Háttér: Jogalkotási átláthatóság az EU-ban

1. A jogalkotási dokumentumokhoz való kellő időben történő nyilvános hozzáférés elengedhetetlen ahhoz, hogy a polgárok gyakorolhassák az EU demokratikus életében való részvételhez való, Szerződésen alapuló jogukat [1] azáltal, hogy megvizsgálják a jogalkotási aktus alapjául szolgáló összes információt.^[2] A jogalkotási átláthatóság azt is lehetővé teszi a nyilvánosság számára, hogy felelősségre vonja az uniós jogalkotókat intézkedéseikért.

2. A jogalkotás átláthatóságának elvét az uniós szerződések [3] rögzítik, és azt a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló uniós jogszabály (1049/2001/EK rendelet)[4] is tükrözi, amely kimondja, hogy a „jogalkotási dokumentumoknak” közvetlenül hozzáférhetőnek kell lenniük a nyilvánosság számára, kivéve, ha közzétételük egy vagy több, kifejezetten védett köz- vagy magánérdeket sértene [5].

3. Az 1049/2001/EK rendelet és az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a „jogalkotási dokumentumok” az uniós intézmények által készített vagy harmadik felektől a jogalkotási aktusok elfogadására irányuló eljárások során kapott dokumentumok, és még tágabb értelemben azok a jogi aktusok, amelyek jogilag kötelező erejűek az uniós tagállamokra vagy az uniós tagállamokban.[6] Az uniós ítélkezési gyakorlat megállapította, hogy a „jogalkotási dokumentumok” nemcsak olyan dokumentumok, amelyeket az uniós intézmények a jogalkotási javaslat elfogadását követően készítettek vagy kaptak meg, hanem olyan dokumentumok is, amelyeket az Európai Bizottság „a jogalkotási folyamat kulcsfontosságú szereplőjeként”[7] készített vagy kapott meg a jogalkotási javaslat előkészítésével összefüggésben [8].

4. Az 1049/2001/EK rendelet előírja, hogy a nyilvános hozzáférés iránti kérelmeket „haladéktalanul” kell kezelni. Az intézmény határozathozatalának határideje 15 munkanap, mind az eredeti hozzáférés iránti kérelem, mind az azt követő felülvizsgálati kérelmek (a továbbiakban: megerősítő kérelmek) tekintetében, amennyiben az intézmény eredetileg megtagadta a (teljes) hozzáférést. „Kivételes esetekben” minden határidő további 15 munkanappal meghosszabbítható, ami azt jelenti, hogy az uniós intézményeknek a kezdeti és a megerősítő szakaszban legfeljebb 30 munkanapon belül határozatot kell hozniuk.

5. Bár az 1049/2001/EK rendelet kimerítően felsorolja a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés joga alóli kivételeket, ezeket a kivételeket szigorúan kell értelmezni és alkalmazni.[9] A nyilvános hozzáférés csak abban az esetben tagadható meg, ha a dokumentumok hozzáférhetővé tétele észszerűen előrelátható, tényleges és konkrét kockázatot jelentene az 1049/2001/EK rendelet által kifejezetten védett érdekekre nézve [10].

6. A jogalkotási dokumentumok esetében ezeket a kivételeket „még szigorúbban”[11] kell értelmezni az ilyen dokumentumok legmagasabb szintű átláthatóságának biztosítása érdekében. A kivételes körülményekre vonatkozó kézzelfogható, konkrét és konkrét bizonyítékok [12] hiányában az uniós intézmények jogilag kötelesek haladéktalanul közzétenni a kért jogalkotási dokumentumokat.

7. Ezenkívül a nyilvános hozzáférés alóli egyes kivételek - például a folyamatban lévő döntéshozatali eljárás, a jogi tanácsadás vagy a kereskedelmi érdekek védelmének szükségessége - tekintetében, amennyiben a közzétételhez erős közérdek fűződik, ez felülírhatja a kivételeket [13].

A hivatalból indított vizsgálat

8. Az ombudsman következetesen az uniós jogalkotási folyamat nagyobb átláthatóságára szólított fel. Továbbra is érkeznek hozzá panaszok a jogalkotási dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés megtagadásával és a közzétételükhöz szükséges idővel kapcsolatban. Sok ilyen esetben az ombudsman hivatali visszásságot állapított meg, vagy bírálta az intézményeket a kérelmek feldolgozásához szükséges idő és a nyilvános hozzáférés alóli kivételek alkalmazásának módja miatt [14].

9. Ennek fényében az ombudsman elindította ezt a saját kezdeményezésű vizsgálatot, hogy rendszerszempontból megvizsgálja a három intézménynek a jogalkotási dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelmek kezelésével kapcsolatos gyakorlatát. Az ombudsman különösen azt vizsgálta, hogy az intézmények teljes mértékben érvényre juttatják-e az 1049/2001/EK rendelettel kapcsolatos kiterjedt uniós ítélkezési gyakorlatot, amely szerint a jogalkotási dokumentumokra a legmagasabb szintű átláthatóság vonatkozik.

10. Első lépésként az ombudsman felkérte a Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot, hogy nyújtsanak tájékoztatást a következő három jogalkotási aktus elfogadásával kapcsolatos nyilvános hozzáférés iránti kérelmekre adott válaszaikról:

• a digitális piacokról szóló jogszabály [15];
• a kibocsátáskereskedelmi rendszerről szóló irányelv felülvizsgálata [16]; és
• A minimálbérekről szóló irányelv.[17]

11. Az ombudsman azért választotta ezt a három jogalkotási aktust, mert azok olyan fontos kérdéseket érintettek, amelyek jelentős közérdeklődésre adnak okot az érdekelt felek különböző kategóriái körében az új technológiákkal, az éghajlat-politikával, valamint a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségekkel kapcsolatban.

12. A Parlament tájékoztatta az ombudsmant [18], hogy csak öt, a vizsgálat hatálya alá tartozó nyilvános hozzáférés iránti kérelmet kapott.[19] Az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a kérelmek alacsony száma nem reprezentatív, ezért nem folytatta le a Parlament gyakorlatára vonatkozó vizsgálatát.

13. A Tanács [20] és a Bizottság [21] által szolgáltatott információk alapján az ombudsman megkísérelte megvizsgálni a nyilvános hozzáférés iránti kérelmekre adott válaszaikból vett mintát. A Bizottságot érintő néhány aktában az ombudsman vizsgálócsoportja azokat a dokumentumokat is megvizsgálta, amelyeket a Bizottság a kérelmek hatálya alá tartozóként azonosított.

Az ombudsman által megvizsgált kérelmekre adott válaszok

Általános információk

14. A Tanács 101, a jogalkotási dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti alapkérelmet és három, a vizsgálat szempontjából releváns megerősítő kérelmet azonosított. Tájékoztatást nyújtott továbbá azon dokumentumok számáról, amelyeket (teljes egészében vagy részben) hozzáférhetővé tett, vagy amelyek hozzáférhetővé tételét megtagadta. Ezek az információk azt mutatják, hogy a Tanács a nyilvános hozzáférés iránti kérelmek többségére válaszul teljes körűen nyilvánosságra hozta a jogalkotási dokumentumokat [22].

15. Az ombudsman vizsgálócsoportja megvizsgálta a Tanács által adott első válaszok egy mintáját (47 válasz), amint azt az alábbi ábra kifejti. A Tanács által kiadott mindhárom „megerősítő határozatot” az ombudsman a korábbi panaszalapú vizsgálatok keretében már megvizsgálta, így azokat e vizsgálat keretében nem vizsgálta meg újra [23].

