Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság nem válaszolt az Olaszországgal szemben benyújtott kötelezettségszegési panasszal összefüggésben küldött levelekre, és állítólag jogellenes határozatot hozott a kötelezettségszegési panasz lezárásáról.

Az ombudsman megvizsgálta a kérdéseket, és megállapította, hogy a Bizottság e vizsgálat során a panaszosnak küldött válaszában meggyőző és átfogó választ adott. A Bizottság tehát rendezte az első kérdést. Az ombudsman különösen azt állapította meg, hogy a Bizottság elegendő magyarázatot adott arra a döntésére, hogy ebben az ügyben nem indít újra kötelezettségszegési eljárást. Ezért a második kérdést illetően úgy vélte, hogy nem áll fenn hivatali visszásság.

Az ombudsman ezért lezárta a vizsgálatot.

Az ügy egy szolgáltatási szerződés Európai Bizottság általi felmondására vonatkozott. A panaszos azt állította, hogy a Bizottság nem válaszolt leveleire, alapos ok nélkül szüntette meg a szolgáltatási szerződést, és lassan fizette ki a neki küldött számlákat. Késedelmes fizetések és kártérítések miatt is kártérítést kért.

Az ombudsman kivizsgálta ezeket az állításokat. Az elsőt illetően arra a következtetésre jutott, hogy mivel a Bizottság végül válaszolt a panaszos leveleire, az ügy megoldódott. Ami a második állítást illeti, amely a szerződés alapos ok nélküli állítólagos megszüntetésére vonatkozik, az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot, mivel a szerződés feljogosította a Bizottságot arra, hogy azt bármikor felmondja, és mindenesetre a Bizottság valóban alapos indokkal szolgált a felmondásra. Ami a harmadik állítást illeti, az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy megoldást találtak a számlák késedelmes kifizetésének problémájára, mivel a Bizottság végül kifizette a panaszosnak az elvégzett munkáért járó összegeket, és beleegyezett a késedelmi kamatok megfizetésébe. Végül, ami a kártérítési kérelmet illeti, az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy nincs szükség további vizsgálatra az ügyben, mivel a Bizottság kártérítést fizetett a panaszosnak az elszenvedett kárért, és a szerződés nem rendelkezett semmilyen más típusú kár megtérítéséről.

Az ügy arra vonatkozott, hogy a Bizottság nem válaszolt a panaszos levelezésére egy tagállami szintű pénzügyi ellenőrzés keretében. Az ombudsman beavatkozását követően a Bizottság válaszolt. Közzétette a panaszos által kért dokumentumot, de kitakart néhány személyes adatot (természetes személyek neveit). Az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság helyesen indokolta a 45/2001/EK rendelet szerinti kitakarást.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság nem válaszolt a panaszos levelére, amelyben a panaszos rámutatott Bienkowska biztos tűzfegyverekkel kapcsolatos állítólagos pontatlan nyilatkozatára. A Bizottság a vizsgálat során válaszolt, és elismerte a pontatlanságot. Az ombudsman lezárta a vizsgálatot, mivel a Bizottság lépéseket tett az ügy rendezésére. Az ombudsman azonban azt javasolta a Bizottságnak, hogy fontolja meg korrekció közzétételét a nyilvánosság pontos tájékoztatásának biztosítása érdekében.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az EPSO megfelelő választ adott-e a panaszos azon aggályaira, hogy EPSO-fiókjával kapcsolatos technikai probléma miatt esetleg elszalasztotta a felvételi lehetőségeket. Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy az EPSO által a vizsgálat során adott válasz megfelelően eloszlatta a panaszos aggályait. Az EPSO foglalkozott a technikai problémával, és biztosította a panaszost arról, hogy egyetlen lehetőséget sem mulasztott el.

Az ügy az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) azon döntésére vonatkozott, hogy nem teszi lehetővé a panaszos számára, hogy egy pályázati felhívás keretében második pályázatot nyújtson be, amely nem tartalmazott konkrét határidőt a pályázatok benyújtására. A panaszos egy második pályázatot is be kívánt nyújtani, miután nem felelt meg az ugyanazon kiválasztási eljárás keretében benyújtott eredeti pályázatához kapcsolódó vizsgán. A panaszos azzal érvelt, hogy az EPSO nem adott megfelelő választ leveleire, amelyek i. arra a jogalapra vonatkoztak, amely alapján a pályázók nem pályázhatnak újra a kiválasztási eljárásokban konkrét határidő nélkül; valamint ii. a spanyolországi vizsgaközpontban uralkodó körülmények, beleértve a személyzet viselkedését is.

Válaszában az EPSO a részvételi szándék kifejezésére való felhívásban meghatározott feltételekre hivatkozott fellépéseinek jogalapjaként. Kifejtette továbbá, hogy kivizsgálta a vizsgaközpont személyzetének magatartására vonatkozó kérdést.

Az ombudsman észszerűnek és megfelelőnek találta az EPSO magyarázatát, ezért az ügyet lezárta.

