Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Unió Tanácsa megtagadta a teljes körű hozzáférést az Európai Ügyészség (EPPO) létrehozásáról és az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynökségéről (EUROJUST) szóló rendeletjavaslatokra vonatkozó jogi véleményekhez.

Az ombudsman vizsgálata során a Tanács beleegyezett abba, hogy a négy dokumentum közül kettőt hozzáférhetővé tegyen, de továbbra is megtagadta a fennmaradó két dokumentum teljes körű hozzáférhetővé tételét, noha részleges hozzáférést biztosítottak számára.

Az ombudsman elfogadja, hogy a jogi vélemények teljes körű közzétételének megtagadását az indokolta, hogy az aláásná a jogi tanácsadás és a bírósági eljárások védelmét. A petíció benyújtója ezért azzal zárja le az ügyet, hogy nem állapított meg hivatali visszásságot, de felkéri a Tanácsot, hogy a további időmúlás fényében vizsgálja felül az elutasítást.

Az ügyet az Európai Unió egész területéről származó jogi szakértők szövetsége indította, amely az Európai Bizottság által társfinanszírozott projektet hajtott végre. Egy ellenőrzést követően a támogatási megállapodás alapján jogosulatlannak ítélt összegek állítólagos tisztességtelen visszafizettetésére vonatkozott.

Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és arra a következtetésre jutott, hogy beavatkozását követően sikerült megoldást találni. Ezért lezárta az ügyet.

Az ügy arra vonatkozott, hogy a Bizottság nem válaszolt a panaszosnak a támogatási javaslat benyújtásával kapcsolatos nehézségeire vonatkozó üzeneteire. Technikai problémák miatt a panaszos nem tudott a Bizottság PRIAMOS rendszerén keresztül pályázni. Ehelyett e-mailben nyújtotta be javaslatát, amelyre nem érkezett válasz.

Az ombudsman érdeklődött az ügyben, és felkérte a Bizottságot, hogy válaszoljon. Válaszában a Bizottság elnézést kért, amiért nem válaszolt korábban. Azt állította, hogy nem tudja elfogadni a panaszos e-mail-kérelmét, mivel a rendszer megfelelően működött, és a Bizottság nem tudta azonosítani a panaszos arra irányuló kísérleteit, hogy a PRIAMOS-on keresztül a határidő előtt elküldje a javaslatot.

Ez az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság megtagadta a teljes körű nyilvános hozzáférést az albániai romákkal kapcsolatos, uniós finanszírozású projektre irányuló javaslatok értékelő jelentéseihez.

Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy a Bizottság helyesen utasította el a teljes körű hozzáférést a kereskedelmi érdekeket védő, nyilvános hozzáférés alóli kivétel alapján. Ezért arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot.

Az ügy arra vonatkozott, hogy a Bizottság megtagadta a nyilvánosság hozzáférését az Egyesült Királyság hírszerző szolgálatai által végzett internetes megfigyelésre vonatkozó dokumentumokhoz. Az ombudsman azt javasolta, hogy a Bizottság biztosítson hozzáférést egy konkrét dokumentumhoz (az Egyesült Királyság külügyminiszterének levele a Bizottság akkori alelnökéhez), és a többi kért dokumentum esetében vagy tegye közzé azokat, vagy megfelelően indokolja meg, hogy véleménye szerint miért kell megtagadni a közzétételt.

A Bizottság úgy határozott, hogy nyilvánosságra hozza az Egyesült Királyság külügyminiszterének levelét, és ezzel elfogadta az ombudsman ajánlásának első részét. Fenntartotta azonban azt az álláspontját, hogy nem teszi hozzáférhetővé a többi dokumentumot. Ezt az álláspontot azzal indokolta, hogy még vizsgálja azt a kérdést, hogy az Egyesült Királyság tömeges megfigyelési programjai sértik-e az uniós jogot, különösen az egyének adatvédelemhez való jogát illetően. A Bizottság azzal érvelt, hogy a vizsgálat végleges lezárásáig az érintett dokumentumok fennmaradó részének korai közzététele negatívan befolyásolná az Egyesült Királyság hatóságai és a Bizottság közötti párbeszédet. Általánosabban azzal érvelt, hogy a vizsgálat hatékony lefolytatásához és a megfelelő válaszlépések meghozatalához szükséges kapacitását meg kell védeni a külső nyomás kockázatától. Végül a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a közzétételhez nem fűződik nyomós közérdek.

