A panasz előzményei

1. A panaszos egy spanyol nem kormányzati szervezet (az „Asociación Vallisoletana de Afectad@s por las Antenas de Telecomunicaciones” vagy „AVAATE”), amely az elektromágneses mezőket kibocsátó antennák és más eszközök, például mobiltelefonok telepítése ellen kampányol az egészségre gyakorolt hatásukkal kapcsolatos aggályai miatt. Az elektromágneses mezők számos gyakori eszközből sugároznak, például mikrohullámú sütőkből, mobiltelefon-árbocokból, hűtőszekrényekből és mobiltelefonokból.

2. A lakosságot érő elektromágneses sugárterhelés korlátozásáról szóló, 1999. július 12-i 1999/519 tanácsi ajánlás alapvető korlátozásokat és referenciaszinteket állapít meg a lakosságot érő elektromágneses sugárterhelésre vonatkozóan. Az ajánlás arra is kötelezi a Bizottságot, hogy folyamatosan vizsgálja felül az ügyet. E feladat megszüntetése érdekében a Bizottság az új és újonnan azonosított egészségügyi kockázatok tudományos bizottságához (SCENIHR) fordul.  Ezzel összefüggésben az ÚÚAKTB 2012-ben tudósokból álló munkacsoportot hozott létre az elektromágneses tereknek való expozíció lehetséges egészségügyi hatásairól közzétett tudományos tanulmányok elemzésére.

3. A panaszos 2014 szeptemberében felvette a kapcsolatot az Európai Bizottsággal, mivel aggályai merültek fel azzal kapcsolatban, hogy a munkacsoport egyes tagjai esetében összeférhetetlenség áll fenn. Azzal érvelt, hogy az érintett személyek távközlési vállalatoktól finanszírozásban részesültek, vagy azoknak dolgoztak.

4. A panaszosnak adott válaszában a Bizottság felvázolta, hogyan kezeli a munkacsoportok tagjait érintő esetleges összeférhetetlenségeket. A Bizottság szerint az a tény, hogy egy munkacsoport tagja „érdekeltséget” jelentett be a Bizottságnak, nem feltétlenül jelenti azt, hogy az érintett személynek „összeférhetetlensége” volt. A Bizottság szerint összeférhetetlenség „csak akkor áll fenn, ha a munkacsoport valamely tagja személyesen profitál a csoport munkájának eredményeiből” (utólagos kiemelés). A Bizottság továbbá biztosította a szövetséget arról, hogy nem az egyes szakértők feladata annak önértékelése, hogy „összeférhetetlenségről” van-e szó. Ezt az értékelést inkább a Bizottság alkalmazottainak kellett volna elvégezniük.

5. A panaszos úgy ítélte meg, hogy a Bizottság válasza nem kielégítő. 2015 januárjában az ombudsmanhoz fordult, hogy panaszt tegyen amiatt, hogy a Bizottság nem kezelte megfelelően aggályait.  

6. További háttér-információkként a munkacsoport munkája nyomán 2015 januárjában az ÚÚAKTB véleményt fogadott el [1] A munkacsoportot ezt követően feloszlatták. A jelen vizsgálat tárgya nem kapcsolódik e vélemény tartalmához.

A vizsgálat

7. Az ombudsman vizsgálatot indított. Az ombudsman vizsgálatának tárgya a következő volt:

A Bizottság nem vizsgálta meg megfelelően az elektromágneses mezők hatásaival foglalkozó munkacsoport több tagját érintő összeférhetetlenségi kérdéseket.

8. Két kérdés különösen aggasztotta az ombudsmant a vizsgálat megindításakor. Először is úgy tűnt, hogy a Bizottság panaszosnak adott válasza az „összeférhetetlenség” fogalmának megszorító meghatározásán alapul. A válasz úgy tűnt, hogy ilyen konfliktusok csak akkor fordulhatnak elő, ha a szóban forgó szakértők „személyes előnyökhöz” jutnak a rájuk bízott közfeladatból. Másodszor, úgy tűnt, hogy a válasz kizárja az „összeférhetetlenség” lehetőségét azzal az indokkal, hogy az ilyen kérdések értékelése a Bizottság szolgálatainak feladata, és nem maguknak a szakértőknek a feladata. Bár az ombudsman elismerte annak fontosságát, hogy az összeférhetetlenség fennállását a Bizottság (és nem az érintett személy) értékelje, a Bizottságnak továbbra is képesnek kell lennie annak bizonyítására, hogy az általa végzett értékelés alapos, eseti alapon végzett és megfelelően dokumentált.

