Az ügy az Európai Bizottságnak a különböző uniós finanszírozású projektek keretében vissza nem térítendő támogatásként kifizetett összegek visszafizettetéséről szóló határozatára vonatkozott. A határozatot egy ellenőr által a Bizottság nevében végzett ellenőrzéseket követően hozták meg. A panaszos nem értett egyet az ellenőrzés megállapításaival. A panaszos többek között azt akarta, hogy az ellenőrzéseket a tagállam nemzeti könyvvizsgálói kamarája vizsgálja felül. A Bizottság ezt nem tartotta szükségesnek.

Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot.

Ez az ügy abból eredt, hogy az Európai Bizottság horvátországi képviselete nem válaszolt a Facebookon benyújtott információkérésre, és blokkolta a panaszost a Facebook-oldalán. A panaszos azt kérdezte, hogy a horvátországi képviselet vezetője volt-e a jugoszláv kommunista párt tagja.

Mivel a Bizottság feloldotta Facebook-oldalának zárolását és válaszolt, az ombudsman megállapítja, hogy a Bizottság rendezte az ügy e vonatkozásait. Az ombudsman megállapítja továbbá, hogy a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot azáltal, hogy nem hozta nyilvánosságra a kért információkat, mivel azok védett személyes adatoknak minősülnek.

Az ombudsman azonban javaslatot tesz a Bizottsággal a közösségi médiában kommunikáló polgároknak adandó válaszok szükségességének javítására. A Bizottságnak figyelembe kell vennie, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájában biztosított válaszhoz való jog és a helyes hivatali magatartás európai kódexében előírt megfelelő ügyintézés elve csak az arányosság elve alapján indokolt korlátozások mellett alkalmazandó a közösségi médián keresztül fogadott kommunikációra. A Bizottságnak ezt figyelembe kell vennie az információszolgáltatóknak szóló útmutató felülvizsgálatakor és minden egyéb vonatkozó munkája során.

Az ügy az EU albániai küldöttségénél betöltendő álláshelyre vonatkozó kiválasztási eljárásra vonatkozott. A panaszos elégedetlen volt azzal, hogy nem került be az előválogatott jelöltek listájára, mivel úgy vélte, hogy teljesíti az összes előírt kritériumot. Tájékoztatást kért a kérelméről és arról, hogy miért nem került be az előválogatott jelöltek listájára. A küldöttség nem válaszolt időben a kérésére.

Az ombudsman érdeklődött az ügyben. A vizsgálat során a küldöttség válaszolt a panaszra, és ezzel megoldotta a panasz ezen aspektusát. Ami a panaszos előválogatásának mellőzéséről szóló határozatot illeti, az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a küldöttség döntésének magyarázata észszerű, és a vizsgálatot hivatali visszásság hiányának megállapításával zárta le. Az ombudsman azt javasolta, hogy az Európai Külügyi Szolgálat adjon iránymutatást a küldöttségeknek a pályázók folyamatos tájékoztatásának szükségességéről, amennyiben a kiválasztási versenyvizsgák késedelmet szenvednek. Az ombudsman azt is javasolta, hogy az Európai Külügyi Szolgálat a helyi alkalmazottaknak szóló uniós küldöttségi útmutatóba foglaljon bele részletesebb követelményeket a kiválasztási bizottságok által összeállított listában/excel-táblázatban feltüntetendő információk típusára vonatkozóan.

Az ügy arra vonatkozott, hogy a Bizottság nem válaszolt a panaszos levelezésére egy tagállami szintű pénzügyi ellenőrzés keretében. Az ombudsman beavatkozását követően a Bizottság válaszolt. Közzétette a panaszos által kért dokumentumot, de kitakart néhány személyes adatot (természetes személyek neveit). Az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság helyesen indokolta a 45/2001/EK rendelet szerinti kitakarást.

Az ügy az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) ítélkezési gyakorlatra vonatkozó adatbázisa letölthető változatának beszerzésével kapcsolatos információkérés kezelésére vonatkozott. Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és felkérte az EUIPO-t, hogy fejtse ki alaposabban azokat az okokat, amelyek miatt nem tudott eleget tenni a kérésnek. Az EUIPO magyarázata pontos és észszerű volt. Így az ügyet azzal a megállapítással zárták le, hogy nem történt hivatali visszásság.

Az Európai Unió Tanácsának egyik korábbi gyakornoka kifogásolta, hogy az uniós intézmények által a gyakornokoknak fizetett juttatás nem megfelelő, mivel nem éri el a minimálbért, és így nem biztosít tisztességes életszínvonalat a gyakornokok számára.

Az ombudsman vizsgálatot indított az ügyben. Megállapította, hogy a Tanács kellően részletesen kifejtette, hogyan határozzák meg a gyakornoki juttatás összegét. Az ombudsman úgy ítélte meg, hogy az AD5.1 besorolási fokozatba tartozó tisztviselő illetménye 25%-ának megfelelő juttatás kifizetésére vonatkozó döntés észszerű volt. A Tanács ezt a határozatot saját belátása szerint, igazgatási szükségletei és a rendelkezésre álló költségvetés alapján hozta meg.

