^[1]

Az európai ombudsman belső szabályokat fogadott el a személyzetének tagjai által elkövetett, az ombudsman hivatalát érintő súlyos kötelességszegéssel vagy jogsértéssel kapcsolatos visszaélések bejelentésére vonatkozóan.

E szabályok célja, hogy lehetővé tegyék a visszaélést bejelentő személyek számára, hogy eleget tegyenek felszólalási kötelezettségüknek, ha súlyos kötelességszegésről vagy jogsértésről szereznek tudomást az ombudsman hivatalán belül, és ezáltal a közérdeket szolgálják azáltal, hogy előmozdítják az ombudsman hivatalának feddhetetlenségét, átláthatóságát, elszámoltathatóságát és végső soron legitimitását.

A szabályok a következő megfontolásokon alapulnak:

a) Az integritás az európai közszolgálat egyik alapvető elve. A nyilvánosság elvárja, hogy az uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek személyzetének tagjai a lehető legnagyobb feddhetetlenséggel járjanak el. Ezért nemcsak kívánatos, hanem elengedhetetlen is, hogy a személyzet jelentse az ombudsman hivatalán belüli súlyos kötelességszegés vagy jogsértés alapos gyanúját.

b) A visszaélést bejelentő személyek alapvető szerepet játszanak abban, hogy segítsék az uniós intézményeket, szerveket, hivatalokat és ügynökségeket, köztük az ombudsmant a feddhetetlenség elve megsértésének megakadályozásában, valamint az esetlegesen előforduló jogsértések felderítésében.

c) Annak eldöntése, hogy szükséges-e fújni a sípot, nehéz kérdés lehet. Az ombudsman munkatársainak ezért tudniuk kell, hogy az ombudsman üdvözli a visszaélések bejelentését, és arra ösztönzi a visszaélést bejelentő személyeket, hogy lépjenek előre azokban az esetekben, amikor nem biztosak abban, hogy jelenteniük kell-e az ombudsman hivatalát érintő esetleges súlyos kötelességszegést vagy jogsértést.

d) A visszaélést bejelentő személyeknek fel kell fedniük személyazonosságukat, amikor az ombudsman hivatalában súlyos kötelességszegésre vagy jogsértésre utaló információkat jelentenek be. Az ombudsman azonban meg fog vizsgálni minden olyan jelentést is, amelyet névtelenül nyújtanak be, bár az ilyen esetek nem tartoznak a jelenlegi szabályok hatálya alá.

e) A személyzeti szabályzat előírja, hogy a visszaélést bejelentő személyeket védeni kell azon intézmény negatív intézkedéseivel szemben, amelynek alkalmazásában állnak ^[2]. A visszaélést bejelentő személyek azonban más módon is szenvedhetnek; például a kollégák megtorlásával. Ez nemcsak igazságtalan a visszaélést bejelentő személlyel szemben, hanem vissza is tarthat a visszaélések bejelentésétől, és ezáltal gyengítheti azt, mint a feddhetetlenség, az elszámoltathatóság és az átláthatóság biztosításának mechanizmusát.

f) Bizalmas tanácsadásnak és támogatásnak kell rendelkezésre állnia a potenciális visszaélést bejelentő személyek irányítása és támogatása érdekében.

g) Ha a visszaélést bejelentő személy úgy kívánja, személyazonosságát a lehető legnagyobb mértékben bizalmasan kell kezelni.

h) A visszaélést bejelentő személyeknek biztosítékra van szükségük arra vonatkozóan, hogy a megfelelő ügyintézés elveivel összhangban bejelentésük megfelelő vizsgálathoz vezet, és tájékoztatást kapnak az eredményről.

i. A visszaélést bejelentő személyek bejelentésében érintett személyek jogait teljes mértékben tiszteletben kell tartani.

j) A fenti megfontolások elvben azokra a visszaélést bejelentő személyekre is vonatkoznak, akik nem tagjai az ombudsman személyzetének, például külső vállalkozókra, alvállalkozókra és azok alkalmazottaira. Az uniós intézményeknek, szerveknek, hivataloknak és ügynökségeknek ezért – jogi és működési kapacitásuk korlátain belül – törekedniük kell arra, hogy a visszaélést bejelentő külső személyek jogait és érdekeit is védjék.