9. Az ombudsman a Bizottság válaszát kérte az ügyben. Az ombudsman betekintett a Bizottság aktájába is, és megküldte a panaszosnak a vizsgálati jelentés egy példányát. A panaszos észrevételeket nyújtott be a Bizottság válaszával és az ellenőrzési jelentéssel kapcsolatban.  

A munkacsoport tagjait érintő összeférhetetlenségi kérdések vizsgálata

Az ombudsman elé terjesztett érvek

10. A panaszos azt állította, hogy a munkacsoport legtöbb tagja kapcsolatban áll a távközlési ágazattal. Azzal érvelt, hogy valamilyen módon finanszírozást kaptak a távközlési ágazat szervezeteitől vagy cégeitől, vagy azoknak dolgoztak. A panaszos szerint ez az információ a munkacsoport tagjai által tett érdekeltségi nyilatkozatokból vagy az internetről szerzett információkból derült ki. Ezért a panaszos kijelentette, hogy a munkacsoport függetlensége és munkája is csorbult. A panaszos véleménye szerint a Bizottság nem értékelte megfelelően ezeket az összeférhetetlenségeket.

11. Véleményében a Bizottság ismertette a munkacsoportok tagjainak kiválasztására és az összeférhetetlenség elkerülésére szolgáló mechanizmusokat. A munkacsoport elnöke az ÚÚÚAKTB egy tagja. A tagokat egy nyilvános pályázati felhívást követően létrehozott tudományos tanácsadói bázisból vagy egy szakértői adatbázisból választják ki - az adatbázis mindenki számára nyitva áll, aki jelentkezni szeretne. Ha az adatbázisban vagy az adatbázisban nem található a szükséges profillal rendelkező szakértő, akkor egy konkrét nyilvános pályázati felhívást követően fel lehet venni egy szakértőt. A munkacsoportok szakértőinek érdekeltségi nyilatkozatot kell benyújtaniuk. Kinevezésükre csak akkor kerülhet sor, ha a Bizottság nem állapítja meg, hogy esetükben összeférhetetlenség áll fenn. Miután a munkacsoport munkája nyomán megszületett a nyilvános konzultáció alapjául szolgáló úgynevezett „előzetes vélemény”, a szakértők nevét és érdekeltségi nyilatkozatait közzéteszik a bizottsági szakértői csoportok nyilvántartásában és a Bizottság illetékes főigazgatóságának, az Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóságnak a honlapján. Azzal, hogy nevüket csak az előzetes vélemény kidolgozását követően hozzák nyilvánosságra, a Bizottság megakadályozza, hogy harmadik felek megpróbálják befolyásolni a szakértők tudományos értékelését. Ugyanakkor a nevek közzététele biztosítja az átláthatóságot az előzetes vélemény kiadásának és nyilvános konzultációra való felhasználásának kritikus időpontjában.

12.  A jelen ügyben a Bizottság a munkacsoport 2012-es létrehozásakor megvizsgálta a szakértők érdekeltségi nyilatkozatait. Ezenkívül a Bizottság jelezte, hogy 2014 első felében újból megvizsgálta az összeférhetetlenséget. A felülvizsgálatra azért került sor, mert az előzetes vélemény 2014 elején nyilvános konzultációra bocsátásakor a Bizottsághoz több panasz érkezett a munkacsoport tagjait érintő állítólagos összeférhetetlenséggel kapcsolatban. A felülvizsgálat nem vezetett az összeférhetetlenség hiányára vonatkozó eredeti bizottsági értékelés megváltoztatásához. A Bizottság arra is felhívta a figyelmet, hogy különbséget kell tenni a bevallott érdek és a konfliktushoz vezető érdek között; a tudósok feladata, hogy kinyilvánítsák érdekeiket, függetlenül attól, hogy úgy vélik-e, hogy konfliktus van vagy sem; a Bizottság feladata annak értékelése, hogy fennáll-e összeférhetetlenség. `

