Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Ügyészség (EPPO) hogyan kezelte az olaszországi delegált európai ügyészek nemzeti asszisztensének panaszait. A panaszos azt állította, hogy az Európai Ügyészség római delegált európai ügyészei beavatkoztak az általa nemzeti szinten indított két közigazgatási eljárásba. A panasz arra is vonatkozott, hogy az Európai Ügyészség hogyan kezelte a panaszos által benyújtott, dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelmet.

Az ombudsman hiányosságokat tárt fel a panaszok Európai Ügyészség általi kezelése terén azzal kapcsolatban, hogy az Európai Ügyészség hogyan közölte álláspontját a panaszossal, és milyen indokok alapján jutott arra a következtetésre, hogy nem tesz további lépéseket. Az Európai Ügyészség a vizsgálat során foglalkozott ezzel azáltal, hogy egyértelmű és észszerű magyarázatot adott álláspontjára. Az ombudsman azt is megállapította, hogy az Európai Ügyészség a panaszok kezelése során nem sértette meg a panaszos jogait.

Ami a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmet illeti, az ombudsman megállapította, hogy az Európai Ügyészség által a kért dokumentumok hozzáférhetővé tételének megtagadására felhozott okok a jelek szerint nincsenek összhangban a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló uniós jogszabályokkal. Mindazonáltal az ombudsman megállapította, hogy a panaszos által kért dokumentumok hozzáférhetővé tételének megtagadására vonatkozó döntés észszerű volt, bár más okból, mint amelyre az Európai Ügyészség hivatkozott.

Az ombudsman azzal a következtetéssel zárta le a vizsgálatot, hogy további vizsgálatok nem indokoltak.

Az ügy az Európai Unió Repülésbiztonsági Ügynöksége (EASA) birtokában lévő öt dokumentumhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre vonatkozott. A dokumentumok néhány olyan pilótára vonatkozó kockázatértékeléshez kapcsolódtak, akiknek a nem uniós engedélyeit egy illetékes nemzeti hatóság uniós engedélyekké alakította át, és az átalakítási folyamat során bizonyos szabálytalanságok fordultak elő. Az EASA az egyének magánéletének és sérthetetlenségének védelmére vonatkozó, a nyilvános hozzáférés alóli kivételre hivatkozva megtagadta a kért dokumentumokhoz való hozzáférést.

Az ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos jelezte, hogy csak a dokumentumok azon részei érdeklik, amelyek a kockázatértékelés módszertanát mutatták, a személyes adatok nem. A vitatott dokumentumok szerkesztetlen változatainak vizsgálatát követően az ombudsman rámutatott arra, hogy az EASA csak az e módszertant igazoló részeket tehette hozzáférhetővé.

Mivel az EASA elfogadta az ombudsman álláspontját, és nyilvánosságra hozta a kért dokumentumok vonatkozó részeit, az ombudsman lezárta az ügyet.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) megtagadta az EIT gyártási tudományos és innovációs társulásával (TIT) kapcsolatos két vizsgálathoz kapcsolódó két zárójelentéshez való nyilvános hozzáférést. A jelentésekhez való hozzáférés megtagadásával az OLAF arra az általános vélelemre támaszkodott, hogy a hozzáférhetővé tétel sértené vizsgálatai céljának védelmét.

Az ombudsman vizsgálati csoportja megvizsgálta a szóban forgó dokumentumokat. A vizsgálat és az OLAF-tól kapott további bizalmas információk alapján az ombudsman úgy ítélte meg, hogy észszerű volt, hogy az OLAF ebben az esetben a nyilvánosságra hozatal tilalmának általános vélelmét alkalmazza, mivel a vonatkozó nyomonkövetési tevékenységek még folyamatban vannak, és e nyomonkövetési tevékenységek befejezésére még nem telt el észszerű idő.

Az ombudsman ezért lezárta a vizsgálatot, és megállapította, hogy nem történt hivatali visszásság.

Az ügy arra vonatkozott, hogy a REA megtagadta a részleges hozzáférést ahhoz a levélhez, amelyet a REA küldött egy kedvezményezettnek a finanszírozás visszafizettetésével kapcsolatban. A hozzáférés megtagadásával a REA harmadik személy kereskedelmi érdekeinek védelmére hivatkozott.

