Az Ombudsmanok Európai Hálózatának 2017. június 19–20-án tartott konferenciáján a migrációs munkacsoportban részt vevő egyes ombudsmanok aggodalmukat fejezték ki a családegyesítési irányelv (a továbbiakban: az irányelv)[1] 12. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdésében foglalt egyedi eltérés gyakorlati alkalmazásával kapcsolatban.

A tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák a családegyesítési jog gyakorlására megállapított követelményektől [2] való eltérést [3], ha a családegyesítési kérelmet a menekültstátusz megadását követő három hónap [4] lejárta után nyújtják be.

A munkacsoport megbeszélését követően a belga szövetségi ombudsman szolgálatai 2017. október 18-i e-mailjükben tisztázták, hogy a belga jog túllépi az irányelvben előírt legalább három hónapos időszakot [5], és 12 hónapos határidőt alkalmaz az eltérés alkalmazhatóságára.

A belga szövetségi ombudsman azonban a beérkezett panaszok alapján megállapította, hogy a Belgiumban tartózkodó menekültek családtagjai gyakorlati nehézségekkel szembesülhetnek, amelyek megakadályozzák őket abban, hogy a menekült jogállásnak a családegyesítő részére történő megadását követő 12 hónapon belül benyújtsák kérelmüket. Ezeket a nehézségeket először 2015-ben kezelték ^[6]. Ennek eredményeként a menekültek családtagjai közvetlenül is benyújthatják kérelmüket, ha benyújtják személyazonosságuk igazolását, kitöltik a vízumkérdőívet, és végül megfizetik a vízumdíjat (az aktájukat utólag is ki lehet tölteni).

A belga szövetségi ombudsman szerint azonban a konzuli képviseletek még mindig szembesültek bizonyos nehézségekkel, például a következők miatt:

(1) a konzuli képviseletek honlapjukon vagy a menekülteknek szóló igazoló dokumentumokban nem mindig tüntetik fel a vonatkozó információkat.

(2) nem mindig tájékoztatják aktívan a menekültek konzuli képviseletekkel kapcsolatba lépő családtagjait arról, hogy közvetlenül is benyújthatják kérelmüket.

(3) A vízumkérelmezők néha hosszú késéssel kapnak időpontot a nagykövetségen (az adminisztratív kapacitás hiánya miatt, ami súlyos szervezeti korlátokat eredményez).

(4) A kedvező szabályok érvényesítése attól függ, hogy a nagykövetség tisztában van-e ezekkel a szabályokkal és szervezeti korlátokkal.

(5) nehéz orvosolni azokat a helyzeteket, amikor a határidő lejárta a nagykövetség intézkedéseinek (vagy tétlenségének) tudható be, mivel a Külügyminisztérium és a Bevándorlási Hivatal egymásnak ellentmondó álláspontokat képvisel az ügyben.

E problémák kezelése érdekében a belga szövetségi ombudsman az irányelv lehetséges kedvezőbb értelmezéséről kívánta megkérdezni a Bizottságot.

Lekérdezés

Az európai ombudsman által a Bizottsághoz intézett megkeresésben azt kérdezték az intézménytől, hogy meg tudja-e erősíteni, hogy a (2003/86/EK irányelv 12. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdésében előirányzott) három hónapos határidőnek a tagállamok számára az irányelv alkalmazására vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2014. évi bizottsági közleményben [7] [8] adott (kedvező) értelmezése továbbra is fennáll, tekintettel a menekültügyi válság 2014 óta bekövetkezett súlyosbodására és a menedékkérők viszonylag kis arányára, akik a jelek szerint eddig menekültstátuszt kaptak a tagállamoktól.

A Bizottság válasza

2017. december 20-án a Bizottság válaszolt a kérdésre.

A Bizottság megerősítette, hogy az irányelv alkalmazására vonatkozó iránymutatásról szóló 2014. évi közleményében tett nyilatkozat továbbra is alkalmazandó. Részletesen hivatkozott a közlemény 6.1.3. szakaszára.

A Bizottság hozzátette, hogy 2015. májusi „európai migrációs stratégiájában”[9] hangsúlyozta, hogy a migrációs válság során bekövetkezett emberi tragédiákra válaszul a tagállamoknak az áttelepítéssel párhuzamosan a védelemre szoruló személyek rendelkezésére álló egyéb jogszerű lehetőségeket is igénybe kell venniük. Ezek közé tartoznak a „magán/nem kormányzati szponzorálások és humanitárius engedélyek, valamint a családegyesítési záradékok”. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a fent említett nyilatkozat bizonyítja, hogy a Bizottságnak a menekültek családegyesítésével kapcsolatos álláspontja a menekültügyi válság súlyosbodása következtében nem változott.