16. A Bizottság 58, a vizsgálat szempontjából releváns első választ és öt megerősítő határozatot azonosított.

17. A legtöbb esetben, amint azt az alábbi ábra mutatja, a Bizottság részleges hozzáférést biztosított a kért jogalkotási dokumentumokhoz, azaz csak egyes kért dokumentumokhoz, vagy a dokumentumok (egyes) részeihez.

18. Az ombudsman vizsgálócsoportja megvizsgálta a Bizottság mind az 58 első válaszát és öt megerősítő határozatát. A vizsgálatot végző csoport több megkeresés hatálya alá tartozó dokumentumokat is megvizsgált.

A megkeresések megválaszolásához szükséges idő

19. Az általa szolgáltatott adatok szerint a Tanács átlagosan be tudta tartani a jelen vizsgálat hatálya alá tartozó jogalkotási dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelmek elbírálására vonatkozó, jogszabályban előírt 15 munkanapos határidőt.

20. A Bizottság által adott válaszokból származó adatok szerint a Bizottság késedelmesen kezelte a szóban forgó kérelmek több mint felét. A kezdeti szakaszban kilenc esetben – a meghosszabbított határidő lejártát követően – kevesebb mint 15 munkanapos késedelem következett be. Hét esetben 15-30 munkanapos késedelem következett be. Nyolc esetben 30-45 munkanapos késedelem következett be. Három esetben sokkal jelentősebb, körülbelül 60, 90 és 120 munkanapos késedelem következett be.  A megerősítő szakaszban a Bizottság ugyanilyen jelentős késedelmeket szenvedett.

A Tanács és a Bizottság által hivatkozott, a nyilvános hozzáférés alóli kivételek

21. A (teljes körű) nyilvános hozzáférés megtagadásakor a Tanács arra hivatkozott, hogy védeni kell i. a folyamatban lévő döntéshozatali folyamatokat [24]; és ii. jogi tanácsadás és bírósági eljárások [25].

22. A Bizottság arra hivatkozott, hogy meg kell védeni i. a folyamatban lévő döntéshozatali folyamatokat; ii. kereskedelmi érdekek [26]; és iii. személyes adatok.[27] Néhány esetben a Bizottság más kivételekre is hivatkozott.

23. Az alábbi ábra azokat a nyilvános hozzáférés alóli kivételeket mutatja be, amelyekre a Tanács és a Bizottság az e vizsgálat keretében megvizsgált első válaszokban és megerősítő határozatokban hivatkozott [28].

24. A Tanács és a Bizottság egyik esetben sem állapította meg a közzétételhez fűződő nyomós közérdek fennállását.

A Tanács érvei

25. A Tanács 32 esetben hivatkozott a folyamatban lévő döntéshozatali eljárás védelmére vonatkozó kivételre. Az ezekben az ügyekben kért dokumentumok a jogalkotási javaslatokkal kapcsolatos tagállami kérdésekre és észrevételekre, a Jogi Szolgálat véleményeire, valamint előkészítő szerveinek munkájára vagy a Tanács és a Parlament közötti tárgyalásokra vonatkoztak.

26. A Tanács lényegében azzal érvelt, hogy:

• a kért dokumentumok előzetes és belső álláspontokat tartalmaznak;
• az e dokumentumokban tárgyalt kérdések összetettek és ellentmondásosak voltak;
• e dokumentumok közzététele külső nyomásnak teheti ki személyzetét és tagjait;
• e dokumentumok közzététele csökkentheti annak esélyét, hogy a Tanácson belül és a Parlamenttel megállapodás szülessen a szóban forgó jogalkotási javaslatokról.

27. 14 esetben a Tanács a jogi tanácsadás védelmére vonatkozó jogszabályi kivételre hivatkozott annak érdekében, hogy megtagadja a Jogi Szolgálata véleményeihez való nyilvános hozzáférést.

28. Azzal érvelt, hogy ezt a tanácsot a Tanács tagjainak címezték, és hogy annak közzététele külső nyomásnak tenné ki Jogi Szolgálatának tagjait, ezáltal aláásva a Tanács azon képességét, hogy a jövőben őszinte, objektív és átfogó jogi tanácsot kapjon. A Tanács továbbá azzal érvelt, hogy a jogi vélemények közzététele aláásná Jogi Szolgálatának azon képességét, hogy megvédje a Tanács jogi aktusait az uniós bíróságok előtt.

A Bizottság érvei

29. A Bizottság 15 esetben a folyamatban lévő döntéshozatali eljárás védelmére vonatkozó kivételre támaszkodott annak érdekében, hogy megtagadja az érdekképviselőkkel és a tagállamokkal folytatott információcserék nyilvántartásaihoz, valamint a Bizottság szervezeti egységei által a jogalkotási javaslat előkészítése vagy a jogalkotási eljárás során készített egyéb dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférést.

30. A hozzáférés megtagadásával a Bizottság lényegében azzal érvelt, hogy:

• a kért dokumentumok belső használatra készült előzetes véleményeket tartalmaznak, és tartalmuk még változhat;
• a Bizottságnak mozgástérre van szüksége ahhoz, hogy átgondolja az összes lehetséges lehetőséget, és a dokumentumok közzététele visszatarthatja személyzetét attól, hogy a jövőben nyíltan kifejtse véleményét;
• a nyilvánosság félreértelmezné a döntéshozatali folyamat korai szakaszában készült dokumentumokban foglalt előzetes álláspontokat, és a korai közzététel spekulációhoz vezethetne;
• a kért dokumentumok közzététele külső nyomásnak tenné ki a Bizottságot;
• azok a jogalkotási javaslatok, amelyekhez a dokumentumok kapcsolódtak, rendkívül érzékenyek voltak.

31. Egyes esetekben a Bizottság anélkül alkalmazta ezt a kivételt, hogy a vonatkozó döntéshozatali eljárás folyamatban volt.

32. A Bizottság a kereskedelmi érdekek védelmére vonatkozó kivételre is támaszkodott annak érdekében, hogy megtagadja a digitális piacokról szóló jogszabálytervezet módosítására irányuló lobbitevékenységet folytató harmadik felekkel (gyakran nagy technológiai vállalatokkal) folytatott eszmecserékhez és az általuk benyújtott beadványokhoz való nyilvános hozzáférést.

33. Ezekben az esetekben a Bizottság azzal érvelt, hogy a kért dokumentumok „az üzleti stratégiákra, a piaci versenyhelyzetre és a vállalatok egyéb kereskedelmi érdekeire, többek között a szellemi tulajdonra vonatkozó információkat” vagy „az üzleti tevékenységük működésére és fejlesztésére vonatkozó stratégiai információkat” tartalmaztak. A Bizottság továbbá azzal érvelt, hogy az információ nem nyilvános, és csak korlátozott számú személy ismeri. Egyes esetekben a Bizottság kijelentette továbbá, hogy a kért dokumentumok harmadik felek „véleményét” és „álláspontját” tartalmazzák.

34. A Bizottság a jogi tanácsadás védelmére vonatkozó kivételre is hivatkozott három esetben, amikor megtagadta a Jogi Szolgálatának tanácsát tartalmazó dokumentumokhoz való hozzáférést. Azzal érvelt, hogy a vonatkozó dokumentumok közzététele felfedné „a belső megbeszélésekre szánt előzetes jogi értékeléseket [...]”, ezáltal aláásná a Bizottság azon érdekét, hogy „jogi tanácsot kérjen, és őszinte, objektív és átfogó tanácsot kapjon”. A Bizottság utalt a digitális piacokról szóló jogszabály jogalapjával kapcsolatos jogviták kockázatára is.

