.

Az ügy az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) azon döntésére vonatkozott, hogy nem teszi lehetővé a panaszos számára, hogy egy pályázati felhívás keretében második pályázatot nyújtson be, amely nem tartalmazott konkrét határidőt a pályázatok benyújtására. A panaszos egy második pályázatot is be kívánt nyújtani, miután nem felelt meg az ugyanazon kiválasztási eljárás keretében benyújtott eredeti pályázatához kapcsolódó vizsgán. A panaszos azzal érvelt, hogy az EPSO nem adott megfelelő választ leveleire, amelyek i. arra a jogalapra vonatkoztak, amely alapján a pályázók nem pályázhatnak újra a kiválasztási eljárásokban konkrét határidő nélkül; valamint ii. a spanyolországi vizsgaközpontban uralkodó körülmények, beleértve a személyzet viselkedését is.

Válaszában az EPSO a részvételi szándék kifejezésére való felhívásban meghatározott feltételekre hivatkozott fellépéseinek jogalapjaként. Kifejtette továbbá, hogy kivizsgálta a vizsgaközpont személyzetének magatartására vonatkozó kérdést.

Az ombudsman észszerűnek és megfelelőnek találta az EPSO magyarázatát, ezért az ügyet lezárta.

Az ügy arra vonatkozott, hogy a Tanács állítólag nem magyarázta el megfelelően a panaszosnak, hogy miért tarthat akár egy évig is az irányelv szövegének helyesbítése, ha bármilyen változtatást szükségesnek tartanak. Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy a Tanács átfogó és megfelelő választ adott. Úgy tűnt, hogy a panaszos is elégedett a kapott magyarázatokkal. Az ügyet így lezárták.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) állítólag nem tartotta be a kiválasztási eljárás szabályait.

Az ombudsman felkérte az EPSO-t, hogy vizsgálatának első lépéseként orvosolja a panaszos aggályait. Ezek az aggályok a kiválasztási eljárás keretében lebonyolított vizsgákkal kapcsolatos állítólagos téves tájékoztatásra, valamint a panaszost a vizsgák eredményéről tájékoztató levelekben szereplő lényeges hibára vonatkoztak. Az ombudsman megállapította, hogy az EPSO ezt követő válasza átfogó és észszerű magyarázattal szolgált a panaszos által felvetett kérdésekkel kapcsolatban, és semmi nem utalt arra, hogy az EPSO nem felelt meg a szóban forgó kiválasztási eljárásra vonatkozó szabályoknak. Ezért az ügyet hivatali visszásság hiányának megállapításával zárta le.

Az ügy az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) által 2013-ban szervezett, szerződéses alkalmazottak kiválasztására irányuló eljárásra vonatkozott. Az ilyen kiválasztási eljárásokban részt vevő pályázóknak először meg kell felelniük bizonyos pályázati feltételeknek. Azokat a pályázókat, akik megfelelnek ezeknek a pályázati feltételeknek, kiválasztási kritériumok alapján értékelik. A legjobb jelöltek tartaléklistára kerülnek.

A panaszos megfelelt a jogosultsági kritériumoknak, amelyek között szerepelt a doktori oklevél vagy legalább ötéves kutatói szakmai tapasztalat szükségessége. A pályázót azonban kizárták a versenyvizsgából, miután pályázatát a kiválasztási szempontok alapján összehasonlították más pályázókéval. Ezt követően azt kifogásolta, hogy a kiválasztási szempontok a doktori oklevéllel rendelkező pályázókat részesítették előnyben, míg a pályázati felhívás arra utalt, hogy a doktori oklevelet ötéves szakmai tapasztalattal egyenértékűnek kell tekinteni.

Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy nem történt hivatali visszásság. A támogathatósági kritériumok meghatározzák azt a minimális küszöbértéket, amelyet minden pályázónak teljesítenie kell. A kiválasztási kritériumok ezt követően lehetővé teszik a vizsgabizottság számára, hogy a pályázati feltételeknek megfelelő pályázók közül kiválassza a legjobb pályázókat. Egyértelműen az intézmény mérlegelési jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy mely kiválasztási szempontokat alkalmazza, amennyiben azok nem nyilvánvalóan alkalmatlanok. Az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy ebben az esetben a kiválasztási kritériumok kiválasztása teljesen ésszerű volt. Ami a panaszos azon érvét illeti, hogy a kiválasztás nem volt átlátható, az ombudsman megjegyezte, hogy a kiválasztási kritériumokat egyértelműen meghatározták a felhívásban.