13. A végleges véleményt 2015 januárjában, a nyilvános konzultációt követően fogadták el.

14. Ami az ombudsman első aggályát illeti, a Bizottság kijelentette, hogy az összeférhetetlenség értékelése szempontjából releváns kritériumokat és információkat az alkalmazandó eljárási szabályzat 21. pontja és különösen az eljárási szabályzat II. melléklete tartalmazza.[2] A II. melléklet konkrét iránymutatást nyújt számos, a függetlenség értékelése szempontjából releváns szempontra vonatkozóan, és tartalmazza az érdekeltségi nyilatkozat formáját. A II. melléklet nem csak azokra a tevékenységekre vonatkozik, amelyek révén a tudós személyes előnyökhöz juthat, mint például a foglalkoztatás, a tanácsadás és a beruházások. A melléklet más tevékenységekre, kapcsolatokra vagy körülményekre is kiterjed, mint például: 6. pont: Kutatás – a kutatási prioritások meghatározására, a kutatási programok kidolgozására vagy a kutatási projektek kiválasztására, valamint a magán- vagy állami szerv által finanszírozott anyaggal vagy munkával kapcsolatos kutatás jelenlegi vagy jövőbeli finanszírozására gyakorolt bármely jelenlegi vagy jövőbeli befolyás, beleértve a támogatásokat, bérleti díjakat, szponzorálásokat és ösztöndíjakat; 8. pont Egyéb tagság vagy hovatartozás – bármely, a fentiektől eltérő tagság vagy hovatartozás, amely valamely bizottság tevékenységi területéhez fűződő érdeknek tekinthető; és 10. pont – Egyéb – a fentiektől eltérő bármely érdekeltség, amely a bizottság hatáskörébe tartozó valamely tevékenységgel kapcsolatos potenciális konfliktusforrásnak tekinthető.

15. Az ombudsman második aggályára válaszul, amely arra vonatkozott, hogy a szakértők saját maguk értékelték-e, hogy összeférhetetlenség áll-e fenn, vagy hogy a Bizottság elvégezte-e ezt az értékelést, a Bizottság kijelentette, hogy az összeférhetetlenség értékelését nem a szóban forgó tudós végzi el. Inkább a Bizottság személyzete, majd a társaik, azaz az elnök és a többi tag irányította. A Bizottság szerint a folyamat jól dokumentált.

16. A Bizottság részletesen elemezte a panaszos által azzal kapcsolatban felhozott konkrét érveket is, hogy a panaszos véleménye szerint a munkacsoport egyes tagjai esetében miért állt fenn összeférhetetlenség.

17. Ami a panaszos azzal kapcsolatos aggályait illeti, hogy egyes tagok tanácsadási szolgáltatásokat nyújtottak távközlési vállalatok számára, a Bizottság nem zárta ki, hogy az ilyen munka összeférhetetlenséghez vezethet. Először is megállapította, hogy a tanácsadói/tanácsadói tevékenységet az eljárási szabályzat úgy határozza meg, mint „minden olyan fizetett vagy nem fizetett, múltbeli, jelenlegi vagy jövőbeli tevékenység, amelynek során a szakértő vagy az általa megbízott munkatársak műszaki vagy tudományos tanácsadást vagy szolgáltatásokat nyújtanak a tudományos bizottság munkája szempontjából releváns területeken”. Hozzátette azonban, hogy a panaszos által felvetett konkrét esetekben a munkacsoport egyetlen tagja esetében sem állapítottak meg összeférhetetlenséget:

18.  A panaszos által felvetett három esetben a szakértők által magánvállalkozásoknak nyújtott tanácsadási szolgáltatások az ÚÚÚAKTB véleményétől eltérő témához kapcsolódtak: az elektromágneses mezők mérésével, a munkavállalók védelmével [3] kapcsolatos tanácsadási szolgáltatások, vagy a szélturbináknak tulajdonítható tünetek lehetséges pszichológiai mechanizmusairól szóló jelentés. Ezzel szemben az ÚÚÚAKTB véleménye az elektromágneses mezők lehetséges egészségügyi hatásainak értékelésére vonatkozik, amelyet a lektorált folyóiratokban közzétett elsődleges tudományos tanulmányok metaelemzése formájában végeznek el. Ezért ezt az érdeket nem tekintették összeférhetetlenségnek, mivel nem kapcsolódik közvetlenül az ÚÚÚAKTB véleményének tárgyához.

19. A panaszos által felvetett többi „tanácsadási” ügyben a szakértők egy állami szerv (egyetem vagy kutatóintézet) alkalmazottjaként végezték a munkát. Nem maguk a szakértők, hanem az állami szervek kötöttek kutatási szerződéseket a távközlési vállalatokkal.