35. Néhány esetben a Bizottság más kivételekre is hivatkozott, például a közérdek védelmére a nemzetközi kapcsolatok tekintetében.

Az ombudsman értékelése

36. Az ombudsman megvizsgálta (A) a Tanács és a Bizottság által a jogalkotási dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelmek megválaszolására fordított időt, (B) azt, hogy az intézmények értékeléseikben figyelembe vették-e a dokumentumok jogalkotási jellegét, (C) azt, hogy a Tanács és a Bizottság hogyan alkalmazta a nyilvános hozzáférés alóli kivételeket, és (D) adott esetben azt, hogy értékelték-e a nyomós közérdek fennállását.

 A. A jogalkotási dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmek megválaszolásához szükséges idő

37. Az ombudsman üdvözli, hogy a Tanács a jogalkotási dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelmek megválaszolása során általában betartotta a jogszabályban előírt határidőket.

38. Az ombudsmant aggodalommal töltik el a nyilvános hozzáférés iránti kérelmek kezelése során a Bizottságnál felmerült késedelmek. A dokumentumok vizsgálata azt mutatta, hogy a Bizottság a vizsgálat keretében vizsgált eseteknek csak mintegy felében tartotta be a nyilvános hozzáférés iránti kérelmek elbírálására vonatkozó jogszabályi határidőket. A másik félidőben a Bizottság válasza késett, és a késedelmes ügyek 40%-ában jelentős, több mint 30 munkanapos késedelem következett be.

39. Alapvető fontosságú, hogy a jogalkotási dokumentumokhoz időben hozzáférést biztosítsanak, mivel ez lehetővé teszi a nyilvánosság számára, hogy megértse az uniós intézmények által a jogalkotási folyamat során hozott döntéseket, és megpróbálja befolyásolni ezeket a döntéseket [29].

40. Így a jogalkotási dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelmek kezelése során az uniós intézményeknek be kell tartaniuk a jogszabályi határidőket, a kérelmek „haladéktalan” kezelésére vonatkozó kötelezettségüket, valamint azon kötelezettségüket, hogy „kellő időben” biztosítsák a nyilvános hozzáférést ahhoz, hogy a kérelmezők részt vehessenek a jogalkotási folyamatban.

41. Az ombudsman egy korábbi vizsgálat során már megállapította, hogy a nyilvános hozzáférés iránti kérelmek feldolgozásának rendszerszintű és jelentős késedelme hivatali visszásságnak minősül, és sürgette a Bizottságot, hogy prioritásként javítsa a nyilvános hozzáférés iránti kérelmek kezelésének módját [30].

B. Figyelembe véve a kért dokumentumok jogalkotási jellegét 

42. A dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmekre adott ellenőrzött válaszokban sem a Tanács, sem a Bizottság nem állította kifejezetten, hogy a kért dokumentumok jogalkotási jellegűek. Így nem egyértelmű, hogy az intézmények értékeléseikben milyen mértékben vették figyelembe azt a tényt, hogy a dokumentumok „jogalkotási dokumentumok”, amelyekre a legmagasabb szintű átláthatóság vonatkozik.

43. A hozzáférést megtagadó válaszaikban mindkét intézmény jellemzően az 1049/2001/EK rendeletben foglalt, a nyilvános hozzáférés alóli kivételekre hivatkozik, figyelmen kívül hagyva azt az ítélkezési gyakorlatot, amely szerint ezeket a kivételeket szigorúan kell értelmezni és alkalmazni, a jogalkotási dokumentumok tekintetében pedig „még szigorúbban”.

44. Az 1049/2001/EK rendelet és a kapcsolódó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós intézményeknek a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelmek értékelésekor figyelembe kell venniük, hogy a kért dokumentumok jogalkotási jellegűek-e, és ha igen, a legmagasabb szintű átláthatóságot kell alkalmazniuk. A Tanács és a Bizottság ellenőrzött válaszai alapján nem egyértelmű, hogy a két intézmény így tesz-e. Az ombudsman véleménye szerint az intézmények válaszaiban kifejezetten fel kell tüntetni, hogy a kért dokumentumok „jogalkotási dokumentumoknak” minősülnek-e. Ez biztosítaná a kérelmezőket arról, hogy az intézmények figyelembe vették a kért dokumentumok jellegét. Emellett tudatosabbá és érzékenyebbé teheti az intézményeket azon kötelezettségükkel kapcsolatban, hogy a legmagasabb szintű átláthatóságot valósítsák meg, és a jogalkotási dokumentumok esetében különösen szigorúan értelmezhetik a nyilvános hozzáférés alóli kivételeket. Az ombudsman az alábbiakban ennek megfelelő javítási javaslatot tesz.

C. A jogalkotási dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés alóli kivételek alkalmazása

45. Összességében a Tanács és a Bizottság nagyszámú jogalkotási dokumentumot tett közzé. Ezenkívül a nyilvános hozzáférés alóli bizonyos kivételekre hivatkozva a Bizottság csak korlátozott információkat szerkesztett ki, ezáltal széles körű nyilvános hozzáférést biztosítva a kért dokumentumokhoz. Közelebbről, amikor a személyes adatok védelmére hivatkozott, a Bizottság főszabály szerint csak a személyi állománya személyes adatait szerkesztette, míg a felperesek semmilyen érdeklődést nem mutattak ezen adatok iránt.

46. Ez a vizsgálat azonban súlyos problémákat is feltárt azzal kapcsolatban, hogy a Tanács és a Bizottság hogyan alkalmaz bizonyos kivételeket a jogalkotási dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés megtagadására, amelyeket az alábbiakban foglalunk össze. A melléklet részletesebb értékelést tartalmaz arról, hogy a Tanács és a Bizottság hogyan alkalmazza ezeket a kivételeket.

 1. A kockázatra vonatkozó konkrét bizonyítékok hiánya

47. A folyamatban lévő döntéshozatali eljárások és jogi tanácsadás védelme érdekében a nyilvános hozzáférést megtagadó, ellenőrzött válaszok többségében mind a Tanács, mind a Bizottság olyan általános kockázatokra hivatkozik, amelyek állítása szerint a szóban forgó dokumentumok hozzáférhetővé tételéből erednének. Például mindkét intézmény a következőkre hivatkozik:

• kihívások a jogalkotási javaslatokra vonatkozó politikai megállapodás elérése terén az uniós intézményeken belül és a tagállamok között;
• az intézményekre gyakorolt „külső nyomás”;
• a belső gondolkodási tér megőrzésének szükségessége;
• a nyilvánosságra hozott dokumentumok által esetlegesen okozott esetleges nyilvános félreértések; és/vagy
• a szóban forgó jogalkotási javaslatok érzékenysége,
• a jogi kérdéseket felvető jogalkotási javaslatokra vonatkozó objektív jogi tanácsadás jövőbeli igénybevételével kapcsolatos kihívások.

48. A hivatkozott általános kockázatok minden demokratikus jogalkotás standard elemeit képezik, és az uniós bíróságok hasonló körülmények között rendszeresen elutasítják ezeket az érveket.[31] Mint ilyenek, önmagukban nem igazolhatják a közzététel megtagadását, még inkább, ha a szóban forgó dokumentumok jogalkotási jellegűek. Ha egy uniós intézmény nem tud konkrét bizonyítékot szolgáltatni a hivatkozott kivétel(ek) által védett érdekeket érintő konkrét, tényleges és észszerűen előrelátható kockázatról, a kért dokumentumokat közzé kell tenni.

