Az ügy az exporthitel-ügynökségek – a kockázatos piacokon üzleti tevékenységet folytató vállalatoknak pénzügyi támogatást nyújtó nemzeti szervek – Európai Bizottság általi éves felülvizsgálatának megfelelőségére vonatkozott, különös tekintettel az emberi jogok és a környezet védelmére.

Az ombudsman érdeklődött az ügyben, és megállapította, hogy a Bizottság módszertana és eljárásai javíthatók. Az ombudsman különösen azt ajánlotta, hogy a Bizottság folytasson párbeszédet a tagállamokkal és más érdekelt felekkel annak érdekében, hogy javítsa a tagállamok által az exporthitel-ügynökségekről szóló jelentések összeállításához használt sablont, amelyeket minden évben be kell nyújtaniuk a Bizottságnak. Az ombudsman azt is javasolta, hogy a Bizottság a maga részéről javítsa az exporthitel-ügynökségek Európai Parlamentnek benyújtott éves felülvizsgálatai elemzésének és értékelésének tartalmát.

A Bizottság tájékoztatta az ombudsmant, hogy konzultálni fog a Tanáccsal, a Parlamenttel és az Európai Külügyi Szolgálattal, és együtt fog működni a civil társadalommal az ombudsman ajánlásainak végrehajtása érdekében. A Bizottság javaslatot fog tenni a Tanács exporthitelekkel foglalkozó munkacsoportjának a tagállamok éves jelentéseihez használandó, felülvizsgált ellenőrzőlista-sablonra vonatkozóan. A Bizottság mérlegelni fogja a tagállami jelentéstételre vonatkozó releváns iránymutatás kidolgozását is.

Mivel a Bizottság által bejelentett intézkedések megfelelően kezelik az ombudsman ajánlásait, az ombudsman lezárta vizsgálatát, de felkérte a Bizottságot, hogy egy éven belül tegyen jelentést.

2015-ben egy ENSZ-bizottság megállapította, hogy az uniós alkalmazottak egészségbiztosítási rendszere, a közös betegségbiztosítási rendszer (JSIS) nem felel meg a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek (UNCRPD). A bizottság azt ajánlotta, hogy vizsgálják felül a közös egészségbiztosítási rendszert annak érdekében, hogy az átfogóan fedezze a fogyatékossággal kapcsolatos egészségügyi szükségleteket.

Miután panaszokat kapott a személyzet azon tagjaitól, akik nehézségekbe ütköztek a saját vagy családtagjaik orvosi költségeinek teljes körű megtérítése során, az ombudsman stratégiai vizsgálatot végzett. Megállapította, hogy hivatali visszásságnak minősül, ha az Európai Bizottság nem tesz hatékony lépéseket a bizottság ajánlására válaszul. Ezért azt javasolta, hogy a Bizottság vizsgálja felül a közös egészségbiztosítási rendszerre vonatkozó szabályokat. Számos javaslatot tett a Bizottságnak arra vonatkozóan is, hogy a közös betegségbiztosítási rendszer hogyan fedezi a fogyatékossággal élő személyek szükségleteit, valamint hogy szükség van a személyzet képzésére és az érdekelt felekkel való megfelelő konzultációra annak biztosítása érdekében, hogy a közös betegségbiztosítási rendszer tükrözze a fogyatékossággal élő személyek szükségleteit.

A Bizottság válaszában kijelentette, hogy felül fogja vizsgálni a közös egészségbiztosítási rendszerre vonatkozó szabályokat, és lépéseket fog tenni az ombudsman legtöbb javaslatának nyomon követése érdekében.

