Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Unió Tanácsa megtagadta a teljes körű hozzáférést az Európai Ügyészség (EPPO) létrehozásáról és az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynökségéről (EUROJUST) szóló rendeletjavaslatokra vonatkozó jogi véleményekhez.

Az ombudsman vizsgálata során a Tanács beleegyezett abba, hogy a négy dokumentum közül kettőt hozzáférhetővé tegyen, de továbbra is megtagadta a fennmaradó két dokumentum teljes körű hozzáférhetővé tételét, noha részleges hozzáférést biztosítottak számára.

Az ombudsman elfogadja, hogy a jogi vélemények teljes körű közzétételének megtagadását az indokolta, hogy az aláásná a jogi tanácsadás és a bírósági eljárások védelmét. A petíció benyújtója ezért azzal zárja le az ügyet, hogy nem állapított meg hivatali visszásságot, de felkéri a Tanácsot, hogy a további időmúlás fényében vizsgálja felül az elutasítást.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) hogyan kezelte az uniós köztisztviselők kiválasztására irányuló versenyvizsga vizsgaközpontjában fennálló feltételekkel kapcsolatos panaszt. A panaszos egy számítógépet kapott a bejárati ajtó mellé, és azt állította, hogy a szobába belépő és onnan távozó emberek által okozott zavarok negatívan befolyásolták teljesítményét. Az arra irányuló kísérletei, hogy problémáival a vizsgaközpont személyzete foglalkozzon, sikertelenek voltak, és ezt követően panaszt tett az EPSO-nál. Mivel elégedetlen volt azzal, ahogyan az EPSO kezelte panaszát, az ombudsmanhoz fordult.

Az ombudsman érdeklődött az ügyben, és felkérte az EPSO-t, hogy alaposabban vizsgálja meg a panaszt. Az ombudsman vizsgálócsoportja találkozott az EPSO és a vizsgák lebonyolításáért felelős vállalkozó képviselőivel is, és meglátogatott egy vizsgaközpontot az EPSO székhelyén. Az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy ebben az ügyben a további vizsgálatok összességében nem indokoltak; azonban számos javítási javaslatot tett az EPSO-nak.

Az ügy az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (a továbbiakban: EASO) ideiglenes alkalmazottja próbaidejének értékelésére vonatkozott. A panaszos, akit próbaideje végén elbocsátottak, azzal érvelt, hogy értékelése során számos eljárási hiányosság állt fenn. Ezenkívül az EASO nem válaszolt az uniós személyzeti szabályzat alapján benyújtott panaszaira.

Az ombudsman érdeklődött az ügyben, és felkérte az EASO-t, hogy válaszoljon a panaszokra. Megállapította, hogy az EASO megtette a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy biztosítsa a panaszos próbaidejének pártatlan értékelését, és tiszteletben tartotta a panaszos meghallgatáshoz való jogát a további foglalkoztatásáról szóló végleges határozat meghozatala előtt. Az ombudsman így lezárta az ügyet.

Az ügy arra vonatkozott, hogy a Bizottság nem válaszolt a panaszosnak a támogatási javaslat benyújtásával kapcsolatos nehézségeire vonatkozó üzeneteire. Technikai problémák miatt a panaszos nem tudott a Bizottság PRIAMOS rendszerén keresztül pályázni. Ehelyett e-mailben nyújtotta be javaslatát, amelyre nem érkezett válasz.

Az ombudsman érdeklődött az ügyben, és felkérte a Bizottságot, hogy válaszoljon. Válaszában a Bizottság elnézést kért, amiért nem válaszolt korábban. Azt állította, hogy nem tudja elfogadni a panaszos e-mail-kérelmét, mivel a rendszer megfelelően működött, és a Bizottság nem tudta azonosítani a panaszos arra irányuló kísérleteit, hogy a PRIAMOS-on keresztül a határidő előtt elküldje a javaslatot.

Ez a stratégiai vizsgálat az uniós jogalkotási folyamat egyik fontos informális részének, nevezetesen a „háromoldalú egyeztetések” átláthatóságára vonatkozik.

Az EU két jogalkotó szerve, az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa az Európai Bizottság javaslata alapján jogszabályokat fogad el. E folyamat során mindkét társjogalkotó – a Bizottság támogatásával – gyakran úgynevezett háromoldalú egyeztetéseken tárgyal, amelyek a három érintett intézmény képviselői közötti informális találkozók. A háromoldalú egyeztetés során a Parlament és a Tanács eredeti álláspontjaik alapján megpróbál megállapodni egy közös szövegről, amelyről ezt követően a hivatalos jogalkotási eljárásnak megfelelően szavaznak. A háromoldalú egyeztetések nagyon hatékonynak bizonyultak az ilyen megállapodások elérésében, és a legtöbb jogszabályt most így fogadják el.

