Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Beruházási Bank (EBB) megtagadta az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) vizsgálataival és ajánlásaival kapcsolatos dokumentumokhoz való teljes körű nyilvános hozzáférést. Az EBB számos olyan dokumentumot azonosított, amely a panaszos kérésének hatálya alá tartozik, beleértve az OLAF zárójelentéseit és ajánlásait, valamint az EBB saját fegyelmi határozatait. Míg az EBB a 13 azonosított végleges OLAF-jelentés közül tízhez részleges hozzáférést biztosított, a többi dokumentumhoz teljes egészében megtagadta a hozzáférést. Ami az EBB fegyelmi határozatait illeti, az EBB összefoglalta a meghozott fegyelmi nyomonkövetési intézkedéseket. Ennek során az EBB átláthatósági szabályaiban a nyilvános hozzáférés alóli kivételekre hivatkozott, azzal érvelve, hogy a teljes körű közzététel sértené a személyes adatok védelmét, a vizsgálatok célját és döntéshozatali eljárását.

Az ombudsman vizsgálatot indított, és vizsgálócsoportja megvizsgálta a panaszos nyilvános hozzáférés iránti kérelmében szereplő dokumentumokat. A helyszíni vizsgálat kimutatta, hogy az e dokumentumokban szereplő információk jelentős része személyes adatnak minősül, amely hozzáférhetővé tétel esetén azonosíthatóvá teheti az EBB OLAF által vizsgált egyes alkalmazottait. Tekintettel az annak meghatározásához szükséges kényes mérlegelésre, hogy a közzététel magánszemélyek azonosításához vezethet-e, és figyelembe véve, hogy az EBB áttekintést nyújtott a panaszosnak a meghozott nyomonkövetési intézkedésekről és a kiszabott szankciókról, az ombudsman úgy ítélte meg, hogy összességében észszerű volt, hogy az EBB megtagadta a teljes körű nyilvános hozzáférést. Ezért hivatali visszásság hiányában lezárta az ügyet. Mindemellett, bár a visszatartott dokumentumokban szereplő információk jelentős része egyértelműen személyes adatnak minősül, az ombudsman megjegyezte, hogy az információk egy része – még ha korlátozott is – adminisztratív jellegű, és nem minősül személyes adatnak. Ezért javítási javaslatot tett arra vonatkozóan, hogy az EBB mérlegelje, hogy fegyelmi határozatainak legalább egyes, tisztán adminisztratív információkat tartalmazó részei nyilvánosságra hozhatók-e a személyes adatok nyilvánosságra hozatalának kockázata nélkül.

Az ügy egy olyan dokumentumhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre vonatkozott, amely az Európai Bizottság azon döntésével kapcsolatos, hogy egy Szerbiában található ásványkitermelési projektet a kritikus fontosságú nyersanyagokról szóló jogszabály (CRMA) szerinti „stratégiai projektnek” minősít. A panaszos konkrétan hozzáférést kért e határozat érintett nem uniós ország általi jóváhagyásához. A panaszos 2025 júliusában nyújtotta be kérelmét az Európai Bizottsághoz.

A Bizottság először 2025 augusztusában válaszolt. Megállapított egy olyan dokumentumot, amely a hozzáférés iránti kérelem hatálya alá tartozik, és amelyhez teljes egészében megtagadta a nyilvános hozzáférést. Ennek során a Bizottság azzal érvelt, hogy a közzététel alááshatja az EU nemzetközi kapcsolatait azzal az országgal, ahol a projekt található.

A panaszos 2025 szeptemberében „megerősítő kérelem” benyújtásával vitatta a Bizottság határozatát. Amikor a Bizottság nem adott kifejezett választ, a panaszos 2025 októberében az ombudsmanhoz fordult.

Az ombudsman vizsgálatot indított a nyilvános hozzáférés Bizottság általi hallgatólagos megtagadásával kapcsolatban, és első lépésként felkérte a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb fogadjon el kifejezett választ a panaszos megerősítő kérelmére. Mivel a megadott határidőn belül nem érkezett válasz, az ombudsman vizsgálócsoportja megvizsgálta a szóban forgó dokumentumot, valamint az érintett nem uniós országgal folytatott konzultációra vonatkozó dokumentációt.

A Bizottság 2026 májusában válaszolt a panaszosnak, széles körű részleges hozzáférést biztosítva a szóban forgó dokumentumhoz, és csak korlátozott személyes adatokat szerkesztett ki, amit a panaszos nem vitatott. Az ombudsman ezért úgy ítélte meg, hogy a hozzáférés Bizottság általi hallgatólagos megtagadásával kapcsolatos panaszt a most biztosított hozzáférés rendezte. Mindemellett az ombudsman sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a Bizottság késedelmesen kezelte a panaszos hozzáférés iránti kérelmét, amely még a vizsgálat megindítását követően is fennállt. Az ombudsman továbbra is szorosan figyelemmel kíséri a hozzá benyújtott panaszokon alapuló késedelmek ügyét.