Az ombudsman nincs meggyőződve arról, hogy a Bizottság megfelelően megindokolta a fennmaradó, nyilvánosságra nem hozott dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés megtagadására vonatkozó döntését. Mivel a Bizottság nem tette közzé ezeket a dokumentumokat, és nem indokolta meg megfelelően a nyilvános hozzáférés megtagadását, egyértelmű, hogy a Bizottság elutasította az ombudsman e dokumentumokkal kapcsolatos ajánlását. Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy úgy tűnik, hogy a Bizottság 2013 óta nem tett semmilyen intézkedést a vizsgálatával kapcsolatban. Az ombudsman ezért megállapítja, hogy a Bizottság intézkedései ebben az esetben hivatali visszásságnak, sőt, súlyos hivatali visszásságnak minősülnek, tekintettel arra, hogy az adott kérdés milyen fontos az uniós polgárok számára.

A jelen ügyben a panaszos luxemburgi állampolgárt kizárták a franciaországi állásért való versengésből, mivel nem francia állampolgár. A szóban forgó tisztséget egy nem elnöklő bíró töltötte be, akinek az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosságát kellett képviselnie a francia menekültügyi bíróságon. A panaszos azt állította az Európai Bizottságnak, hogy az álláshely francia állampolgárokra való korlátozása a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó uniós jogi rendelkezések megsértésének tűnik. Amikor a Bizottság úgy ítélte meg, hogy nem sértették meg az uniós jogot, a panaszos felvette a kapcsolatot az ombudsmannal.

A Bizottság úgy vélte, hogy a munkavállalók szabad mozgáshoz való joga alóli kivétel alkalmazandó. Ez a kivétel a közszolgálatban történő foglalkoztatás esetében alkalmazandó, és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 45. cikkének (4) bekezdése rendelkezik róla. A Bizottság elismerte, hogy az ebben a kérdésben hozott döntéshez a nem elnöklő bíró feladatainak és felelősségi köreinek konkrét értékelésére van szükség, és azzal érvelt, hogy ezt az értékelést elvégezte. Az ombudsman megjegyezte, hogy ezen értékelés részeként a Bizottság nem vette fel a kapcsolatot a francia hatóságokkal annak érdekében, hogy további információkat szerezzen a szóban forgó állásról. Az ombudsman eredeti javaslata ezért az volt, hogy a Bizottság vizsgálja felül a jogsértési panasz értékelését, és azt javasolta, hogy a Bizottság konzultáljon a francia hatóságokkal. E javaslatra válaszolva a Bizottság fenntartotta, hogy a kérdés eldöntése során elegendő információ áll rendelkezésére, és ezért szükségtelen felvenni a kapcsolatot a francia hatóságokkal. Miután megvizsgálta a javaslatra adott részletes válaszát, az ombudsman elfogadta, hogy ebben az esetben a Bizottság elegendő információval rendelkezett ahhoz, hogy határozatát erre alapozza. Ezért a vizsgálatot azzal a megállapítással zárta le, hogy a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot.

Az uniós migrációs politika magában foglalja az irreguláris harmadik országbeli migránsok (elutasított menedékkérők és érvényes tartózkodási engedéllyel nem rendelkező személyek) származási országukba való önkéntes vagy kitoloncolását. A kitoloncolási műveletek jellegüknél fogva az alapvető jogok súlyos megsértésével járhatnak. E saját kezdeményezésű vizsgálat célja annak tisztázása volt, hogy a Frontex a közös visszatérési műveletek koordinátoraként hogyan biztosítja a visszaküldött személyek alapvető jogainak és emberi méltóságának tiszteletben tartását.

Az ombudsman kikérte a Frontex és alapjogi tisztviselőjének véleményét, áttekintette a Frontex aktáit, és észrevételeket kapott az Ombudsmanok Európai Hálózatának, az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének, az ENSZ Menekültügyi Ügynökségének és számos nem kormányzati szervezetnek a tagjaitól. Megállapította, hogy bár sokat tettünk, a Frontexnek fokoznia kell a közös nyomozócsoportok munkájának átláthatóságát, módosítania kell magatartási kódexét olyan területeken, mint az orvosi vizsgálatok és az erőszak alkalmazása, és jobban együtt kell működnie a tagállamokkal. A Frontexnek minden tőle telhetőt meg kell tennie a közös visszatérési műveletek független és hatékony nyomon követésének előmozdítása érdekében.

Az ombudsman vizsgálatát egy sor javaslattal zárja a Frontex számára arra vonatkozóan, hogy miként javíthatja tovább műveleteit ezen a területen.