A vitatott dokumentum vizsgálata alapján az ombudsmant nem győzte meg a REA azon érve, amely szerint a részleges hozzáférés súlyosan sértené a kereskedelmi érdekek védelmét. Az ombudsman megoldási javaslatot terjesztett elő, amelyben arra kérte a REA-t, hogy vizsgálja felül a kérelemmel kapcsolatos álláspontját annak érdekében, hogy széles körű részleges hozzáférést biztosítson a vitatott dokumentumhoz.

A REA elfogadta az ombudsman megoldásra irányuló javaslatát, és széles körű részleges hozzáférést biztosított a panaszos számára a dokumentumhoz. Az ombudsman üdvözölte a REA pozitív válaszát a megoldásra irányuló javaslatára, amely rendezte a panaszt.

Az ügy az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) birtokában lévő, a Frontex által koordinált közös visszatérési műveletekhez és nemzeti visszatérési műveletekhez kapcsolódó dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre vonatkozott a 2024. július 1. és december 31. közötti időszakra vonatkozóan. A Frontex 247 végleges visszaküldési műveleti jelentést, a 2024. évi visszaküldési műveleti tervet alkotó 46 dokumentumot és számos kapcsolódó támogatási megállapodást azonosított. A Frontex az adatbázisából is kinyert néhány, a visszaküldési műveletekkel kapcsolatban kért részletes információt, a fennmaradó részt azonban törölte. A Frontex teljes egészében megtagadta a 2024. évi visszaküldési műveleti tervet alkotó 46 dokumentumhoz való hozzáférést, miközben széles körű részleges hozzáférést biztosított a támogatási megállapodásokhoz. A Frontex azzal érvelt, hogy a további közzététel aláásná a közérdek védelmét a közbiztonság és a nemzetközi kapcsolatok, valamint a kereskedelmi érdekek tekintetében.

Az ombudsman vizsgálati csoportja megvizsgálta a szóban forgó dokumentumok egy mintáját, és megbeszélést tartott a Frontex képviselőivel. Az ellenőrzés és az ülésen kapott pontosítások alapján az ombudsman megállapította, hogy a Frontex álláspontja összességében indokolt.

Bár az ombudsman így arra a következtetésre jutott, hogy a Frontex észszerű módon kezelte a kérelmet, és azzal a következtetéssel zárta le a vizsgálatot, hogy nem történt hivatali visszásság, megjegyezte, hogy a kérelem hatálya alá tartozó dokumentumok átfogó listájának hiányában az ombudsman nehezen tudta biztosan meghatározni, hogy a Frontex hány dokumentumot azonosított a kérelem hatálya alá tartozóként. Az ombudsman ezért megismételte azt a korábbi ajánlását, hogy a megfelelő ügyintézés érdekében a Frontexnek a kérelmezők rendelkezésére kell bocsátania azon dokumentumok jegyzékét, amelyekről úgy véli, hogy a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelmük hatálya alá tartoznak.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynöksége (Eurojust) megtagadta a migránsok kommunikációs eszközeiről történő információkinyeréssel kapcsolatos hét dokumentumhoz való nyilvános hozzáférést. A dokumentumok egyes részeihez való nyilvános hozzáférés megtagadásakor az Eurojust a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló uniós jogszabályokban meghatározott két kivételre hivatkozott, nevezetesen a közérdek közbiztonsággal kapcsolatos védelmének szükségességére, valamint a személyes adatok védelmének szükségességére.

A szóban forgó dokumentumok vizsgálata alapján az ombudsmant nem győzték meg az Eurojust azon érvei, amelyek szerint a dokumentumok szélesebb körű hozzáférhetővé tétele sértené a közérdek védelmét a közbiztonság tekintetében. Az ombudsman megoldási javaslatot tett, amelyben arra kérte az Eurojustot, hogy vizsgálja felül a kérelemmel kapcsolatos álláspontját annak érdekében, hogy szélesebb körű nyilvános hozzáférést biztosítson a szóban forgó dokumentumokhoz. Felkérte az Eurojustot, hogy ennek során három érintett dokumentumra összpontosítson, két további dokumentum utólagos kiigazításával.

Az Eurojust elfogadta az ombudsman megoldási javaslatát, és a panaszos számára szélesebb körű hozzáférést biztosított szinte valamennyi dokumentumhoz. Az ombudsman üdvözölte az Eurojustnak a megoldásra irányuló javaslatára adott pozitív válaszát, és lezárta a vizsgálatot.