A panasz előzményei

1. Ez a panasz az albániai romákkal kapcsolatos, uniós finanszírozású projektre irányuló javaslatok értékelő jelentéseihez való hozzáférésről szól. 2014 augusztusában a panaszos az 1049/2001/EK rendelet [1] alapján nyilvános hozzáférést kért ezekhez a dokumentumokhoz.

2. A Bizottság részleges hozzáférést biztosított a jelentésekhez, kitakarta i. az értékelő bizottság észrevételeinek egy részét és ii. tagjainak személyes adatait. Kifejtette, hogy a kitakart részek nyilvánosságra hozatala sértené a támogatást kérelmezők kereskedelmi érdekeit, vagy aláásná az egyének magánéletének védelmét [2].

3. A panaszos felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz (úgynevezett „megerősítő kérelem”). A kérelmet azon az alapon is elutasították, hogy a kitakart információk nyilvánosságra hozatala a Bizottság döntéshozatali eljárásának aláásását is kockáztatná [3].

4. A Bizottság válaszával elégedetlen panaszos 2014. november 13-án az ombudsmanhoz fordult.

A vizsgálat

5.  Az ombudsman vizsgálatot indított a következő állítással és követeléssel kapcsolatban:

1) A Bizottság tévesen tagadta meg a kért dokumentumokhoz való teljes körű hozzáférést.

2) A Bizottságnak teljes körű hozzáférést kell biztosítania a kért dokumentumokhoz.  

6. Az ombudsman megvizsgálta a panaszos által kért értékelő jelentéseket. Az ellenőrzési jelentés egy példányát továbbították a panaszosnak. A vizsgálat lefolytatása során az ombudsman figyelembe vette a felek által előterjesztett érveket és véleményeket.

A kért dokumentumokhoz való teljes körű hozzáférés jogellenes megtagadására vonatkozó állítás.

Az ombudsman elé terjesztett érvek

7. A panaszos nem vitatta az értékelő bizottság tagjai személyes adatainak kitakarását, csak a jelentésekben szereplő észrevételek Bizottság általi kitakarását. Megkérdőjelezte a Bizottság azon érveit, amelyek szerint a kitakart részek betekintést nyújthatnak a felperesek know-how-jába, vagy veszélyeztethetik jó hírnevüket. Ami a döntéshozatali folyamat védelmének szükségességét illeti, a panaszos azzal érvelt, hogy az értékelő jelentésekhez való nyilvános hozzáférés átláthatóbbá tenné az értékelési eljárást, javítaná az eljárást, nem pedig aláásná azt.

8. Az ombudsman vizsgálata során a Bizottság rendelkezésre bocsátotta hét értékelő jelentés másolatát, valamint a panaszos kérelméért felelős bizottsági tagok közötti belső levelezést. Az ombudsman megerősíti, hogy a kitakart információk a következőkre vonatkoztak: i. az értékelő bizottság tagjainak neve és aláírása, ii. a pályázatok átlagos pontszáma, valamint iii. a bizottság indokolása arra vonatkozóan, hogy miért nem javasolja a sikertelen pályázatokat további értékelésre.

Az ombudsman értékelése

9. Először is tisztázni kell, hogy a Bizottság által kitakart észrevételek az értékelő bizottság által bizonyos pályázatok elutasítására adott indokok. Tekintettel ezen észrevételek céljára, indokolt, hogy azok a kérelmek hiányosságaira utalnak.

10. A dokumentumok gondos értékelését követően az ombudsman megerősítheti, hogy a kitakart információk főként az értékelő bizottság negatív értékítéleteit tartalmazták. Az ombudsman véleménye szerint az ilyen információk közzététele nemcsak potenciálisan károsítaná az érintett vállalatok hírnevét, hanem felfedné a versenytársak előtt know-how-juk és/vagy munkamódszereik hiányosságait is. A versenytársak felhasználhatják ezeket az információkat arra, hogy ártsanak e vállalatok hírnevének, és ezáltal versenyelőnyhöz jussanak. Ez ésszerűen előrelátható és nem csupán feltételezett kockázatot [4] jelentene a támogatást kérelmezők kereskedelmi érdekeire nézve.

11. Meg kell jegyezni, hogy egyes észrevételek a kérelmek pozitív szempontjaira is vonatkoznak. Bár ezek a megjegyzések önmagukban nem veszélyeztetnék a felperesek jó hírnevét, a kritikus pontoktól függetlenül nem olvashatók vagy értelmezhetők. Ezeknek az észrevételeknek a részleges nyilvánosságra hozatala ezért értelmetlen lenne.

12. Ennek fényében az ombudsman megállapítja, hogy a Bizottság az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdése alapján indokoltan tartotta vissza a kitakart észrevételekhez való nyilvános hozzáférést a támogatást kérelmezők kereskedelmi érdekeinek védelmére hivatkozva. Ez a védelem nem alkalmazandó, ha „a közzétételhez nyomós közérdek fűződik”. A panaszos nem azonosított olyan nyomós közérdeket, amely indokolná a kitakart tartalom közzétételét; az ombudsmannak nincs tudomása ilyen nyomós közérdek fennállásáról sem.

13. Mivel a Bizottság megalapozottan alapozta a nyilvános hozzáférés megtagadását erre a kivételre, az ombudsman úgy véli, hogy nem szükséges megvizsgálni azt sem, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta-e az 1049/2001/EK rendelet 4. cikkének (3) bekezdése szerinti, a döntéshozatali eljárás védelmére vonatkozó kivételt.

Következtetés

E panasz vizsgálata alapján az ombudsman a következő következtetéssel zárja le a panaszt:

A Bizottság nem követett el hivatali visszásságot.

A panaszost és a Bizottságot tájékoztatják erről a döntésről.

Emily O'Reilly

Európai ombudsman

Strasbourg, 2016. augusztus 30.

[1] Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001. L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.).

[2] A Bizottság az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke szerinti alábbi kivételekre hivatkozott:

1. Az intézmények megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha a közzététel hátrányosan befolyásolná a következők védelmét:

b) az egyén magánéletének és becsületének védelme, különösen a személyes adatok védelmére vonatkozó közösségi jogszabályokkal összhangban.

2. Az intézmények megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha a közzététel hátrányosan befolyásolná a következők védelmét:

— természetes vagy jogi személy kereskedelmi érdekei, beleértve a szellemi tulajdont is,

...

kivéve, ha a közzétételhez nyomós közérdek fűződik.

[3] Az 1049/2001/EK rendelet 4. cikkének (3) bekezdése: „Az intézmény által belső használatra készített vagy az intézmény által kapott, olyan ügyre vonatkozó dokumentumhoz való hozzáférést, amellyel kapcsolatban az intézmény még nem hozott határozatot, meg kell tagadni, ha a dokumentum közzététele súlyosan veszélyeztetné az intézmény döntéshozatali eljárását, kivéve, ha a közzétételhez nyomós közérdek fűződik.”

[4] A C‑39/05 P. és C‑52/05 P. sz., Svédország és Turco kontra Tanács ügyben hozott ítélet (EBHT 2008., I‑4723. o.) 43. pontja.