2015-ben egy ENSZ-bizottság megállapította, hogy az uniós alkalmazottak egészségbiztosítási rendszere, a közös betegségbiztosítási rendszer (JSIS) nem felel meg a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek (UNCRPD). A bizottság azt ajánlotta, hogy vizsgálják felül a közös egészségbiztosítási rendszert annak érdekében, hogy az átfogóan fedezze a fogyatékossággal kapcsolatos egészségügyi szükségleteket.

Miután panaszokat kapott a személyzet azon tagjaitól, akik nehézségekbe ütköztek a saját vagy családtagjaik orvosi költségeinek teljes körű megtérítése során, az ombudsman stratégiai vizsgálatot végzett. Megállapította, hogy hivatali visszásságnak minősül, ha az Európai Bizottság nem tesz hatékony lépéseket a bizottság ajánlására válaszul. Ezért azt javasolta, hogy a Bizottság vizsgálja felül a közös egészségbiztosítási rendszerre vonatkozó szabályokat. Számos javaslatot tett a Bizottságnak arra vonatkozóan is, hogy a közös betegségbiztosítási rendszer hogyan fedezi a fogyatékossággal élő személyek szükségleteit, valamint hogy szükség van a személyzet képzésére és az érdekelt felekkel való megfelelő konzultációra annak biztosítása érdekében, hogy a közös betegségbiztosítási rendszer tükrözze a fogyatékossággal élő személyek szükségleteit.

A Bizottság válaszában kijelentette, hogy felül fogja vizsgálni a közös egészségbiztosítási rendszerre vonatkozó szabályokat, és lépéseket fog tenni az ombudsman legtöbb javaslatának nyomon követése érdekében.

Mivel a Bizottság elfogadta ajánlását, az ombudsman lezárja stratégiai vizsgálatát. Tekintettel a kérdés fontosságára, arra kéri a Bizottságot, hogy hat hónapon belül tegyen jelentést az ajánlás végrehajtásáról. Az ombudsman megerősíti azt a javaslatát is, hogy a Bizottságnak felül kell vizsgálnia a fogyatékossággal élő személyzet igényeinek kielégítésére vonatkozó 2004-es szabályait.

Az ügy az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) azon gyakorlatára vonatkozott, hogy nem teszi lehetővé a pályázók számára, hogy egynél több egyidejű felvételi versenyvizsgára jelentkezzenek uniós köztisztviselők számára, még akkor sem, ha megfelelnek a kritériumoknak. Az EPSO megtagadta annak engedélyezését, hogy a panaszos egyidejűleg két, az uniós intézmények fordítóinak felvételére irányuló versenyvizsgára jelentkezzen, és nem fejtette ki meggyőzően e gyakorlat alkalmazásának okait.

Az ombudsman megállapította, hogy ez a gyakorlat azzal a következménnyel járhat, hogy akadályozza a legképzettebb személyek felvételét, és hogy ennek megfelelően az EPSO-nak képesnek kell lennie arra, hogy meggyőzően megindokolja, miért alkalmazza ezt a gyakorlatot. Az ombudsman megállapította, hogy hivatali visszásságnak minősül, ha az EPSO´ elmulasztott ilyen indokolást adni a panaszosnak. Azt is megállapította, hogy a gyakorlat megalapozott indokolás hiányában történő folytatása szükségszerűen hivatali visszásságnak is minősül. Az ombudsman ezért azt ajánlotta az EPSO-nak, hogy haladéktalanul vizsgálja felül az e gyakorlattal kapcsolatos politikáját.

Erre válaszul az EPSO belső vitacsoportot hozott létre, hogy részletes hatásvizsgálatot végezzen az e területen bekövetkezett szakpolitikai változásokról. Az értékelést 2018 decemberéig nyújtják be az EPSO igazgatótanácsának. A végső döntést a tanácsnak kell meghoznia. Mivel az EPSO az ő ajánlása alapján jár el, az ombudsman úgy határozott, hogy lezárja az ügyet.

