A panasz előzményei

1. 2011. május 27-én és július 20-án egy olasz állampolgár (a továbbiakban: panaszos) számos panaszt nyújtott be az ombudsmanhoz az Európai Bizottság ellen, nevezetesen az 1214/2011/(IP)EIS, az 1215/2011/(IP)EIS, az 1216/2011/(IP)EIS és az 1217/2011/(IP)EIS panaszt. A kifogások arra vonatkoztak, hogy a Bizottság állítólag nem válaszolt a panaszos levelezésére. Az ombudsman úgy határozott, hogy vizsgálatot indít a panaszos panaszaival kapcsolatban, és utasította az ügyekért felelős jogi tisztviselőt, hogy keressen gyors megoldást azáltal, hogy lehetőséget biztosít a Bizottságnak a panaszos aggályainak kezelésére.

2. Ezt követően a Bizottság Főtitkársága 2011. július 26-án levelet küldött a panaszosnak, amelyben utalt arra, hogy a panaszos két év alatt 57 jogsértési panaszt küldött a Bizottság erre a célra létrehozott postafiókjába. Emellett 68 levelet vagy e-mailt vettek fel a Bizottság Főtitkárságának levelezési nyilvántartásába. Ezenkívül úgy tűnt, hogy számos nem regisztrált üzenet nem szerepel a fent említett számadatokban. A Bizottság szerint, ha sok polgár annyi panaszt és egyéb levelet nyújtana be, mint a panaszos, nem lenne abban a helyzetben, hogy megfelelően kezelje a panaszokat és egyéb leveleket. E tekintetben hozzátette, hogy a jogsértési panasz benyújtásához való jogukat gyakorló polgároknak ezt „arányos és észszerű módon” kell megtenniük. A Bizottság kijelentette továbbá, hogy a panaszos által benyújtott panaszok nagy száma csökkenti a szolgálatainak azon képességét, hogy időt szenteljenek a más uniós polgárok által benyújtott panaszoknak. Következésképpen a Bizottság fenntartotta magának a jogot, hogy megszakítsa a panaszossal folytatott levelezést, és felkérte a panaszost, hogy a jövőben ne írjon neki annak érdekében, hogy „a Bizottság szolgálatai válaszolhassanak a Bizottsághoz észszerű módon forduló polgárok leveleire és kéréseire”.

3. A panaszos a Bizottság fenti levelével elégedetlenül ismét az ombudsmanhoz fordult [1].

4. Az eljárásgazdaságosság érdekében az Ombudsman úgy döntött, hogy a panaszos panaszait e hivatalból indított vizsgálat keretében együttesen kezeli. Ezért lezárta a fent említett panaszokkal kapcsolatos külön kérdéseit.

A vizsgálat tárgya

5. Az ombudsman a következő állítást és állítást foglalta bele a vizsgálatába.

Állítás:

A Bizottság tévesen döntött úgy, hogy nem válaszol a panaszos jelenlegi és jövőbeli levelezésére.

Igénypont:

A Bizottságnak válaszolnia kell a panaszos e-mailjeire, és vissza kell vonnia a panaszossal folytatott levelezés megszakítására vonatkozó határozatát.

6. Nyitó levelében az ombudsman megjegyezte, hogy ez a vizsgálat az EUMSZ 20. cikkének (2) bekezdésében [2] és az Alapjogi Charta 41. cikkének (4) bekezdésében [3] meghatározott, az uniós intézményekhez való forduláshoz való jogra vonatkozik. Megjegyezte továbbá, hogy az Európai Bizottság helyes hivatali magatartásra vonatkozó szabályzatának (CGAB) [4] 4. pontja kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a levelezésre adott válaszokra vonatkozó általános szabályok nem alkalmazandók „az olyan levelezésre, amely észszerűen helytelennek tekinthető, például azért, mert ismétlődő, visszaélésszerű és/vagy értelmetlen ”. A helyes hivatali magatartás európai kódexe 14. cikkének (3) bekezdése hasonló rendelkezést tartalmaz.

7. Az ombudsman azt is megkérdezte a Bizottságtól, hogy véleményével összefüggésben tisztázhatja-e, hogy i. milyen mértékben tartja indokoltnak a panaszos jogsértési panaszait, és ii. hogy a panaszos levelezését „helytelennek” tartja-e, és ha igen, miért.