49. Az, hogy a Tanács és a Bizottság a folyamatban lévő döntéshozatali eljárásokkal kapcsolatos jogalkotási dokumentumok egyes kategóriáit illetően nem pusztán általános érvekkel, hanem konkrét példákkal és konkrét bizonyítékokkal szolgál a közzététel kockázatára vonatkozóan, ellentétes az alkalmazandó ítélkezési gyakorlattal, amely szerint az uniós intézményeknek a kért dokumentumok konkrét és egyedi értékelését kell elvégezniük.[32] Az ombudsman az alábbiakban ennek megfelelő javítási javaslatot tesz.

2. A kereskedelmi érdekre vonatkozó kivétel túl széles körű alkalmazása

50. A digitális piacokról szóló jogszabályra irányuló javaslatának előkészítése során a Bizottsághoz jelentős számú beadvány érkezett érdekelt harmadik felektől, például nagy technológiai vállalatoktól. Az ombudsman vizsgálata kimutatta, hogy a Bizottság gyakran megtagadta az ilyen beadványokhoz való hozzáférést, hivatkozva a kereskedelmi érdekek védelmére vonatkozó kivételre.

51. Az ombudsman úgy véli, hogy a „lobbizás”, azaz az érdekképviselők bevonása a jogalkotási folyamat szerves részét képezi. Ahhoz azonban, hogy valamennyi érdekképviselő tájékozott véleményt cserélhessen a folyamatban lévő jogalkotási folyamat során, alapvető fontosságú, hogy az információkhoz való hozzáférés tekintetében a lehető legnagyobb mértékben egyenlő versenyfeltételek érvényesüljenek. Az ombudsman ezért úgy véli, hogy a harmadik felek beadványainak közzététele lehetővé tenné a nyilvánosság – beleértve az érdekképviselőket, de a nagyközönséget és az újságírókat is – számára, hogy hatékonyabban és egyenlő feltételekkel vegyenek részt a jogalkotási folyamatban, ezáltal javítva e folyamat minőségét és legitimitását.

52. Így az intézmények csak valóban kivételes körülmények között tagadhatják meg a folyamatban lévő jogalkotási eljárások keretében harmadik felek beadványaihoz való nyilvános hozzáférést a kereskedelmi érdekek védelmére vonatkozó kivételre hivatkozva. Nem alkalmazhatják ezt a kivételt a kereskedelmi szervezetek által benyújtott valamennyi dokumentumra. Ehelyett a kivételt csak akkor kell alkalmazni, ha a dokumentum hozzáférhetővé tétele valóban érzékeny szellemi tulajdont, üzleti titkot vagy pénzügyi információt fedhet fel.

53. A Bizottság gyakorlata e tekintetben nem tűnik következetesnek. A vizsgálat keretében megvizsgált egyes esetekben a kitakarások korlátozottak voltak, és indokoltnak tűntek a vállalatok üzleti titkainak védelme érdekében. Más esetekben azonban a Bizottság megtagadta az olyan teljes dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférést, amelyekben a vállalatok kifejtették véleményüket a digitális piacokról szóló jogszabály tervezetéről, sőt konkrét módosításokat is javasolt. Nem tűnt úgy, hogy e dokumentumok olyan üzleti stratégiákat, know-how-t vagy egyéb üzleti titkokat tartalmaztak volna, amelyek a Bizottság által hivatkozott kivétel alapján védelmet érdemelnének.

54. Az ombudsman véleménye szerint az intézményeknek biztosítaniuk kell, hogy a jövőben azok a harmadik felek, akik lobbitevékenységük részeként konkrét jogalkotási ügyiratokra vonatkozó beadványokat nyújtanak be az intézményekhez, tudatában legyenek annak, hogy ezeket a beadványokat elvben kérésre nyilvánosságra kell hozni. Az intézmények proaktívan felkérhetik az érdekelt harmadik feleket, hogy beadványaikban egyértelműen tüntessék fel az üzleti szempontból érzékeny információkat, és indokolják meg azokat. Ez a megközelítés lehetővé tenné az intézmények számára, hogy későbbi nyilvános hozzáférési kérelmek esetén csökkentsék a harmadik felekkel folytatott konzultációk szükségességét, ezáltal felgyorsítva a dolgokat, és a nyilvános hozzáférési kérelmek kezelése során tudják, hogy a kért dokumentumok tartalmaznak-e üzleti szempontból érzékeny információkat. Az ombudsman az alábbiakban ennek megfelelő javítási javaslatot tesz.

D. A nyomós közérdek fennállásának értékelése

55. A nyilvános hozzáférés alóli egyes kivételek [33] esetében az intézményeknek még akkor is értékelniük kell, hogy fennáll-e a dokumentumok közzétételéhez fűződő nyomós közérdek. Az intézményeknek ezt az értékelést saját kezdeményezésükre kell elvégezniük [34], és minden esetben figyelembe kell venniük a felperesek ezzel kapcsolatos érveit.

56. Az ellenőrzött válaszokban a Tanács és a Bizottság nem részletezte annak értékelését, hogy fennáll-e nyomós közérdek. Az intézmények csupán arra a következtetésre jutottak, hogy „nem azonosítottak nyomós közérdeket”. Mint ilyen, nem egyértelmű, hogy az intézmények elemezték-e, hogy mi lehet a hozzáférhetővé tételhez fűződő közérdek, és ha igen, miért nem előzte meg az intézmények által védeni kívánt érdeket. A hozzáférést kérő személyek tehát nem vizsgálhatják meg és nem vitathatják az intézmények értékelésének alapjául szolgáló indokokat. Az ombudsman ennek megfelelő javítási javaslatot fog tenni.

Következtetések

A vizsgálat során megvizsgált akták azt mutatják, hogy a Bizottság jelentős késedelmet szenved a jogalkotási dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelmek kezelése terén. Az ombudsman az OI/2/2022/OAM számú korábbi vizsgálatában foglalkozott ezzel az üggyel, amelyben sürgette a Bizottságot, hogy prioritásként kezelje a késedelmek kérdését. Ezek a késedelmek különösen súlyos következményekkel járnak a jogalkotási dokumentumok esetében.

Az e vizsgálat során megvizsgált akták azt mutatják, hogy a Tanács és a Bizottság nem érvényesíti teljes mértékben a jogalkotás átláthatóságának az uniós szerződésekben, az 1049/2001/EK rendeletben és a kapcsolódó ítélkezési gyakorlatban meghatározott elvét. Annak érdekében, hogy segítse az intézményeket az ezzel kapcsolatos gyakorlataik javításában, az ombudsman az alábbiakban egy sor javaslatot tesz.