Ez az ügy a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti sikertelen kérelemre vonatkozott. A Bizottság megtagadta a lengyel hatóságokkal folytatott levelezésének nyilvánosságra hozatalát a lengyelországi közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatos jogi követelések benyújtásának nagyon magas költségeire vonatkozó előzetes vizsgálataival kapcsolatban. A Bizottság annak megállapítására törekedett, hogy a vonatkozó lengyel szabályozás összeegyeztethető-e az uniós joggal. Egy folyamatban lévő vizsgálat védelmének szükségességére hivatkozva a vonatkozó jogszabályban (1049/2001/EK rendelet) előírt, a nyilvános hozzáférés joga alóli kivételre hivatkozott. A Bizottság nem fogadta el a panaszos azon érvét, amely szerint a közzétételhez olyan nyomós közérdek fűződik, amely kizárja a hivatkozott kivétel alkalmazását, sem pedig azt, hogy releváns lenne, hogy a szóban forgó nemzeti jogszabályt ezt követően a lengyel alkotmánybíróság (a továbbiakban: PCT) előtt megtámadják.

Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem indokolta megfelelően a szóban forgó dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadására vonatkozó határozatát. Az Ombudsman továbbá azon a véleményen volt, hogy a vonatkozó nemzeti jogszabályok PCT általi megsemmisítése feleslegessé tette a Bizottság vizsgálatait. Figyelembe véve ezt a jogi fejleményt, valamint az eljárás gazdaságossága és méltányossága érdekében az ombudsman azt javasolta, hogy a panaszos számára új kérelem benyújtása nélkül biztosítsanak hozzáférést a kért dokumentumokhoz. A Bizottság ezt kategorikusan elutasította. Ezenkívül nem adott teljesebb magyarázatot az elutasításra, mint a megerősítő kérelemre adott válaszában. A panaszos arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy időközben hozzáférést kapott a dokumentumokhoz az 1049/2001/EK rendelet szerinti új hozzáférés iránti kérelmet követően, amelyet annak tudatában nyújtottak be, hogy a Bizottság lezárta a vizsgálatot. Ilyen körülmények között az ombudsman úgy határozott, hogy kritikai észrevétellel zárja le az ügyet.

Egy Németországban végzett orvos 2008-ban egy idős brit férfinek halálosan nagy adagot adott egy erős fájdalomcsillapítóból. Az ombudsmanhoz érkezett panasz arról szólt, hogy nem adtak nyilvános hozzáférést a német és az egyesült királysági tisztviselők részvételével az Eurojustnál tartott ülés jegyzőkönyvéhez. Az ülésen az egyesült királysági hatóságok által az orvos ellen kiadott európai elfogatóparancs ügyét vitatták meg.

Az Eurojust dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó szabályai a tagállamok Eurojustnál dolgozó képviselőire ruházzák a jogot, hogy az Eurojust helyett eldöntsék, hogy az Eurojust birtokában lévő, egyes konkrét esetekre vonatkozó dokumentumokra érvényes-e a nyilvános hozzáférés alóli kivétel. Az ombudsman megállapította, hogy a kért dokumentum egyértelműen az ügyre vonatkozik, és hogy a német és egyesült királysági képviselők azt kérték az Eurojusttól, hogy ne adja ki. Ennek megfelelően azt állapította meg, hogy az Eurojustnak törvényes kötelessége volt a dokumentumhoz való hozzáférés megtagadása.

Az ombudsman ugyanakkor úgy találta, hogy az Eurojust elmulasztotta tájékoztatni a panaszost (az elhunyt férfi fiát) azokról az okokról, amelyek miatt a német és egyesült királysági képviselők úgy vélték, hogy a hozzáférést meg kell tagadni. Az Eurojust azonban az ombudsman vizsgálata során közölte ezeket az indokokat. Az ombudsman ezzel összefüggésben szorgalmazta, hogy az Eurojust mindig közölje a kérelmezőkkel, hogy a nemzeti tagok milyen indokkal döntöttek az ügyre vonatkozó dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés megtagadása mellett.

Az ombudsman hangsúlyozta a jelen ügy különösen tragikus és fontos társadalmi dimenzióját, ami ahhoz kapcsolódik, hogy egy fiú szeretné kideríteni, hogy az állami hatóságok hogyan kezelték az apja halálát. Bár az ombudsmannak nincs illetékessége annak megítélésére, hogy az Egyesült Királyság és Németország képviselői helyesen jártak-e el a dokumentumhoz való hozzáférés megtagadásakor, e tekintetben azt tanácsolta a panaszosnak, hogy ha úgy kívánja, vigye az uniós bíróságok elé a kérdést, amikor azok – 2014. decembertől – illetékessé válnak az ilyen ügyekben.