k) A személyzeti szabályzat előírja az ombudsman hivatala személyzetének azon tagjai számára, akiknek tudomásuk van az ombudsman hivatalától eltérő uniós intézményben elkövetett súlyos kötelességszegésről vagy jogsértésről, hogy jelentsék ezt az ügyet. Ha az ombudsman ilyen jelentést kap személyzetének tagjaitól, ezt a jelentést a lehető leggyorsabban továbbítják az OLAF-nak. E szabályok azonban nem terjednek ki az ilyen jelentésekre.

Az ombudsman a következő szabályokat fogadta el:

1. cikk – Hatály

Ezek a szabályok az ombudsman hivatalában dolgozó valamennyi személyre vonatkoznak, függetlenül igazgatási beosztásuktól vagy jogállásuktól (beleértve a kirendelt nemzeti tisztviselőket és gyakornokokat is).

Ezek a szabályok nem vonatkoznak azokra a személyekre, akik egy másik uniós intézményt, szervet, hivatalt vagy ügynökséget érintő súlyos kötelességszegést vagy jogsértést ^{jelentenek be az ombudsmannak [3]} [4].

2. cikk – Fogalommeghatározások

E szabályok alkalmazásában visszaélést bejelentő személy az a személy, aki jóhiszeműen olyan információkat jelent be, amelyek súlyos kötelességszegésre vagy jogsértésre utalnak az ombudsman hivatalában.

A súlyos kötelességszegés vagy jogsértés magában foglalja például a csalást, a korrupciót, a lopást és más bűncselekményeket, a közbeszerzési szabályok súlyos megsértését és a szakmai kötelezettségek súlyos megsértését.

A közzétételre jóhiszeműen kerül sor, ha a visszaélést bejelentő személy őszintén és észszerűen úgy véli, hogy a közzétett információk és az azokban foglalt állítások lényegében igazak. Az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell a jóhiszeműséget.

A vezető az ombudsman hivatalának osztályvezetője, igazgatója vagy főtitkára.

3. cikk – Eljárás

A személyzeti szabályzat 22a. cikkével összhangban az ombudsman személyzetének tagjai kötelesek bejelenteni az ombudsman hivatalát érintő súlyos kötelességszegés vagy jogsértés gyanúját. Az ilyen jelentéseket írásban kell elkészíteni, és azokat vagy az ombudsman hivatalán belül, vagy az OLAF-on kívül kell elkészíteni. Az ügy teljes körű kivizsgálásának megkönnyítése érdekében az ilyen – akár belső, akár az OLAF-nak készített – jelentéseknek tartalmazniuk kell az összes rendelkezésre álló tényt és/vagy bizonyítékot.

Belső jelentés készítése

Az ombudsman hivatalát érintő súlyos kötelességszegésről vagy jogsértésről szóló jelentést írásban kell megküldeni a vezetőnek, aki (kivéve, ha a jelentést közvetlenül a főtitkárnak címezték) haladéktalanul továbbítja azt a főtitkárnak.

Az ilyen jelentést kézhez vevő vezetőnek a személyzeti szabályzat 22a. cikkével összhangban haladéktalanul továbbítania kell az OLAF-nak „minden olyan bizonyítékot”, amelyről tudomása van, és amely alapján „feltételezhető” az ombudsman hivatalát érintő súlyos kötelességszegés vagy jogsértés fennállása. E követelmény teljesítésének biztosítása a főtitkár feladata.

A visszaélést bejelentő személy által benyújtott jelentést az ombudsman hivatala a lehető leggyorsabban és legátfogóbban megvizsgálja. Szükség esetén közigazgatási vizsgálatot indítanak. Ezt a vizsgálatot az ombudsman által 2004. november 4-én elfogadott, a fegyelmi és igazgatási vizsgálatokra vonatkozó általános végrehajtási rendelkezésekben meghatározott szabályokkal összhangban kell lefolytatni.