Javítási javaslatok

A Tanácsnak és a Bizottságnak:

• a nyilvános hozzáférés iránti kérelmekre adott válaszaikban kifejezetten jelezzék, hogy a kért dokumentumok „jogalkotási dokumentumok”-e, amelyekre a legmagasabb szintű átláthatósági normák vonatkoznak;
• haladéktalanul közzé kell tennie a kért jogalkotási dokumentumokat, a javasolt jogszabály politikai érzékenysége ellenére, és még akkor is, ha ez – például – külső nyomást eredményezne, mivel ezek a demokratikus jogalkotási folyamat általános elemei;
• biztosítsa, hogy csak valóban kivételes körülmények között tagadják meg a jogalkotási dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférést, azaz amikor konkrét (nem általános) kockázatot azonosítanak a kifejezetten védett érdekekre nézve, ami kézzelfogható bizonyítékokkal bizonyítható; ellenkező esetben a kért dokumentumokat közzé kell tenni;
• válaszaikban bizonyítsák, hogy valódi elemzést végeztek a hozzáférhetővé tételhez fűződő nyomós közérdek fennállását illetően, és mindenesetre foglalkozzanak a felperesek által e tekintetben felhozott érvekkel,
• biztosítsa, hogy a jogalkotási eljárások keretében beadványokat benyújtó harmadik felek tudatában legyenek annak, hogy beadványaik elvben nyilvánosságra hozhatók, és hogy az üzleti szempontból érzékeny információkat előzetesen egyértelműen jelezzék ezekben a beadványokban, egyértelmű magyarázattal együtt arra vonatkozóan, hogy miért tekintendők bizalmasnak.

Az Európai Unió Tanácsa és a Bizottság 2025. június 3-ig tájékoztatja az ombudsmant arról, hogy miként hajtották végre ezeket a javításra irányuló javaslatokat.

 

Emily O'Reilly
európai ombudsman

Strasbourg, 2024. 12. 03.

Melléklet – A Tanács és a Bizottság által a jogalkotási dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés megtagadása érdekében felhozott érvek részletes értékelése

A Tanács érvei

Folyamatban lévő döntéshozatali eljárás védelme – az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdése

1. A Tanács azzal, hogy az e vizsgálat keretében megvizsgált válaszokban megtagadta a jogalkotási dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférést, homályos, elvont és megalapozatlan érveket terjesztett elő, amelyek a folyamatban lévő döntéshozatali eljárásokat érintő állítólagos kockázatokra vonatkoztak. Ezeket az érveket a bíróságok már elutasították, amint azt az alábbi táblázat összefoglalja.

A Tanács érve	Hogyan kezelte a Bíróság ezt az érvet az ítélkezési gyakorlatban?
A kért dokumentumok előzetes észrevételeket tartalmaznak a jogalkotási javaslattal kapcsolatban, és a jogalkotási eljárás még korai szakaszban van.	A dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó uniós jogszabályok „nem tesznek különbséget a megbeszélések állása szerint”.[35] „Pusztán az a tény, hogy a közzététel iránti kérelmet a jogalkotási folyamat nagyon korai szakaszában nyújtották be, nem volt elegendő e kivétel alkalmazásának lehetővé tételéhez”.[36] A fent említett jogszabályok „nem zárják ki annak lehetőségét, hogy ideiglenes jellegű dokumentumokhoz való hozzáférést kérjenek.” Az intézmények nem vélelmezhetik, hogy a közzététel kockázatot jelent, amíg a döntéshozatal folyamatban van [37].
A közzététel a nyilvánosság általi félreértelmezéshez vezetne.	„A közvélemény tökéletesen képes megérteni, hogy az [előzetes dokumentum] szerzője utólag módosíthatja annak tartalmát.”[38]
A közzététel külső nyomást eredményezne.	A végleges döntést lényegesen befolyásoló kivételes külső nyomás kockázatát „kézzelfogható bizonyítékok” segítségével bizonyossággal meg kell állapítani. Az uniós jogalkotóknak képesnek kell lenniük arra, hogy megbirkózzanak az olyan külső nyomással, amely rendes körülmények között nem lépi túl „a nyilvánosságtól elvárható mértéket ”.[39]
A közzététel csökkentené annak esélyét, hogy politikai megállapodás szülessen a javaslatról.	A lojális együttműködés az uniós intézmények jogi kötelezettsége.[40] A tagállamoknak el kell fogadniuk, hogy a Tanácsban kifejtett álláspontjaik változhatnak. Álláspontjaik közlése tehát önmagában nem alkalmas arra, hogy aláássa az uniós intézményeket és a tagállamokat jogilag kötelező lojális együttműködést [41].
A szóban forgó jogalkotási javaslat ellentmondásos.	A kért dokumentumok tartalmának különösen érzékenynek kell lennie ahhoz, hogy bizonyítható legyen a folyamatban lévő döntéshozatali eljárásra jelentett kockázat.[42] A megbeszélések összetettsége, az eltérő álláspontok vagy a vita érzékeny jellege önmagában nem elegendő annak megállapításához, hogy a dokumentumok közzététele súlyosan sérti a döntéshozatali eljárást.[43]

2. Aggodalomra ad okot, hogy a Tanács megismételte ugyanazokat az általános érveket, amelyeket a bíróságok már elutasítottak.

3. Ezen általános érvek alapján nem nyilvánvaló, hogy a Tanács konkrétan és egyenként megvizsgált volna minden olyan jogalkotási dokumentumot, amelyhez megtagadták a nyilvános hozzáférést. Inkább úgy tűnik, hogy a Tanács a folyamatban lévő döntéshozatali eljárásokkal kapcsolatos jogalkotási dokumentumok bizonyos kategóriáihoz való hozzáférés megtagadásának vélelmét alkalmazta. Ez nem lenne összhangban az ítélkezési gyakorlattal.

A jogi vélemények védelme – az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második francia bekezdése

4. Amikor a Tanács jogi szakvéleménye védelmének szükségességére hivatkozott, nem adott „részletes indokolást” arra vonatkozóan, hogy miért állt fenn „ésszerűen előrelátható és nem hipotetikus kockázat” arra vonatkozóan, hogy a kért jogi szakvélemény nyilvánosságra hozatala aláásná azon képességét, hogy a jövőben őszinte, objektív és átfogó jogi szakvéleményt kapjon.[44] A Tanács inkább úgy hivatkozott erre a kockázatra, hogy azt semmilyen érdemi módon nem támasztotta alá. A Tanács általános jellegű érveket alkalmazott, amelyek valójában bármely jogi tanácsadásra alkalmazhatók. Ezeket az érveket a bíróságok elutasították, amint azt az alábbi táblázat összefoglalja.

A Tanács érve	Hogyan kezelte a Bíróság ezt az érvet az ítélkezési gyakorlatban?
A jogi tanácsadás érzékeny kérdésekre vonatkozott, amelyek kritikusak voltak a folyamatban lévő tárgyalások során.	„Az állítólagosan kényes kérdések nem tévesztendők össze egy kényes dokumentummal... A jogalkotási eljárás során rendszeresen felvetett kérdések, mint például a jogalap, nem különösebben érzékenyek.”[45] „Az a kérdés, hogy a jogalkotási eljárás önmagában érzékenynek tekinthető-e, amint azt a Tanács állítja, irreleváns. Az a tény, hogy az ilyen eljárás keretében felvetett jogi kérdések ellentmondásosak lehetnek, és nézeteltérések tárgyát képezhetik, vagy hogy a Jogi Szolgálat foglalkozott ezekkel a kérdésekkel, ezt semmilyen módon nem változtatja meg.”[46] „A jogi tanácsadás átláthatósága [...] hozzájárul ahhoz, hogy az intézmények nagyobb legitimitást kapjanak az európai polgárok szemében, és növekedjen a beléjük vetett bizalmuk azáltal, hogy lehetővé teszi a különböző álláspontok közötti eltérések nyílt megvitatását”.[47]
A jogi tanácsadás olyan kérdésekre vonatkozott, amelyek peres eljárás tárgyát képezhetik.	Egy ilyen általános érv nem igazolhatja az 1049/2001 rendeletben előírt átláthatóság alóli kivételt [48].
A jogi tanácsadás egy újszerű és szokatlan kérdésre vonatkozott.	„A dokumentáció újszerűsége és vitatott jellege olyan tényezők, amelyek a kért dokumentum hozzáférhetővé tétele mellett szólnak.”[49] Az új kérdésekre vonatkozó jogi vélemények különleges érzékenységének biztosítása a gyakorlatban akadályozná e jogi vélemények nagy részének hozzáférhetővé tételét, mivel az intézmények éppen az új kérdések kezelése során kérnek tanácsot jogi szolgálataiktól [50].
A Tanács körültekintően járna el, ha a jövőben jogi tanácsot kérne.	„Ezt a kockázatot össze kell vetni a jogalkotási folyamat átláthatóságának és az európai polgárok demokratikus jogának fokozásában megnyilvánuló nyomós közérdekkel... A Tanács köteles nyilvánosságra hozni jogi szolgálatának jogalkotási folyamattal kapcsolatos véleményeit, kivéve, ha részletesen bemutatja, hogy a kért jogi vélemény különösen érzékeny, vagy olyan különösen széles körű, amely túlmutat a szóban forgó jogalkotási folyamat összefüggésein.”[51]
A Tanács Jogi Szolgálata külső nyomás alá kerülne, és a jövőben önmérsékletet gyakorolna.	„Ez a nyomásgyakorlás, nem pedig a jogi vélemények hozzáférhetővé tételének lehetősége veszélyeztetné ezen intézmény érdekeit [...], és egyértelműen a Tanács feladata lenne, hogy megtegye a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy megszüntesse azt”.[52]