Mivel a Bizottság elfogadta ajánlását, az ombudsman lezárja stratégiai vizsgálatát. Tekintettel a kérdés fontosságára, arra kéri a Bizottságot, hogy hat hónapon belül tegyen jelentést az ajánlás végrehajtásáról. Az ombudsman megerősíti azt a javaslatát is, hogy a Bizottságnak felül kell vizsgálnia a fogyatékossággal élő személyzet igényeinek kielégítésére vonatkozó 2004-es szabályait.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) hogyan alkalmazza a toxikológiai küszöbértéket (TTC). A TTC egy kockázatértékelési eszköz, amely azon az elven alapul, hogy vannak olyan expozíciós szintek, amelyek alatt a vegyi anyagok nem jelentenek jelentős kockázatot az emberi egészségre.

2014-ben az EFSA és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szakértői munkaértekezletnek adott otthont a TTC-koncepció alapjául szolgáló tudomány áttekintése céljából. A munkaértekezlet következtetései nyilvános konzultáció tárgyát képezték, és azokat 2016 márciusában tették közzé.

A panaszos, egy nem kormányzati szervezet megkérdőjelezte a TTC fogalmának EFSA általi alkalmazását, mivel úgy ítélte meg, hogy az nem tükrözi a jelenlegi tudományos bizonyítékokat. Azt is elmondta, hogy a munkaértekezleten részt vevő szakértők közül sokan összeférhetetlenséggel küzdöttek.

Az Európai Ombudsman Hivatala nem tudományos testület, és nem foglalhat állást egy adott kockázatértékelési eszköz, például a TTC érdemeiről. A jelen ügyben elvégzett felülvizsgálat alapján az ombudsman észszerűnek találta az EFSA-nak a TTC alkalmazására vonatkozó magyarázatait.

A munkaértekezleten részt vevő szakértőket illetően az ombudsman megállapította, hogy ebben a konkrét esetben az EFSA nem volt köteles átvizsgálni őket az összeférhetetlenség szempontjából, mivel észszerű volt, hogy e szakértők WHO általi előzetes átvilágítására támaszkodjon.

Az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy az EFSA nem követett el hivatali visszásságot.

Az ombudsman azonban azt javasolta az EFSA-nak, hogy gondoskodjon arról, hogy a konferenciákon vagy üléseken részt vevő szakértők esetében ne álljon fenn összeférhetetlenség, amennyiben a konferenciát vagy ülést – a szóban forgóhoz hasonlóan – az EFSA döntéshozatali folyamatának tájékoztatása céljából szervezik meg, vagy úgy tekinthető, hogy ez történik.

Az ügy az exporthitel-ügynökségek – a „kockázatos” piacokon üzleti tevékenységet folytató vállalatoknak pénzügyi támogatást nyújtó nemzeti szervek – Európai Bizottság általi éves felülvizsgálatának megfelelőségére vonatkozott, különös tekintettel az emberi jogok és a környezet védelmére.

Az ombudsman érdeklődött az ügyben, és megállapította, hogy a Bizottság módszertana és eljárásai javíthatók. Különösen azt javasolta, hogy a Bizottság kezdjen párbeszédet a tagállamokkal és más érdekelt felekkel annak érdekében, hogy javítsa a tagállamok által az exporthitel-ügynökségekről szóló jelentések összeállításához használt sablont, amelyeket minden évben be kell nyújtaniuk a Bizottságnak. Az ombudsman azt is javasolta, hogy a Bizottság a maga részéről javítsa az exporthitel-ügynökségek Európai Parlamentnek benyújtott éves felülvizsgálatai elemzésének és értékelésének tartalmát.

A Bizottság elsősorban azért utasította el az ombudsman javaslatait, mert úgy véli, hogy végrehajtásuk a meglévő jogszabályok módosítását tenné szükségessé. Az ombudsman nem értett egyet a Bizottság álláspontjával, és most a korábbi javaslataival azonos feltételek mellett tett ajánlásokat a Bizottságnak.  Az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság által a Parlamentnek megküldött éves felülvizsgálatnak többnek kell lennie, mint a tagállamoktól kapott éves jelentések tartalmának összeállítása, és tartalmaznia kell az exporthitel-ügynökségek teljesítményének tájékozott és részletes értékelését, különösen az emberi jogok és a környezet tiszteletben tartása tekintetében.