8. A hivatalból indított vizsgálatot megindító levelében az ombudsman arra is rámutatott, hogy a hivatalból indított vizsgálat célja a panaszos ügyével kapcsolatos konkrét pontokon kívül az ilyen ügyekre vonatkozó, általánosan hasznos iránymutatások meghatározása.

9. Végezetül az ombudsman elismerte, hogy a panaszos nagyon sok levelezés, kérelem és panasz forrása, és hogy a Bizottság szolgálatai mindeddig gondosan és szakszerűen foglalkoztak a panaszos levelezésével.

A vizsgálat

10. 2011. szeptember 19-én az ombudsman vizsgálatot indított, és felkérte a Bizottságot, hogy nyújtson be véleményt. 2011. november 23-án további dokumentumokat juttatott el a Bizottsághoz, amelyeket időközben megkapott a panaszostól. Az ombudsman arra kérte a Bizottságot, hogy ezeket a dokumentumokat is vegye figyelembe az üggyel kapcsolatos véleményében. A Bizottság 2012. március 22-én küldte meg véleményét az ombudsmannak. A véleményt továbbították a panaszosnak, aki 2012. május 10-én megküldte észrevételeit.

Az ombudsman elemzése és következtetései

Előzetes megjegyzések

11. Tekintettel a saját kezdeményezésű vizsgálatában szereplő állítás és követelés közötti szoros kapcsolatra, az ombudsman azokkal közösen fog foglalkozni.

A. Az az állítás, hogy a Bizottság tévesen döntött úgy, hogy nem válaszol a panaszos jelenlegi és jövőbeli levelezésére és kapcsolódó állítására

Az ombudsman elé terjesztett érvek

12. Az ombudsman hivatalból indított vizsgálatához vezető panaszaiban a panaszos azt állította, hogy a Bizottság tévesen döntött úgy, hogy nem válaszol jelenlegi és jövőbeli levelezésére. Kérte, hogy a Bizottság válaszoljon e-mailjeire, és vonja vissza a vele folytatott levelezés megszakítására vonatkozó határozatát.

13. Véleményében a Bizottság a következő megállapításokat tette.

14. Az alkalmazandó rendelkezéseket illetően a Bizottság először is emlékeztetett arra a kötelezettségvállalására, hogy betartja a CGAB rendelkezéseit, és megjegyezte, hogy nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a levelezésre és a panaszokra az említett kódexben meghatározott határidőkön belül válaszoljon. A Bizottság továbbá kijelentette, hogy nagy jelentőséget tulajdonít a panaszosok számára a 2002. évi közleményében [5] meghatározott garanciák tiszteletben tartásának is. E tekintetben rámutatott a Bizottságnak az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 28. éves jelentésére [6], amely különös hangsúlyt fektet az ügyek hatékony kezelésére, valamint a 2009 szeptemberében bevezetett új rendszerről szóló jelentésekre, amely kifejezetten a polgárok által az uniós jog valamely tagállam általi alkalmazásával kapcsolatban benyújtott panaszok és megkeresések nyilvántartására és kezelésére szolgál (ez az úgynevezett CHAP-rendszer).

15. Ami a panaszos levelezésének és panaszainak Bizottság általi kezelését, valamint azon döntését illeti, hogy nem válaszol azokra, a Bizottság a következő észrevételeket tette:

Az 1214/2011/(IP)EIS panasszal kapcsolatban kijelentette, hogy az ombudsman vizsgálatát követően szolgálatai teljes körű választ adtak, és ezt követően tájékoztatták a panaszost az ügy lezárásáról. A Bizottság sajnálatát fejezte ki továbbá amiatt, hogy nem küldött átvételi elismervényt, és hogy egy éven belül nem válaszolt. Megállapította azonban, hogy időközben a panaszos teljes körű választ kapott.

Az 1215/2011/(IP)EIS panasszal kapcsolatban a Bizottság megjegyezte, hogy megfelelően visszaigazolta a panaszos e-mailjének kézhezvételét, és sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy egy éven belül nem válaszolt a panaszosnak. Hozzátette, hogy azóta a panaszos teljes körű választ kapott.

