A panasz előzményei

1. Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) egyik feladata, hogy független igazgatási vizsgálatokat folytasson le az uniós intézmények személyzete és tagjai által elkövetett súlyos kötelességszegésekkel kapcsolatban. Vizsgálatait követően az OLAF ajánlásokat tehet az érintett uniós intézmény által meghozandó intézkedésekre, többek között „fegyelmi ajánlásokat” tehet, amelyek célja az uniós intézmények személyzete és tagjai által elkövetett jogsértések szankcionálása.[1] Éves jelentésében az OLAF tájékoztatja a nyilvánosságot arról, hogy egy adott időszakban hány fegyelmi ajánlást tett az érintett uniós intézményeknek, és hogy az intézmények nyomon követték-e ezeket [2].

2. A panaszos újságíróként többet szeretett volna megtudni az OLAF megállapításairól és az uniós intézmények 2015 és 2023 közötti nyomon követési határozatairól. E célból számos kérelmet [3] nyújtott be a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránt az érintett uniós intézményekhez, többek között 2024 júniusában az Európai Uniós Kiberbiztonsági Ügynökséghez (ENISA), amelyben a következőket kérte:

· az OLAF zárójelentése(i) és ajánlásai (és a kapcsolódó dokumentumok), valamint

· az ENISA által az általa hozott fegyelmi nyomonkövetési intézkedésekről kiadott zárójelentések.

3. 2015 és 2023 között az OLAF egy vizsgálatot folytatott le az ENISA egyik munkatársával kapcsolatban, amely alapján két ajánlást tett az ENISA-nak.

4. Az ENISA az OLAF vizsgálata által érintett személy és más személyek személyes adatai védelmének szükségességére hivatkozva megtagadta az OLAF jelentéséhez „és a kapcsolódó információkhoz” való nyilvános hozzáférést.[4] Az ENISA nem sorolta fel azokat a dokumentumokat, amelyeket a panaszos hozzáférési kérelmének hatálya alá tartozóként azonosított.

5. A panaszos megtámadta az ENISA hozzáférés megtagadására vonatkozó határozatát (megerősítő kérelem benyújtásával). Nem vitatta az OLAF vizsgálatában érintett személytől eltérő személyek személyes adatainak kitakarását.

6. Válaszul az ENISA fenntartotta azon álláspontját, amely szerint a szóban forgó dokumentumokhoz nem lehet nyilvános hozzáférést biztosítani, mivel a dokumentumok – akár részleges – hozzáférhetővé tétele sértené a személyes adatok védelmét.

7. Mivel a panaszos elégedetlen volt az eredménnyel, az ombudsmanhoz fordult.

A vizsgálat

8. Az ombudsman vizsgálatot indított az ENISA azon határozatával kapcsolatban, amely megtagadta a szóban forgó dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférést, amennyiben azok nem minősülnek az OLAF vizsgálatában érintett személytől eltérő személyek személyes adatainak.

9. A vizsgálat során az ombudsman megkapta az ENISA panaszra adott válaszát, beleértve a bizalmas információkat is. Az ombudsman vizsgálócsoportja találkozót tartott az ENISA képviselőjével is, és betekintett a szóban forgó dokumentumokba, azaz

1) az OLAF zárójelentése és annak mellékletei,

2) az OLAF által kiadott két ajánlás, valamint

3) az ENISA nyomon követésével kapcsolatos három dokumentum,

valamint a kapcsolódó dokumentumokat.

Az ombudsman javaslata a megoldásra

10. Tekintettel a „személyes adat” fogalmának tág hatályára, az ombudsman megállapította, hogy az ENISA észszerűen vélte úgy, hogy az OLAF vizsgálatában érintett személy „azonosítói, például neve”, valamint az e személlyel kapcsolatos bizonyos operatív információk e fogalom hatálya alá tartoznak.

11. Az ombudsman azt is megállapította, hogy a panaszos nem bizonyította a szóban forgó személyes adatok nyilvánosságra hozatalának szükségességét, amint azt az uniós adatvédelmi jogszabályok ((EU) 2018/1725 rendelet [5] előírják. Az ombudsman ezért arra a következtetésre jutott, hogy az ENISA megalapozottan tartotta vissza a vitatott dokumentumokban szereplő személyes adatokat.