A visszaélést bejelentő személyek bejelentésében érintett személyek jogait az alábbi 14. cikk határozza meg. A visszaélést bejelentő személynek a bejelentésére válaszul hozott vagy hozott intézkedésekkel kapcsolatos tájékoztatási jogait az alábbi 6. cikk határozza meg.

Az OLAF-ot tájékoztatni kell az ombudsman által végzett minden ilyen vizsgálat eredményéről.

Amennyiben a visszaélést bejelentő személy jelentése a főtitkárt is érinti, a visszaélést bejelentő személy jelentését be kell nyújtani vagy továbbítani kell az ombudsmannak. Az elvégzendő vizsgálat időzítéséről és formájáról az ombudsman dönt a fenti rendelkezéseknek megfelelően, és az ombudsman tölti be azt a szerepet, amelyet e rendelkezések egyébként a főtitkárra ruháznak.

Jelentés készítése az OLAF-nak

Az ombudsman azon munkatársai, akik nem kívánnak belső jelentést tenni az ombudsman hivatalán belül, alternatív megoldásként eleget tehetnek a kötelességszegés vagy jogsértés bejelentésére vonatkozó kötelezettségüknek azáltal, hogy jelentést tesznek az OLAF-nak ^[5]. Amennyiben jelentést tesznek az OLAF-nak, az OLAF-nak kell eldöntenie, hogy milyen eljárásokat követ a jelentés kezelése során.

4. cikk – A további jelentéstétel lehetősége

A személyzeti szabályzat 22b. cikkével összhangban a visszaélést bejelentő személy információkat közölhet a Bizottság elnökével, a Számvevőszék elnökével, a Tanács elnökével vagy az Európai Parlament elnökével is.

A visszaélést bejelentő személyek jogai

5. cikk – Iránymutatás és támogatás

A potenciális visszaélést bejelentő személyek megkereshetik a személyzet kijelölt tagját, hogy iránymutatást kérjenek arra vonatkozóan, hogy az általuk felvetett aggályokat e szabályokkal és a személyzeti szabályzat 22a. cikkével összhangban be kell-e jelenteni az ombudsman hivatalának.

Az ombudsman elismeri a személyzeti bizottság fontos szerepét, és kérheti, hogy egyik tagját vagy a személyzet általa választott másik tagját javasolja e szerep betöltésére. Amennyiben a személyzeti bizottság nincs abban a helyzetben, hogy eleget tegyen az ilyen kérésnek, az ombudsman kijelöli a személyzet ilyen tagját.

A potenciális visszaélést bejelentő személyek a vezetőhöz is fordulhatnak iránymutatásért és támogatásért. Mérlegelhetik továbbá, hogy felveszik a kapcsolatot az OLAF-fal, amely névtelen iránymutatást és online támogatást nyújt [6]. A személyzeti szabályzat által megengedett legnagyobb mértékben bizalmas iránymutatást és támogatást kell nyújtani a potenciális visszaélést bejelentő személyek számára.

Súlyos kötelességszegés vagy jogsértés bejelentése esetén a visszaélést bejelentő személy iránymutatást és támogatást kérhet, amelyet az adott körülmények között a lehető legnagyobb mértékben biztosítani kell.

6. cikk – Tájékoztatási garanciák

Az ombudsman hivatalának visszaélést bejelentő személye a következő tájékoztatási jogokkal rendelkezik:

i. a lehető leggyorsabban, de minden esetben öt munkanapon belül átvételi elismervényt kell kapnia a jelentéséről;

ii. legkésőbb a jelentés kézhezvételétől számított 60 napon belül tájékoztatást kapjon arról, ha a jelentésben felvetett kérdések kivizsgálását javasolják, és ha igen, milyen intézkedéseket tesznek az adott vizsgálatra vonatkozóan, valamint a vizsgálat várható ütemezéséről;

a lehető leghamarabb, de legkésőbb a jelentés kézhezvételétől számított 60 napon belül tájékoztatni kell arról, hogy a jelentést megküldték-e az OLAF-nak;

