A panaszos, egy franciaországi érdekképviselő aggodalmát fejezte ki az Európai Parlament által a helyiségeibe való belépés megkönnyítésére használt „akkreditációs” rendszerrel kapcsolatban. Különösen a folyamatot tartja zavarosnak, és kifogásolja, hogy egyes útmutató dokumentumok csak angol nyelven állnak rendelkezésre.

A vizsgálat keretében a Parlament kötelezettséget vállalt arra, hogy a szóban forgó dokumentációt francia és német nyelven rendelkezésre bocsátja, és kifejtette, hogyan segíti az akkreditációt kérelmezőket.

Az ombudsman üdvözölte ezt, és lezárta a vizsgálatot, arra a következtetésre jutva, hogy további vizsgálatok nem indokoltak.

Miután napvilágra került, hogy az Európai Bizottság (volt) főigazgatója Katarba utazott, és ehhez kapcsolódóan harmadik felek kárára vendéglátásban részesült, ami összeférhetetlenségi aggályokat vetett fel, az ombudsman először 2023 márciusában írt a Bizottságnak. A petíció benyújtója tájékoztatást kért e gyakorlat mértékéről, valamint arról, hogy a Bizottság hogyan ellenőrzi, hogy nem áll-e fenn összeférhetetlenség abban az esetben, ha harmadik felek fedezik a Bizottság alkalmazottainak költségeit.

Röviddel ezután a Bizottság aktualizálta a harmadik felek által a munkavállalási célú utazásokhoz nyújtott hozzájárulásokra vonatkozó szabályait. Az ombudsman akkor arra a következtetésre jutott, hogy ezek a szabályok – gondos alkalmazásuk esetén – megakadályoznák, hogy a munkavállalási célú utazásokhoz harmadik felek hozzájárulásai összeférhetetlenséghez vezessenek.

A Bizottság válasza azonban azt mutatta, hogy bár csak korlátozott számú példa volt a bizottsági alkalmazottak harmadik felek által fizetett munkahelyi utazásaira, ezek némelyike a Bizottság irányításának legmagasabb szintjén történt.

Mindezek alapján az ombudsman az aktualizált szabályok hatálybalépése előtt megindította ezt a hivatalból indított vizsgálatot az ilyen esetekből vett minta felülvizsgálata céljából. E vizsgálat célja annak meghatározása volt, hogy a Bizottság hogyan értékelte a harmadik felek által fizetett munkahelyi utazásokkal kapcsolatos potenciális összeférhetetlenségeket, és milyen lépéseket tett az azonosított összeférhetetlenségek kockázatának csökkentése érdekében.

A vizsgálat nem tárt fel olyan esetet, amely a fenti információk által érintett (volt) bizottsági főigazgató esetén kívül összeférhetetlenségi aggályokat vetett volna fel. A vizsgálat azonban rámutatott arra, hogy a kérdések szélesebb körűek voltak. Tekintettel arra, hogy az Európai Csalás Elleni Hivatal kivizsgálta az ügyet, és az Európai Ügyészség vizsgálatot indított, az ombudsman úgy ítélte meg, hogy az üggyel kapcsolatos további vizsgálatok nem indokoltak.  

Mindemellett a vizsgálat hiányosságokat tárt fel azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság hogyan hajtotta végre a munkavállalási célú utazásokra vonatkozó korábbi szabályait. Az ombudsman különösen azt állapította meg, hogy a Bizottság nem rögzítette, hogyan értékelte érdemben a harmadik felek által fizetett hozzájárulásokkal kapcsolatos összeférhetetlenség kockázatát. A Bizottság azt sem rögzítette, hogy mekkora volt a harmadik felek hozzájárulásainak értéke. Mivel ezek a hiányosságok továbbra is relevánsak abban, hogy a Bizottság hogyan alkalmazza az aktualizált szabályokat, az ombudsman e célból két javítási javaslatot tett.

Ez a vizsgálat arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság megfelel-e az Egészségügyi Világszervezet Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezményében (FCTC) meghatározott, a dohánylobbira vonatkozó rendelkezéseknek. Az ombudsman különösen azt értékelte, hogy a Bizottság hogyan biztosítja a dohányiparral való interakcióinak átláthatóságát.

Az ombudsman korábbi munkája megmutatta, hogy a Bizottság Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatósága (DG SANTE) és Adóügyi Főigazgatósága (DG TAXUD) hogyan teljesíti az e területre vonatkozó kötelezettségeket. E vizsgálat célja annak értékelése volt, hogy a Bizottság hogyan tesz eleget kötelezettségeinek valamennyi szervezeti egységben és a Bizottság személyzetének valamennyi tagját illetően.

