Határozat

az Európai Ombudsmannak a támogatási megállapodás pénzgazdálkodása felügyeletének az Európai Bizottság általi állítólagos elmulasztására vonatkozó 1830/2014/DK. sz. panasszal kapcsolatos vizsgálat lezárásáról

Az ügy tárgya az volt, hogy az Európai Bizottság állítólag nem felügyelt egy támogatási megállapodást. A panaszos a támogatási megállapodás kedvezményezettje volt. A társkedvezményezett a Bizottsággal való kapcsolattartás során a kedvezményezettek koordinátoraként járt el. A koordinátor csődbe ment, és nem fizette ki a többi kedvezményezettnek a Bizottság által neki kifizetett összegeket. Ezenkívül a Bizottság tájékoztatta a többi kedvezményezettet arról, hogy jogosult behajtani tőlük a Bizottsággal szemben fennálló tartozásokat. A panaszos azt állította, hogy a Bizottság nem felügyelte megfelelően a támogatási megállapodás pénzügyi irányítását.

Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy a Bizottság nem mulasztotta el a koordinátor nyomon követését. Az ombudsman ezért úgy zárta le a vizsgálatot, hogy nem állapított meg hivatali visszásságot.

A panasz előzményei

1. A panasz arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság állítólag nem felügyelte a támogatási megállapodás pénzügyi irányítását.
2. A panaszos, egy beruházási és tanácsadó vállalat egyike volt annak a tíz kedvezményezettnek, akik a Bizottság által a versenyképességi és innovációs program keretében egy projektre nyújtott támogatásban részesültek. A projekt 2009. szeptember 1-jén kezdődött és 36 hónapig, 2012 augusztusáig tartott. Az ilyen esetekhez hasonlóan a támogatási megállapodás előírta, hogy az egyik kedvezményezettnek „koordinátorként” kell eljárnia a Bizottsággal szemben. A koordinátor szerepe magában foglalja a Bizottságtól származó támogatási kifizetések fogadását, valamint e kifizetéseknek a társkedvezményezettek részére történő továbbítását a megállapodás szerinti inputjaik és költségeik alapján.
3. 2013 októberében, több mint egy évvel a projekt befejezése után a Bizottság tájékoztatta a panaszost és a többi kedvezményezettet, hogy a közelmúltban felfedezte, hogy a koordinátort fizetésképtelennek nyilvánították. Kijelentette, hogy a felszámolási eljárás eredményétől függően fenntartja magának a jogot arra, hogy a koordinátor által a többi kedvezményezettel szemben fennálló tartozását behajtsa. E nyilatkozat hátterében az állt, hogy a Bizottság úgy vélte, hogy a koordinátor az esedékesnél több kifizetést kapott a Bizottságtól. Úgy tűnt továbbá, hogy a koordinátor nem továbbította a kedvezményezetteknek (beleértve a panaszost is) a Bizottságtól kapott kifizetéseket.
4. A kedvezményezettekkel szembeni esetleges visszafizettetési kérelmének alapjaként a Bizottság a támogatási megállapodás egyik záradékára, az úgynevezett „pénzügyi felelősségi záradékra” hivatkozott. A záradék előírja, hogy a kedvezményezettek közösen felelnek a Bizottsággal szemben fennálló valamennyi tartozásért. A Bizottság hozzátette, hogy a pénzösszegeknek az egyes kedvezményezettektől történő visszafizettetése azon hozzájárulás értékére korlátozódik, amelyre az egyes kedvezményezettek jogosultak voltak a Bizottságtól.
5. 2013. november 5-én a panaszos felkérte a Bizottságot, hogy bocsássa rendelkezésére a koordinátornak teljesített kifizetésekkel kapcsolatos valamennyi információt, valamint az egyéb kapcsolódó dokumentumokat.
6. 2013 decemberében a Bizottság tájékoztatta a panaszt a koordinátornak az egész konzorciumra vonatkozóan teljesített valamennyi kifizetésről, valamint arról, hogy a koordinátornak az általa elfogadott összegeket minden jelentéstételi időszakra vonatkozóan ki kell fizetnie a panaszosnak.
7. Ezt követően a panaszos a többi kedvezményezettel együtt aggodalmának adott hangot a Bizottságnak a koordinátor csődjével és közös felelősségével kapcsolatban. A kedvezményezettek kijelentették, hogy nincsenek tudatában annak, hogy a koordinátor az előfinanszírozáson kívül kifizetéseket is kapott a Bizottságtól. Kijelentik továbbá, hogy a koordinátor a nekik járó összegeknek csak töredékét utalta át nekik. Véleményük szerint a koordinátor nem a támogatási megállapodásban meghatározott kötelezettségeinek megfelelően járt el, ezért egyedül őt kell felelősségre vonni. Ezenkívül az adósság Bizottság által előírt megfizetése valójában azt jelentené, hogy „visszafizetik” a pénzt a Bizottságnak, amelyet a panaszos soha nem kapott meg a koordinátortól.
8. A Bizottság azt válaszolta, hogy meg kell várni a koordinátor fizetésképtelenségi eljárásának eredményét, mielőtt meghatároznák a jogosulatlan kifizetések visszafizettetésének mértékét.
9. Mivel a panaszos elégedetlen volt a Bizottság válaszával, 2014 októberében az ombudsmanhoz fordult.
10. A vizsgálat
11. Az ombudsman vizsgálatot indított a következő állításokkal és állításokkal kapcsolatban.1) A Bizottság nem válaszolt megfelelően a panaszos ´ 2013. november 5-i információkérésére.1) A Bizottságnak a panaszos rendelkezésére kell bocsátania a 2013. november 5-i levélben kért valamennyi információt.
12. 2) A Bizottságnak 81 523,27 EUR-t kell fizetnie a panaszosnak, ami a támogatási megállapodás alapján fennálló összeg.
13. 2) A Bizottság nem felügyelte megfelelően a támogatási megállapodás pénzügyi irányítását.
    Követelések:
14. Állítások:
15. A vizsgálat során az ombudsman megkapta a Bizottság véleményét a panasszal kapcsolatban, majd ezt követően a panaszos erre vonatkozó észrevételeit. Az ombudsman ezt követően további konkrét információkat kért és kapott a Bizottságtól, valamint a panaszos ezzel kapcsolatos észrevételeit. A vizsgálat lefolytatása során az ombudsman figyelembe vette a felek által előterjesztett valamennyi érvet és álláspontot.