Az 1216/2011/(IP)EIS panasszal kapcsolatban elismerte, hogy nem válaszolt időben a panaszos nyomonkövetési e-mailjeire. Ugyanakkor jelezte, hogy az eredeti levelezésre teljes körű választ adott. Időközben megküldtük a végleges választ.

Az 1217/2011/(IP)EIS panasszal kapcsolatban a Bizottság kijelentette, hogy megfelelően válaszolt a panaszosnak, és fenntartja magának a jogot az ismétlődő levelezés felfüggesztésére.

-Az 1527/2011/EIS sz. panasszal kapcsolatban a Bizottság kijelentette, hogy „a panaszosnak küldött 2011. július 26-i levele hivatkozott az SG-nek júniusban és júliusban különböző témákban küldött hat e-mailjére, és megjegyezte, hogy az elmúlt két évben legalább 125, az SG számára látható küldeményt [7] nyújtott be a rendelkezésére álló adatbázisokban (hozzátéve, hogy a más szolgálatoknak címzett és az SG számára akkor nem látható egyéb küldemények növelnék ezt a számot). A levél arra is emlékeztetett, hogy a Bizottság szolgálatai már legalább öt témában felfüggesztették a panaszossal folytatott levelezést. Ilyen körülmények között, és hangsúlyozva a polgárok által a Bizottsághoz benyújtott panaszok hasznosságát az európai jog tagállamok általi alkalmazásának vizsgálata során, a Bizottság 2011. július 26-i levelében felkérte a panaszost, hogy hagyjon fel a Bizottsághoz intézett levelezéssel annak érdekében, hogy a szolgálatok megfelelően kezelhessék más polgárok levelezését, és kijelentette, hogy a jövőben esetlegesen visszaélésszerű levelezésre nem kap választ. A panaszos 2011. július 27-én válaszolt, elutasítva a Bizottság javaslatait, és e választ, valamint az ombudsman 2011. szeptember 19-i levelét követően a Bizottság nyilvántartásba vette mind a hat 2011. júniusi és júliusi e-mailt, amelyekre a 2011. július 26-i levél hivatkozott, és válaszolt, további információkat kérve. A három e-mailre vonatkozó további információk kézhezvételét követően a Bizottság azokat nyilvántartásba vette a CHAP-ban (a 2011. június 17-i e-mailt CHAP(2011)2964-ként, a 2011. július 11-i e-mailt CHAP(2011)2970-ként és a 2011. július 17-i e-mailt CHAP(2011)2966-ként), és azokat válaszadás céljából az illetékes szolgálatokhoz rendelte. Úgy tűnik, hogy a panaszos a 2011. június 22-i, 2011. június 23-i és 2011. június 26-i három e-mailjével kapcsolatban nem válaszolt a Bizottság kérésére. Azóta minden új panaszát továbbra is nyilvántartásba vették a CHAP-ban. Végezetül a Bizottság hangsúlyozta, hogy bár 2011. július 26-i levelében felkérte a panaszost, hogy ne írjon neki, továbbra is a szokásos módon kezelte a panaszos korábbi és későbbi levelezését.

Ami azokat a további dokumentumokat illeti, amelyeket az ombudsman a vizsgálata során továbbított a Bizottságnak, a Bizottság részletes tájékoztatást nyújtott arról, hogy hogyan kezelte vagy kezeli azokat. Sajnálatát fejezte ki bizonyos levelezéssel kapcsolatos késedelmek miatt, például amiatt, hogy egy éven belül döntés született arról, hogy hogyan járjanak el a jogsértési panasszal kapcsolatban, és esetenként amiatt, hogy nem igazolták vissza a panaszos által benyújtott egyes jogsértési panaszok kézhezvételét. Biztosította az ombudsmant arról, hogy szolgálatai jelentős figyelmet fordítanak a panaszos jogsértési panaszaira, és elnézést kértek a fent említett incidensekért.