Végezetül a Bizottság hivatkozott az EMH (Európai Migrációs Hálózat) egy közelmúltbeli tanulmányáról szóló jelentésre, amely áttekintést nyújt a különböző tagállamokban fennálló helyzetről a menekültek egyszerűsített családegyesítése iránti kérelmek benyújtásának időkeretét illetően [10]. 

A Bizottság válaszát 2018. január 9-én megküldték a belga szövetségi ombudsmannak.

Visszajelzés

A belga szövetségi ombudsman nem tett észrevételt a Bizottság válaszára.

Záró eljárás

Tekintettel a válasz tartalmára (azaz arra, hogy a Bizottság megerősítette a 2014. évi közleményében tett nyilatkozatát), valamint arra, hogy a belga szövetségi ombudsman nem nyújtott be észrevételeket, arra a következtetésre jutottak, hogy a megkeresésben felvetett kérdést megfelelően kezelték.

[1] A Tanács 2003/86/EK irányelve (2003. szeptember 22.) a családegyesítési jogról (HL L 251., 2003.10.3., 12. o.).

[2] E követelmények a következők: i. megfelelő szállás a család számára, ii. betegségbiztosítás és iii. elegendő stabil és rendszeres forrás.

[3] A 12. cikk (1) bekezdése első albekezdésének vonatkozó része a következőképpen szól: „A 7. cikktől eltérve a tagállamok nem írhatják elő a menekült és/vagy családtagja(i) számára, hogy a 4. cikk (1) bekezdésében említett családtagokra vonatkozó kérelmek tekintetében bizonyítékot nyújtsanak be arra vonatkozóan, hogy a menekült megfelel a 7. cikkben meghatározott követelményeknek.”

[4] A 12. cikk (1) bekezdése harmadik albekezdésének vonatkozó része a következőképpen szól: „A tagállamok megkövetelhetik a menekülttől, hogy teljesítse a 7. cikk (1) bekezdésében említett feltételeket, ha a családegyesítési kérelmet nem nyújtják be a menekültstátusz megadását követő három hónapon belül” (utólagos kiemelés).

[5] A külföldiek beutazásáról, tartózkodásáról, letelepedéséről és kiutasításáról szóló, 1980. december 15-i törvény (Belgium) 10. cikke (2) bekezdésének ötödik francia bekezdése.

[6] A belga ombudsman a Külügyminisztérium és a Bevándorlási Hivatal által 2015-ben kezelt alábbi gyakorlati következetlenségeket sorolta fel: (1) A belga nagykövetségek megkövetelik a kérelmezőktől, hogy a családegyesítés kérelmezése előtt minden dokumentumukat legalizálják, ami időigényes. (2) A belga ombudsman megállapította, hogy a családtagok komoly nehézségekbe ütköztek a nagykövetség által a kérelem nyilvántartásba vételéhez szükséges valamennyi további dokumentum beszerzése során.

[7] A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a családegyesítési jogról szóló 2003/86/EK irányelv alkalmazásához nyújtott iránymutatásról, COM(2014) 210 final.

[8] COM(2014) 210, 6.1.3. pont: „A 12. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy megköveteljék a menekülttől, hogy teljesítse a 7. cikk (1) bekezdésében foglalt feltételeket, ha a családegyesítési kérelmet nem nyújtják be a menekült jogállás megadását követő három hónapon belül. A menekültek gyakran szembesülnek gyakorlati nehézségekkel ezen időkereten belül, és ezek gyakorlati akadályt jelenthetnek a családegyesítés előtt. A Bizottság ezért úgy véli, hogy az a tény, hogy a legtöbb tagállam nem alkalmazza ezt a korlátozást, a legmegfelelőbb megoldás.

Mindazonáltal, ha a tagállamok e rendelkezés alkalmazása mellett döntenek, a Bizottság úgy véli, hogy az egyéni kérelem elbírálásakor az egyik tényezőként figyelembe kell venniük azokat az objektív gyakorlati akadályokat, amelyekkel a kérelmezőnek szembe kell néznie. Továbbá, bár a tagállamok a 11. cikkel és az 5. cikk (1) bekezdésével összhangban szabadon dönthetnek arról, hogy a kérelmet a családegyesítőnek vagy a családtagnak kell-e benyújtania, a menekültek és családtagjaik sajátos helyzete ezt különösen megnehezítheti vagy lehetetlenné teheti.

