Az ügy az Európai Bizottság azon döntésére vonatkozott, hogy egyes, a romák elleni rasszizmus elleni küzdelmet célzó, uniós finanszírozású projektben részt vevő nem kormányzati szervezet által igényelt költségeket nem támogathatónak minősít. A panaszos azzal érvelt, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg megfelelően a bizonyítékokat, mielőtt megállapította volna, hogy a költségek nem támogathatók.

Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot.

Az Ombudsmanok Európai Hálózatának 2017. június 19–20-án tartott konferenciáján a migrációs munkacsoportban részt vevő egyes ombudsmanok aggodalmukat fejezték ki a családegyesítési irányelv (a továbbiakban: az irányelv)[1] 12. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdésében foglalt egyedi eltérés gyakorlati alkalmazásával kapcsolatban.

A tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák a családegyesítési jog gyakorlására megállapított követelményektől [2] való eltérést [3], ha a családegyesítési kérelmet a menekültstátusz megadását követő három hónap [4] lejárta után nyújtják be.

A munkacsoport megbeszélését követően a belga szövetségi ombudsman szolgálatai 2017. október 18-i e-mailjükben tisztázták, hogy a belga jog túllépi az irányelvben előírt legalább három hónapos időszakot [5], és 12 hónapos határidőt alkalmaz az eltérés alkalmazhatóságára.

A belga szövetségi ombudsman azonban a beérkezett panaszok alapján megállapította, hogy a Belgiumban tartózkodó menekültek családtagjai gyakorlati nehézségekkel szembesülhetnek, amelyek megakadályozzák őket abban, hogy a menekült jogállásnak a családegyesítő részére történő megadását követő 12 hónapon belül benyújtsák kérelmüket. Ezeket a nehézségeket először 2015-ben kezelték ^[6]. Ennek eredményeként a menekültek családtagjai közvetlenül is benyújthatják kérelmüket, ha benyújtják személyazonosságuk igazolását, kitöltik a vízumkérdőívet, és végül megfizetik a vízumdíjat (az aktájukat utólag is ki lehet tölteni).

A belga szövetségi ombudsman szerint azonban a konzuli képviseletek még mindig szembesültek bizonyos nehézségekkel, például a következők miatt:

(1) a konzuli képviseletek honlapjukon vagy a menekülteknek szóló igazoló dokumentumokban nem mindig tüntetik fel a vonatkozó információkat.

(2) nem mindig tájékoztatják aktívan a menekültek konzuli képviseletekkel kapcsolatba lépő családtagjait arról, hogy közvetlenül is benyújthatják kérelmüket.

(3) A vízumkérelmezők néha hosszú késéssel kapnak időpontot a nagykövetségen (az adminisztratív kapacitás hiánya miatt, ami súlyos szervezeti korlátokat eredményez).

(4) A kedvező szabályok érvényesítése attól függ, hogy a nagykövetség tisztában van-e ezekkel a szabályokkal és szervezeti korlátokkal.

(5) nehéz orvosolni azokat a helyzeteket, amikor a határidő lejárta a nagykövetség intézkedéseinek (vagy tétlenségének) tudható be, mivel a Külügyminisztérium és a Bevándorlási Hivatal egymásnak ellentmondó álláspontokat képvisel az ügyben.

E problémák kezelése érdekében a belga szövetségi ombudsman az irányelv lehetséges kedvezőbb értelmezéséről kívánta megkérdezni a Bizottságot.

Lekérdezés

Az európai ombudsman által a Bizottsághoz intézett megkeresésben azt kérdezték az intézménytől, hogy meg tudja-e erősíteni, hogy a (2003/86/EK irányelv 12. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdésében előirányzott) három hónapos határidőnek a tagállamok számára az irányelv alkalmazására vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2014. évi bizottsági közleményben [7] [8] adott (kedvező) értelmezése továbbra is fennáll, tekintettel a menekültügyi válság 2014 óta bekövetkezett súlyosbodására és a menedékkérők viszonylag kis arányára, akik a jelek szerint eddig menekültstátuszt kaptak a tagállamoktól.

A Bizottság válasza

2017. december 20-án a Bizottság válaszolt a kérdésre.

A Bizottság megerősítette, hogy az irányelv alkalmazására vonatkozó iránymutatásról szóló 2014. évi közleményében tett nyilatkozat továbbra is alkalmazandó. Részletesen hivatkozott a közlemény 6.1.3. szakaszára.

