The case concerned the Commission’s refusal to give public access to documents related to State aid investigations, in which persons had been recognised as an ‘interested party’ despite being neither a beneficiary of the aid nor a competitor. In refusing access, the Commission relied on a general presumption of non-disclosure, arguing that the release of any document would undermine the purpose of its investigations and the commercial interests of the companies concerned. The complainant contested the Commission’s position. Specifically, he contended that there would be an overriding public interest in disclosure, that is, the need to scrutinise the Commission’s practice of admitting complainants as ‘interested parties’. In particular, the complaint raised concerns that the Commission might interpret this notion too narrowly, thereby recognising only beneficiaries or competitors as ‘interested parties’ entitled to lodge a complaint.

Based on her inquiry, the Ombudsman considered that the complainant sought statistical information about the Commission’s practice rather than access to specific documents. In light of this, the Ombudsman made a proposal for a solution, inviting the Commission to deal with the complainant’s request as a request for information and to provide him with relevant information about its State aid procedure that would address the concerns that he had raised.

The Commission accepted the Ombudsman’s proposal for a solution and provided the complainant with detailed information on its practice related to the investigation of potentially unlawful State aid, including information on sample cases. The complainant was satisfied with this reply. The Ombudsman welcomed the Commission’s positive response to her proposal for a solution and closed the inquiry.

Az ügy az etiópiai kávéfejlesztési programokkal kapcsolatos dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre vonatkozott. A panaszos 2024 augusztusában nyújtotta be kérelmét a Bizottsághoz.

A Bizottság először 2024 decemberében válaszolt. Teljes körű hozzáférést biztosított két dokumentumhoz, három dokumentumhoz teljes egészében megtagadta a hozzáférést, a fennmaradó 31 dokumentumhoz pedig részleges hozzáférést biztosított. Ennek során a Bizottság azzal érvelt, hogy a (teljes) közzététel alááshatja az ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok céljának védelmét, a személyes adatok és a kereskedelmi érdekek védelmét, valamint a közérdek védelmét a nemzetközi kapcsolatok tekintetében.

A panaszos 2025 januárjában „megerősítő kérelem” benyújtásával vitatta a Bizottság határozatát. Válasz hiányában a panaszos 2025 májusában az ombudsmanhoz fordult.

2025 júniusában az ombudsman vizsgálatot indított, és felkérte a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb válaszoljon a panaszosnak.

A Bizottsággal az ügyben folytatott többszöri eszmecserét követően az ombudsman 2026. április 20-án utolsó emlékeztetőt küldött a Bizottságnak, amelyben sürgette, hogy legkésőbb 2026. május 12-ig fogadjon el megerősítő határozatot. A Bizottság ezt elmulasztotta.

Mivel a Bizottság több mint 15 hónappal az 1049/2001/EK rendeletben meghatározott jogszabályi határidő lejárta után sem válaszolt a panaszos megerősítő kérelmére, az ombudsman hivatali visszásság megállapításával zárta le a vizsgálatot.

Az ügy egy olyan szöveges üzenethez való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre vonatkozott, amelyet a Francia Köztársaság elnöke 2024 januárjában küldött az Európai Bizottság elnökének az EU–Mercosur kereskedelmi tárgyalásokkal kapcsolatban.

2025 júliusában a Bizottság azt válaszolta, hogy bár valóban sor került ilyen információcserére, nem tudja megtalálni a kért üzenetet. A Bizottság megjegyezte, hogy az üzenet a „Signal” azonnali üzenetküldő alkalmazáson keresztül érkezett, amely aktiválta az „eltűnő üzenetek” funkciót. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy nem rendelkezik a kérelem hatálya alá tartozó dokumentumokkal.

Az ombudsman vizsgálatot indított a kérelem Bizottság általi kezelésével kapcsolatban. Vizsgálócsoportja betekintett a nyilvános hozzáférés iránti kérelemmel kapcsolatos bizottsági aktába, és találkozót tartott a Bizottság képviselőivel.