Ez a stratégiai vizsgálat az uniós jogalkotási folyamat egyik fontos informális részének, nevezetesen a „háromoldalú egyeztetések” átláthatóságára vonatkozik.

Az EU két jogalkotó szerve, az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa az Európai Bizottság javaslata alapján jogszabályokat fogad el. E folyamat során mindkét társjogalkotó – a Bizottság támogatásával – gyakran úgynevezett háromoldalú egyeztetéseken tárgyal, amelyek a három érintett intézmény képviselői közötti informális találkozók. A háromoldalú egyeztetés során a Parlament és a Tanács eredeti álláspontjaik alapján megpróbál megállapodni egy közös szövegről, amelyről ezt követően a hivatalos jogalkotási eljárásnak megfelelően szavaznak. A háromoldalú egyeztetések nagyon hatékonynak bizonyultak az ilyen megállapodások elérésében, és a legtöbb jogszabályt most így fogadják el.

Az Európai Unió képviseleti demokrácia, ahol a polgároknak joguk van ahhoz, hogy képviselőiket felelősségre vonják a nevükben hozott politikai döntésekért. A polgároknak joguk van ahhoz is, hogy részt vegyenek az EU demokratikus folyamatában. A háromoldalú egyeztetések átláthatósága kulcsfontosságú szerepet játszik e jogok érvényesülésének biztosításában és az EU által hozott jogszabályok legitimálásában. Az Európai Unió Bírósága megállapította, hogy demokratikus jogaik hatékony gyakorlásának előfeltétele, hogy az uniós polgárok megismerhessék a jogalkotási intézkedések alapjául szolgáló megfontolásokat.

Bár az uniós jogalkotási folyamat általában véve meglehetősen átlátható, számos tagállammal összehasonlítva is, a folyamatnak ez a része aggályokat vetett fel a háromoldalú egyeztetési folyamat hatékonysága és átláthatósága közötti egyensúly tekintetében.

Mindezek alapján az európai ombudsman stratégiai vizsgálatot indított. Megvizsgálja, hogy mely információkat és dokumentumokat kell proaktívan a nyilvánosság rendelkezésére bocsátani, és mikor, hogy a polgárok élhessenek jogaikkal.

A háromoldalú egyeztetések átláthatósága az uniós jogalkotás legitimitásának alapvető eleme. A polgároknak képesnek kell lenniük arra, hogy ellenőrizzék képviselőik teljesítményét a jogalkotási folyamat e kulcsfontosságú szakaszában. A polgároknak a háromoldalú egyeztetések során megvitatott témákról is tájékoztatást kell kapniuk ahhoz, hogy hatékonyan részt vehessenek a jogalkotási folyamatban.

Az ombudsman üdvözli a háromoldalú egyeztetések átláthatóságának javítása terén eddig elért eredményeket, ugyanakkor azt javasolja, hogy a három intézmény tegye nyilvánosan hozzáférhetővé a következő dokumentumokat és információkat: a háromoldalú egyeztetések időpontjai, a három intézmény kezdeti álláspontjai, a háromoldalú egyeztetések általános napirendjei, „négyhasábos” dokumentumok, végleges kompromisszumos szövegek, nyilvánosságra hozott háromoldalú egyeztetési feljegyzések, az érintett politikai döntéshozók jegyzékei és lehetőség szerint a tárgyalások során benyújtott egyéb dokumentumok jegyzéke. Mindezeket egy könnyen használható és könnyen érthető közös adatbázisban kell elérhetővé tenni. Míg egyes dokumentumokat a háromoldalú tárgyalások ideje alatt hozzáférhetővé lehetne tenni, az intézmények közérdekből szükségesnek ítélhetik, hogy bizonyos típusú dokumentumokhoz csak a tárgyalások lezárását követően biztosítsanak proaktív nyilvános hozzáférést.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Beruházási Bank (EBB) panaszkezelési mechanizmusa állítólag nem kezelte időben a panaszokat. Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy a késedelem a panasz tárgyának összetettsége miatt indokolt volt. Az ombudsman ezért nem állapított meg hivatali visszásságot az EBB részéről.