A Bizottság hozzátette, hogy 2015. májusi „európai migrációs stratégiájában”[9] hangsúlyozta, hogy a migrációs válság során bekövetkezett emberi tragédiákra válaszul a tagállamoknak az áttelepítéssel párhuzamosan a védelemre szoruló személyek rendelkezésére álló egyéb jogszerű lehetőségeket is igénybe kell venniük. Ezek közé tartoznak a „magán/nem kormányzati szponzorálások és humanitárius engedélyek, valamint a családegyesítési záradékok”. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a fent említett nyilatkozat bizonyítja, hogy a Bizottságnak a menekültek családegyesítésével kapcsolatos álláspontja a menekültügyi válság súlyosbodása következtében nem változott.

Végezetül a Bizottság hivatkozott az EMH (Európai Migrációs Hálózat) egy közelmúltbeli tanulmányáról szóló jelentésre, amely áttekintést nyújt a különböző tagállamokban fennálló helyzetről a menekültek egyszerűsített családegyesítése iránti kérelmek benyújtásának időkeretét illetően [10]. 

A Bizottság válaszát 2018. január 9-én megküldték a belga szövetségi ombudsmannak.

Visszajelzés

A belga szövetségi ombudsman nem tett észrevételt a Bizottság válaszára.

Záró eljárás

Tekintettel a válasz tartalmára (azaz arra, hogy a Bizottság megerősítette a 2014. évi közleményében tett nyilatkozatát), valamint arra, hogy a belga szövetségi ombudsman nem nyújtott be észrevételeket, arra a következtetésre jutottak, hogy a megkeresésben felvetett kérdést megfelelően kezelték.

[1] A Tanács 2003/86/EK irányelve (2003. szeptember 22.) a családegyesítési jogról (HL L 251., 2003.10.3., 12. o.).

[2] E követelmények a következők: i. megfelelő szállás a család számára, ii. betegségbiztosítás és iii. elegendő stabil és rendszeres forrás.

[3] A 12. cikk (1) bekezdése első albekezdésének vonatkozó része a következőképpen szól: „A 7. cikktől eltérve a tagállamok nem írhatják elő a menekült és/vagy családtagja(i) számára, hogy a 4. cikk (1) bekezdésében említett családtagokra vonatkozó kérelmek tekintetében bizonyítékot nyújtsanak be arra vonatkozóan, hogy a menekült megfelel a 7. cikkben meghatározott követelményeknek.”

[4] A 12. cikk (1) bekezdése harmadik albekezdésének vonatkozó része a következőképpen szól: „A tagállamok megkövetelhetik a menekülttől, hogy teljesítse a 7. cikk (1) bekezdésében említett feltételeket, ha a családegyesítési kérelmet nem nyújtják be a menekültstátusz megadását követő három hónapon belül” (utólagos kiemelés).

[5] A külföldiek beutazásáról, tartózkodásáról, letelepedéséről és kiutasításáról szóló, 1980. december 15-i törvény (Belgium) 10. cikke (2) bekezdésének ötödik francia bekezdése.

[6] A belga ombudsman a Külügyminisztérium és a Bevándorlási Hivatal által 2015-ben kezelt alábbi gyakorlati következetlenségeket sorolta fel: (1) A belga nagykövetségek megkövetelik a kérelmezőktől, hogy a családegyesítés kérelmezése előtt minden dokumentumukat legalizálják, ami időigényes. (2) A belga ombudsman megállapította, hogy a családtagok komoly nehézségekbe ütköztek a nagykövetség által a kérelem nyilvántartásba vételéhez szükséges valamennyi további dokumentum beszerzése során.

[7] A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a családegyesítési jogról szóló 2003/86/EK irányelv alkalmazásához nyújtott iránymutatásról, COM(2014) 210 final.

[8] COM(2014) 210, 6.1.3. pont: „A 12. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy megköveteljék a menekülttől, hogy teljesítse a 7. cikk (1) bekezdésében foglalt feltételeket, ha a családegyesítési kérelmet nem nyújtják be a menekült jogállás megadását követő három hónapon belül. A menekültek gyakran szembesülnek gyakorlati nehézségekkel ezen időkereten belül, és ezek gyakorlati akadályt jelenthetnek a családegyesítés előtt. A Bizottság ezért úgy véli, hogy az a tény, hogy a legtöbb tagállam nem alkalmazza ezt a korlátozást, a legmegfelelőbb megoldás.