A Bizottság állítólagos mulasztása arra vonatkozóan, hogy megfelelően válaszoljon az információkérésre

Az ombudsman elé terjesztett érvek

1. A panaszos szerint a Bizottság nem bocsátotta rendelkezésére a 2013. november 5-i levelében kért valamennyi információt. A Bizottság azzal érvelt, hogy megadta a panaszos által kért információkat, és e vizsgálat során ismét teljesebb körű tájékoztatást nyújtott.

Az ombudsman értékelése

1. Az ombudsman megállapítja, hogy a Bizottság megfelelő tájékoztatást nyújtott a panaszosnak. Előfordulhat, hogy a vizsgálat előtt szolgáltatott információk szélesebb körűek is lehettek volna. Figyelembe véve azonban a vizsgálat során szolgáltatott információkat, meg kell állapítani, hogy a panaszos megfelelő tájékoztatást kapott.
2. A panaszos nem ért egyet a Bizottságnak az ügy érdemére vonatkozó álláspontjával. Ez azonban eltér attól a kérdéstől, hogy a Bizottság megfelelő tájékoztatást nyújtott-e.
3. Így az ombudsman meggyőződött arról, hogy a Bizottság által szolgáltatott információk lehetővé tették a panaszos számára, hogy teljes mértékben megértse a Bizottság álláspontját, valamint az annak alapjául szolgáló indokokat.
4. Ezért nincs ok ezen állítás további vizsgálatára.