A Bizottság ezért úgy véli, hogy a tagállamoknak – különösen a határidő alkalmazásakor – lehetővé kell tenniük, hogy a családegyesítő a családegyesítési jog tényleges érvényesülésének biztosítása érdekében benyújthassa kérelmét a tagállam területén. Végezetül, ha egy kérelmező objektív gyakorlati akadályokkal szembesül a három hónapos határidő betartása során, a Bizottság úgy véli, hogy a tagállamoknak lehetővé kell tenniük számukra, hogy részleges kérelmet nyújtsanak be, amelyet a dokumentumok rendelkezésre állását vagy a nyomon követés sikeres befejezését követően azonnal ki kell tölteni. A Bizottság sürgeti továbbá a tagállamokat, hogy időben és érthető módon nyújtsanak egyértelmű tájékoztatást a menekültek családegyesítéséről (például a menekültstátusz megadásakor).”

[9] A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Európai migrációs stratégia (COM(2015) 240).

[10] A jelentés a következő címen érhető el: https://ec.europa.eu/home-affairs/sites/homeaffairs/files/00_family_reunification_sr_final.pdf

Az ügy az Európai Bizottság azon döntésére vonatkozott, hogy egyes, a romák elleni rasszizmus elleni küzdelmet célzó, uniós finanszírozású projektben részt vevő nem kormányzati szervezet által igényelt költségeket nem támogathatónak minősít. A panaszos azzal érvelt, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg megfelelően a bizonyítékokat, mielőtt megállapította volna, hogy a költségek nem támogathatók.

Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot.

The case concerned the handling by the Commission of a complaint concerning the complainant's exclusion from a network of experts due to his allegedly inappropriate behaviour. The Ombudsman inquired into the issue and found that the Commission's overall response to the allegations made against the complainant was inadequate. The Ombudsman found that the Commission had failed to carry out a thorough, objective and neutral assessment of the facts. The Ombudsman then made a proposal for a solution, which the Commission rejected. The Ombudsman has therefore decided to close the case with a finding of maladministration on the part of the Commission.

Ezt a panaszt egy német vállalat nyújtotta be, amely a természettudományok, a kulturális tudományok és az orvostudomány területén tevékenykedik. Ez egy olyan uniós projektre vonatkozott, amely a sejtciklus-ellenőrzés mechanizmusainak megértésével és a sejtciklussal összefüggő betegségek lehetséges megoldásainak megtalálásával foglalkozott. A projekt ellenőrzését követően a Bizottság úgy határozott, hogy bizonyos kiadásokat nem fogad el támogathatóként. A panaszos kifogásolta ezt a határozatot, és azt állította, hogy az a mód, ahogyan a Bizottság és ellenőrei az ellenőrzést kezelték, helytelen, tisztességtelen és nem felel meg a helyes igazgatási gyakorlatnak. Az ombudsman megvizsgálta a kérdéseket, és nem talált hivatali visszásságot a Bizottság magatartásában.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az ENISA hogyan osztotta át a feladatokat, és hogyan változtatta meg az ENISA egyik alkalmazottjának, a panaszosnak a munkakörnyezetét. Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és javaslatot tett egy békés megoldásra, amelyet az ENISA nem fogadott el. Az ombudsman ezt követően ajánlástervezeteket készített, amelyekben felkérte az ENISA-t, hogy: 1) ismerje el, hogy a) nem konzultált a panaszossal az újrabeosztásról szóló határozatok elfogadása előtt, b) nem indokolta meg intézkedéseit, c) nem közölte megfelelően az újrabeosztásról szóló határozatait, d) nem válaszolt a panaszos vonatkozó kéréseire, és e) nem vette kellően figyelembe a panaszos jólétét; 2) kérjen bocsánatot a panaszostól; 3) 1000 EUR ex gratia kifizetése a panaszosnak; és 4) az ombudsman hivatalos kötelezettségvállalása arra vonatkozóan, hogy a jövőben nem követ el ilyen hivatali visszásságot. Az ENISA elfogadta az ombudsman ajánlástervezetét, és lépéseket tett azok végrehajtására. Az ombudsman ezért lezárta az ügyet.