iv. a lehető legnagyobb mértékben tájékoztatni kell a folyamatban lévő vizsgálatok előrehaladásáról, feltéve, hogy ez összhangban van az érintett harmadik felek jogaival és magának a vizsgálati eljárásnak a védelmével;

a lehető leggyorsabban, de legkésőbb a vizsgálat lezárását követő 30 napon belül tájékoztassák a vizsgálat eredményéről; a körülményektől függően, és tekintettel arra a követelményre, hogy védeni kell minden olyan személy helyzetét, aki a vizsgálat eredményeként fegyelmi vagy egyéb eljárással szembesülhet, bizonyos mértékben korlátozható, hogy a visszaélést bejelentő személyt milyen mértékben tájékoztatják az adott személyre vonatkozó eredményről.

7. cikk – A visszaélést bejelentő személyek védelme

Az ombudsman a lehető legnagyobb mértékben védi a visszaélést bejelentő személyt a visszaélés bejelentéséhez kapcsolódó vagy abból eredő munkahelyi megtorlással, megtorlással, hátránnyal vagy megkülönböztetéssel szemben. Ugyanez a védelem illeti meg a személyzet azon tagjait is, akik támogatták a visszaélést bejelentő személyt.

Ha a visszaélést bejelentő személy úgy dönt, hogy jelentését a személyzeti szabályzat 22b. cikkében említett személyek valamelyikének küldi meg (lásd a fenti 4. cikket), ez a védelem akkor biztosított, ha a visszaélést bejelentő személy korábban már közölte ugyanezt az információt az OLAF-fal vagy az ombudsmannal, és az OLAF vagy az ombudsman rendelkezésére bocsátotta azt az időtartamot, amelyet az OLAF vagy az ombudsman szükségesnek tart a megfelelő intézkedések meghozatalához, kivéve, ha ez az időtartam az ügy körülményeire tekintettel észszerűtlen.

Amennyiben a súlyos kötelességszegésben vagy jogsértésben érintett személy a későbbiekben úgy dönt, hogy megfújja a visszaélést, az ügy bejelentésének tényét a javára figyelembe kell venni minden fegyelmi eljárás során.

8. cikk – Titoktartás és anonimitás

Az ombudsman hivatala a lehető legnagyobb mértékben törekszik a visszaélést bejelentő személy személyazonosságának és a kapott bejelentés bizalmas jellegének, valamint az érintett személyek személyazonosságának védelmére.

A visszaélést bejelentő személy neve nem hozható nyilvánosságra a bejelentett kötelességszegésben potenciálisan érintett személyek vagy más személyek számára, kivéve, ha a visszaélést bejelentő személy kifejezetten hozzájárult nevének nyilvánosságra hozatalához, vagy ha ez feltétlenül szükséges a fegyelmi vagy egyéb eljárások során a tisztességes eljárás biztosításához. Ez a bizonyosság nem vonatkozik arra az esetre, ha a személyzet valamely tagja tudatosan hamis információkat jelent be.

Amennyiben az ombudsman hivatala az ügyet az OLAF elé utalja, a visszaélést bejelentő személytől kapott jelentést a bejelentő személy neve tekintetében anonimizálni kell, és a visszaélést bejelentő személy személyazonosságát a lehető legnagyobb mértékben védeni kell.

Azok a visszaélést bejelentő személyek és/vagy érintett személyek, akik úgy vélik, hogy az ombudsman hivatala nem védte megfelelően bizalmas jellegüket és a kapcsolódó személyes adataikat, panaszt tehetnek az európai adatvédelmi biztosnál.

9. cikk – Mobilitás

Amennyiben a visszaélést bejelentő személy az esetleges megtorlással szembeni védelemként a Hivatalon belül egy másik egységhez kíván költözni (beleértve a Strasbourgból Brüsszelbe vagy fordítva történő költözést is), az ombudsman törekedni fog arra, hogy a lehető legnagyobb mértékben megkönnyítse ezt a kérést.