A panaszost 2013-ban kizárták az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) által szervezett, az ellenőrzés területén tanácsosok felvételére irányuló versenyvizsgáról. Kizárására azon az alapon került sor, hogy egyetemi végzettsége nem volt kellően releváns a meghirdetett állás szempontjából. A panaszos az európai ombudsmanhoz benyújtott panaszában rámutatott arra, hogy több olyan pályázó, akit 2010-ben vettek fel ugyanarra a versenyvizsgára, ugyanolyan vagy kevésbé releváns oklevéllel rendelkezett, mint az ő oklevele. Azzal érvelt, hogy ha a többi pályázó képesítése 2010-ben elegendő, akkor oklevelének 2013-ban is elegendőnek kell lennie.

Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy a 2013. évi versenyvizsga ugyanaz volt, mint az eredetileg 2010-ben lebonyolított versenyvizsga, és hogy 2013-ban ugyanazokat a képesítési kritériumokat kell alkalmazni, mint 2010-ben. Az ombudsman megállapította, hogy az EPSO hivatali visszásságot követett el, és azt ajánlotta, hogy az EPSO kérje fel a vizsgabizottságot, hogy vizsgálja felül a panaszos képesítéseire vonatkozó határozatát.

Az EPSO megtagadta az ombudsman ajánlásának elfogadását anélkül, hogy

Meggyőző érvek álláspontja mellett. Az ombudsman ezért hivatali visszásság megállapításával zárta le az ügyet.

Az ügy az Európai Bizottság azon döntésére vonatkozott, hogy egyes, a romák elleni rasszizmus elleni küzdelmet célzó, uniós finanszírozású projektben részt vevő nem kormányzati szervezet által igényelt költségeket nem támogathatónak minősít. A panaszos azzal érvelt, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg megfelelően a bizonyítékokat, mielőtt megállapította volna, hogy a költségek nem támogathatók.

Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot.

Az ügy az Európai Bizottságnak a különböző uniós finanszírozású projektek keretében vissza nem térítendő támogatásként kifizetett összegek visszafizettetéséről szóló határozatára vonatkozott. A határozatot egy ellenőr által a Bizottság nevében végzett ellenőrzéseket követően hozták meg. A panaszos nem értett egyet az ellenőrzés megállapításaival. A panaszos többek között azt akarta, hogy az ellenőrzéseket a tagállam nemzeti könyvvizsgálói kamarája vizsgálja felül. A Bizottság ezt nem tartotta szükségesnek.

Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot.

Az ügy a panaszosnak az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége igazgatótanácsának elnöke által az Ügynökség Tudományos Tanácsa tagjainak küldött két e-mailhez való hozzáférés iránti kérelmére vonatkozott. Amikor az Ügynökség megtagadta a hozzáférést azon az alapon, hogy a két e-mail nem volt a birtokában, mivel azokat magánszámláról küldték, a panaszos az európai ombudsmanhoz fordult.

Az ombudsman vizsgálatot indított az ügyben, majd az igazgatótanács elnöke az Ügynökség rendelkezésére bocsátotta a két e-mail másolatát. Így az Ügynökség az 1049/2001/EK rendelet ^[1] alapján értékelheti a panaszos e-mailekhez való hozzáférés iránti kérelmét. Az Ügynökség ezt követően részleges hozzáférést biztosított a panaszos számára a dokumentumokhoz. Az ombudsman megkapta a két e-mail teljes másolatát, és ellenőrizni tudta, hogy a panaszossal közölt másolatokban szereplő kitakarások indokoltak voltak-e.

Az ombudsman ezért úgy zárta le a vizsgálatot, hogy nem állapított meg hivatali visszásságot.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság nem válaszolt az Olaszországgal szemben benyújtott kötelezettségszegési panasszal összefüggésben küldött levelekre, és állítólag jogellenes határozatot hozott a kötelezettségszegési panasz lezárásáról.

Az ombudsman megvizsgálta a kérdéseket, és megállapította, hogy a Bizottság e vizsgálat során a panaszosnak küldött válaszában meggyőző és átfogó választ adott. A Bizottság tehát rendezte az első kérdést. Az ombudsman különösen azt állapította meg, hogy a Bizottság elegendő magyarázatot adott arra a döntésére, hogy ebben az ügyben nem indít újra kötelezettségszegési eljárást. Ezért a második kérdést illetően úgy vélte, hogy nem áll fenn hivatali visszásság.