 

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság megtagadta a kritikus fontosságú nyersanyagokról szóló jogszabály értelmében „stratégiai projektként” elismerendő ásványkitermelési és -feldolgozási projektek alkalmazásával kapcsolatos dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférést. A panaszos konkrétan hozzáférést kért négy, stratégiai projekt státuszt megadó – vagy meg nem adó – bizottsági határozathoz, valamint 12 olyan projekt pályázatainak egyes részeihez, amelyek az EU-ban találhatók, és amelyek pályázatai sikeresek voltak. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a dokumentumok hozzáférhetővé tétele sértené az érintett társaságok kereskedelmi érdekeit, és a vitatott dokumentumok többségét illetően a hozzáférhetővé tétel megtagadásának általános vélelmére támaszkodott. A panaszos többek között azt állította, hogy a közzétételhez nyomós közérdek fűződik, mivel a dokumentumok valószínűleg fontos környezeti információkat tartalmaznak.

Az ombudsman úgy ítélte meg, hogy jellegüknél fogva észszerűtlen, hogy a Bizottság a kritikus fontosságú nyersanyagokra vonatkozó projekteknek a CRMA szerinti stratégiai projektként való kijelölésével kapcsolatos dokumentumok esetében a közzététel megtagadásának általános vélelmét alkalmazza. Ezenkívül a dokumentumok vizsgálócsoportja általi vizsgálata alapján az ombudsman megállapította, hogy azok nem tartalmaznak érzékeny információkat, többek között azért, mert nagy részüket már jogszerűen nyilvánosságra hozták akkor, amikor a Bizottság közzétette a panaszos hozzáférés iránti kérelmével kapcsolatos végleges álláspontját. Az ombudsman továbbá arra az álláspontra helyezkedett, hogy a dokumentumok kiterjedt környezeti információkat tartalmaznak, beleértve „a környezetbe történő kibocsátással kapcsolatos információkat” is, amelyek esetében a közzétételhez nyomós közérdek fűződik. Az ombudsman ezért arra a következtetésre jutott, hogy a nyilvános hozzáférés Bizottság általi megtagadása hivatali visszásságnak minősül. Javasolta, hogy a Bizottság vizsgálja felül álláspontját a szóban forgó dokumentumokhoz való széles körű hozzáférés biztosítása érdekében.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Parlament megtagadta a nyilvános hozzáférést az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) két, személyzeti kötelességszegéssel kapcsolatos vizsgálatához kapcsolódó dokumentumokhoz. A hozzáférés megtagadásakor a Parlament a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó uniós jogszabályok szerinti négy kivételre támaszkodott, azzal érvelve, hogy a közzététel sértené az OLAF vizsgálatai által érintett személyek magánéletét és feddhetetlenségét, e vizsgálatok célját, a folyamatban lévő bírósági eljárásokat és döntéshozatali folyamatát.

Az ombudsman vizsgálócsoportja megvizsgálta a szóban forgó dokumentumokat, és a vizsgálat alapján az ombudsman úgy ítélte meg, hogy az egyik vizsgálathoz kapcsolódó dokumentumok tekintetében észszerű volt, hogy a Parlament alkalmazza a közzététel megtagadásának azon általános vélelmét, amelyre az uniós intézmények az OLAF vizsgálatai során támaszkodhatnak, mindaddig, amíg az OLAF ajánlásait végrehajtó hatóságok nyomonkövetési tevékenységeire észszerű idő nem telt el. 

Tekintettel a szóban forgó két OLAF-vizsgálat sajátos körülményeire, az ombudsman azt is megállapította, hogy a Parlament megalapozottan vélte úgy, hogy a dokumentumok szerkesztett változata nem hagy érdemi tartalmat, mivel azok jelentős mennyiségű személyes adatot tartalmaznak. Mivel a panaszos nem állapította meg a személyes adatok konkrét közérdekű célból történő közzétételének szükségességét, amint azt az uniós adatvédelmi jogszabályok előírják, az ombudsman nem állapított meg hivatali visszásságot, és lezárta az ügyet.

Ez az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság hogyan kezelte a Bizottság antiszemitizmus elleni küzdelemmel és a zsidó élet előmozdításával foglalkozó koordinátora által Izraelbe tett munkaúthoz kapcsolódó dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti újságírói kérelmet. A Bizottság az uniós adatvédelmi szabályokra hivatkozva elutasította az ilyen dokumentumok meglétének megerősítését vagy tagadását. Azzal érvelt, hogy még az ilyen dokumentumok létezésének elismerése is személyes adatok továbbításának minősülne, anélkül, hogy erre konkrét közérdekű célból szükség lenne, amit a panaszos nem bizonyított.

A vizsgálat során a Bizottság megerősítette az ombudsman vizsgálati csoportjának, hogy az utazásra sor került, és hogy fedezte az utazás költségeit, ezáltal eloszlatva a panaszos által felvetett alapvető átláthatósági aggályokat.

Az ombudsman megállapította, hogy közérdek fűződik a koordinátor szakmai tevékenységeinek nyilvános ellenőrzéséhez, tekintettel a szerep láthatóságára és a téma érzékenységére. Miután azonban a Bizottság megerősítette a szakmai utat, és hogy az alkalmazandó szabályoknak megfelelően fedezte a költségeket, az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a koordinátor szakmai tevékenységeinek ellenőrzéséhez fűződő közérdek teljesült.

Az ombudsman azonban javításra irányuló javaslatot tett a Bizottságnak, nevezetesen azt, hogy az átláthatóság fokozása érdekében proaktívan tegye közzé a koordinátor hivatalos tevékenységeinek összefoglalóit, beleértve a munkautakra vonatkozó információkat is.

Az ombudsman lezárta az ügyet, és arra a következtetésre jutott, hogy további vizsgálatok nem indokoltak.