Mindazonáltal, ha a tagállamok e rendelkezés alkalmazása mellett döntenek, a Bizottság úgy véli, hogy az egyéni kérelem elbírálásakor az egyik tényezőként figyelembe kell venniük azokat az objektív gyakorlati akadályokat, amelyekkel a kérelmezőnek szembe kell néznie. Továbbá, bár a tagállamok a 11. cikkel és az 5. cikk (1) bekezdésével összhangban szabadon dönthetnek arról, hogy a kérelmet a családegyesítőnek vagy a családtagnak kell-e benyújtania, a menekültek és családtagjaik sajátos helyzete ezt különösen megnehezítheti vagy lehetetlenné teheti.

A Bizottság ezért úgy véli, hogy a tagállamoknak – különösen a határidő alkalmazásakor – lehetővé kell tenniük, hogy a családegyesítő a családegyesítési jog tényleges érvényesülésének biztosítása érdekében benyújthassa kérelmét a tagállam területén. Végezetül, ha egy kérelmező objektív gyakorlati akadályokkal szembesül a három hónapos határidő betartása során, a Bizottság úgy véli, hogy a tagállamoknak lehetővé kell tenniük számukra, hogy részleges kérelmet nyújtsanak be, amelyet a dokumentumok rendelkezésre állását vagy a nyomon követés sikeres befejezését követően azonnal ki kell tölteni. A Bizottság sürgeti továbbá a tagállamokat, hogy időben és érthető módon nyújtsanak egyértelmű tájékoztatást a menekültek családegyesítéséről (például a menekültstátusz megadásakor).”

[9] A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Európai migrációs stratégia (COM(2015) 240).

[10] A jelentés a következő címen érhető el: https://ec.europa.eu/home-affairs/sites/homeaffairs/files/00_family_reunification_sr_final.pdf

Az ügy arra vonatkozott, hogy a Bizottság hogyan kezelte azt a panaszt, amely szerint a panaszos állítólagosan nem megfelelő magatartása miatt kizárták a szakértői hálózatból. Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy a Bizottságnak a panaszossal szembeni állításokra adott általános válasza nem volt megfelelő. Az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság nem végezte el a tények alapos, objektív és semleges értékelését. Az ombudsman ezt követően javaslatot tett a megoldásra, amelyet a Bizottság elutasított. Az ombudsman ezért úgy határozott, hogy az ügyet a Bizottság által elkövetett hivatali visszásság megállapításával zárja le.

Ezt a panaszt egy német vállalat nyújtotta be, amely a természettudományok, a kulturális tudományok és az orvostudomány területén tevékenykedik. Ez egy olyan uniós projektre vonatkozott, amely a sejtciklus-ellenőrzés mechanizmusainak megértésével és a sejtciklussal összefüggő betegségek lehetséges megoldásainak megtalálásával foglalkozott. A projekt ellenőrzését követően a Bizottság úgy határozott, hogy bizonyos kiadásokat nem fogad el támogathatóként. A panaszos kifogásolta ezt a határozatot, és azt állította, hogy az a mód, ahogyan a Bizottság és ellenőrei az ellenőrzést kezelték, helytelen, tisztességtelen és nem felel meg a helyes igazgatási gyakorlatnak. Az ombudsman megvizsgálta a kérdéseket, és nem talált hivatali visszásságot a Bizottság magatartásában.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az ENISA hogyan osztotta át a feladatokat, és hogyan változtatta meg az ENISA egyik alkalmazottjának, a panaszosnak a munkakörnyezetét. Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és javaslatot tett egy békés megoldásra, amelyet az ENISA nem fogadott el. Az ombudsman ezt követően ajánlástervezeteket készített, amelyekben felkérte az ENISA-t, hogy: 1) ismerje el, hogy a) nem konzultált a panaszossal az újrabeosztásról szóló határozatok elfogadása előtt, b) nem indokolta meg intézkedéseit, c) nem közölte megfelelően az újrabeosztásról szóló határozatait, d) nem válaszolt a panaszos vonatkozó kéréseire, és e) nem vette kellően figyelembe a panaszos jólétét; 2) kérjen bocsánatot a panaszostól; 3) 1000 EUR ex gratia kifizetése a panaszosnak; és 4) az ombudsman hivatalos kötelezettségvállalása arra vonatkozóan, hogy a jövőben nem követ el ilyen hivatali visszásságot. Az ENISA elfogadta az ombudsman ajánlástervezetét, és lépéseket tett azok végrehajtására. Az ombudsman ezért lezárta az ügyet.