Az ügy az Európai Unió Menekültügyi Ügynöksége (EUAA) birtokában lévő, az uniós finanszírozású görögországi menekültügyi létesítményekben tartózkodó kísérő nélküli kiskorúakra vonatkozó feltételekkel kapcsolatos dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre vonatkozott. Az EUAA 53 olyan dokumentumot azonosított, amelyek a kérelem hatálya alá tartoznak, és mindegyikhez részleges hozzáférést biztosított. A teljes körű hozzáférés megtagadásával az EUAA a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés joga alóli számos kivételre hivatkozott, amelyek az egyének magánéletének és sérthetetlenségének védelmén, döntéshozatali eljárásán és a közbiztonsághoz fűződő közérdeken alapulnak. Az EUAA különösen azzal érvelt, hogy a kért dokumentumok érzékeny információkat tartalmaznak az egyes létesítményekben tartózkodó személyekről, valamint előzetes információkat az e létesítményekben fennálló helyzetről, amelyeket a nemzeti hatóságok bizalmas alapon szolgáltattak. Ez utóbbi információk közzététele alááshatja e hatóságoknak az EUAA-ba, és következésképpen az EUAA döntéshozatali folyamataiba és a közbiztonságba vetett bizalmát.

A panaszos elégedetlen volt e válasszal és az alkalmazott kitakarásokkal, ezért az ombudsmanhoz fordult.

Az ombudsman vizsgálócsoportja megvizsgálta a kért dokumentumok szerkesztetlen változatait, és megvitatta az alkalmazott kitakarásokat az EUAA képviselőivel. Ennek alapján az ombudsman elfogadta az EUAA arra vonatkozó érveit, hogy meg kell védeni a különleges létesítményekben tartózkodó, különösen kiszolgáltatott személyek magánéletét és integritását. Elismerte továbbá, hogy az EUAA széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a közbiztonságra vonatkozó kivétel alkalmazása során, amelyet hátrányosan érinthet, ha az EUAA bizalmasan közli a nemzeti hatóságok által megosztott információkat, ezáltal visszatartva őket attól, hogy szorosan együttműködjenek az EUAA-val és annak kiküldött személyzetével. Ezen túlmenően, tekintettel az EUAA nemzeti hatóságok támogatására kiküldött személyzetének érzékeny munkakörülményeire, az ombudsman úgy ítélte meg, hogy az EUAA észszerűen törekedhet arra, hogy megvédje személyzetének konkrét létesítményekkel kapcsolatos észrevételeit, az EUAA döntéshozatali eljárásának védelmére vonatkozó kivétel alapján.

Mindemellett az ombudsmant nem győzte meg teljes mértékben az EUAA-nak az alkalmazott kitakarásokkal és azok következetességével kapcsolatos valamennyi indokolása. Tekintettel azonban arra, hogy az EUAA már széles körű részleges hozzáférést biztosított a kért dokumentumokhoz, az ombudsman megállapította, hogy e panasz további vizsgálata nem indokolt. Ezért lezárta az ügyet, és javaslatot tett a javításra.

 

Az ügy a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynökségének (Europol) mesterségesintelligencia-eszközeihez kapcsolódó „modellkártyákhoz” való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre vonatkozott. A kártyaminták információkat tartalmaznak az MI-eszközök rendeltetésszerű használatáról és értékeléséről. Az Europol négy olyan dokumentumot azonosított, amelyek a megkeresés hatálya alá tartoznak. Három dokumentumhoz teljes egészében megtagadta a hozzáférést, a fennmaradó dokumentumhoz pedig részleges hozzáférést biztosított. Ennek során az Europol a közérdek közbiztonság tekintetében történő védelmének szükségességére támaszkodott.

Az ombudsman vizsgálócsoportja megvizsgálta a szóban forgó dokumentumokat, és találkozott az Europol képviselőivel. Ennek alapján és figyelembe véve az uniós intézmények és ügynökségek széles mérlegelési jogkörét, amikor úgy vélik, hogy a közbiztonság veszélyben van, az ombudsman megállapította, hogy az Europol azon döntése, hogy megtagadja a (teljes) nyilvános hozzáférést, nem volt nyilvánvalóan téves. Tekintettel arra, hogy a szóban forgó közérdeket nem helyettesítheti egy másik, fontosabbnak ítélt közérdek, az ombudsman lezárta a vizsgálatot, és megállapította, hogy nem történt hivatali visszásság.

Az ombudsman azonban úgy vélte, hogy az Europol által a panaszosnak arra vonatkozóan adott magyarázatok, hogy miért kellett megtagadni az e dokumentumokhoz való (teljes) hozzáférést, pontosabbak is lehettek volna, és utalt egy korábbi, javításra irányuló javaslatára, amelyet e tekintetben tett. 

 

A panaszos nyilvános hozzáférést kért az Európai Bizottságtól a magyar kormánnyal az igazságszolgáltatás függetlenségéről folytatott eszmecseréivel kapcsolatos dokumentumokhoz Magyarország kohéziós alapokra való jogosultságának bizottsági értékelése keretében. A magyar hatóságokkal folytatott konzultációt követően a Bizottság megtagadta a hozzáférést egyes dokumentumokhoz, a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó uniós jogszabályok szerinti két kivételre hivatkozva. Konkrétabban, a Bizottság azzal érvelt, hogy a nyilvánosságra hozatal aláásná a Magyarország kohéziós alapokra való jogosultságával és döntéshozatali eljárásával kapcsolatos vizsgálatának célját. A panaszos arra kérte a Bizottságot, hogy vizsgálja felül határozatát („megerősítő kérelem” benyújtásával). Amikor a Bizottság nem válaszolt az alkalmazandó határidőn belül, a panaszos az ombudsmanhoz fordult.