Az Európai Unió képviseleti demokrácia, ahol a polgároknak joguk van ahhoz, hogy képviselőiket felelősségre vonják a nevükben hozott politikai döntésekért. A polgároknak joguk van ahhoz is, hogy részt vegyenek az EU demokratikus folyamatában. A háromoldalú egyeztetések átláthatósága kulcsfontosságú szerepet játszik e jogok érvényesülésének biztosításában és az EU által hozott jogszabályok legitimálásában. Az Európai Unió Bírósága megállapította, hogy demokratikus jogaik hatékony gyakorlásának előfeltétele, hogy az uniós polgárok megismerhessék a jogalkotási intézkedések alapjául szolgáló megfontolásokat.

Bár az uniós jogalkotási folyamat általában véve meglehetősen átlátható, számos tagállammal összehasonlítva is, a folyamatnak ez a része aggályokat vetett fel a háromoldalú egyeztetési folyamat hatékonysága és átláthatósága közötti egyensúly tekintetében.

Mindezek alapján az európai ombudsman stratégiai vizsgálatot indított. Megvizsgálja, hogy mely információkat és dokumentumokat kell proaktívan a nyilvánosság rendelkezésére bocsátani, és mikor, hogy a polgárok élhessenek jogaikkal.

A háromoldalú egyeztetések átláthatósága az uniós jogalkotás legitimitásának alapvető eleme. A polgároknak képesnek kell lenniük arra, hogy ellenőrizzék képviselőik teljesítményét a jogalkotási folyamat e kulcsfontosságú szakaszában. A polgároknak a háromoldalú egyeztetések során megvitatott témákról is tájékoztatást kell kapniuk ahhoz, hogy hatékonyan részt vehessenek a jogalkotási folyamatban.

Az ombudsman üdvözli a háromoldalú egyeztetések átláthatóságának javítása terén eddig elért eredményeket, ugyanakkor azt javasolja, hogy a három intézmény tegye nyilvánosan hozzáférhetővé a következő dokumentumokat és információkat: a háromoldalú egyeztetések időpontjai, a három intézmény kezdeti álláspontjai, a háromoldalú egyeztetések általános napirendjei, „négyhasábos” dokumentumok, végleges kompromisszumos szövegek, nyilvánosságra hozott háromoldalú egyeztetési feljegyzések, az érintett politikai döntéshozók jegyzékei és lehetőség szerint a tárgyalások során benyújtott egyéb dokumentumok jegyzéke. Mindezeket egy könnyen használható és könnyen érthető közös adatbázisban kell elérhetővé tenni. Míg egyes dokumentumokat a háromoldalú tárgyalások ideje alatt hozzáférhetővé lehetne tenni, az intézmények közérdekből szükségesnek ítélhetik, hogy bizonyos típusú dokumentumokhoz csak a tárgyalások lezárását követően biztosítsanak proaktív nyilvános hozzáférést.

Az ügy a Bizottság vizuális arculati logójára vonatkozott, amelyet 2012 óta használnak brüsszeli sajtótermében. A panaszos véleménye szerint az angol és a francia nyelv kizárólagos használata a vizuális azonosító logóban nyelvi alapon történő megkülönböztetésnek minősül.

Az EU jelenlegi nyelvi rendszere magában foglalja az egyes polgárok azon jogát, hogy saját nyelvükön kommunikáljanak az uniós intézményekkel, valamint az ehhez kapcsolódó azon jogot, hogy az adott nyelven választ kapjanak. Az e nyelvi rendszerre irányadó elvek a kommunikáció egyéb formáira, például a kiadványokon és weboldalakon keresztül történő kommunikációra is vonatkoznak. Ilyen körülmények között a nyelvhasználatbeli különbségtételnek objektíven indokoltnak kell lennie. Ami a jelen ügy objektív igazolását illeti, az ombudsman egyetért azzal, hogy technikailag nem lehetséges az „Európai Bizottság” kifejezést 24 nyelven megjeleníteni a televízió képernyőjén, sem a beszélő alatt, sem mellette vagy mögötte.