20. Ami a panaszos azzal kapcsolatos aggályait illeti, hogy egyes tagok az ipar által finanszírozott tudományos „projektekben” vettek részt, a Bizottság megjegyezte, hogy a finanszírozást egy magánvállalkozás nyújtotta nemzeti állami szervezeteknek vagy az Egészségügyi Világszervezet által elismert nemzetközi intézményeknek. Egyetlen szakértő sem vett részt saját magánkapacitásában az ipar által finanszírozott kutatásban.

21. A panaszos által felvetett egyik ügy még egy, a Bizottság Kutatási és Innovációs Főigazgatóságának 7. keretprogramja által finanszírozott nagy kutatási projektet is érintett. A projektet a Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség koordinálta, és számos kutatóintézet vett részt benne, mint például a Dán Rákkutató Társaság, a Tamperei Egyetem, az Istituto Superiore di Sanita, a Karolinska Intézet, az Université Claude-Bernard Lyon, az Universität Mainz, a Norvég Sugárvédelmi Ügynökség, a Leedsi Egyetem, a London School of Hygiene and Tropical Medicine és a Tel-Hashomer (Izrael). Az ipar és a nem kormányzati szervezetek partnerek lehetnek az uniós finanszírozású projektekben.

22.  A panaszban említett két másik ügy egy olyan tagállami kutatóintézetben végrehajtott kisebb kutatási projektekre vonatkozott, ahol a szakértőket alkalmazták. Ezeket a projekteket egy magánvállalkozás rendelte meg. A Bizottság szerint azonban a szakértők munkája „intézményi feladatnak” minősül. Ezenkívül mindkét kutatási projekt több mint öt évre nyúlik vissza, ami a Bizottság szerint az eljárási szabályzatban meghatározott korlát.

23. A panaszos által felvetett másik ügy egy öt európai országból (nevezetesen az Egyesült Királyságból, Dániából, Svédországból, Finnországból és Hollandiából) álló nemzetközi konzorcium által a hosszú távú mobiltelefon-használatról és -egészségügyről készített nagy nemzetközi kohorsztanulmányra vonatkozott. Mindegyik részt vevő ország elindította saját prospektív kohorsz tanulmányát a mobiltelefonokról és az elektromágneses mezőkkel kapcsolatos egészségügyi kockázatokról. Az országtól függően a finanszírozás nemzeti kutatóintézetektől származik, az ipar hozzájárulásával vagy anélkül. Ebben az esetben az iparág expozíciós adatokat szolgáltat (az üzemeltetői forgalmi nyilvántartásokon keresztül) a mobiltelefonok használatának jobb becslése érdekében. Ebben az esetben is a projekt fő partnerei a tagállamok egyetemei vagy kutatóintézetei voltak.

24. Ami egy távközlési vállalat szakértőjének részvényeit illeti, a panaszos által felvetett konkrét ügyet megvitatták az érintett szakértővel. A szakértő tulajdonában lévő részvények összege elhanyagolható volt, ezért úgy ítélték meg, hogy az nem befolyásolja a szakértő személyes pénzügyi helyzetét, ami összeférhetetlenséghez vezethet.

Az ombudsman értékelése

25. Ahhoz, hogy a Bizottság kidolgozza a közpolitikát a technikailag összetett területeken, szakértők tudományos hozzájárulására van szükség.  A Bizottság által az ÚÚAKTB-től – többek között az ÚAKTB által létrehozott munkacsoportoktól – kapott tanácsadásnak független tanácsadásnak kell lennie. Az ilyen független tanácsadás lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy olyan szakpolitikákat fogadjon el, amelyek technikailag megalapozottak, és amelyek nagyfokú legitimitást élveznek. A végül kialakított politikákba vetett közbizalom és az ilyen politikák legitimitása a nyilvánosság szemében gyengülni fog, ha megkérdőjelezik e szakértők függetlenségét. Ez annál is inkább fontos, mivel a mögöttes tudományos kérdések a polgárok egészségével és biztonságával kapcsolatosak. Ezért fontos, hogy az érintett állami szerv biztosítsa, hogy a független tanácsadásra felkért szakértők esetében ne álljon fenn olyan összeférhetetlenség, amely befolyásolhatja a pártatlan és teljes körű tudományos tanácsadásra való képességüket. Ez lehet a helyzet például akkor, ha a szakértőknek érdekük fűződik az érintett ágazatban működő vállalat kereskedelmi sikeréhez.