Az ombudsman vizsgálatot indított azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság hallgatólagosan megtagadta a kért dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférést. Az ombudsman vizsgálata során a Bizottság elfogadta megerősítő határozatát. Fenntartotta a hozzáférés megtagadására vonatkozó döntését, de egy további kivételre hivatkozott, azzal érvelve, hogy az Európai Parlament időközben bírósági eljárást indított az ügyben, és a közzététel alááshatja ezeket a folyamatban lévő eljárásokat.

Az ombudsman vizsgálata kimutatta, hogy a kért dokumentumok tartalmazzák Magyarország önértékelését, a Bizottság által a magyar hatóságoknak küldött hivatalos kérdőíveket, valamint az érintett magyar hatóságok e kérdésekre adott hivatalos válaszait. A kért dokumentumok tehát a Bizottság azon határozatának alapját képezik, amely ellen a Parlament bírósági eljárást indított. Nem az adott bírósági eljárás céljából készültek, és nem tartalmaznak a vitás kérdésekre vonatkozó belső jogi álláspontokat sem.

Az ombudsman úgy vélte, hogy a Bizottság nem bizonyította kellőképpen, hogy a dokumentumok hozzáférhetővé tétele hogyan áshatja alá a szóban forgó bírósági eljárást. Az ombudsmant nem győzte meg a Bizottság azon érve sem, hogy a nyilvánosságra hozatal alááshatja a vizsgálatát. Az ombudsman hangsúlyozta továbbá, hogy fontos tájékoztatni a nyilvánosságot a Bizottság és a magyar hatóságok intézkedéseiről az EU pénzügyi érdekeinek védelme és a jogállamiság tiszteletben tartásának biztosítása érdekében. Az ombudsman ezért úgy ítélte meg, hogy a kért dokumentumokhoz való széles körű nyilvános hozzáférés Bizottság általi megtagadása hivatali visszásságnak minősül, és azt ajánlotta, hogy a Bizottság vizsgálja felül a hozzáférés iránti kérelemmel kapcsolatos álláspontját.

Válaszában a Bizottság megerősítette azon álláspontját, hogy a kért dokumentumok hozzáférhetővé tétele aláásná a Parlament által indított bírósági eljárások nyugalmát és a Magyarország kohéziós alapokra való jogosultságával kapcsolatos vizsgálatát. Az ombudsman azonban megállapította, hogy a Bizottság nem adott meggyőző magyarázatot arra, hogy miért nem lehetett szélesebb körű hozzáférést biztosítani ezekhez a dokumentumokhoz. Ezért az ombudsman megerősítette a hivatali visszásságra vonatkozó megállapítását, és lezárta az ügyet.

Az ügy az Európai Bizottság által a visszaélést bejelentő személyek védelméről szóló irányelv átültetésével kapcsolatos kötelezettségszegési eljárás keretében Belgiumnak küldött indokolással ellátott véleményhez való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre vonatkozott.

A Bizottság megtagadta a hozzáférést a dokumentumhoz, amely egy folyamatban lévő kötelezettségszegési eljárás aktájának részét képezi. Ennek során a Bizottság a tájékoztatás megtagadásának általános vélelmére támaszkodott, amely a folyamatban lévő vizsgálat célja védelmének szükségességén alapult. Mivel a panaszos elégedetlen volt az eredménnyel, az ombudsmanhoz fordult.

Bár az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a visszaélést bejelentő személyek megfelelő védelme alapvető fontosságú, a vitatott dokumentumba való betekintés alapján megállapította, hogy a Bizottság megalapozottan támaszkodott a hozzáférhetővé tétel megtagadásának általános vélelmére a dokumentumhoz való hozzáférés megtagadása érdekében. Ezért lezárta az ügyet.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Uniós Kiberbiztonsági Ügynökség (ENISA) megtagadta a nyilvános hozzáférést az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) egyik alkalmazottjának kötelességszegésével kapcsolatos vizsgálatához kapcsolódó dokumentumokhoz. A hozzáférés megtagadásakor az ENISA a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó uniós jogszabályok szerinti kivételre hivatkozott, azzal érvelve, hogy a hozzáférhetővé tétel sértené a dokumentumokban említett személyek – köztük az OLAF vizsgálata által érintett személy – magánélete és sérthetetlensége védelmének szükségességét.

Az ombudsman megállapította, hogy a panaszos nem állapította meg a személyes adatok közérdekből történő közzétételének szükségességét, amint azt az uniós adatvédelmi jogszabályok előírják. Az ENISA tehát megalapozottan tagadta meg a vitatott dokumentumokban szereplő személyes adatok hozzáférhetővé tételét. Az ENISA által előadott érvek alapján azonban az ombudsman nem volt meggyőződve arról, hogy a szóban forgó dokumentumok teljes egészében személyes adatoknak minősülnek. Ezért azt javasolja, hogy az ENISA vizsgálja felül azt az álláspontját, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférést teljes egészében meg kell tagadni.

Válaszul az ENISA újból értékelte a vitatott dokumentumokat. Ennek alapján fenntartotta azt az álláspontját, hogy a dokumentumok teljes egészében személyes adatokat tartalmaznak, és így nem biztosítható nyilvános hozzáférés. Az ENISA által ebben a szakaszban szolgáltatott további információk fényében az ombudsman elfogadta, hogy a dokumentumok észszerűen úgy tekinthetők, mint amelyek teljes egészében személyes adatoknak minősülnek. Ezért lezárta a vizsgálatot, és megállapította, hogy az ENISA elfogadta a megoldásra irányuló javaslatot. Az ombudsman azonban azt javasolta, hogy az ENISA a megfelelő ügyintézés érdekében bocsássa a kérelmező rendelkezésére azon dokumentumok listáját, amelyeket a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelem elbírálása során azonosít.