Az ombudsman megjegyezte, hogy a Tanács különbséget tesz a szakmai gyakorlatok és a foglalkoztatás között. Ezért a gyakornok juttatásban, nem pedig fizetésben részesül, mivel a gyakornok jogai és kötelezettségei nem hasonlíthatók össze az alkalmazott jogaival és kötelezettségeivel. Az ombudsman észszerűnek ítélte a Tanács magyarázatát.

Ezért azzal a megállapítással zárta le az ügyet, hogy a Tanács gyakorlata nem minősül hivatali visszásságnak.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Központi Bank (EKB) nem válaszolt megfelelően a panaszos arra vonatkozó információkérésére, hogy az EKB hatáskörrel rendelkezik-e a pénzügyi szabályozás és a fogyasztóvédelmi jogszabályok tagállami érvényesítésének biztosítására. Az ombudsman felkérte az EKB-t, hogy adjon részletes választ a panaszosnak a nemzeti központi bankokkal szembeni felügyeleti szerepéről, valamint az egységes felügyeleti mechanizmusnak a magánszervezetek felügyeletében betöltött szerepéről. Az EKB világos és átfogó választ adott. Az ombudsman ezért úgy határozott, hogy lezárja az ügyet.

Az ügy a GMO-k kockázatértékelésével kapcsolatos, uniós finanszírozású kutatási projektre (GRACE) vonatkozott. A panaszos, egy németországi székhelyű kutatóintézet, azt állította, hogy a GRACE projektben részt vevő számos tudós összeférhetetlenségi helyzetben van a biotechnológiai ágazattal való állítólagos kapcsolatai miatt. Azt állította, hogy az Európai Bizottság nem foglalkozott a panaszos ´s aggályaival a projekt eredményeinek tudományos megalapozottságával és a kapcsolódó tudományos publikáció függetlenségével kapcsolatban. A panaszos azt is állította, hogy a Bizottság nem biztosította a projekt objektivitását és függetlenségét, különösen a kiválasztásban részt vevő szakértők tekintetében a teljes átláthatóságot.

Az ombudsman érdeklődött az ügyben. Egyetért a Bizottsággal abban, hogy az nem avatkozhat be az általa finanszírozott tudományos tanulmányok tudományos értelmezésébe vagy közzétételi folyamatába. Az ombudsman arra a következtetésre jutott továbbá, hogy önmagában az a tény, hogy a projektben részt vevő tudósok és az ágazat között kapcsolat áll fenn, nem bizonyítja az összeférhetetlenséget. Az ombudsman rámutatott, hogy a Bizottság gyakran finanszíroz olyan projekteket, amelyeket vagy az ipar, vagy az iparral szoros kapcsolatban álló csoportok hajtanak végre. Mindazonáltal az ombudsman azt javasolta, hogy a Bizottság fontolja meg, hogy részletesebb és alaposabb magyarázatot küld a panaszosnak arról, hogy miért véli úgy, hogy az ipar és a GRACE tudósai közötti kapcsolatok nem teremtenek összeférhetetlenségi helyzetet.

Az ügy arra a panaszra vonatkozott, hogy az Európai Központi Bank – néhány központi bankhoz hasonlóan – nem tett közzé eredménytáblát arról, hogy az euróövezeti tagállamok megfelelnek-e az úgynevezett „konvergenciakritériumoknak”. Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy az EKB nem köteles ilyen áttekintést közzétenni, különös tekintettel arra, hogy a tagállamoknak most különböző kritériumoknak kell megfelelniük. Megállapította továbbá, hogy az EKB és az Európai Bizottság releváns és hozzáférhető statisztikai információkat tesz közzé a piacfelügyeletről. Ezért nem történt hivatali visszásság.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Parlament állítólag nem bocsátotta a panaszos rendelkezésére az értékelési táblázatot és a kiválasztási eljárás során kapott pontok konkrét okait.

Tekintettel arra, hogy a Közszolgálati Törvényszék egy közelmúltbeli ítéletében úgy határozott, hogy a vizsgabizottságoknak nem kell közölniük a pályázókkal a vizsgáik javított változatát, a válaszok hibás voltának okait vagy az írásbeli és szóbeli vizsgákhoz használt értékelési táblázatokat, az ombudsman vizsgálatot indított a panasz ügyében, hogy lehetővé tegye a Parlament számára, hogy észrevételeket tegyen a Közszolgálati Törvényszék felvételi eljárásra vonatkozó megállapításainak relevanciájával kapcsolatban.

A Parlament azzal érvelt, hogy a Közszolgálati Törvényszék ítélete alátámasztotta azokat az okokat, amelyek miatt megtagadta a panaszostól a kért információk megadását. Mindazonáltal megindokolta a panaszosnak, hogy bizonyos válaszokért miért kapott bizonyos számú pontot.