Amennyiben ugyanezen okokból a visszaélést bejelentő személy egy másik uniós intézményhez, szervhez, hivatalhoz vagy ügynökséghez való áthelyezést kér, az ombudsman a lehető legnagyobb mértékben támogatja és segíti ezt a kérést.

10. cikk – Értékelés és előléptetés

Az ombudsman hivatala biztosítja, hogy a személyzet azon tagja, aki e szabályok szerint jelentést tett, ne szenvedjen hátrányos következményeket a személyzet értékelő jelentéseivel vagy előléptetésével kapcsolatban. Amennyiben ez lehetséges, az e szabályok szerinti jelentés készítésének tényét kedvezően értékelik az értékelő jelentések vagy az előléptetés szempontjából.

A visszaélést bejelentő személy személyzeti jelentésében a visszaélést bejelentő személyt csak akkor kell megemlíteni, ha kifejezetten kéri vagy egyetért azzal, hogy ilyen hivatkozás szerepeljen.

11. cikk – A megtorló intézkedéseket foganatosító személyekkel szembeni szankciók

Tilos a visszaélést bejelentő személlyel szembeni megtorlás minden formája.

Annak a visszaélést bejelentő személynek, aki úgy véli, hogy az őt hátrányosan érintő intézkedést a munkahelyén hozták megtorlásként azért, mert e szabályok alapján jelentést tett, értesítenie kell a főtitkárt vagy az ombudsmant, aki kivizsgálja az ügyet. A szóban forgó intézkedést meghozó személy feladata annak megállapítása, hogy azt a bejelentéstől eltérő okok indokolták-e.

Amennyiben ilyen megtorlást állapítanak meg, az ombudsman megteszi a megfelelő intézkedéseket, beleértve szükség esetén a személyzet bármely érintett tagjával szembeni fegyelmi intézkedéseket is.

12. cikk – Jogorvoslatok

Az ombudsman személyzetének azon tagjai, akik e szabályok alapján jelentést tettek, és akik úgy vélik, hogy nem részesültek megfelelő támogatásban és védelemben, vagy a jelentés elkészítése hátrányosan érintette őket, a személyzeti szabályzat 24. cikkével összhangban segítséget (többek között kártérítést) kérhetnek. A 24. cikk szerinti kérelemre vonatkozó, indokolással ellátott határozatot a lehető leggyorsabban, de legkésőbb a kérelem benyújtását követő két hónapon belül a visszaélést bejelentő személy rendelkezésére kell bocsátani. Amennyiben az alkalmazott a határozatot nem tartja kielégítőnek, a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján három hónapon belül panaszt tehet.

A visszaélést bejelentő személy kérésére lehetőséget kell biztosítani számára, hogy szóban ismertesse a panaszt, és e célból a személyzeti bizottság egy tagja és/vagy bármely más személy elkísérheti őt egy ülésre. A 90. cikk (2) bekezdése szerinti panaszok kezelése során az ombudsman hivatala konzultálhat vagy bevonhat az ombudsman hivatalán kívüli személyt vagy személyeket annak biztosítása érdekében, hogy az eljárás a lehető legméltányosabb és legméltányosabb legyen.

A panaszra vonatkozó határozatot legkésőbb a panasz benyújtását követő két hónapon belül meg kell hozni a visszaélést bejelentő személy számára.

13. cikk – Az eljárással való visszaélés

Ha a személyzet tagja tudatosan hamis információkat jelent be, fegyelmi intézkedéseket lehet vele szemben alkalmazni.

E tekintetben a bizonyítási teher az ombudsman hivatalát terheli.

Egyéb rendelkezések

14. cikk – Az érintett személyek jogai

Amennyiben az ombudsman úgy határoz, hogy az igazgatási vizsgálat nem indokolt, a súlyos kötelességszegésről vagy jogsértésről szóló jelentésekben érintett alkalmazottakat kellő időben tájékoztatni kell az ellenük felhozott vádakról és a visszaélést bejelentő személy által szolgáltatott releváns információkról.

