Az ügy a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynökségének (Europol) mesterségesintelligencia-eszközeihez kapcsolódó „modellkártyákhoz” való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre vonatkozott. A kártyaminták információkat tartalmaznak az MI-eszközök rendeltetésszerű használatáról és értékeléséről. Az Europol négy olyan dokumentumot azonosított, amelyek a megkeresés hatálya alá tartoznak. Három dokumentumhoz teljes egészében megtagadta a hozzáférést, a fennmaradó dokumentumhoz pedig részleges hozzáférést biztosított. Ennek során az Europol a közérdek közbiztonság tekintetében történő védelmének szükségességére támaszkodott.

Az ombudsman vizsgálócsoportja megvizsgálta a szóban forgó dokumentumokat, és találkozott az Europol képviselőivel. Ennek alapján és figyelembe véve az uniós intézmények és ügynökségek széles mérlegelési jogkörét, amikor úgy vélik, hogy a közbiztonság veszélyben van, az ombudsman megállapította, hogy az Europol azon döntése, hogy megtagadja a (teljes) nyilvános hozzáférést, nem volt nyilvánvalóan téves. Tekintettel arra, hogy a szóban forgó közérdeket nem helyettesítheti egy másik, fontosabbnak ítélt közérdek, az ombudsman lezárta a vizsgálatot, és megállapította, hogy nem történt hivatali visszásság.

Az ombudsman azonban úgy vélte, hogy az Europol által a panaszosnak arra vonatkozóan adott magyarázatok, hogy miért kellett megtagadni az e dokumentumokhoz való (teljes) hozzáférést, pontosabbak is lehettek volna, és utalt egy korábbi, javításra irányuló javaslatára, amelyet e tekintetben tett. 

 

A panaszos nyilvános hozzáférést kért az Európai Bizottságtól a magyar kormánnyal az igazságszolgáltatás függetlenségéről folytatott eszmecseréivel kapcsolatos dokumentumokhoz Magyarország kohéziós alapokra való jogosultságának bizottsági értékelése keretében. A magyar hatóságokkal folytatott konzultációt követően a Bizottság megtagadta a hozzáférést egyes dokumentumokhoz, a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó uniós jogszabályok szerinti két kivételre hivatkozva. Konkrétabban, a Bizottság azzal érvelt, hogy a nyilvánosságra hozatal aláásná a Magyarország kohéziós alapokra való jogosultságával és döntéshozatali eljárásával kapcsolatos vizsgálatának célját. A panaszos arra kérte a Bizottságot, hogy vizsgálja felül határozatát („megerősítő kérelem” benyújtásával). Amikor a Bizottság nem válaszolt az alkalmazandó határidőn belül, a panaszos az ombudsmanhoz fordult.

Az ombudsman vizsgálatot indított azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság hallgatólagosan megtagadta a kért dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférést. Az ombudsman vizsgálata során a Bizottság elfogadta megerősítő határozatát. Fenntartotta a hozzáférés megtagadására vonatkozó döntését, de egy további kivételre hivatkozott, azzal érvelve, hogy az Európai Parlament időközben bírósági eljárást indított az ügyben, és a közzététel alááshatja ezeket a folyamatban lévő eljárásokat.

Az ombudsman vizsgálata kimutatta, hogy a kért dokumentumok tartalmazzák Magyarország önértékelését, a Bizottság által a magyar hatóságoknak küldött hivatalos kérdőíveket, valamint az érintett magyar hatóságok e kérdésekre adott hivatalos válaszait. A kért dokumentumok tehát a Bizottság azon határozatának alapját képezik, amely ellen a Parlament bírósági eljárást indított. Nem az adott bírósági eljárás céljából készültek, és nem tartalmaznak a vitás kérdésekre vonatkozó belső jogi álláspontokat sem.

Az ombudsman úgy vélte, hogy a Bizottság nem bizonyította kellőképpen, hogy a dokumentumok hozzáférhetővé tétele hogyan áshatja alá a szóban forgó bírósági eljárást. Az ombudsmant nem győzte meg a Bizottság azon érve sem, hogy a nyilvánosságra hozatal alááshatja a vizsgálatát. Az ombudsman hangsúlyozta továbbá, hogy fontos tájékoztatni a nyilvánosságot a Bizottság és a magyar hatóságok intézkedéseiről az EU pénzügyi érdekeinek védelme és a jogállamiság tiszteletben tartásának biztosítása érdekében. Az ombudsman ezért úgy ítélte meg, hogy a kért dokumentumokhoz való széles körű nyilvános hozzáférés Bizottság általi megtagadása hivatali visszásságnak minősül, és azt ajánlotta, hogy a Bizottság vizsgálja felül a hozzáférés iránti kérelemmel kapcsolatos álláspontját.