Ez az ügy abból eredt, hogy az Európai Bizottság horvátországi képviselete nem válaszolt a Facebookon benyújtott információkérésre, és blokkolta a panaszost a Facebook-oldalán. A panaszos azt kérdezte, hogy a horvátországi képviselet vezetője volt-e a jugoszláv kommunista párt tagja.

Mivel a Bizottság feloldotta Facebook-oldalának zárolását és válaszolt, az ombudsman megállapítja, hogy a Bizottság rendezte az ügy e vonatkozásait. Az ombudsman megállapítja továbbá, hogy a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot azáltal, hogy nem hozta nyilvánosságra a kért információkat, mivel azok védett személyes adatoknak minősülnek.

Az ombudsman azonban javaslatot tesz a Bizottsággal a közösségi médiában kommunikáló polgároknak adandó válaszok szükségességének javítására. A Bizottságnak figyelembe kell vennie, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájában biztosított válaszhoz való jog és a helyes hivatali magatartás európai kódexében előírt megfelelő ügyintézés elve csak az arányosság elve alapján indokolt korlátozások mellett alkalmazandó a közösségi médián keresztül fogadott kommunikációra. A Bizottságnak ezt figyelembe kell vennie az információszolgáltatóknak szóló útmutató felülvizsgálatakor és minden egyéb vonatkozó munkája során.

Az ügy egy olyan bizottsági munkacsoport tagjait érintő állítólagos összeférhetetlenségre vonatkozott, amelynek feladata az elektromágneses mezők egészségre gyakorolt lehetséges hatásaival kapcsolatos tudomány felülvizsgálata volt. Az ombudsmanhoz benyújtott panasz azt állította, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg megfelelően, hogy a munkacsoportban részt vevő tudósok esetében fennáll-e összeférhetetlenség.

Az ombudsman érdeklődött a kérdés iránt. Meggyőződése, hogy a Bizottság megfelelően megvizsgálta az ügyet, és hogy a tudósoknak nincsenek ellentétes érdekeik. A Bizottság tehát nem követett el hivatali visszásságot. Az ombudsman azonban megállapította, hogy a Bizottság eljárásai javíthatók, és javaslatokat tett a javításra.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság nem válaszolt a panaszos levelére, amelyben a panaszos rámutatott Bienkowska biztos tűzfegyverekkel kapcsolatos állítólagos pontatlan nyilatkozatára. A Bizottság a vizsgálat során válaszolt, és elismerte a pontatlanságot. Az ombudsman lezárta a vizsgálatot, mivel a Bizottság lépéseket tett az ügy rendezésére. Az ombudsman azonban azt javasolta a Bizottságnak, hogy fontolja meg korrekció közzétételét a nyilvánosság pontos tájékoztatásának biztosítása érdekében.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Központi Bank (EKB) nem válaszolt megfelelően a panaszos arra vonatkozó információkérésére, hogy az EKB hatáskörrel rendelkezik-e a pénzügyi szabályozás és a fogyasztóvédelmi jogszabályok tagállami érvényesítésének biztosítására. Az ombudsman felkérte az EKB-t, hogy adjon részletes választ a panaszosnak a nemzeti központi bankokkal szembeni felügyeleti szerepéről, valamint az egységes felügyeleti mechanizmusnak a magánszervezetek felügyeletében betöltött szerepéről. Az EKB világos és átfogó választ adott. Az ombudsman ezért úgy határozott, hogy lezárja az ügyet.