Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság nem válaszolt az Olaszországgal szemben benyújtott kötelezettségszegési panasszal összefüggésben küldött levelekre, és állítólag jogellenes határozatot hozott a kötelezettségszegési panasz lezárásáról.

Az ombudsman megvizsgálta a kérdéseket, és megállapította, hogy a Bizottság e vizsgálat során a panaszosnak küldött válaszában meggyőző és átfogó választ adott. A Bizottság tehát rendezte az első kérdést. Az ombudsman különösen azt állapította meg, hogy a Bizottság elegendő magyarázatot adott arra a döntésére, hogy ebben az ügyben nem indít újra kötelezettségszegési eljárást. Ezért a második kérdést illetően úgy vélte, hogy nem áll fenn hivatali visszásság.

Az ombudsman ezért lezárta a vizsgálatot.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság nem adott megfelelő választ egy olyan panaszosnak, aki panaszt tett egy németországi állami támogatási kérdéssel kapcsolatban. A panaszos arra az álláspontra helyezkedett, hogy Németország a közszolgálati műsorszolgáltatás új finanszírozási rendszere miatt megsérti az uniós állami támogatási szabályokat. Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy mivel a Bizottság végül megfelelő választ adott, nem történt hivatali visszásság.  

Az ügy a Bizottság vizuális arculati logójára vonatkozott, amelyet 2012 óta használnak brüsszeli sajtótermében. A panaszos véleménye szerint az angol és a francia nyelv kizárólagos használata a vizuális azonosító logóban nyelvi alapon történő megkülönböztetésnek minősül.

Az EU jelenlegi nyelvi rendszere magában foglalja az egyes polgárok azon jogát, hogy saját nyelvükön kommunikáljanak az uniós intézményekkel, valamint az ehhez kapcsolódó azon jogot, hogy az adott nyelven választ kapjanak. Az e nyelvi rendszerre irányadó elvek a kommunikáció egyéb formáira, például a kiadványokon és weboldalakon keresztül történő kommunikációra is vonatkoznak. Ilyen körülmények között a nyelvhasználatbeli különbségtételnek objektíven indokoltnak kell lennie. Ami a jelen ügy objektív igazolását illeti, az ombudsman egyetért azzal, hogy technikailag nem lehetséges az „Európai Bizottság” kifejezést 24 nyelven megjeleníteni a televízió képernyőjén, sem a beszélő alatt, sem mellette vagy mögötte.

Ami azt a kérdést illeti, hogy a Bizottság választhatott volna-e kettőnél több nyelvet, az ombudsman úgy véli, hogy észszerű volt, hogy a Bizottság csak két nyelvet választott. A használandó nyelvek számának megválasztása annak megítéléséhez vezet, hogy több mint két nyelv elfogadhatatlan módon zavarná-e a vizuális képet. Az a tény, hogy más nyelvkombinációk is észszerű választásnak minősülhetnek, nem jelenti azt, hogy az angol és a francia nyelv választása nem volt észszerű.

Az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság által választott politika objektíven indokolt volt. Ezért arra a következtetésre jutott, hogy az, hogy a Bizottság új vizuális arculati logót vezetett be brüsszeli sajtótermében, nem minősül hivatali visszásságnak.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság hogyan kezelte az uniós kohéziós alapoknak az infrastruktúra és a környezetvédelem területén történő lengyelországi felhasználásával kapcsolatos kötelezettségszegési panaszt. A panaszos, aki ökogazdálkodó, aggódik a helyi környezet védelme és az uniós források megfelelő felhasználása miatt. Kötelezettségszegési panaszt nyújtott be a Bizottsághoz, azzal érvelve, hogy a lengyelországi nyilvános konzultációs eljárást nem folytatták le kielégítően. Azt kifogásolta, hogy a Bizottság beadványának megfelelő vizsgálata nélkül zárta le panaszát.

Az ombudsman megvizsgálta a panaszt, és azt javasolta, hogy a Bizottság vizsgálja felül az annak ellenőrzésére irányuló megközelítését, hogy a tagállamok az uniós alapokból támogatott projektek esetében teljes mértékben megfelelnek-e a nyilvános konzultációkra vonatkozó követelményeknek. Javasolta továbbá, hogy a panaszos által az ombudsmanhoz benyújtott konkrét panaszához csatolt alátámasztó bizonyítékokat környezetvédelmi szempontból vizsgálják meg, és hogy a Bizottság lengyelországi képviselete szervezzen találkozót a panaszossal, hogy segítse őt a Bizottság álláspontjának teljesebb megértésében, miközben lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy jobban megértse a panaszos aggályait. Az ombudsman elégedett volt a Bizottság első két javaslatra adott válaszával. A harmadik javaslat (a panaszossal való találkozó) esetében az ombudsman elfogadta a Bizottság azon véleményét, hogy egy ilyen találkozó nem feltétlenül hatékony erőforrás-felhasználás a már lezárt panaszokkal kapcsolatban; arra ösztönzi azonban a Bizottságot, hogy tartsa nyitva ezt a lehetőséget arra az esetre, ha a panaszos a jövőben új kérdéseket vetne fel. Az ombudsman ezen az alapon zárta le az ügyet.  