A Bizottság állítólagos mulasztása a projekt pénzügyi irányításának megfelelő felügyeletére

Az ombudsman elé terjesztett érvek

1. A panaszos szerint a Bizottság nem biztosította a támogatási megállapodás kezelésének pénzügyi felügyeletét. Érvelésének fő oka az, hogy a Bizottságnak nemcsak az Unió pénzügyi érdekeit kell védenie, hanem a kedvezményezettek érdekeit is, különösen a pénzügyi felelősségre vonatkozó záradék figyelembevétele esetén.
2.  
3. A támogatási megállapodás értelmében a kedvezményezettek nem kommunikálhattak közvetlenül a Bizottsággal, csak a koordinátoron keresztül. A panaszos szerint ez megakadályozta, hogy a kedvezményezetteket megfelelően tájékoztassák a projekt pénzügyi irányításáról. Ilyen „információs aszimmetria” esetén a Bizottság feladata volt a projekt pénzügyi irányításának nyomon követése. A Bizottságnak tehát a kedvezményezettek érdekében ellenőriznie kellett, hogy a koordinátor ténylegesen átutalta-e a kapott pénzeszközöket a kedvezményezetteknek. A Bizottság intézkedései azt mutatták, hogy elmulasztotta feladatát.
4.  
5. A Bizottság kijelentette, hogy e tekintetben semmilyen kötelezettséget nem sértett meg. A koordinátor kinevezése a kedvezményezettek felelőssége. A Bizottság nem tehető felelőssé a koordinátor intézkedéseiért vagy a koordinátor által a kedvezményezetteknek nyújtott információkért. Mivel a kedvezményezettek nem vetettek fel aggályokat vagy panaszt a kifizetések koordinátor általi elosztásával kapcsolatban a projekt során, a Bizottság a koordinátor által a Bizottságnak benyújtott információkra támaszkodott, amelyek megerősítették, hogy a kifizetések elosztására sor került.
6. A Bizottság azt is kijelentette, hogy nem kérte a koordinátort, hogy közölje vele a kedvezményezetteknek teljesített átutalások pontos időpontját, mivel a támogatási megállapodás nem írta elő a Bizottság számára annak ellenőrzését, hogy a koordinátor ténylegesen átutalta-e a kifizetéseket a kedvezményezetteknek. A panaszosnak tudnia kellett volna, hogy mikor várja el a kifizetéseket a koordinátortól, és közvetlenül fel kellett volna vennie a kapcsolatot a koordinátorral, ha a kifizetések továbbítása késedelmet szenvedett. Amint a Bizottság tudomást szerzett a koordinátor csődjéről, tájékoztatta a kedvezményezetteket, köztük a panaszost is.

Az ombudsman értékelése

21. Az ombudsman megjegyzi, hogy ez a vizsgálat nem érinti azt a kérdést, hogy a Bizottságnak be kell-e vagy be fogja-e hajtani az esedékes összegeket a kedvezményezettektől abban az esetben, ha nem tudja visszafizettetni ezeket az összegeket a koordinátorral. Ez a vizsgálat csak arra a kérdésre vonatkozik, hogy a Bizottság nem teljesítette-e a projekt pénzügyi irányításának ellenőrzésére vonatkozó kötelezettségét. Az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság által a kedvezményezetteknek küldött levélben szereplő hivatkozások arra a jogára, hogy a koordinátortól visszakövetelheti a pénzt abban az esetben, ha azt nem tudja visszakövetelni, az ilyen levelekben szereplő szabványos nyilatkozat, amely arra szolgál, hogy értesítse a kedvezményezetteket a Bizottság számára nyitva álló jogi lehetőségről. Az a tény, hogy létezik ilyen jogi lehetőség, nem jelenti azt, hogy a Bizottság az adott esetben élni fog vagy élnie kellene ezzel a lehetőséggel. Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy a költségvetési rendelet lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy szigorú feltételek mellett elengedjen egy adósságot [1].