Amennyiben az ombudsman úgy dönt, hogy a visszaélést bejelentő személy jelentése alapján igazgatási vizsgálatot indít, a jelentésben érintett alkalmazottak az ombudsman által 2004. november 4-én elfogadott (e szabályzat 1. mellékletében meghatározott) fegyelmi és igazgatási vizsgálatokra vonatkozó általános végrehajtási rendelkezések 2. cikkében megállapított eljárási garanciákban részesülnek.

Az igazgatási vizsgálat lezárását követően az érintett alkalmazottakat a lehető leggyorsabban tájékoztatni kell arról, hogy javasolnak-e ellenük intézkedést.

Az ombudsman hivatala támogatja a személyzet azon tagjait, akik a tudomásuk szerint hamis vagy helytelen információk alapján rosszhiszeműen tett bejelentések következtében kárt szenvedtek. Hasonlóképpen támogatni kell a személyzet azon tagjait, akik olyan jelentések következtében szenvedtek, amelyeket ugyan nem rosszindulatúan készítettek, de nem bizonyultak helyesnek.

15. cikk – Képzés és figyelemfelkeltés

Ezekre a szabályokra és a vonatkozó eljárásokra fel kell hívni a személyek figyelmét, amikor az ombudsman személyzetéhez csatlakoznak, és ezt követően legalább évente egyszer.

Rendszeresen képzéseket kell szervezni annak biztosítása érdekében, hogy az ombudsman személyzetének valamennyi tagja megértse, hogy a súlyos kötelességszegéssel vagy jogsértéssel kapcsolatos visszaélések bejelentésére való készség alapvető szerepet játszik a Hivatalon belüli feddhetetlenség, elszámoltathatóság és átláthatóság kultúrájának fenntartásában.

E képzések során adott esetben tájékoztatást kell nyújtani az ombudsmannak a visszaélések bejelentésével kapcsolatos tapasztalatairól.

16. cikk – Jelentéstétel

Az ombudsman költségvetési hatósághoz benyújtott nyilvános éves tevékenységi jelentésének tartalmaznia kell egy, a visszaélések bejelentéséről szóló szakaszt, és általános tájékoztatást kell nyújtania különösen a felvetett aggályok számáról és típusáról, valamint az azokkal kapcsolatban hozott következtetésekről és nyomonkövetési intézkedésekről.

17. cikk – A visszaélést bejelentő külső személyek

Minden olyan személyt, aki szerződést köt az ombudsman hivatalával, tájékoztatni kell i. arról, hogy az ombudsman hivatalát érintő súlyos kötelességszegést vagy jogsértést be lehet jelenteni az ombudsmannak vagy az OLAF-nak, és ii. arról, hogy e lehetőség kihasználása nem vezet az ombudsman hivatala részéről megtorláshoz, megtorláshoz vagy egyéb negatív intézkedéshez, feltéve, hogy az ombudsman hivatala ésszerűen úgy véli, hogy a bejelentett információ igaz.

18. cikk – Adatvédelem

A személyes adatok e szabályok alkalmazása során történő feldolgozása a 45/2001/EK rendelet [7] hatálya alá tartozik, és azt az említett rendelettel és az európai adatvédelmi biztos ezzel kapcsolatos véleményével [8] összhangban kell végezni.

Azokban az esetekben, amikor el kell halasztani az érintett személynek a visszaélést bejelentő személy által felvetett kérdésekkel kapcsolatos közigazgatási vizsgálat megindításáról való tájékoztatását annak érdekében, hogy ne veszélyeztessék e vizsgálat lefolytatását, ennek okait az ügyirathoz csatolandó feljegyzésben fejtik ki. Ha ugyanezen okból szükséges korlátozni az érintett személynek a személyes adataihoz való hozzáféréshez vagy azok helyesbítéséhez való jogát, e korlátozás okait az ilyen kérelemről szóló határozatban kell kifejteni.