26. Még ha nem is áll fenn összeférhetetlenség, a közpolitikákba vetett közbizalom sérül, ha a nyilvánosság úgy érzékeli, hogy összeférhetetlenség áll fenn. Ezért a közbizalom és a legitimitás kiépítése szempontjából az is fontos, hogy az összeférhetetlenség bármely észlelésével is foglalkozzanak. Az összeférhetetlenség kérdésének értékelésekor a Bizottságnak figyelembe kell vennie, hogy általában sem szolgálatai, sem a polgárok nincsenek abban a helyzetben, hogy megkérdőjelezzék a tudományos szakvélemények megalapozottságát; Ezért a tanácsba vetett bizalom elsődleges. Ezenkívül a Bizottságnak szem előtt kell tartania, hogy általában véve előfordulhat, hogy a polgárok nem ismerik a Bizottság rendelkezésére álló összes információt, vagy nem tudnak időben hozzáférni azokhoz; A Bizottság értékelésébe vetett bizalom tehát elsődleges.

27. Ebben az esetben a Bizottság által eredetileg a panaszos aggályaira adott válasz nem volt megfelelő. Ez azért volt így, mert azt a benyomást keltette az olvasóban, hogy a Bizottság indokolatlanul szűken értelmezte, hogy mi minősülhet összeférhetetlenségnek, vagyis hogy a Bizottság csak akkor állapítana meg összeférhetetlenséget, ha a szakértők a rájuk bízott közfeladat ellátásából személyes előnyökhöz jutnának. A panaszos érthetően nem találta kielégítőnek a választ.

28. Az ombudsman azonban a Bizottság véleménye és az ügy vizsgálata alapján nem kételkedik abban, hogy a Bizottság 2014-ben alaposan újraértékelte az összeférhetetlenségeket, ami nem korlátozódott arra a kérdésre, hogy a szakértőnek személyes haszna származott-e a munkacsoportban való részvételből. A folyamat is jól dokumentált. .

29. Az ombudsman arról is meggyőződött, hogy a Bizottság azon következtetése, miszerint nem állt fenn összeférhetetlenség, megfelelő és észszerű. Ami különösen a tanácsadási szolgáltatásokat illeti, az ombudsman megjegyzi, hogy azok rendkívül korlátozott hatókörűek voltak (egy esetben évente két fél napot ültek egy tanácsadó bizottságban). A korlátozott hatályt a Bizottságnak kifejezetten meg kellett volna említenie. Egy ilyen esetben az a kérdés, hogy vannak-e olyan körülmények, amelyek megkérdőjelezik a szakértők függetlenségét. A tanácsadás terjedelme ezen értékelés szempontjából releváns tényező, ezért azt a Bizottságnak meg kellett volna említenie.

30. A vizsgálat azt is kimutatta, hogy bizonyos szempontból van még mit javítani. Az ombudsman most foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, majd a jövőben javítási javaslatokat tesz.

31. Először is, az ombudsman úgy véli, hogy a folyamat, bár jól dokumentált, eljárási szabályok formájában történő bizonyos formalizálással javítható. Az ombudsman itt emlékeztet arra, hogy az eljárási szabályok végső soron biztosítékként szolgálnak a helyes érdemi eredmény eléréséhez. Annak előírása, hogy az összeférhetetlenség vizsgálatakor meghozandó határozatot hivatalos dokumentumban kell rögzíteni, és a határozat meghozataláért felelős tisztviselő egyértelmű kijelölése hasznos eszköz lehet a helyes következtetések levonásának biztosításához. Az ilyen eljárási szabályok növelhetik a polgárok közigazgatásba vetett bizalmát, és hasznosak lehetnek az összeférhetetlenségek értékelésével megbízott szolgálatok számára is. Ezen túlmenően a Bizottságnak fontolóra kell vennie, hogy megossza értékelését a polgárokkal, például azáltal, hogy elérhetővé teszi azt a honlapján.

32. Másodszor, az ombudsman tudomásul vette a Bizottság nyilatkozatát, amely szerint a munkacsoportokban részt vevő szakértők nevét és érdekeltségi nyilatkozatait csak az előzetes vélemény közzététele után teszik közzé; Ez egy olyan pillanat, amikor a munkacsoport munkája nagyrészt befejeződött. A Bizottság úgy véli, hogy ily módon a tudományos értékelések szakaszában elkerülhető a harmadik felek bármilyen befolyása. Ez valóban jogos aggodalom.