Válaszában a Bizottság megerősítette azon álláspontját, hogy a kért dokumentumok hozzáférhetővé tétele aláásná a Parlament által indított bírósági eljárások nyugalmát és a Magyarország kohéziós alapokra való jogosultságával kapcsolatos vizsgálatát. Az ombudsman azonban megállapította, hogy a Bizottság nem adott meggyőző magyarázatot arra, hogy miért nem lehetett szélesebb körű hozzáférést biztosítani ezekhez a dokumentumokhoz. Ezért az ombudsman megerősítette a hivatali visszásságra vonatkozó megállapítását, és lezárta az ügyet.

Az ügy az Európai Bizottság által a visszaélést bejelentő személyek védelméről szóló irányelv átültetésével kapcsolatos kötelezettségszegési eljárás keretében Belgiumnak küldött indokolással ellátott véleményhez való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre vonatkozott.

A Bizottság megtagadta a hozzáférést a dokumentumhoz, amely egy folyamatban lévő kötelezettségszegési eljárás aktájának részét képezi. Ennek során a Bizottság a tájékoztatás megtagadásának általános vélelmére támaszkodott, amely a folyamatban lévő vizsgálat célja védelmének szükségességén alapult. Mivel a panaszos elégedetlen volt az eredménnyel, az ombudsmanhoz fordult.

Bár az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a visszaélést bejelentő személyek megfelelő védelme alapvető fontosságú, a vitatott dokumentumba való betekintés alapján megállapította, hogy a Bizottság megalapozottan támaszkodott a hozzáférhetővé tétel megtagadásának általános vélelmére a dokumentumhoz való hozzáférés megtagadása érdekében. Ezért lezárta az ügyet.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) nem adott érdemi választ a készenléti alakulat 2. kategóriába tartozó tisztviselője által állítólagosan elkövetett zaklatással és szabálytalanságokkal kapcsolatos közigazgatási panaszra.

A panaszos 2023 márciusában nyújtotta be közigazgatási panaszát a Frontexhez. A Frontex azt válaszolta, hogy a panaszos rendelkezésére bocsátott korábbi információkkal ellentétben a panaszosnak nincs joga ilyen panaszt benyújtani. Következésképpen nem kap érdemi választ. Az ombudsman vizsgálata során azonban a Frontex kijelentette, hogy 2024 novemberéig általános érdemi választ fog adni a panaszosnak. A Frontex ezt a választ csak 2025 decemberében küldte meg a panaszosnak. Az ombudsman megállapította, hogy a panaszosnak nyújtott következetlen tájékoztatás és a panaszra való válaszadás kirívó késedelme hivatali visszásságnak minősül. Az ombudsman azonban nem tartotta szükségesnek, hogy ajánlást tegyen, mivel a Frontex most érdemi választ adott a panaszosnak.

Emellett az ombudsman vizsgálata feltárta, hogy nem létezik hatékony panasztételi és jogorvoslati mechanizmus a 2. kategóriába tartozó tisztviselők számára, például a Frontexnél előforduló zaklatási helyzetekben. Az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy ez rendszerszintű kérdés, amely hivatali visszásságnak is minősül.

Az ombudsman azt ajánlotta, hogy a Frontex igazgatótanácsa vezessen be hatékony panasztételi és jogorvoslati mechanizmust a 2. kategóriába tartozó tisztviselőkre vonatkozó jogi keret közelgő felülvizsgálata során.

Az ügy a spanyol közszférában egymást követő, határozott idejű munkaszerződésekkel kapcsolatos kötelezettségszegési eljárás keretében küldött felszólító levélhez való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre vonatkozott. A Bizottság megtagadta a levélhez való hozzáférést, arra hivatkozva, hogy az egy folyamatban lévő kötelezettségszegési eljárás részét képezi, amelyre vonatkozóan fennáll a hozzáférhetővé tétel megtagadásának általános vélelme. A Bizottság megállapította, hogy a panaszos nem bizonyította a közzétételhez fűződő nyomós közérdek fennállását. Mivel a panaszos elégedetlen volt az eredménnyel, az ombudsmanhoz fordult.

Az ombudsman vizsgálócsoportja megvizsgálta a szóban forgó dokumentumot, és megerősítette, hogy az egy folyamatban lévő kötelezettségszegési eljárás közigazgatási aktájának részét képezi. Ennek alapján az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság megalapozottan támaszkodott a felszólító levélhez való hozzáférés megtagadásának általános vélelmére. Azt is megállapította, hogy a Bizottság észszerűen vélhette úgy, hogy a panaszos nem terjesztett elő elegendő érvet a közzétételhez fűződő nyomós közérdek fennállásának bizonyítására. Ezért lezárta az ügyet, és nem állapított meg hivatali visszásságot.

A panaszos 2024 márciusában nyilvános hozzáférést kért az Európai Bizottságtól a „jogállamisági eljárás” magyarországi alkalmazásának 2023. évi újraértékelésével kapcsolatos dokumentumokhoz (a feltételrendszerről szóló rendelet alapján). A Bizottság megállapította, hogy négy negyedéves jelentés, valamint a Magyarország és a Bizottság közötti számos levélváltás a kérelem hatálya alá tartozik, de megtagadta az összes dokumentumhoz való hozzáférést. A hozzáférés megtagadásakor a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó uniós jogszabályok szerinti kivételekre hivatkozott, azzal érvelve, hogy a közzététel veszélyeztetheti a vizsgálat célját és a feltételrendszerről szóló rendelet szerinti, folyamatban lévő döntéshozatali eljárását.