Azokban az esetekben, amikor a visszaélést bejelentő személy által szolgáltatott információk olyan személyes adatokat tartalmaznak, amelyek nyilvánvalóan nem szükségesek a jelentésben felvetett kérdések vizsgálatához, ezeket az adatokat – szükség esetén a visszaélést bejelentő személlyel folytatott konzultációt követően – törlik a jelentésből, amennyiben ez lehetséges anélkül, hogy az érdemi vizsgálat indokolatlan késedelmet szenvedne.

19. cikk – Felülvizsgálat

Ezeket a szabályokat elfogadásuktól számított egy éven belül, majd azt követően háromévente felül kell vizsgálni annak eldöntése céljából, hogy szükség van-e kiegészítésükre vagy felülvizsgálatukra. Az egyes felülvizsgálatok eredményeit nyilvánosságra kell hozni.

E szabályok bármilyen módosításáról való döntés előtt az ombudsman konzultál a személyzeti bizottsággal.

20. cikk – Hatálybalépés

A szabályok az elfogadásuk napján lépnek hatályba.

Emily O'Reilly

Strasbourg, 2015. 02. 20.

1. melléklet

A visszaélést bejelentő személyek bejelentésének vizsgálata során az ombudsman által 2004. november 4-én elfogadott, a fegyelmi és igazgatási vizsgálatokra vonatkozó általános végrehajtási rendelkezésekben meghatározott alábbi eljárási szabályokat kell alkalmazni:

az érintett alkalmazottakat tájékoztatják, amennyiben ez nem sérti az igazgatási vizsgálat lefolytatását;

Az üggyel megbízott vizsgáló(k) a vizsgálatot függetlenül, alaposan és a lehető leggyorsabban végzi(k). A vizsgálat során a vizsgáló(k) nem kér(nek) és nem kapnak(nak) utasítás(oka)t.

A vizsgálat végén nem lehet következtetéseket levonni az ombudsman személyzetének név szerint azonosított tagjaira vonatkozóan, kivéve, ha a vizsgáló(k) lehetőséget biztosított(ak) e személynek arra, hogy kifejtse véleményét az őt érintő valamennyi releváns tényről.

Az érintett személynek joga van ahhoz, hogy egy általa választott személy elkísérje.

A vizsgáló(k) jelentést (jelentéseket) készít(enek), amely(ek) tartalmazza(k) az ügy valamennyi tényét. A jelentés megállapítja, hogy betartották-e az alkalmazandó szabályokat és eljárásokat, felsorolja a súlyosbító vagy enyhítő körülményeket, megállapítja az ombudsman hivatala által elszenvedett kár mértékét, és ajánlást tesz arra vonatkozóan, hogy az ombudsmannak milyen lépéseket kell tennie.

Az ombudsman tájékoztatja az érintett személyt a vizsgálat befejezéséről, és továbbítja számára a vizsgáló(k) következtetéseit. Kérésre és harmadik felek jogos érdekeinek védelme mellett az érintett személlyel szemben tett állításokhoz közvetlenül kapcsolódó valamennyi dokumentumot átadják az érintett személynek.

 

[1] E szabályok az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzatán, különösen annak 22. cikke a), b) és c) pontján, valamint az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételeken alapulnak (az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzatának és az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételeknek a módosításáról szóló, 2013. október 22-i 1023/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet, HL 2013. L 287., 15. o.). Figyelembe veszik továbbá az európai adatvédelmi biztos e kérdéssel kapcsolatos véleményét. Lásd az európai adatvédelmi biztos véleményét az európai ombudsman visszaélés-bejelentési eljárásával kapcsolatos előzetes ellenőrzésre vonatkozó értesítésről, Brüsszel, 2014. december 4. (2014-0828. sz. ügy).

[2] Lásd a személyzeti szabályzat 22. cikkének a) és b) pontját.

[3] A személyzeti szabályzat 22. cikkének b) pontjával összhangban.

[4] Az ilyen jelentéseket általában panaszként kezelik az ombudsman panasztételi eljárásaival összhangban.

[5] További információk: https://fns.olaf.europa.eu/

[6] Lásd a fenti 5. lábjegyzetet.

[7] A személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001. L 8., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 102. o.).

[8] Lásd a fenti 1. lábjegyzetet.