A vizsgálat és az ülés alapján az ombudsman nem tudta kizárni, hogy az üzenetet a kérelem kézhezvételét követően automatikusan törölték az elnök telefonjáról. A vizsgálat azt is feltárta, hogy a Bizottság elnökének kabinetje 15 hónapig nem foglalkozott a panaszos kérelmével, miközben a Főtitkárság nem követte nyomon és nem emlékeztette a panaszost a feldolgozás nyomon követésére. Az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy e kérelem Bizottság általi kezelése hivatali visszásságnak minősül.

Ennek kezelése érdekében az ombudsman azt ajánlotta, hogy a Bizottság vizsgálja felül és javítsa a nyilvános hozzáférés iránti kérelmek kezelését az elnöki kabinet vagy bármely biztos bevonásával, és az indokolatlan késedelmek elkerülése érdekében aktívan kövesse nyomon az ilyen kérelmek előrehaladását.

Emellett az ombudsman két javítási javaslatot is tett. Először is, a Bizottságnak ki kell igazítania belső szabályait annak biztosítása érdekében, hogy a nyilvános hozzáférés iránti kérelem tárgyát képező dokumentumokat az adott dokumentumra vonatkozó kérelem kézhezvételekor és a hozzáférés megtagadásának megtámadására irányuló eljárás befejezéséig megőrizzék, függetlenül attól, hogy a dokumentum megfelel-e a Bizottság dokumentum-nyilvántartási kritériumainak. Másodszor, a Bizottságnak észszerű ideig megfelelően meg kell őriznie az állam-, illetve kormányfők vagy miniszterek és a Bizottság tagjai között váltott valamennyi szöveges és azonnali üzenetet, beleértve azokat is, amelyeket bizonyos idő elteltével automatikusan törölni kell, tekintettel az ilyen üzenetek valószínű jelentőségére.

 

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Központi Bank (EKB) megtagadta a nemekkel kapcsolatos politikájával és a kapcsolódó intézkedésekkel kapcsolatos tanácsokat tartalmazó dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférést. Az EKB úgy vélte, hogy a közzététel aláásná a jogi tanácsadás és a belső döntéshozatal védelmét. A panaszos azzal érvelt, hogy a közzétételhez nyomós közérdek fűződik, nevezetesen az EKB nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos politikáját és a kapcsolódó intézkedéseket alátámasztó jogi érvelés megértése.

Az ombudsman vizsgálócsoportja megvizsgálta a szóban forgó dokumentumokat. Ennek alapján az ombudsman megállapította, hogy a dokumentumok tartalma észszerűen tekinthető jogi tanácsadásnak, és hogy az EKB észszerűen vélhette úgy, hogy a dokumentumok közzététele aláásta volna a jogi tanácsadásnak biztosított védelmet. Ezenkívül az ombudsman ésszerűnek tartotta, hogy az EKB úgy tekintse, hogy a közzétételhez nem fűződik nyomós közérdek.

Az ombudsman így lezárta a vizsgálatot, és megállapította, hogy nem történt hivatali visszásság.

Az ügy egy nagy közösségimédia-platform 2023. évi kockázatértékelési jelentéséhez való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre vonatkozott, amely jelentés arról szólt, hogy a platform megfelel-e a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály rendelkezéseinek. A Bizottság megtagadta a jelentéshez való hozzáférést, hivatkozva a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló uniós jogszabályok (1049/2001/EK rendelet) szerinti kivételekre. Úgy ítélte meg, hogy általános vélelem áll fenn arra vonatkozóan, hogy a jelentés közzététele sértené a platform kereskedelmi érdekeit, valamint hogy folyamatban van annak vizsgálata, hogy a platform megfelel-e a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály szerinti kötelezettségeinek. Következésképpen a Bizottság nem végezte el a jelentés egyedi értékelését annak érdekében, hogy meghatározza annak esetleges hozzáférhetővé tételét.