Az ombudsman megállapította, hogy a Parlament észszerűen járt el, és ezért a vizsgálatot hivatali visszásság megállapítása nélkül zárta le.

A British Air Line Pilots' Association által benyújtott panasz a kereskedelmi légitársaságokra vonatkozó repülési és szolgálati időkorlátokra, valamint pihenési követelményekre vonatkozó uniós szabályokra vonatkozik. Konkrétabban arra vonatkozik, hogy az EASA hogyan folytatta le e szabályok naprakésszé tételére irányuló folyamatát. A panaszos azt állította, hogy i. a tudományos tanácsadásnak jelentősebb szerepet kellett volna játszania a szabályalkotási folyamatban; ii. az EASA nem szolgáltatott bizonyítékot a szabályalkotó csoport tagjainak képesítéséről; és iii. az EASA nem kezelte megfelelően az összeférhetetlenséggel kapcsolatos kérdéseket.

Az ombudsman nem talált hivatali visszásságot az EASA részéről a tudományos tanácsadásnak a szabályalkotási folyamatban betöltött szerepét illetően. Ami azt a kérdést illeti, hogy az EASA hogyan kezeli a szabályalkotó csoportokon belüli esetleges összeférhetetlenségeket, az ombudsman megállapította, hogy megváltozott a saját személyzete esetében az ilyen összeférhetetlenségek enyhítésére vonatkozó politikája, és hogy ezt a felülvizsgált megközelítést most a szabályalkotó csoportok szakértőire is alkalmazzák. Ennek alapján az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy nem kell tovább vizsgálnia ezt a kérdést. Végezetül az EASA elfogadta az ombudsman arra vonatkozó ajánlását, hogy a panaszost anonimizált módon tájékoztassák a szabályalkotó csoport tagjairól. Az ombudsman ezért lezárta az ügyet, és arra ösztönözte az EASA-t, hogy proaktívabb megközelítést alkalmazzon a szabályalkotó csoport tagjainak képesítésére és szakértelmére vonatkozóan rendelkezésére álló információk közzététele tekintetében. Jelezte továbbá, hogy fontolóra veszi a külső szakértők által egyes uniós ügynökségek számára végzett munkával kapcsolatos kérdések vizsgálatát.

Az ügy arra vonatkozott, hogy a Bizottság megtagadta a nyilvánosság hozzáférését az Egyesült Királyság hírszerző szolgálatai által végzett internetes megfigyelésre vonatkozó dokumentumokhoz. Az ombudsman azt javasolta, hogy a Bizottság biztosítson hozzáférést egy konkrét dokumentumhoz (az Egyesült Királyság külügyminiszterének levele a Bizottság akkori alelnökéhez), és a többi kért dokumentum esetében vagy tegye közzé azokat, vagy megfelelően indokolja meg, hogy véleménye szerint miért kell megtagadni a közzétételt.

A Bizottság úgy határozott, hogy nyilvánosságra hozza az Egyesült Királyság külügyminiszterének levelét, és ezzel elfogadta az ombudsman ajánlásának első részét. Fenntartotta azonban azt az álláspontját, hogy nem teszi hozzáférhetővé a többi dokumentumot. Ezt az álláspontot azzal indokolta, hogy még vizsgálja azt a kérdést, hogy az Egyesült Királyság tömeges megfigyelési programjai sértik-e az uniós jogot, különösen az egyének adatvédelemhez való jogát illetően. A Bizottság azzal érvelt, hogy a vizsgálat végleges lezárásáig az érintett dokumentumok fennmaradó részének korai közzététele negatívan befolyásolná az Egyesült Királyság hatóságai és a Bizottság közötti párbeszédet. Általánosabban azzal érvelt, hogy a vizsgálat hatékony lefolytatásához és a megfelelő válaszlépések meghozatalához szükséges kapacitását meg kell védeni a külső nyomás kockázatától. Végül a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a közzétételhez nem fűződik nyomós közérdek.

Az ombudsman nincs meggyőződve arról, hogy a Bizottság megfelelően megindokolta a fennmaradó, nyilvánosságra nem hozott dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés megtagadására vonatkozó döntését. Mivel a Bizottság nem tette közzé ezeket a dokumentumokat, és nem indokolta meg megfelelően a nyilvános hozzáférés megtagadását, egyértelmű, hogy a Bizottság elutasította az ombudsman e dokumentumokkal kapcsolatos ajánlását. Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy úgy tűnik, hogy a Bizottság 2013 óta nem tett semmilyen intézkedést a vizsgálatával kapcsolatban. Az ombudsman ezért megállapítja, hogy a Bizottság intézkedései ebben az esetben hivatali visszásságnak, sőt, súlyos hivatali visszásságnak minősülnek, tekintettel arra, hogy az adott kérdés milyen fontos az uniós polgárok számára.