Ez az ügy a panaszos által benyújtott információk Európai Bizottság általi kezelésére vonatkozott, amely három, spanyol labdarúgókluboknak nyújtott jogellenes állami támogatásra vonatkozott. A panaszos azzal érvelt, hogy a Bizottság nem döntött észszerű időn belül arról, hogy hivatalos vizsgálatot indítson-e az állítólagosan jogellenes állami támogatással kapcsolatban. Mivel a panaszos véleménye szerint a Bizottság nem tett lépéseket, a panaszos hozzáférést kért néhány, az említett ügyek közül kettővel kapcsolatos dokumentumhoz. A Bizottság a vizsgálat céljának védelmére hivatkozva megtagadta a hozzáférést.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság állítólag elmulasztotta kivizsgálni, hogy a [tagállami] hatóságok [1] működési engedélyt adtak-e ki [egy másik] légitársaságnak. A panaszos (Ryanair légitársaság) azzal érvelt, hogy az a tény, hogy [egy légitársaság] Air végső soron egy harmadik országban székhellyel rendelkező vállalat irányítása alatt áll, sérti az 1008/2008/EK rendeletet. Ezért felkérte a Bizottságot, hogy vizsgálja meg tulajdonosi szerkezetét. A Bizottság minden szükséges információt kért a magyar hatóságoktól, és arra a következtetésre jutott, hogy nincs bizonyíték a rendelet megsértésére.

A jelen ügyben a panaszos luxemburgi állampolgárt kizárták a franciaországi állásért való versengésből, mivel nem francia állampolgár. A szóban forgó tisztséget egy nem elnöklő bíró töltötte be, akinek az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosságát kellett képviselnie a francia menekültügyi bíróságon. A panaszos azt állította az Európai Bizottságnak, hogy az álláshely francia állampolgárokra való korlátozása a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó uniós jogi rendelkezések megsértésének tűnik. Amikor a Bizottság úgy ítélte meg, hogy nem sértették meg az uniós jogot, a panaszos felvette a kapcsolatot az ombudsmannal.

A Bizottság úgy vélte, hogy a munkavállalók szabad mozgáshoz való joga alóli kivétel alkalmazandó. Ez a kivétel a közszolgálatban történő foglalkoztatás esetében alkalmazandó, és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 45. cikkének (4) bekezdése rendelkezik róla. A Bizottság elismerte, hogy az ebben a kérdésben hozott döntéshez a nem elnöklő bíró feladatainak és felelősségi köreinek konkrét értékelésére van szükség, és azzal érvelt, hogy ezt az értékelést elvégezte. Az ombudsman megjegyezte, hogy ezen értékelés részeként a Bizottság nem vette fel a kapcsolatot a francia hatóságokkal annak érdekében, hogy további információkat szerezzen a szóban forgó állásról. Az ombudsman eredeti javaslata ezért az volt, hogy a Bizottság vizsgálja felül a jogsértési panasz értékelését, és azt javasolta, hogy a Bizottság konzultáljon a francia hatóságokkal. E javaslatra válaszolva a Bizottság fenntartotta, hogy a kérdés eldöntése során elegendő információ áll rendelkezésére, és ezért szükségtelen felvenni a kapcsolatot a francia hatóságokkal. Miután megvizsgálta a javaslatra adott részletes válaszát, az ombudsman elfogadta, hogy ebben az esetben a Bizottság elegendő információval rendelkezett ahhoz, hogy határozatát erre alapozza. Ezért a vizsgálatot azzal a megállapítással zárta le, hogy a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot.

Az ügy a légi utasok jogaival kapcsolatos jogsértési panasz Európai Bizottság általi kezelésére vonatkozott. A panaszos Londonból Szófiába tartó járatát a nagy havazás miatt törölték, és Münchenen keresztül irányították át. A járat azonban késve érkezett Münchenbe, és lekéste a csatlakozó járatot. A panaszosnak tehát ott kellett töltenie az éjszakát, és a szállítója nem ajánlott fel neki szállodai szobát. Az Egyesült Királyság és Németország hatóságaival való kapcsolatfelvételt követően jogsértési panaszt nyújtott be a Bizottsághoz, azt állítva, hogy az Egyesült Királyság hatóságai a légi utasok jogaira vonatkozó uniós szabályokkal ellentétesen jártak el.

A Bizottság azzal érvelt, hogy a problémákat "rendkívüli körülmények" okozták, ami azt jelentette, hogy a vonatkozó uniós rendelettel összhangban a panaszos nem volt jogosult pénzbeli kártérítésre. Ezt követően a panaszossal folytatott levelezést is megszüntette.

Az ombudsman elfogadta a Bizottság álláspontját a havazással kapcsolatos "rendkívüli körülmények" fennállását illetően. Így a panaszos nem volt jogosult pénzbeli kártérítésre. A panaszosnak azonban „ellátáshoz való joga” volt, és a fuvarozónak szállodai szállást kellett volna biztosítania számára. Tekintettel arra, hogy a fuvarozó nem biztosított szállodai elhelyezést, az ombudsman úgy vélte, hogy megsértették a gondossági kötelezettséget. Ezért az ombudsman nem találta meggyőzőnek a Bizottság azon álláspontját, hogy nem sértették meg a gondossági kötelezettséget.

Az ombudsman azt ajánlotta a Bizottságnak, hogy az ilyen jogsértési panaszok jövőbeli kezelése során megfelelően vegye figyelembe a fuvarozónak a légi utasokra vonatkozó gondossági kötelezettségét. Ami a panaszossal folytatott levelezés megszüntetéséről szóló határozatát illeti, az ombudsman nem értett egyet a Bizottság azon véleményével, hogy levelezése „helytelen” volt, és e tekintetben újabb ajánlást tett a Bizottságnak.

A Bizottság elvben elfogadta az ombudsman második ajánlását. Bár a Bizottság nem utasította el az ombudsman első ajánlását, válaszából egyértelműen kiderül, hogy nem osztja az ombudsman véleményét a fuvarozó utassal szembeni gondossági kötelezettségének mértékéről. Vizsgálatának lezárásakor az ombudsman ezt kritikai észrevétellel kezelte. Határozatát tájékoztatás céljából továbbította a Parlament illetékes bizottságainak és a nemzeti ombudsmanoknak is.