5. A Tanács válaszai arra utaltak, hogy az uniós ítélkezési gyakorlattal ellentétben úgy ítélte meg, hogy Jogi Szolgálatának tanácsa elvben bizalmas, és mindaddig nem hozható nyilvánosságra, amíg a vonatkozó jogalkotási eljárás folyamatban van. Ez a megközelítés nem lenne összhangban az ítélkezési gyakorlattal.

A Bizottság érvei

A magánélet és az egyén sérthetetlenségének védelme – az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja

6. A nyilvános hozzáférésre leggyakrabban alkalmazott kivétel a személyes adatok védelme volt. A helyszíni vizsgálat kimutatta, hogy a kérelmezők általában nem fejezték ki érdeklődésüket a személyes adatok továbbítása iránt, és nem terjesztettek elő olyan érveket sem, amelyek bizonyítanák, hogy a személyes adatok továbbítása közérdekből szükséges. Ez a vizsgálat tehát nem tárt fel semmilyen problémát e kivétel Bizottság általi alkalmazásával kapcsolatban.

Folyamatban lévő döntéshozatali eljárás védelme – az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdése

7. Amikor a Bizottság a folyamatban lévő döntéshozatali eljárás védelmének szükségességére hivatkozott, homályos, elvont és megalapozatlan érveket terjesztett elő, amelyeket a bíróságok elutasítottak, amint azt az alábbi táblázat összefoglalja.

A Bizottság érve	Hogyan kezelte a Bíróság ezt az érvet az ítélkezési gyakorlatban?
A kért dokumentumok előzetes véleményeket tartalmaznak, belső használatra készültek, és tartalmuk még változhat.	A dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó uniós jogszabályok „nem tesznek különbséget a megbeszélések állása szerint”.[53] „Pusztán az a tény, hogy a közzététel iránti kérelmet a jogalkotási folyamat nagyon korai szakaszában nyújtották be, nem volt elegendő e kivétel alkalmazásának lehetővé tételéhez”.[54] Az említett jogszabályok „nem zárják ki annak lehetőségét, hogy ideiglenes jellegű dokumentumokhoz való hozzáférést kérjenek.” Az intézmények nem vélelmezhetik, hogy a közzététel kockázatot jelent, amíg a döntéshozatal folyamatban van [55].
A Bizottságnak mérlegelési mozgástérre van szüksége ahhoz, hogy minden lehetséges lehetőséget megvizsgáljon, míg a dokumentumok közzététele visszatartaná munkatársait attól, hogy nyíltan kifejtsék véleményüket.	A Bíróság megállapította, hogy az „önálló tanácskozási lehetőség” védelmével kapcsolatos hasonló állítások nem tehetők meg az arra vonatkozó konkrét igazolás hiányában, hogy a dokumentumok hozzáférhetővé tétele – tekintettel azok sajátos tartalmára – hogyan akadályozná az intézményt abban, hogy teljesen függetlenül járjon el [56].
A nyilvánosság spekulálna és félreértelmezné a döntéshozatali folyamat korai szakaszában készült dokumentumokban szereplő előzetes álláspontokat.	„A közvélemény tökéletesen megérti, hogy az [előzetes dokumentum] szerzője valószínűleg később módosítja annak tartalmát.”[57] Inkább a nem végleges dokumentumokról szóló nyilvános vitát kell üdvözölni [58].
A kért dokumentumok közzététele külső nyomásnak tenné ki a Bizottságot.	Az olyan külső nyomás kockázatát, amely lényegesen befolyásolná a végső döntést, „kézzelfogható bizonyítékokkal”[59] bizonyossággal meg kell állapítani. Az uniós jogalkotóknak képesnek kell lenniük arra, hogy olyan külső nyomással foglalkozzanak, amely rendes körülmények között nem haladja meg „a nyilvánosságtól elvárható mértéket”[60].
Azok a jogalkotási javaslatok, amelyekhez a dokumentumok kapcsolódtak, rendkívül érzékenyek voltak.	Az elfogadandó jogalkotási aktus „nagy érzékenysége” nem releváns. Sokkal inkább a kért dokumentumok tartalmának kell különösen érzékenynek lennie ahhoz, hogy bizonyítsa a folyamatban lévő döntéshozatali eljárásra jelentett kockázatot.[61] Általánosabban a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a megbeszélések összetettsége, az eltérő álláspontok vagy a vita érzékeny jellege önmagában nem elegendő a folyamatban lévő döntéshozatali eljárás súlyos sérelmének bizonyításához [62].

8. A Tanácshoz hasonlóan aggasztó, hogy a Bizottság ugyanazokat az általános érveket alkalmazta, amelyeket a bíróságok elutasítottak.

9. Ezen általános érvek alapján nem nyilvánvaló, hogy a Bizottság külön-külön megvizsgált volna minden olyan jogalkotási dokumentumot, amelyhez megtagadták a nyilvános hozzáférést. Inkább úgy tűnik, hogy a Bizottság de facto azt a vélelmet alkalmazta, hogy a folyamatban lévő döntéshozatali eljárásokkal kapcsolatos jogalkotási dokumentumok egyes kategóriái nem hozzáférhetők, ami nem lenne összhangban az ítélkezési gyakorlattal.

A kereskedelmi érdekek védelme – az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdése

10. A Bizottság a digitális piacokról szóló jogszabály előkészítése során a kereskedelmi érdekek védelmére vonatkozó kivételre hivatkozott a harmadik felektől – általában nagy technológiai vállalatoktól – kapott dokumentumokban szereplő bizonyos információkhoz való nyilvános hozzáférés megtagadása vagy azok kitakarása tekintetében.

11. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a kereskedelmi érdekek védelmével kapcsolatos nyilvános hozzáférés alóli kivétel azokra a dokumentumokra vonatkozik, amelyek olyan információkat tartalmaznak, amelyek nyilvánosságra hozataluk esetén „súlyosan sérthetik” valamely jogi személy kereskedelmi érdekeit. Ezek az információk különösen az üzleti stratégiákra, a kereskedelmi kapcsolatokra és e jogi személy szakértelmére vonatkoznak.[63] A potenciálisan érzékeny kereskedelmi információkkal való visszaélés általános kockázatára vonatkozó, alá nem támasztott puszta állítás nem elegendő a szóban forgó kivétel alkalmazásához [64].