Ami azt a kérdést illeti, hogy a Bizottság választhatott volna-e kettőnél több nyelvet, az ombudsman úgy véli, hogy észszerű volt, hogy a Bizottság csak két nyelvet választott. A használandó nyelvek számának megválasztása annak megítéléséhez vezet, hogy több mint két nyelv elfogadhatatlan módon zavarná-e a vizuális képet. Az a tény, hogy más nyelvkombinációk is észszerű választásnak minősülhetnek, nem jelenti azt, hogy az angol és a francia nyelv választása nem volt észszerű.

Az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság által választott politika objektíven indokolt volt. Ezért arra a következtetésre jutott, hogy az, hogy a Bizottság új vizuális arculati logót vezetett be brüsszeli sajtótermében, nem minősül hivatali visszásságnak.

Az ügy egy ikerintézményi projekt finanszírozására vonatkozott az Európa a polgárokért program keretében.

A jelentést egy ír nonprofit szervezet nyújtotta be az ombudsmannak, amely 25 éve folytat ikerintézményi projekteket egy francia partnerrel. A szervezet 2015-ben azért mulasztotta el a finanszírozás kérelmezésének határidejét, mert az EACEA módosította a program keretében történő finanszírozás kérelmezésének határidejét. Azt állította, hogy az EACEA e változtatások végrehajtása során helytelenül járt el.

Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és javaslatot tett az EACEA számára a megoldásra, valamint további javaslatokat tett a rendszer irányításának javítására. Ennek eredményeként az EACEA további pontosításokkal szolgált a panaszos számára a határidők módosításának okairól, és megállapodott abban, hogy az ikerintézményi projektet 2016-ban végre lehet hajtani.

Ennek fényében az ombudsman megállapítja, hogy az EACEA megfelelő lépéseket tett annak érdekében, hogy az ügyet a panaszos megelégedésére rendezze.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság hogyan kezelte az építészmérnöki tevékenységhez való jogot szabályozó ír jogra vonatkozó panaszt. A törvény előírta, hogy azoknak a személyeknek, akik nem szereztek hivatalos építészmérnöki képesítést, de Írországban az "építész" címet akarták használni, legalább 10 évig építészként kell dolgozniuk Írországban. A panaszos úgy vélte, hogy ez a követelmény hátrányosan megkülönböztette azokat a személyeket, akik Írországon kívül egyenértékű tapasztalatot szereztek. Amikor a Bizottság lezárta a jogsértési panaszt, megállapítva, hogy az ír törvény nem diszkriminatív, a panaszos felvette a kapcsolatot az ombudsmannal.

Az ombudsman felszólította a Bizottságot, hogy ismerje el, hogy az ír törvény diszkriminatív, és hogy az egyetlen ok, amiért nem vette tovább az ügyet, az volt, hogy úgy érezte, hogy ez aránytalan lenne.

A Bizottság nem fogadta el az ombudsman ajánlástervezetét. Az ombudsman ezért kritikai észrevétellel zárta le az ügyet.

A 2012 áprilisa óta elérhető európai polgári kezdeményezés lehetővé teszi, hogy egy legalább egymillió uniós polgárból álló csoport felkérje az Európai Bizottságot, hogy tegyen javaslatot új uniós jogszabályra. Számos panasz beérkezését követően az ombudsman úgy határozott, hogy megvizsgálja az európai polgári kezdeményezéssel kapcsolatos eljárás megfelelő működését, valamint a Bizottság ezzel kapcsolatos szerepét és felelősségét. Az ombudsman felkérte az európai polgári kezdeményezések szervezőit, a civil társadalmi szervezeteket és más érdekelt személyeket, hogy nyújtsanak be észrevételeket az európai polgári kezdeményezés működéséről. E válaszok alapján az ombudsman számos javaslatot tett a Bizottságnak az európai polgári kezdeményezés folyamata hatékonyságának növelésére.

A Bizottság válaszának kézhezvételét követően az ombudsman tizenegy iránymutatással zárja vizsgálatát a további javítás érdekében. Bár megjegyzi, hogy a Bizottság sokat tett annak érdekében, hogy az európai polgári kezdeményezést polgárbarát módon érvényesítse, az ombudsman úgy véli, hogy ennél többet is lehetne tenni. Mivel e javaslatok némelyike releváns az Európai Parlament számára, az ombudsman a Parlament elnökének is ír. Ily módon bízik abban, hogy javaslatai, amelyeket mind a vizsgálat során, mind e határozatban tett, hasznosnak bizonyulnak, mivel ezek az intézmények az EU Tanácsával együtt az év folyamán megkezdték az európai polgári kezdeményezésről szóló rendelet felülvizsgálatát.