33. Az aggodalmat azonban egyensúlyba kell hozni más aggodalmakkal. A polgárok közigazgatásba vetett bizalma erősödne, ha korábban tudnák, ki van a munkacsoportban, és hangot adnának aggályaiknak. A polgárok olyan információkat is nyilvánosságra hozhatnak, amelyekről a Bizottságnak nincs tudomása, mielőtt a Bizottság bevonja a szakértőket. Megfelelőbbnek tűnik, ha a munkacsoport tagjaival szembeni esetleges kifogásokat a csoport munkájának elején, nem pedig végén tárgyalják. Ezenkívül a Bizottság jelenlegi gyakorlata akaratlanul is elfogultságot teremthet abban az értelemben, hogy a munkacsoport munkájának végén vonakodhat összeférhetetlenséget találni. Ha a munkacsoport létezésének végén és a polgárok által szolgáltatott információk alapján kiderül, hogy egyes tudósoknak helyesen nem kellett volna részt venniük, a munkát hiába lehetett volna elvégezni.  

34. Az ombudsman megjegyzi, hogy az ÚÚAKTB tagjainak nevét és érdekeltségi nyilatkozatait egy korábbi szakaszban, nevezetesen a kinevezésükkel összefüggésben teszik közzé.[4] Az ombudsman nem érti, hogy ez a gyakorlat miért nem alkalmazható a munkacsoportok tagjaira. Az ombudsman azt is megjegyezte, hogy a WHO gyakorlata az, hogy kinevezésük előtt közzéteszi a munkacsoport tagjaira vonatkozó információkat annak érdekében, hogy a nyilvánosságnak lehetősége legyen kifogást emelni [5].

Következtetés

E panasz vizsgálata alapján az ombudsman a következő következtetéssel zárja le a panaszt:

Az Európai Bizottság nem követett el hivatali visszásságot.

Javítási javaslatok

A Bizottságnak fontolóra kell vennie a következő intézkedések bevezetését:

i. a lehetséges összeférhetetlenségek értékelését és az azt alátámasztó okokat a nyilvánosság számára hozzáférhető hivatalos dokumentumban kell meghatározni;

ii. Az esetleges összeférhetetlenségre vonatkozó döntés meghozataláért felelős tisztviselő(ke)t egyértelműen ki kell jelölni; és

iii. A jelen ügyben szóban forgóhoz hasonló munkacsoport tagjainak nevét kinevezésük előtt közzé kell tenni, lehetővé téve a szélesebb nyilvánosság számára, hogy felvesse az összeférhetetlenséggel kapcsolatos esetleges aggályait.

A panaszost és a Bizottságot tájékoztatják erről a döntésről.

Emily O'Reilly

Európai ombudsman

Strasbourg, 2017. 04. 18.

[1] „Final Opinion on Potential Health Effect of Exposure to Electromagnetic Fields” (Záróvélemény az elektromágneses tereknek való expozíció lehetséges egészségügyi hatásáról), elérhető a következő internetcímen: http://ec.europa.eu/health/scientific_committees/emerging/docs/scenihr_o_041.pdf

[2] Az akkoriban alkalmazandó eljárási szabályzat a https://ec.europa.eu/health/sites/health/files/scientific_committees/docs/rules_procedure_2013_en.pdf címen érhető el.

[3] A munkavállalók fizikai tényezők (elektromágneses terek) hatásából keletkező kockázatoknak való expozíciójára vonatkozó egészségügyi és biztonsági minimumkövetelményekről (20. egyedi irányelv a 83/191 irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében és a 2004/40 irányelv hatályon kívül helyezéséről) szóló 2013/35 irányelv (HL 2013. L 179., 1. o.) hatálya alá tartozó kérdés.

[4] Az ÚÚAKTB tagjait nyilvános pályázati felhívást követően, személyes minőségükben nevezik ki. Az ÚÚÚAKTB tagjainak nevét közzéteszik a bizottsági szakértői csoportok nyilvántartásában és az Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóság honlapján. Az érdekeltségi nyilatkozatokat többek között ezen a honlapon is közzéteszik.

[5] Lásd például: http://www.who.int/ipcs/events/2015/nanomaterials/en/.