16. Ezzel összefüggésben a Bizottság általános leírást adott a panaszos panaszairól is, amelyek tárgya, terjedelme és szerkezete miatt kihívást jelentenek a szolgálatai számára. E tekintetben megállapította, hogy a panaszos e-mailjeinek tartalma, hossza és elrendezése jelentős eltéréseket mutat. Ritkán adnak részletes tájékoztatást a nemzeti (központi, regionális vagy helyi) közigazgatási hatóságokhoz, illetve a nemzeti vagy regionális ombudsmanhoz intézett megközelítésekről, és nem részletezik a nemzeti bíróságokhoz vagy más eljárásokhoz való folyamodást. Gyakran nagyon rövidek, ami megnehezíti levelezésének panaszként való besorolását. A panaszos rendszeresen továbbít dokumentumokat vagy internetes blogokra vagy cikkekre mutató linkeket, illetve televíziós műsorokra való hivatkozásokat, felkérve a Bizottságot az anyagok elolvasására vagy megtekintésére, anélkül, hogy ismertetné azt a helyzetet, amely az uniós jog megsértését jelentheti. A Bizottság hozzátette, hogy a panaszos a nyomonkövetési levelezését az illetékes szolgálatok helyett a Bizottság Főtitkárságához intézi. A panaszos levelezése szokatlan, mivel számos témát érint, és több évig is elhúzódhat. Míg a legtöbb panaszügy egy panaszból áll, amelyet egy visszaigazolás, egy válasz és egy lezáró levél követ, a panaszos számos ügye hosszú és bonyolult e-mail-váltássá válik. A panaszos arra is törekszik, hogy újra megnyissa a korábban lezárt panaszügyeket. A Bizottság azonban hangsúlyozta, hogy a panaszos levelezésével kapcsolatos észrevételei nem minősülnek kritikának, csupán annak kifejtésére szorítkoznak, hogy miért lehet nehéz kezelni azokat.

17. Az ombudsman azon kérésére válaszul, hogy i. tisztázza, hogy a panaszos jogsértési panaszai milyen mértékben indokoltak, és ii. hogy a panaszos levelezését helytelennek tartja-e, a Bizottság megjegyezte, hogy nehéz egyértelmű választ adni.

18. Ami az i. pontot illeti, a Bizottság adatbázisai azt mutatják, hogy a panaszos hét levelezését panaszként vették nyilvántartásba a Bizottság hivatalos jogsértési adatbázisában a 2008–2009 közötti időszakban. Hozzátette, hogy ez összhangban van a CHAP 2009. szeptemberi bevezetése előtt alkalmazandó eljárással. Az egyik panasz folyamatban van, míg hatot lezártak. A panaszosnak csak egy panasza vezetett egy tagállamnak címzett felszólító levélhez. A Bizottság azonban hozzátette, hogy nem lehet pontosan megmondani, hogy a panaszos nagyon sok panasza közül hány indokolt vagy indokolatlan, mivel előfordulhat, hogy néhányat anélkül kezeltek, hogy felszólító levelet kellett volna küldeniük.

19. Ami a ii. pontot illeti, amint arra a panaszost 2011. július 26-i levelében emlékeztette, a Bizottság számos korábbi alkalommal már felfüggesztette a vele folytatott levelezést különböző témákban, azzal az indokkal, hogy e-mailjei ismétlődő jellegűek. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a 2011. július 26-i levelében említett levelezés „nem megfelelő” abban az értelemben, hogy a felfüggesztést a CGAB rendelkezései alapján ismétlődőnek tekinti. Hozzátette azonban, hogy a panaszos levelezését általánosságban nem tekinti a CGAB rendelkezései értelmében „helytelennek”.

20. Ami az olyan esetekre vonatkozó, általánosan hasznos iránymutatások meghatározását illeti, amelyekben megszünteti a panaszossal folytatott levelezést, a Bizottság megjegyezte, hogy az alkalmazandó rendelkezések (a fenti 14. pontban említettek szerint) már elegendő iránymutatást nyújtanak személyzete számára. E tekintetben kifejtette, hogy szolgálatai vállalják a felelősséget azért a döntésért, hogy egy adott tárgyban felfüggesztik a polgárokkal folytatott levelezést. Nem könnyű ilyen döntést hozni. A Bizottság hozzátette, hogy nem adott ki további iránymutatást a „nem megfelelő” kifejezés értelmezésével kapcsolatban a CGAB-ban.