12. A Bizottság gyakorlata nem tűnik következetesnek. Bizonyos esetekben a közzétett dokumentumokban szereplő kitakarások korlátozottak voltak, és indokoltnak tűntek a vállalatok üzleti titkainak védelme érdekében. Más esetekben azonban a Bizottság megtagadta az olyan teljes dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférést, amelyekben a vállalatok kifejtették véleményüket a digitális piacokról szóló jogszabály tervezetéről, sőt konkrét módosításokat is javasoltak. Nem tűnt úgy, hogy e dokumentumok olyan üzleti stratégiákat, know-how-t vagy egyéb üzleti titkokat tartalmaztak volna, amelyek a Bizottság által hivatkozott kivétel alapján védelemben részesülhettek volna.

A jogi vélemények védelme – az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második francia bekezdése

13. Első válaszaiban, amelyekben a Bizottság a jogi tanácsadás védelmének szükségességére hivatkozott, nem adott „részletes indokolást” arra vonatkozóan, hogy miért állt fenn „ésszerűen előrelátható és nem hipotetikus kockázat” arra vonatkozóan, hogy a kért jogi tanácsadás közzététele aláásná azon képességét, hogy a jövőben őszinte, objektív és átfogó jogi tanácsadást kapjon. [65] A Bizottság inkább úgy hivatkozott erre a kockázatra, hogy azt semmilyen érdemi módon nem támasztotta alá. A Bizottság általános jellegű érveket alkalmazott, amelyek valójában bármely jogi tanácsadásra alkalmazhatók. Ezeket az érveket a bíróságok elutasították, amint az a Tanács érveit és azok bíróságok általi kezelésének módját összefoglaló táblázatban szerepel.

14. A kért, jogi tanácsadást tartalmazó dokumentumok vizsgálata arra engedett következtetni, hogy e tanácsadás nem volt különösen összetett vagy érzékeny jellegű. Inkább a javasolt uniós jogszabály jogalapjára vonatkozó szokásos jogi tanácsadásról volt szó.

15.  A Bizottság néhány olyan esetben, amikor csak különleges körülmények álltak fenn, a nyilvános hozzáférés alóli egyéb kivételekre hivatkozott. Az ombudsman ezért nem értékeli ezeket ebben a határozatban, amely az intézmények rendszerszintű gyakorlatára vonatkozik.

 

[1] Az EUSZ 10. cikkének (3) bekezdése.

[2] A Bíróság 2008. július 1-jei ítélete, Svédország és Turco kontra Tanács, C-39/05 P és C-52/05 P egyesített ügyek, https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=67058&pageIndex=0&doclang=en&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=2310692, 46. pont.

[3] Az EUMSZ 15. cikke.

[4] 1049/2001/EK rendelet az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/ALL/?uri=celex%3A32001R1049

[5] Az 1049/2001/EK rendelet 12. cikkének (2) bekezdése.

[6] A Bíróság 2018. szeptember 4-i ítélete, ClientEarth kontra Bizottság, C-57/16 P, https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=205322&pageIndex=0&doclang=en&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=3693014, 85. pont.

[7] Uo., 88. pont.

[8] Uo., 88. és 90–93. pont.

[9] 2013. október 17-i ítélet, C‑280/11 P, Tanács kontra Access Info Europe, 30. és 33. pont, https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf;jsessionid=33DFC4BEF1DCDBAED7499CE14BAAF0F4?text=&docid=143182&pageIndex=0&doclang=en&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=3841290; A C-57/16. P. sz., ClientEarth kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 78. és 84–85. pontja.

[10] A C‑280/11 P. sz. Tanács kontra Access Info Europe ügyben hozott ítélet 31. pontja; a Bíróság 2023. június 8-i ítélete, Tanács kontra Pech, C-408/21 P, https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=274436&pageIndex=0&doclang=en&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=2311573, 34. pont.

[11] A C-408/21. P. sz. Tanács kontra Pech ügyben hozott ítélet 82. pontja.

[12] Uo., 86. pont; a T-163/21. sz., De Capitani kontra Tanács ügyben 2023. január 25-én hozott ítélet 83., 85. és 93. pontja. https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=269684&pageIndex=0&doclang=EN&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=3531724.

[13] Az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdésének vége, valamint 4. cikke (3) bekezdése első albekezdésének vége. A közérdek által nem felülírható kivételek a következők: közbiztonság, védelmi és katonai ügyek, nemzetközi kapcsolatok, pénzügyi monetáris vagy gazdaságpolitika.

[14] Lásd az 1. mellékletet, https://www.ombudsman.europa.eu/en/opening-summary/en/175931.

[15] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/1925 rendelete (2022. szeptember 14.) a digitális ágazat vonatkozásában a versengő és tisztességes piacokról, HL L 265., 2022.9.14., 1. o., https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?uri=celex%3A32022R1925 

[16] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2023/959 irányelve (2023. május 10.) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Unión belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003/87/EK irányelv és az üvegházhatású gázok uniós kibocsátáskereskedelmi rendszeréhez piaci stabilizációs tartalék létrehozásáról és működtetéséről szóló (EU) 2015/1814 határozat módosításáról, HL L 130/134, https://eur-lex.europa.eu/eli/dir/2023/959/oj. 

[17] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/2041 irányelve (2022. október 19.) az Európai Unióban biztosítandó megfelelő minimálbérekről (HL L 275/33., https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?uri=CELEX%3A32022L2041).

[18] https://www.ombudsman.europa.eu/doc/correspondence/196628

[19] Az ombudsman már foglalkozott e kérelmek egyikével egy panaszalapú vizsgálat keretében. 253/2023/MIK arra vonatkozóan, hogy az Európai Parlament hogyan kezelte a digitális piacokról szóló uniós jogszabályról folytatott háromoldalú tárgyalásokhoz kapcsolódó „négyhasábos dokumentumhoz” való nyilvános hozzáférés iránti kérelmet, https://www.ombudsman.europa.eu/en/case/en/63316.

[20] https://www.ombudsman.europa.eu/doc/correspondence/196629

[21] https://www.ombudsman.europa.eu/doc/correspondence/196630

[22] A Tanács azt mondta, hogy teljes mértékben hozzáférhetővé tett 325 dokumentumot, részben hozzáférhetővé tett 47 dokumentumot, és megtagadta a jelen vizsgálat hatálya alá tartozó 46 dokumentum hozzáférhetővé tételét.

[23] 1834/2022/NH sz. ügy a megfelelő minimálbérekről szóló uniós irányelvjavaslatra vonatkozó jogi véleményhez való teljes körű nyilvános hozzáférés biztosításának az Európai Unió Tanácsa általi megtagadásáról, https://www.ombudsman.europa.eu/en/case/en/62606; 1499/2021/SF sz. ügy a digitális piacokról szóló jogszabály tervezetéről folytatott tárgyalásokkal kapcsolatos dokumentumokhoz való teljes körű nyilvános hozzáférés biztosításának az Európai Unió Tanácsa általi megtagadásáról, https://www.ombudsman.europa.eu/en/case/en/59957; 788/2022/SF sz. ügy a digitális piacokról szóló jogszabálytervezetről és a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálytervezetről folytatott tárgyalásokkal kapcsolatos dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésnek az Európai Unió Tanácsa általi megtagadásáról, https://www.ombudsman.europa.eu/en/case/en/61556.