12. A dokumentumoknak az ombudsman vizsgálócsoportja általi vizsgálata és az ENISA által szolgáltatott információk alapján azonban az ombudsman nem volt meggyőződve arról, hogy a dokumentumok teljes egészében személyes adatoknak minősülnek. Az ombudsman például megkérdőjelezte, hogy az OLAF által megállapított kötelességszegés típusával kapcsolatos információk, valamint az ENISA által hozott nyomonkövetési intézkedések mint olyanok személyes adatnak minősülnek-e. A rendelkezésre álló információk alapján az ombudsman úgy ítélte meg, hogy ezek az információk önmagukban valószínűleg nem teszik lehetővé az érintett személy azonosítását.

13. Ennek fényében az ombudsman a következő megoldási javaslatot tette [6]:

Az ENISA-nak újra kell gondolnia a nyilvános hozzáférés megtagadására vonatkozó döntését annak érdekében, hogy érdemi részleges hozzáférést biztosítson a kért dokumentumokhoz, miközben védi az érintett személyek magánéletét és integritását.

14. Az ombudsman megoldásra irányuló javaslatára válaszul az ENISA újból értékelte a szóban forgó dokumentumokat. Ennek alapján az ENISA arra a következtetésre jutott, hogy amennyiben részleges hozzáférést biztosítana, nem tudna olyan szintű anonimizálást biztosítani, amely hasznossá tenné a dokumentumokat a panaszos számára, ugyanakkor biztosítaná a személyes adatok védelmét.

15. Konkrétabban, az ENISA azzal érvelt, hogy az egyének azonosításának kockázatát illetően figyelembe kell venni minden olyan észszerű eszközt, amely bármely harmadik fél rendelkezésére állhat, például a nyilvánosan hozzáférhető információkat vagy a harmadik fél rendelkezésére álló információkat, többek között a harmadik fél szakmai vagy személyes kapcsolatai miatt.[7] Ezért, valamint figyelembe véve a dokumentumokban szereplő információk összefüggéseit és érzékenységét, az Ügynökség személyzetének kis méretét és további bizalmas elemeket, az ENISA arra a következtetésre jutott, hogy a dokumentumokat teljes egészében személyes adatoknak kell tekinteni.

16. Megújított értékelését követően az ENISA így azt állította, hogy a szóban forgó dokumentumokhoz nem lehet nyilvános hozzáférést biztosítani. Az ENISA azonban nyilvánosságra hozta azt a tényt, hogy intézkedéseket hozott az OLAF szóban forgó ajánlásainak nyomon követésére.

17. Az ENISA megoldási javaslatára adott válaszának kézhezvételét követően az ombudsman lehetőséget adott a panaszosnak, hogy észrevételeket tegyen az ENISA-val folytatott eszmecseréivel kapcsolatban.

18. Válaszul a panaszos azt állította, hogy az ENISA túlságosan tágan értelmezte a „személyes adat” fogalmát, azzal érvelve, hogy az adatvédelmi szabályok ilyen értelmezése ténylegesen megakadályozná az OLAF dokumentumainak közzétételét. A szóban forgó dokumentumokat illetően a panaszos vitatta az ENISA azon álláspontját, amely szerint valószínűsíthető az egyének azonosítása, ha a kötelességszegés jellegére vagy az ENISA nyomon követésére vonatkozó információkat nyilvánosságra hozzák.

Az ombudsman értékelése a megoldásra irányuló javaslatot követően

19. Az ombudsman tudomásul veszi, hogy az ENISA kész újragondolni a hozzáférési kérelemmel kapcsolatos korábbi álláspontját, és ezáltal elfogadja a megoldásra irányuló javaslatát.

20. Bár az ENISA fenntartotta, hogy a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférést teljes egészében meg kell tagadni, az ombudsman ezt az álláspontot észszerűnek tartja az ENISA által szolgáltatott további információk alapján, beleértve a bizalmas elemeket is. Sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy ezt az információt korábban nem közölték a panaszossal.

21. Az ombudsman elismeri, hogy annak értékelése, hogy a személyzeti kötelességszegésre vonatkozó OLAF-vizsgálattal kapcsolatos információk az (EU) 2018/1725 rendelet értelmében személyes adatoknak minősülnek-e, kényes feladat, amely az egyes ügyek sajátos körülményeitől függ. A nyilvános ellenőrzés lehetővé tétele és az elszámoltathatóság biztosítása érdekében mindig törekedniük kell arra, hogy a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre válaszul a lehető legszélesebb körű hozzáférést biztosítsák a személyes adatokat tartalmazó dokumentumokhoz.