Az ombudsman ezért lezárta a vizsgálatot.

Az ügy egy korábbi alkalmazottnak az Európai Beruházási Banknál (EBB) történt állítólagos méltánytalan elbocsátására és zaklatására vonatkozott.

Az ombudsman vizsgálata arra a kérdésre összpontosított, hogy az EBB állítólag tévesen tagadta meg a panaszostól az EBB személyzeti szabályzatának 41. cikkében előírt úgynevezett „egyeztetési eljárás” előnyeit (amely előírja, hogy a személyzet tagjai az Európai Unió Bíróságához fordulhatnak, ha vita merül fel az EBB-vel, és hogy ezt megelőzően békéltetési eljárás keretében békés rendezésre kell törekedniük). Az ombudsman arra az előzetes megállapításra jutott, hogy az EBB hivatali visszásságot követett el, amikor úgy ítélte meg, hogy az egyeztetési eljárás nem alkalmazható az EBB-nyugdíjban nem részesülő volt alkalmazottra. Az ombudsman ezért azt javasolta, hogy az EBB haladéktalanul indítsa meg az egyeztetési eljárást mind az elbocsátással, mind a zaklatással kapcsolatos kérdések tekintetében. A Bank beleegyezett abba, hogy az elbocsátás kérdésében egyeztetési eljárást kezdeményez, és a panaszost egy másik, zaklatással kapcsolatos eljárásra utalta.

Az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy beavatkozását követően sikerült megoldást találni. Ezért lezárta az ügyet.

A panaszos, egy belga székhelyű nonprofit szervezet részt vett egy uniós finanszírozású projektben, amelynek célja az idősek IKT-megoldások használata során felmerülő problémáinak kezelése volt. Egy pénzügyi ellenőrzés megállapította, hogy a panaszos által a munkaidő nyilvántartására használt rendszer megbízhatatlan volt. Következésképpen a Bizottság több mint 85 000 EUR visszafizettetésére törekedett a panaszossal.

Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy az ellenőrök elismerték, hogy a panaszos által két konkrét „végrehajtandó anyaggal” kapcsolatban végzett munka, valamint az érintett munkaidő jogszerű volt. Ezért úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem indokoltan utasította el az e munkához kapcsolódó személyzeti költségeket. Ennek kezelése érdekében ajánlást tett a Bizottságnak, hogy ennek megfelelően csökkentse a visszafizettetni kívánt összeget.

A Bizottság teljes mértékben elfogadta az ombudsman ajánlását, és megállapodott abban, hogy közel 37 000 euróval csökkenti a visszafizettetendő összeget. Ebben az összefüggésben az ombudsman lezárta az ügyet. Az ombudsman azonban a többi „végrehajtandó anyaggal” kapcsolatban külön vizsgálatot folytat a pénzeszközök visszafizettetésével kapcsolatban.

Ez az ügy abból eredt, hogy az Európai Bizottság horvátországi képviselete nem válaszolt a Facebookon benyújtott információkérésre, és blokkolta a panaszost a Facebook-oldalán. A panaszos azt kérdezte, hogy a horvátországi képviselet vezetője volt-e a jugoszláv kommunista párt tagja.

Mivel a Bizottság feloldotta Facebook-oldalának zárolását és válaszolt, az ombudsman megállapítja, hogy a Bizottság rendezte az ügy e vonatkozásait. Az ombudsman megállapítja továbbá, hogy a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot azáltal, hogy nem hozta nyilvánosságra a kért információkat, mivel azok védett személyes adatoknak minősülnek.

Az ombudsman azonban javaslatot tesz a Bizottsággal a közösségi médiában kommunikáló polgároknak adandó válaszok szükségességének javítására. A Bizottságnak figyelembe kell vennie, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájában biztosított válaszhoz való jog és a helyes hivatali magatartás európai kódexében előírt megfelelő ügyintézés elve csak az arányosság elve alapján indokolt korlátozások mellett alkalmazandó a közösségi médián keresztül fogadott kommunikációra. A Bizottságnak ezt figyelembe kell vennie az információszolgáltatóknak szóló útmutató felülvizsgálatakor és minden egyéb vonatkozó munkája során.