A vizsgálat során az ombudsman megosztotta a Bizottsággal előzetes megállapításait. Jelezte, hogy hivatali visszásságnak minősül, ha a Bizottság nem alkalmaz következetes megközelítést valamennyi szervezeti egységében a dohányipar képviselőivel való kapcsolattartás átláthatóságára vonatkozó kötelezettségeinek teljesítése érdekében. Ez magában foglalta azt is, hogy nem őrizték meg és nem bocsátották rendelkezésre a dohányipari érdekképviselőkkel tartott találkozók jegyzőkönyveit, valamint azt, hogy nem biztosították valamennyi főigazgatóság rendszerszintű értékelését arra vonatkozóan, hogy szükség van-e esetleges találkozókra a dohányipar képviselőivel.

Válaszában a Bizottság megismételte a lobbitevékenység átláthatóságára vonatkozó szokásos megközelítését, és hivatkozott az Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóság és az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság által hozott további intézkedésekre, amelyek az ombudsman vizsgálata előtt is léteztek. Az ombudsman ezért fenntartotta azon megállapítását, hogy hivatali visszásságnak minősül, ha a Bizottság nem biztosít átfogó megközelítést valamennyi szervezeti egysége számára a dohányipar képviselőivel folytatott találkozók átláthatósága tekintetében.

A Bizottság azonban hozzátette, hogy megbízza vezetőségét, hogy végezze el a dohányiparnak való kitettség kockázatának értékelését. Az ombudsman üdvözölte ezt az elkötelezettséget annak jeleként, hogy a jövőben javulhatnak a dolgok. Az ombudsman 2024 elején levelet fog írni a Bizottságnak, amelyben ismerteti azokat a pontokat, amelyeket arra sürget, hogy az értékelés elvégzése során tájékoztassa a főigazgatókat, a szolgálatvezetőket és a kabinetvezetőket. Az ombudsman felkéri továbbá a Bizottságot, hogy 2024. június 30-ig tegyen jelentést az értékelés eredményéről és az annak alapján elért eredményekről.

Az ügy a Tony Blair Globális Kormányzás Intézet (TBI) képviselői és a magyar biztos kabinetjének két tagja közötti, 2024. június 19-i találkozóval kapcsolatos dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre vonatkozott. A panaszost különösen az érdekelte, hogy jelen van-e a találkozón egy konkrét TBI-képviselő, akit a panaszos korábban közhivatalt ellátó közszereplőnek tekintett.

A Bizottság részleges hozzáférést biztosított a panaszos számára a találkozóról készült jelentéshez, valamint a TBI-től a találkozó előtt kapott e-mailhez. A Bizottság kitakarta a TBI képviselőinek nevét. Úgy ítélte meg, hogy a panaszos által felhozott érvek nem támasztják alá e személyes adatok hozzáférhetővé tételének konkrét közérdekű szükségességét („szükségesség”). A szükségesség hiányától függetlenül a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a hozzáférhetővé tétel sértené az érintett személyek jogos érdekeit. Ami az azonosított személyre vonatkozó hozzáférési kérelmet illeti, a Bizottság azt válaszolta, hogy sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudja, hogy a szóban forgó személy részt vett-e a találkozón, mivel ez is személyes adatnak minősül.

Az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság észszerűen vélte úgy, hogy a panaszos nem terjesztett elő elegendő érvet annak alátámasztására, hogy a személyes adatokat meghatározott közérdekű célból továbbítani kell számára. Az ombudsman ezért lezárta a vizsgálatot, és megállapította, hogy további vizsgálatok nem indokoltak. Az ombudsman azonban megjegyezte, hogy a Bizottság konzultálhatott volna a TBI-vel a képviselőik nevének az ülésen való nyilvánosságra hozataláról azzal a céllal, hogy megszüntesse a nyilvános spekuláció minden alapját, és ennek megfelelő javaslatot tett.

Az ügy az Európai Bizottságnak az érdekképviselőkkel folytatott magas szintű találkozókkal kapcsolatos nyilvántartására vonatkozott. A dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti számos kérelemre adott bizottsági válaszok alapján a panaszos újságíró aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a Bizottság nem mindig dokumentálja, hogy a biztosok (és/vagy kabinetjeik tagjai) és a főigazgatók milyen megbeszéléseket folytatnak az ipar vagy a civil társadalom képviselőivel, amikor találkoznak. Konkrétabban, a panaszos úgy vélte, hogy a Bizottság nem vezetett nyilvántartást 15 találkozóról.

Az ombudsman felkérte a Bizottságot, hogy tegye meg észrevételeit a panasszal kapcsolatban. Válaszában a Bizottság kijelentette, hogy az érintett időszakban több mint 100 találkozóról nyújtott be dokumentációt a panaszosnak. A Bizottság azt is kifejtette, hogy valamennyi érintett találkozóról jegyzőkönyvet vagy hasonló jegyzőkönyvet vezet, két olyan találkozó kivételével, amelyekre valójában nem került sor. A panaszos nem válaszolt ezekre az információkra.

Az ombudsman ezért úgy ítélte meg, hogy további vizsgálatok nem indokoltak, és lezárta az ügyet.