21. Végül a Bizottság elnézést kért a panaszos bizonyos levelezésének és panaszainak kezelésével kapcsolatos mulasztásokért és mulasztásokért, és hozzátette, hogy ennek elmulasztása a panaszos teljes levelezésének csak nagyon kis hányadát érinti.

22. Észrevételeiben a panaszos hangsúlyozta, hogy már minden észrevételét megtette, és azt kérte az ombudsmantól, hogy mielőbb zárja le vizsgálatát annak érdekében, hogy ne veszítsen több időt.

Az ombudsman értékelése

23. Az ombudsman először is megjegyzi, hogy 2002. évi közleményében a Bizottság elismerte, hogy a polgárok panaszai létfontosságú szerepet játszanak az uniós jog megsértésének felderítésében. Mindaddig, amíg a polgárok felveszik a kapcsolatot a Bizottsággal, és megállapítják az uniós jog állítólagos megsértését, a Bizottságnak gondosan kezelnie kell a kapott információkat. Ennek elmulasztása sértené a polgároknak az EUMSZ 20. cikkének (2) bekezdésében és az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkének (1) bekezdésében rögzített azon jogát is, hogy az uniós intézményekhez forduljanak.

24. Az ombudsman vizsgálatában szereplő állítás a panaszos "jelenlegi és jövőbeli levelezésének" Bizottság általi kezelésére vonatkozik. E tekintetben a panaszos „jelenlegi levelezése” a panaszos 1214/2011/(IP)EIS, 1215/2011/(IP)EIS, 1216/2011/(IP)EIS, 1217/2011/(IP)EIS és 1527/2011/EIS panaszaival kapcsolatos levelezésre utal. Kiterjed továbbá azokra a levélváltásokra, amelyeket a panaszos nyújtott be az ombudsmanhoz, és amelyeket az ombudsman e vizsgálat keretében továbbított a Bizottságnak. A panaszos jelenlegi levelezésére való hivatkozás azonban nem foglalja magában azt a levelezést, amelyet a panaszos a múltban más alkalmakkor küldött a Bizottságnak.

25. Annak értékeléséhez, hogy a panaszos állítása megalapozott-e, az ombudsmannak elemeznie kell, hogy a Bizottság hogyan kezelte a vonatkozó levelezést. Az ombudsmannak különösen azokat az eseteket kell megvizsgálnia, amikor a Bizottság megszüntette a panaszossal folytatott levelezést, és meg kell vizsgálnia, hogy a Bizottság álláspontja e tekintetben észszerű volt-e és összhangban állt-e a CGAB-bal.

26. Az ombudsman megjegyzi, hogy a jelen állítás tárgyát képező levelezést illetően a Bizottság 2011. július 26-án levélben tájékoztatta a panaszost a levelezés esetleges jövőbeli felfüggesztéséről. Bár igaz, hogy a Bizottság korábbi alkalmakkor megszakította a levelezést a panaszossal, ezekre a jelen vizsgálat nem terjed ki. Ebből következően az ombudsmannak csupán értékelnie kell a Bizottság 2011. július 26-i levelének következményeit.

27. A Bizottság 2011. július 26-i levelével kapcsolatban az ombudsman tudomásul veszi a Bizottság azon nyilatkozatát, hogy bár az említett levélben felkérte a panaszost, hogy hagyjon fel a vele folytatott levelezéssel, és fenntartotta magának a jogot, hogy felhagyjon a vele folytatott levelezéssel, továbbra is a szokásos módon kezelte a panaszos levelezését. A Bizottság továbbá rámutatott arra, hogy a panaszos által küldött e-mailek közül csak néhányat tekintett „helytelennek”, és ezért nem állt szándékában megszüntetni a panaszos valamennyi levelére való válaszadást. A panaszos ezt észrevételeiben nem vitatta. Ezért az ombudsman megállapítja, hogy annak ellenére, hogy 2011. július 26-i levelében a Bizottság felkérte a panaszost, hogy hagyjon fel a vele folytatott levelezéssel, és fenntartotta magának a jogot, hogy felhagyjon a vele folytatott levelezéssel, valójában továbbra is foglalkozott a panaszos levelezésével.