Az ügy arra vonatkozott, hogy a Bizottság nem válaszolt a panaszosnak az észt nemzeti bíróságok által állítólagosan elkövetett jogsértésekről szóló levelére. Ebben a levélben a panaszos azt is kifogásolta, hogy a Bizottság nem tett semmilyen intézkedést. A Bizottság kifejtette, hogy nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy beavatkozzon az ügybe. Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy a Bizottság magyarázatai helyesek, hasznosak és összhangban vannak törvényes hatásköreivel. Az ügyet így lezárták.

A panaszos több alkalommal is levélben kérte az EPSO-t, hogy törölje EPSO-fiókját. Az EPSO azt válaszolta, hogy nem törölheti a fiókját, mivel két kiválasztási eljárás, amelyben részt vett, még folyamatban volt. Miután a panaszos válasz nélkül még kétszer felvette a kapcsolatot az EPSO-val, az ombudsmanhoz fordult, azt állítva, hogy az EPSO nem válaszolt, és azt kérte, hogy az EPSO törölje a fiókját.

Az ombudsman vizsgálatát követően az EPSO válaszolt a panaszosnak. Az ombudsman ezért arra a következtetésre jutott, hogy az EPSO rendezte a panaszos állítását. Válaszában az EPSO arról is tájékoztatta a panaszost, hogy az általa lefolytatott két kiválasztási eljárásra vonatkozó adatmegőrzési időszak még nem járt le, és ezért még nem törölheti EPSO-fiókját. Az ombudsman e tekintetben nem állapított meg hivatali visszásságot, és így lezárta az ügyet.  

Az ügy az EPSO-nak egy teszt során bekövetkezett számítógép-szerver összeomlást követő intézkedéseire, valamint arra vonatkozott, hogy az EPSO hogyan kezelte a panaszos felülvizsgálati és dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmeit.

Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy az EPSO i. nem kezelte megfelelően a számítógépes összeomlásból eredő helyzetet, ii. nem kezelte megfelelően a panaszos felülvizsgálati kérelmét, és iii. nem kezelte megfelelően a panaszos dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmét. Ezért az ombudsman három ajánlást tett az EPSO-nak.

Az EPSO elfogadta az ombudsman első ajánlását arra vonatkozóan, hogy a számítógépes teszt során hogyan kezelje a technikai problémákat. A második ajánlás az volt, hogy az EPSO adjon részletes magyarázatot a panaszosnak arról, hogyan kezelte a felülvizsgálati kérelmét. Az ombudsman nem találta meggyőzőnek az EPSO erre adott válaszát, és úgy vélte, hogy a felülvizsgálati kérelem EPSO általi kezelése hivatali visszásságnak minősül. Végezetül az EPSO nem fogadta el az ombudsmannak a dokumentumokhoz való hozzáférés biztosítására vonatkozó harmadik ajánlását. Az ombudsman megállapította, hogy az, hogy az EPSO nem nyújtott be további dokumentumokat, szintén hivatali visszásságnak minősül. A hivatali visszásság két megállapítása mellett az ombudsman javaslatot tett az EPSO-nak arra vonatkozóan is, hogy miként javíthatná a pályázókkal való kapcsolattartási szolgáltatását.  

Az ügy a Bizottság vizuális arculati logójára vonatkozott, amelyet 2012 óta használnak brüsszeli sajtótermében. A panaszos véleménye szerint az angol és a francia nyelv kizárólagos használata a vizuális azonosító logóban nyelvi alapon történő megkülönböztetésnek minősül.

Az EU jelenlegi nyelvi rendszere magában foglalja az egyes polgárok azon jogát, hogy saját nyelvükön kommunikáljanak az uniós intézményekkel, valamint az ehhez kapcsolódó azon jogot, hogy az adott nyelven választ kapjanak. Az e nyelvi rendszerre irányadó elvek a kommunikáció egyéb formáira, például a kiadványokon és weboldalakon keresztül történő kommunikációra is vonatkoznak. Ilyen körülmények között a nyelvhasználatbeli különbségtételnek objektíven indokoltnak kell lennie. Ami a jelen ügy objektív igazolását illeti, az ombudsman egyetért azzal, hogy technikailag nem lehetséges az „Európai Bizottság” kifejezést 24 nyelven megjeleníteni a televízió képernyőjén, sem a beszélő alatt, sem mellette vagy mögötte.

Ami azt a kérdést illeti, hogy a Bizottság választhatott volna-e kettőnél több nyelvet, az ombudsman úgy véli, hogy észszerű volt, hogy a Bizottság csak két nyelvet választott. A használandó nyelvek számának megválasztása annak megítéléséhez vezet, hogy több mint két nyelv elfogadhatatlan módon zavarná-e a vizuális képet. Az a tény, hogy más nyelvkombinációk is észszerű választásnak minősülhetnek, nem jelenti azt, hogy az angol és a francia nyelv választása nem volt észszerű.

Az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság által választott politika objektíven indokolt volt. Ezért arra a következtetésre jutott, hogy az, hogy a Bizottság új vizuális arculati logót vezetett be brüsszeli sajtótermében, nem minősül hivatali visszásságnak.