22. Amennyiben az érintett intézmény úgy találja, hogy a nyilvános hozzáférés nem vagy csak nagyon korlátozottan biztosítható, az ombudsman helyes közigazgatási gyakorlatnak tartja, hogy a hozzáférés iránti kérelmet inkább tájékoztatással próbálja meg kezelni.

23. Az ombudsman ezért üdvözli, hogy az ENISA nyilvánosságra hozta, hogy nyomon követte az OLAF ajánlásait ebben az ügyben. Az ombudsman vizsgálócsoportjának a dokumentumokba való betekintése alapján az ombudsman meg tudja erősíteni, hogy valóban ez volt a helyzet.

24. Végül az ombudsman megjegyzi, hogy az ENISA a panaszos hozzáférés iránti kérelmére adott válaszaiban nem sorolta fel a szóban forgó dokumentumokat. Az ombudsman következetesen arra az álláspontra helyezkedett, hogy az azonosított dokumentumok jegyzékének rendelkezésre bocsátása megfelelő ügyintézést igényel, mivel megkönnyíti a kérelmező számára az intézmény határozatának megértését és szükség esetén a felülvizsgálati kérelem megfogalmazását.[8] Míg az ENISA az ombudsman vizsgálata során beleegyezett abba, hogy az ebben az ügyben tartott találkozóról szóló, a panaszossal megosztott jelentés tartalmazza az azonosított dokumentumok jegyzékét, az ombudsman javaslatot fog tenni arra vonatkozóan, hogy az ENISA hogyan kezelje a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti jövőbeli kérelmeket.

Következtetés

A vizsgálat alapján az ombudsman az alábbi következtetéssel zárja le az ügyet:

Az Európai Uniós Kiberbiztonsági Ügynökség elfogadta az ombudsman megoldásra irányuló javaslatát.

A panaszost és az ENISA-t tájékoztatják erről a döntésről.

Javítási javaslat

A megfelelő ügyintézés érdekében az Európai Uniós Kiberbiztonsági Ügynökségnek listát kell készítenie azokról a dokumentumokról, amelyeket az 1049/2001/EK rendelet szerinti, dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre adott válaszai során azonosít, kivéve, ha a lista közzététele maga is aláássa a védendő érdek(eke)t.

Teresa Anjinho

Európai ombudsman

Strasbourg, 2025. augusztus 27.

[1] További információkért látogasson el a következő weboldalra: https://anti-fraud.ec.europa.eu/about-us/what-we-do_en vagy https://anti-fraud.ec.europa.eu/investigations/internal-administrative-investigations_en.

[2] Lásd például az OLAF 2021. évi jelentését, 52. o.: https://anti-fraud.ec.europa.eu/document/download/8d92a187-fae8-449f-8600-e84af9b2dabf_en?filename=olaf-report-2021_en.pdf.

[3] Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001/EK rendelet értelmében: http://data.europa.eu/eli/reg/2001/1049/oj, amely az ENISA-ról és az információs és kommunikációs technológiák kiberbiztonsági tanúsításáról szóló (EU) 2019/881 rendelet 28. cikkének (1) bekezdése szerint az ENISA birtokában lévő dokumentumokra alkalmazandó: https://eur-lex.europa.eu/eli/reg/2019/881/oj.

[4] Az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összhangban.

[5] A természetes személyeknek a személyes adatok uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi kezelése tekintetében való védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló (EU) 2018/1725 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontja: http://data.europa.eu/eli/reg/2018/1725/oj.

[6] Az ombudsman megoldási javaslatának szerkesztett változata a következő címen érhető el: https://www.ombudsman.europa.eu/solution/209060.

[7] Az ENISA a Bíróság 2024. március 7-i OC kontra Bizottság ítéletére (C-479/22 P) hivatkozott: https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=283526&pageIndex=0&doclang=EN&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=7294278.

[8] Lásd például az ombudsman 1259/2024/NH sz. ügyben benyújtott megoldási javaslatát arról, hogy az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) hogyan kezelte a gyermekeknek szóló visszatérési iránymutatással kapcsolatos dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelmet: https://www.ombudsman.europa.eu/en/solution/en/201607.