Az ombudsman megállapította, hogy észszerűtlen a titoktartás általános vélelmét alkalmazni a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály keretében készített kockázatértékelési jelentésre. Az ombudsman úgy vélte, hogy azok a körülmények, amelyek között az uniós bíróságok elismerték az általános vélelem alkalmazásának lehetőségét, nagyon különböznek a kockázatértékelési jelentésekre alkalmazandó szabályoktól. Erre tekintettel az ombudsman előzetes álláspontja az volt, hogy a Bizottság általános vélelemre való hivatkozása hivatali visszásságnak minősül.

Amikor a Bizottság fenntartotta álláspontját, az ombudsman megerősítette azon álláspontját, hogy a hozzáférhetővé tétel megtagadásának általános vélelmére való hivatkozás hivatali visszásságnak minősül. Javasolta, hogy a Bizottság végezze el a szóban forgó kockázatértékelési jelentés egyedi értékelését annak érdekében, hogy az 1049/2001/EK rendelettel összhangban a lehető legszélesebb körű hozzáférést biztosítsa.

A Bizottság nem fogadta el az ombudsman ajánlását, és megismételte azon álláspontját, hogy általában feltételezhető, hogy a kockázatértékelési jelentés közzététele sértené a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabályra vonatkozó vizsgálata céljának védelmét és az érintett platform kereskedelmi érdekeit. Úgy vélte továbbá, hogy nem tudja értékelni, hogy a jelentés tartalmaz-e üzleti szempontból érzékeny információkat, és hogy a panaszos által követett érdek magánjellegű.

Az ombudsman sajnálattal vette tudomásul a Bizottság válaszát. Továbbra sem volt meggyőződve arról, hogy a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály alapján készített kockázatértékelési jelentések esetében – többek között azt követően is, hogy az érintett platform közzétette a jelentés szerkesztett változatát – alkalmazható a közzététel megtagadásának általános vélelme. Az ombudsman továbbá úgy ítélte meg, hogy annak ellenőrzése, hogy az online óriásplatform megfelel-e a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály szerinti kötelezettségeinek, a közzétételhez fűződő olyan közérdeknek minősül, amelyet a Bizottságnak egyensúlyba kellett volna hoznia az általa védeni kívánt érdekekkel. Végezetül az ombudsman megjegyezte, hogy az üzleti szempontból érzékeny információk értékelése az uniós intézmények 1049/2001/EK rendelet szerinti kötelezettségeinek részét képezi.

Az ombudsman ezért lezárta az ügyet, megerősítve, hogy hivatali visszásságot állapított meg.

Az ügy az uniós tagállamok és a nem uniós országok közötti automatikus adóügyi információcserével kapcsolatos dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre vonatkozott. A Tanács tíz, már nyilvánosan hozzáférhető dokumentumra mutató linket adott meg, és négy további dokumentumhoz biztosított teljes körű hozzáférést. Ezenkívül megtagadta a nyilvános hozzáférést tíz dokumentumhoz, részben vagy egészben, a közérdek nemzetközi kapcsolatok és az uniós tagállamok pénzügyi politikája tekintetében történő védelmének szükségességére hivatkozva. A Tanács továbbá úgy ítélte meg, hogy a nyilvánosságra hozatal aláásná a döntéshozatalát. A panaszosok vitatták e kivételek alkalmazását, és azzal érveltek, hogy a közzétételhez nyomós közérdek fűződik.

A vizsgálat és a vitatott dokumentumok vizsgálócsoportja általi vizsgálata alapján az ombudsman megállapította, hogy nem volt nyilvánvalóan téves, hogy a Tanács úgy ítélte meg, hogy a vitatott dokumentumok (kitakart részeinek) hozzáférhetővé tétele sértené a tagállamok nemzetközi kapcsolatait és/vagy pénzügyi politikáját.

Tekintettel arra, hogy ezeket a védett közérdekeket nem lehet más, fontosabbnak ítélt közérdekkel figyelmen kívül hagyni, nem volt szükséges megvizsgálni a döntéshozatali eljárásra vonatkozó kivétel Tanács általi alkalmazását. Az ombudsman ezért lezárta a vizsgálatot, és megállapította, hogy nem történt hivatali visszásság.