A panasz előzményei

1. A panaszos észt állampolgár. Úgy vélte, hogy az észt nemzeti bíróságok ügyének elbírálása során megsértették az emberi jogok európai egyezményét (a továbbiakban: az egyezmény) és az Európai Unió Alapjogi Chartáját (a továbbiakban: a Charta)[1]. A panaszos számos nemzeti szervhez fordult (például az észt ombudsmanhoz és a biztonsági rendőrséghez), de eredménytelenül.

2. 2016. február 24-én a panaszos írásban fordult a Bizottsághoz. 2016. április 13-án a Bizottság válaszolt, és együttérzését fejezte ki a helyzetével kapcsolatban, hozzátéve azonban, hogy nem rendelkezik hatáskörrel a beavatkozásra. A Bizottság kifejtette, hogy nem avatkozhat be a nemzeti bíróságok előtti egyedi ügyek kezelésébe, ami a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik. Ezenkívül a Charta csak akkor alkalmazandó, ha a tagállamok az uniós jogot alkalmazzák. Mivel jelenleg nincsenek olyan uniós szintű jogi normák, amelyek szabályoznák a nemzeti bírák büntetőeljárásban való döntéshozatalának módját, a Charta nem volt alkalmazható a szóban forgó ügyben. Amennyiben azonban a panaszos úgy véli, hogy az egyezményben biztosított jogait megsértették, a nemzeti jogorvoslati lehetőségek kimerítését követő hat hónapon belül továbbra is szabadon fordulhat az Emberi Jogok Európai Bíróságához. A Bizottság sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy nem tud további segítséget nyújtani a panaszosnak, és azt javasolta, hogy kérjen jogi tanácsot ügyvédtől.

3. A panaszos 2016. április 15-én ismét írt a Bizottságnak, lényegében megismételve korábbi álláspontját. A Bizottság 2016. június 8-án válaszolt erre a levélre. A Bizottság korábbi válaszára hivatkozott, és ismételten kifejtette, hogy az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Unió működéséről szóló szerződés vonatkozó rendelkezéseiből az következik, hogy nem rendelkezik hatáskörrel az ügybe való beavatkozásra. Megismételte továbbá az Emberi Jogok Európai Bíróságával kapcsolatos információkat, és azt javasolta, hogy a panaszos fontolja meg, hogy ügyvédhez fordul. Végezetül a Bizottság bízott abban, hogy az információk hasznosak voltak, és hogy sikerült elmagyaráznia jogi álláspontját a panaszosnak.

4. 2016. június 15-én a panaszos válaszolt a Bizottságnak. Utalt a EuropeDirecttel fenntartott kapcsolataira, amelyek állítólag nagyon eltérő információkkal szolgáltak számára. Ezért arra kérte a Bizottságot, hogy vizsgálja felül álláspontját.

5. A panaszos szerint 2016. június 15-i e-mailjére nem érkezett válasz: csupán automatikus átvételi elismervényt kapott ugyanazon a napon. Úgy tűnt továbbá, hogy a panaszos bírálja a Bizottság érdemi álláspontját.

A vizsgálat

6. Az ombudsman vizsgálatot indított a panasszal kapcsolatban, és a következő állítást és állítást azonosította:

1) A Bizottság nem válaszolt a panaszos 2016. június 15-i levelére.

2) A Bizottságnak válaszolnia kell a panaszos 2016. június 15-i levelére.

7. A vizsgálat során az ombudsman vizsgálati csoportja megkapta a Bizottság panaszra adott válaszát, majd ezt követően a panaszosnak a Bizottság válaszára adott észrevételeit. A vizsgálat lefolytatása során az ombudsman vizsgálócsoportja figyelembe vette a felek által előterjesztett érveket és véleményeket.

A válaszadás elmulasztására vonatkozó állításról

Az ombudsman elé terjesztett érvek

8. Válaszában a Bizottság utalt a panaszosnak adott korábbi válaszaira, és megismételte, hogy sajnálatos módon nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy beavatkozzon az ügybe. A helyes hivatali magatartásra vonatkozó szabályzatának vonatkozó rendelkezéseivel összhangban a Bizottság arról is tájékoztatta a panaszost, hogy meg kívánja szakítani az ügyben vele folytatott levelezést, mivel valamennyi felvetett kérdésre választ kapott.

9. Észrevételeiben a panaszos köszönetet mondott az ombudsman szolgálatainak, és úgy ítélte meg, hogy elegendő bizonyítékot terjesztett elő annak bizonyítására, hogy Észtországban számos, a Chartában és az egyezményben előírt jogot megsértettek. Utalt saját bírósági ügyére is, amely állítólag indokolatlan bebörtönzéséhez vezetett. Következetlennek találta továbbá, hogy 2016-ban a Bizottság nagyon aktív volt Lengyelországgal szemben az alapvető jogok állítólagos megsértése tekintetében, de úgy tűnt, hogy nem törődik Észtországgal, „ahol az igazságszolgáltatás még mindig hasonló a Szovjetunióéhoz ”. A panaszos úgy vélte továbbá, hogy nem helytálló a Bizottság azon megállapítása, hogy nem rendelkezik hatáskörrel a nemzeti bíróságok által kezelt ügyekbe való beavatkozásra: máskülönben a tisztességes eljáráshoz való jog csak „pite az égen” lenne. Végezetül utal Timmermans alelnök beszédére, valamint az Európai Parlament 2016. április 13-i állásfoglalására, amelynek értelmében a Bizottságnak a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok tiszteletben tartásának őreként kell fellépnie valamennyi tagállammal szemben.

Az ombudsman értékelése

10. A Bizottság válaszolt a levélre. Lényegét tekintve lényegében kifejtette, hogy i. az uniós jog értelmében nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy jogorvoslati szervként járjon el a nemzeti bíróságok által hozott határozatokkal szemben; ii. a Charta a jelen ügyben nem alkalmazható; és iii. amennyiben a panaszos úgy véli, hogy az egyezményben biztosított jogait megsértették, továbbra is szabadon fordulhat az Emberi Jogok Európai Bíróságához, miután kimerítette a nemzeti jogorvoslati lehetőségeket. A Bizottság iv. is tanácsot adott a panaszosnak, javasolva, hogy forduljon ügyvédhez.

11. Ezek a magyarázatok helyesek, hasznosak és összhangban vannak a Bizottság törvényes hatáskörével. Azt is meg kell jegyezni, hogy a panaszos az észt ombudsmanhoz fordult az ügyben.

12. Ami a panaszosnak a Bizottság más tagállamokkal, nem pedig Észtországgal szembeni intézkedéseire vonatkozó észrevételeit illeti, meg kell jegyezni, hogy a Bizottság jogállamisági keretének célja annak értékelése, hogy vannak-e egyértelmű jelek a jogállamiságot érintő rendszerszintű fenyegetésre, miközben nem állapít meg a Bizottság számára semmilyen hatáskört az egyedi jogvitákba való beavatkozásra.

13. A fentiekre tekintettel az ügyet lezártnak kell tekinteni.

Következtetés

A panasz kivizsgálása alapján az ügyet a következő következtetéssel [2] zárták le:

Az ügy megoldódott.

A panaszost és a Bizottságot tájékoztatják erről a döntésről.

Strasbourg, 2016. november 24.

Marta Hirsch-Ziembinska

egység – Vizsgálatok és IKT

[1] Véleménye szerint tévesen ítélték el olyan bűncselekményért, amelyet nem követett el.

[2] Az ombudsman felülvizsgálati eljárásával kapcsolatos információk a http://www.ombudsman.europa.eu/en/atyourservice/complainantsrights.faces weboldalon találhatók.