[24] Az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdése.

[25] Az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második francia bekezdése.

[26] Az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdése.

[27] Az 1049/2001/EK rendelet 4. cikkének b) pontja.

[28] Ez magában foglalja a Bizottság 58 első válaszát és 5 megerősítő határozatát, valamint a Tanács 47 első válaszát. Ez nem foglalja magában a Tanács három megerősítő határozatát. Az ombudsman ezeket a korábbi panaszalapú vizsgálatokkal összefüggésben vizsgálta, így azokat e vizsgálat keretében nem vizsgálta meg újra. Lásd a 23. lábjegyzetet.

[29] Uo., 84. pont. Lásd még: Határozat arról, hogy az Európai Bizottság hogyan kezelte a vegyi anyagokról (REACH) és a higanyról szóló uniós rendelet tervezett felülvizsgálatával kapcsolatos hatásvizsgálatokhoz és a Szabályozói Ellenőrzési Testület véleményeihez való nyilvános hozzáférés iránti két kérelmet (1053/2023/MIK ügy), https://www.ombudsman.europa.eu/en/decision/en/183548, 29–32. pont; Határozat arról, hogy az Európai Parlament hogyan kezelte a digitális piacokról szóló jogszabály elfogadása során folytatott háromoldalú tárgyalásokkal kapcsolatos négyhasábos dokumentumhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelmet (253/2023/MIK ügy), https://www.ombudsman.europa.eu/en/decision/en/172851, 35–37. pont.

[30] Az európai ombudsman különjelentése a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelmek Európai Bizottság általi elbírálásának időtartamáról szóló stratégiai vizsgálatában (OI/2/2022/OAM), https://www.ombudsman.europa.eu/fr/special-report/en/175425.

[31] Lásd a mellékletet.

[32] A C-57/16. P. sz. ClientEarth kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 120. pontja.

[33] Ez vonatkozik a kereskedelmi érdekek védelmére; bírósági eljárások; az ellenőrzések, vizsgálatok és auditok célja; a folyamatban lévő döntéshozatali folyamat; és a befejezett döntéshozatali folyamat. Lásd az 1049/2001/EK rendelet 4. cikkének (2) és (3) bekezdését.

[34] A C-39/05. P. és C-52/05. P. sz., Svédország és Turco kontra Tanács egyesített ügyekben hozott ítélet 49. és 67. pontja.

[35] A Törvényszék 2022. március 22-i ítélete, Access Info Europe kontra Tanács, T‑233/09, https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=84636&pageIndex=0&doclang=en&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=3847531, 76. pont.

[36] C‑280/11 P, Access Info kontra Tanács, 60. pont.

[37] A C‑57/16 P. sz. Client Earth kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 111–112. pontja.

[38] A T-233/09. sz., Access Info Europe kontra Tanács ügyben hozott ítélet 69. pontja; a Törvényszék T-540/15. sz., De Capitani kontra Parlament ügyben 2018. március 22-én hozott ítéletének (https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=200551&pageIndex=0&doclang=en&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=3693797) 102. pontja.

[39] A T-540/15. sz., De Capitani kontra Parlament ügyben hozott ítélet 99. pontja; A T-233/09. sz., Access Info Europe kontra Tanács ügyben hozott ítélet 74. pontja.

[40] A T-540/15. sz., De Capitani kontra Parlament ügyben hozott ítélet 104. pontja.

[41] A T-163/21. sz., De Capitani kontra Tanács ügyben hozott ítélet 83. pontja.

[42] A T-540/15. sz., De Capitani kontra Parlament ügyben hozott ítélet 89. és azt követő pontjai.

[43] A T-371/20. és T-554/20. sz., Pollinis France kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet, https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=265442&pageIndex=0&doclang=en&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=3694808, 116–117. pontja.

[44] A C‑39/05 P. és C‑52/05 P. sz., Svédország és Turco kontra Tanács egyesített ügyekben hozott ítélet 69. pontja; A Törvényszék 2021. április 21-i ítélete, Pech kontra Tanács, T-252/19, https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=240171&pageIndex=0&doclang=EN&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=3699084, 79. pont; a Bíróság 2014. július 3-i ítélete, Tanács kontra ’t Veld, C-350/12 P, https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=154535&pageIndex=0&doclang=en&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=3848773, 96. pont.

[45] A T-252/19. sz., Pech kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 57. pontja.

[46] Uo., 85. pont.

[47] A C‑39/05 P. és C‑52/05 P. sz., Svédország és Turco kontra Tanács egyesített ügyekben hozott ítélet 59. pontja, valamint a Bíróság C-506/08 P. sz., Svédország kontra MyTravel és Bizottság ügyben 2011. július 21-én hozott ítélete, https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=107935&pageIndex=0&doclang=en&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=3850542, 113. pont.

[48] A C-39/05. P. és C-52/05. P. sz., Svédország és Turco kontra Tanács egyesített ügyekben hozott ítélet 65. pontja; A T-252/19. sz., Pech kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 89. pontja.

[49] A Törvényszék 2015. szeptember 18-i ítélete, Miettinen kontra Tanács, T-395/13, https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=168066&pageIndex=0&doclang=EN&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=806108, 37. pont.

[50] Uo., 42-43. pont. Lásd még a T-252/19. sz., Pech kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 85–87. pontját.

[51] Uo., 35-36. pont.

[52] A C-39/05. P. és C-52/05. P. sz., Svédország és Turco kontra Tanács egyesített ügyekben hozott ítélet 64. pontja.

[53] A T‑233/09. sz. Access Info Europe kontra Tanács ügyben hozott ítélet 76. pontja.

[54] A C‑280/11 P. sz. Access Info kontra Tanács ügyben hozott ítélet 60. pontja.

[55] A C‑57/16 P. sz. Client Earth kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 111–112. pontja.

[56] Uo., 107–108. pont.

[57] A T-233/09. sz., Access Info Europe kontra Tanács ügyben hozott ítélet 69. pontja; A T-540/15. sz., De Capitani kontra Parlament ügyben hozott ítélet 102. pontja.

[58] A T‑163/21. sz., De Capitani kontra Tanács ügyben hozott ítélet 79. pontja.

[59] A T-252/19. sz., Pech kontra Tanács ügyben hozott ítélet 92. pontja.

[60] A T-540/15. sz., De Capitani kontra Parlament ügyben hozott ítélet 99. pontja; A T-233/09. sz., Access Info Europe kontra Tanács ügyben hozott ítélet 74. pontja.

[61] A T-540/15. sz., De Capitani kontra Parlament ügyben hozott ítélet 89. és azt követő pontjai.

[62] A T-371/20. és T-554/20. sz., Pollinis France kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 116–117. pontja.

[63] A Törvényszék T-718/15. sz., PTC Therapeutics International kontra Európai Gyógyszerügynökség ügyben 2018. február 7-én hozott ítéletének (https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=199044&pageIndex=0&doclang=en&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=3848461) 85. pontja.

[64] Ugyanott, 96.

[65] A C‑39/05 P. és C‑52/05 P. sz., Svédország és Turco kontra Tanács egyesített ügyekben hozott ítélet 69. pontja; a T-252/19. sz., Pech kontra Tanács ügyben hozott ítélet 79. pontja; a Bíróság 2014. július 3-i ítélete, Tanács kontra ’t Veld, C-350/12 P, https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=154535&pageIndex=0&doclang=en&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=3848773, 96. pont.