22. Ami azt az állítást illeti, hogy a Bizottság nem követte megfelelően nyomon a projekt pénzügyi irányítását, az ombudsman úgy véli, hogy ebben az esetben a Bizottság nem mulasztotta el feladatait sem általánosságban, sem a kedvezményezettekkel – köztük a panaszossal – kapcsolatban. Az ombudsman megjegyzi, hogy valójában a kedvezményezettek felelőssége is, hogy egy projekt során nyomon kövessék a koordinátor munkáját. A kedvezményezetteknek saját érdekükben nyomon kell követniük a koordinátort annak biztosítása érdekében, hogy a projekt során és végén megkapják a nekik járó kifizetéseket.

23. A jelen ügyben a projekt 2012 augusztusában fejeződött be. 2013 októberében a Bizottság megállapította, hogy a koordinátor csődbe ment. A kedvezményezettek azonban soha nem tájékoztatták a Bizottságot arról, hogy nem fizették ki őket, annak ellenére, hogy a támogatási megállapodás meghatározta, hogy a projekt során és végén mikor kell kifizetni a kifizetéseket.

1. Ami a támogatási megállapodás pénzügyi felelősségre vonatkozó záradékának relevanciáját illeti, az ombudsman megjegyzi, hogy annak célja éppen az, hogy valamennyi kedvezményezettet erőteljesen ösztönözze a társkedvezményezettek és különösen a koordinátor intézkedéseinek nyomon követésére.

25. Az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság ellenőrzések révén ténylegesen nyomon követi a projekteket azok befejezését követően. Ez egy szabványos és hatékony adminisztratív gyakorlat. Lehetne azzal érvelni, hogy a Bizottságnak általános gyakorlatként ellenőrzéseket kellene végeznie, amíg a projektek zajlanak (annak érdekében, hogy azonosítani lehessen a felmerült problémákat). Az ombudsman úgy véli, hogy egy ilyen gyakorlat nem lenne megvalósítható. Általános alkalmazás esetén hatalmas adminisztratív terhet róna a Bizottságra, valamint azokra a kedvezményezettekre, akiknek a projekt időtartama alatt jelentést kell tenniük a Bizottságnak. Ebben a konkrét esetben, ha a kedvezményezettek arról tájékoztatták volna a Bizottságot, hogy a koordinátor nem fizeti ki őket, a Bizottság azonnali lépéseket tehetett volna annak kivizsgálására. A Bizottság azonban nem kapott ilyen tájékoztatást.

26. Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy amint a Bizottság tudomást szerzett a koordinátor csődjéről, tájékoztatta a kedvezményezetteket, köztük a panaszost is. Ezért semmi nem enged arra következtetni, hogy a Bizottság elmulasztotta volna megtenni a számára nyitva álló intézkedéseket, amelyek megakadályozhatták volna a panaszost abban, hogy elszenvedje a koordinátor által nyilvánvalóan neki okozott pénzügyi kárt.

27. Így az ombudsman megállapítja, hogy a Bizottság részéről nem történt hivatali visszásság.

Következtetés

E panasz vizsgálata alapján az ombudsman a következő következtetéssel zárja le a panaszt:

Az ombudsman nem állapít meg hivatali visszásságot a Bizottság részéről.

A panaszost és a Bizottságot tájékoztatják erről a döntésről.

Strasbourg, 2016.10.31.

[1] A lemondás három esetben lehetséges, nevezetesen:

a) ha a behajtás várható költsége meghaladná a behajtandó összeget, és a mentesség nem ártana az Unióról kialakult képnek;

b) ha a követelés az életkora vagy az adós fizetésképtelensége miatt nem hajtható be;

c) ha a visszafizettetés nem egyeztethető össze az arányosság elvével.