A panaszos 2024 áprilisában felkérte a Bizottságot, hogy vizsgálja felül álláspontját (megerősítő kérelem benyújtásával). Mivel a Bizottság az alkalmazandó határidőn belül nem válaszolt a panaszos megerősítő kérelmére, a panaszos 2024 júniusában az ombudsmanhoz fordult.

Az ombudsman vizsgálatot indított azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság nem válaszolt a panaszos megerősítő kérelmére, és felkérte a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb válaszoljon. A Bizottság 2025 decemberében, azaz több mint 19 hónappal a megerősítő kérelem benyújtását követően válaszolt a panaszosnak.

Mivel a Bizottság válaszolt a panaszos megerősítő kérelmére, az ombudsman lezárta az ügyet. A petíció benyújtója azonban egyértelműen bírálta a Bizottság által a panaszos kérésének megválaszolása során elszenvedett jelentős késedelmet, és emlékeztette a Bizottságot, hogy sürgősen foglalkoznia kell a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelmek feldolgozása terén tapasztalható késedelmek kérdésével.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Parlament megtagadta a nyilvános hozzáférést egy olyan dokumentumhoz, amely a Parlament épületeiben 2020 folyamán történt lopásokra és betörésekre vonatkozott. A hozzáférés megtagadása érdekében a Parlament a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló uniós jogszabályban meghatározott egyetlen kivételre hivatkozott, azzal érvelve, hogy a dokumentum hozzáférhetővé tétele sértené a közbiztonsághoz fűződő közérdeket.

A dokumentumba való betekintés alapján és vizsgálócsoportjának a Parlament képviselőivel való találkozóját követően az ombudsman megállapította, hogy a Parlament nem bizonyította, hogy a dokumentum egyes részeinek hozzáférhetővé tétele konkrétan és ténylegesen hogyan sérthetné a hivatkozott érdeket. Ezért olyan megoldási javaslatot tett, amelyet a Parlament fontolóra vesz a dokumentumhoz való legalább részleges hozzáférés biztosítása érdekében.

A Parlament elfogadta az ombudsman megoldási javaslatát, és részleges hozzáférést biztosított a dokumentumhoz. Az ombudsman üdvözölte a Parlament megoldási javaslatára adott pozitív válaszát, és lezárta a vizsgálatot.

A két ügy arra vonatkozik, hogy az Europol megtagadta a képek és videók elemzésére, a szöveges érzelmekre, a nyílt forráskódú információkra és az arcok felismerésére szolgáló digitális eszközeivel kapcsolatos dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférést. A szóban forgó dokumentumok „kutatási projektindító dokumentum”, „adatvédelmi hatásvizsgálatok” és az Europol alapjogi tisztviselőjének kapcsolódó véleményei. Az e dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés megtagadásakor az Europol számos, a nyilvános hozzáférés alóli kivételre hivatkozott, többek között a közérdek közbiztonság tekintetében történő védelmének szükségességére. Úgy ítélte meg, hogy a kért dokumentumok hozzáférhetővé tétele információkkal szolgálna a bűnözők számára a technikai képességeiről, és ezáltal aláásná műveleteinek hatékonyságát.

A kért dokumentumok vizsgálócsoportja általi vizsgálata alapján az ombudsman az 1192/2024/MIK sz. ügyben megoldási javaslatot tett, amelyben részleges hozzáférés megadását kérte az Europoltól. Az Europol elfogadta ezt a javaslatot, és részleges hozzáférést biztosított a „kutatási projekt kezdeményezéséről szóló dokumentumhoz”. Ezenkívül a 841/2025/MIK ügyben az Europol ugyanazt a megközelítést alkalmazta, mint amelyet az ombudsman a párhuzamos ügyben javasolt, és részleges hozzáférést biztosított alapjogi tisztviselőjének több véleményéhez.

Bár az Europol nem biztosított hozzáférést az adatvédelmi hatásvizsgálatokhoz, és kitakarta az eszközök funkcióira vonatkozó információkat, az ombudsman úgy ítélte meg, hogy ezekben az esetekben érdemi nyilvános hozzáférést biztosítottak. Az ombudsman ezért úgy ítélte meg, hogy az Europol elfogadta a megoldását. Mindazonáltal az ombudsman azt javasolta, hogy a jövőbeli esetekben az Europol alaposabban vizsgálja meg, hogy az „adatvédelmi hatásvizsgálatok” és a hasonló digitális eszközökkel kapcsolatos egyéb dokumentumok tartalmaznak-e olyan nem érzékeny információkat, amelyek nyilvánosságra hozhatók. Az ombudsman a jövőbeli panaszokkal összefüggésben továbbra is nyomon fogja követni ezt a kérdést.