28. Az ombudsman azt is megjegyzi, hogy a Bizottság sajnálattal vett tudomásul bizonyos hiányosságokat és mulasztásokat, amelyek a panaszos egyes levelezéseinek és panaszainak kezelése során merültek fel, és elnézést kért a panaszainak helytelen kezelése miatt. Ezenkívül az ombudsman nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy a Bizottság átfogó és részletes áttekintést nyújtott számára a panaszos terjedelmes levelezésének kezelésére irányuló erőfeszítéseiről. Ez az áttekintés megerősíti az ombudsmannak az eljárást megindító levelében kifejtett előzetes álláspontját, nevezetesen azt, hogy a Bizottság összességében alaposan megvizsgálta a panaszos levelezését és panaszait. Ebben az összefüggésben az ombudsman üdvözli és üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy az alkalmazandó rendelkezésekkel összhangban gondosan kezeli a levelezéssel és a jogsértéssel kapcsolatos panaszokat. Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy a Bizottság elnézést kért az ezzel összefüggésben esetlegesen felmerült hiányosságokért.

29. Végül, ami az általánosan hasznos iránymutatások meghatározását illeti, az ombudsman egyetért a Bizottság azon véleményével, hogy az alkalmazandó szabályok megfelelő szintű iránymutatást nyújtanak a Bizottság személyzete számára. Mindazonáltal, figyelembe véve a fenti 23. pontban említett jogok jelentőségét is, hasznosnak tartja kiemelni, hogy minden olyan határozatnak, amely arra a következtetésre jut, hogy a polgár által küldött levelezés helytelen, például azért, mert ismétlődő, visszaélésszerű és/vagy értelmetlen, a polgár levelezésének egyedi és érdemi értékelésén kell alapulnia.

30. A fentiekre tekintettel az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy a vizsgált állítással és állítással kapcsolatban nem indokolt további vizsgálatokat folytatni a Bizottság tevékenységeivel kapcsolatban.

B. Következtetés

E panasz kivizsgálása alapján az ombudsman a következő következtetéssel zárja le a panaszt:

A Bizottság által a vizsgált állítással és állítással kapcsolatban végzett további vizsgálatok nem indokoltak.

A panaszost és a Bizottságot tájékoztatják erről a döntésről.

P. Nikiforos Diamandouros

Kelt Strasbourgban, 2013. július 29-én.

[1] A panaszos panaszát 1527/2011/EIS hivatkozási számon vették nyilvántartásba, és az a Bizottság azon állítólagos döntésére vonatkozott, hogy nem válaszol a panaszos jelenlegi és jövőbeli levelezésére.

[2] Az EUMSZ 20. cikke (2) bekezdése első albekezdésének d) pontja szerint „minden uniós polgárnak joga van ahhoz, hogy a Szerződés bármely nyelvén az Unió intézményeihez és tanácsadó szerveihez forduljon, és ugyanazon a nyelven kapjon választ”. Ugyanezen cikk második albekezdése szerint „[e] jogokat a Szerződésekben és az azok alapján elfogadott intézkedésekben meghatározott feltételekkel és korlátozásokkal kell gyakorolni”.

[3] A Charta 41. cikkének (1) bekezdése az EUMSZ 20. cikk (2) bekezdésének d) pontjához nagyon hasonló rendelkezést tartalmaz.

[4] A nyilvánossággal fenntartott kapcsolatokra vonatkozó helyes hivatali magatartásról szóló európai bizottsági kódex (HL 2000. L 267., 63. o.).

[5] Közlemény az Európai Parlamentnek és az európai ombudsmannak a közösségi jog megsértése miatt a panaszossal fenntartott kapcsolatokról” (COM(2002) 141 végleges, HL 2002. C 244., 5. o.). Az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság időközben 2012-ben frissítette közleményét (A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek az uniós jog alkalmazása tekintetében a panaszossal fenntartott kapcsolatok kezelésének naprakésszé tételéről [COM(2012) 154 final]).

[6] A Bizottság jelentése, 28. éves jelentés az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről (2010) (Brüsszel, 2011.9.29., COM(2011) 588 végleges)

[7] A "SG" a Főtitkárságot jelenti.