Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Unió Tanácsa megtagadta a teljes körű hozzáférést az Európai Ügyészség (EPPO) létrehozásáról és az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynökségéről (EUROJUST) szóló rendeletjavaslatokra vonatkozó jogi véleményekhez.

Az ombudsman vizsgálata során a Tanács beleegyezett abba, hogy a négy dokumentum közül kettőt hozzáférhetővé tegyen, de továbbra is megtagadta a fennmaradó két dokumentum teljes körű hozzáférhetővé tételét, noha részleges hozzáférést biztosítottak számára.

Az ombudsman elfogadja, hogy a jogi vélemények teljes körű közzétételének megtagadását az indokolta, hogy az aláásná a jogi tanácsadás és a bírósági eljárások védelmét. A petíció benyújtója ezért azzal zárja le az ügyet, hogy nem állapított meg hivatali visszásságot, de felkéri a Tanácsot, hogy a további időmúlás fényében vizsgálja felül az elutasítást.

Az ügy a panaszosnak az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége igazgatótanácsának elnöke által az Ügynökség Tudományos Tanácsa tagjainak küldött két e-mailhez való hozzáférés iránti kérelmére vonatkozott. Amikor az Ügynökség megtagadta a hozzáférést azon az alapon, hogy a két e-mail nem volt a birtokában, mivel azokat magánszámláról küldték, a panaszos az európai ombudsmanhoz fordult.

Az ombudsman vizsgálatot indított az ügyben, majd az igazgatótanács elnöke az Ügynökség rendelkezésére bocsátotta a két e-mail másolatát. Így az Ügynökség az 1049/2001/EK rendelet ^[1] alapján értékelheti a panaszos e-mailekhez való hozzáférés iránti kérelmét. Az Ügynökség ezt követően részleges hozzáférést biztosított a panaszos számára a dokumentumokhoz. Az ombudsman megkapta a két e-mail teljes másolatát, és ellenőrizni tudta, hogy a panaszossal közölt másolatokban szereplő kitakarások indokoltak voltak-e.

Az ombudsman ezért úgy zárta le a vizsgálatot, hogy nem állapított meg hivatali visszásságot.

Az ügy arra vonatkozott, hogy a Bizottság megtagadta a nyilvános hozzáférést a bioüzemanyagokhoz kapcsolódó közvetett földhasználat-változásról szóló hatásvizsgálati jelentés tervezeteihez. A dokumentumok hozzáférhetővé tételét azzal az indokkal utasították el, hogy az sértené a Bizottság döntéshozatali eljárását. A panaszos – egy szervezetcsoport – úgy vélte, hogy hozzáférést kell biztosítani számára az általa kért dokumentumokhoz.

Az ombudsman érdeklődött a kérdés iránt. Megjegyzi, hogy 2015 szeptemberében a Parlament és a Tanács elfogadta az (EU) 2015/1513 irányelvet. Ez az irányelv a Bizottság jogalkotási javaslatán alapult, amelyhez csatolták a hatásvizsgálati jelentést, amelynek tervezetei a jelen ügy tárgyát képezték. Az ombudsman ezért azt javasolta, hogy ezen új körülmények fényében a Bizottság biztosítson nyilvános hozzáférést a kért dokumentumokhoz. A Bizottság ezzel nem értett egyet, arra hivatkozva, hogy részéről nem történt hivatali visszásság. Felkérte azonban a panaszost, hogy az új körülmények fényében nyújtson be új kérelmet a dokumentumokhoz való hozzáférés iránt. A panaszos később arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti új kérelmet követően a Bizottság hozzáférést biztosított az általa kért dokumentumokhoz. Az ombudsman ezért azzal a megállapítással zárta le az ügyet, hogy a panasszal kapcsolatos további vizsgálatok nem indokoltak. Rámutatott arra is, hogy az ombudsmannak jogában áll felkérni egy intézményt, hogy a dokumentumokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos ügyben az ombudsman megoldási javaslatára adott válaszában vegye figyelembe az arra vonatkozó új érveket, hogy miért kell egy dokumentumot közzétenni.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság megtagadta a nyilvános hozzáférést a nemzeti utasnyilvántartási adatállomány (PNR [1]) feldolgozására szolgáló rendszerek bizottsági társfinanszírozására irányuló tagállami kérelmek értékelése céljából kidolgozott értékelési formanyomtatványokhoz. A panaszt egy európai parlamenti képviselő nyújtotta be.

A kért értékelési formanyomtatványokhoz való hozzáférés megtagadásakor a Bizottság a Törvényszék ítéletére támaszkodott, amely elismerte, hogy fenn kell tartani az értékelő bizottságok közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatos eljárásainak bizalmas jellegét. Ebben az ügyben a Bíróság kimondta, hogy az értékelő bizottság tagjai véleményének hozzáférhetővé tétele veszélyeztetné függetlenségüket, és ezáltal súlyosan veszélyeztetné az érintett intézmény döntéshozatali eljárását. A panaszos azonban úgy vélte, hogy ez az ítélet nem alkalmazható a tagállamok által benyújtott finanszírozási kérelmek értékelésére vonatkozó értékelési eljárásra.

Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy nem indokolt, hogy a Bizottság megtagadta a kért dokumentumok közzétételét. Ezenkívül egyetértett azzal, hogy a kért dokumentumok hozzáférhetővé tételéhez nyomós közérdek fűződik. Az ombudsman ezért ajánlást tett a Bizottságnak a kért dokumentumok közzétételére (azonban egyetértett azzal, hogy az értékelők nevét ki lehet takarni).

A Bizottság anélkül tagadta meg az ombudsman ajánlásának elfogadását, hogy álláspontját meggyőzően megindokolta volna. Az ombudsman ezért hivatali visszásság megállapításával zárta le az ügyet.

[1] Az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatai az utasok által a jegyek foglalása és lefoglalása, valamint a járatok utasfelvétele során szolgáltatott, valamint a légi fuvarozók által saját kereskedelmi céljaikra gyűjtött információk. Számos különböző típusú információt tartalmaz, például az utazási dátumokat, az útitervet, a jegyinformációkat, az elérhetőségeket, az utazási irodát, amelyen keresztül a járatot lefoglalták, az alkalmazott fizetési módokat, az ülésszámot és a poggyászinformációkat. Az adatokat a légitársaságok foglalás- és indulás-ellenőrzési adatbázisaiban tárolják.

Az ügy arra vonatkozott, hogy a Bizottság nem válaszolt a panaszos levelezésére egy tagállami szintű pénzügyi ellenőrzés keretében. Az ombudsman beavatkozását követően a Bizottság válaszolt. Közzétette a panaszos által kért dokumentumot, de kitakart néhány személyes adatot (természetes személyek neveit). Az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság helyesen indokolta a 45/2001/EK rendelet szerinti kitakarást.

Az ügy az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) ítélkezési gyakorlatra vonatkozó adatbázisa letölthető változatának beszerzésével kapcsolatos információkérés kezelésére vonatkozott. Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és felkérte az EUIPO-t, hogy fejtse ki alaposabban azokat az okokat, amelyek miatt nem tudott eleget tenni a kérésnek. Az EUIPO magyarázata pontos és észszerű volt. Így az ügyet azzal a megállapítással zárták le, hogy nem történt hivatali visszásság.

Az Access Info Europe nem kormányzati szervezet által benyújtott panasz arra vonatkozik, hogy az Európai Bizottság állítólag jogellenesen megtagadta a szabadkai (Szerbia) szennyvíztisztító telep rehabilitációjára és bővítésére irányuló közbeszerzési eljárással kapcsolatos értékelési dokumentumokhoz való teljes körű nyilvános hozzáférést. A dokumentumok hozzáférhetővé tételét az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja (a személyes adatok védelme), 4. cikkének (2) bekezdése (a kereskedelmi érdekek védelme) és 4. cikkének (3) bekezdése (a döntéshozatali eljárás védelme) alapján tagadták meg. A panaszos úgy vélte, hogy teljes körű hozzáférést kell biztosítani számára az értékelési dokumentumokhoz.

Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot.  Javasolja azonban, hogy a Bizottság kinevezésük előtt szisztematikusan szerezze be az értékelő bizottság tagjainak hozzájárulását nevük közzétételéhez a közbeszerzési eljárásokban. Nevüknek az értékelési folyamat végén történő nyilvánosságra hozatalát az ilyen bizottságba való kinevezés feltételének kell tekinteni.

Az ügy arra vonatkozott, hogy a Bizottság megtagadta azon alkalmazottak nevének nyilvánosságra hozatalát, akik a Bizottság állami támogatásokra vonatkozó vizsgálatán dolgoztak. A vizsgálat során az ombudsman kikérte a Bizottság, a panaszos és az európai adatvédelmi biztos véleményét.

Az a kérdés, hogy a nevek közlésének megtagadása helyes volt-e, az adatvédelemről szóló 45/2001/EK rendelet 8. cikkétől függött. E rendelkezés értelmében a közlést kérő személynek először bizonyítania kell, hogy a neveket közölnie kell e személlyel. Amennyiben e feltétel teljesül, a hatóságnak azt is meg kell vizsgálnia, hogy az alkalmazottak jogos érdekeit érintené-e nevük hozzáférhetővé tétele, és ha igen, e jogos érdekek fontosabbak-e, mint a nevek hozzáférhetővé tételét kérő személy által hivatkozott szükségesség.  

Az ombudsman, bár úgy ítélte meg, hogy a Bizottságnak nem kellene megszorítóan alkalmaznia a 8. cikket, amikor a személyzet nevéről van szó, megállapította, hogy a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot, amikor megtagadta a szóban forgó alkalmazottak nevének hozzáférhetővé tételét.

Az ügy arra vonatkozott, hogy a Bizottság nem válaszolt a panaszosnak az észt nemzeti bíróságok által állítólagosan elkövetett jogsértésekről szóló levelére. Ebben a levélben a panaszos azt is kifogásolta, hogy a Bizottság nem tett semmilyen intézkedést. A Bizottság kifejtette, hogy nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy beavatkozzon az ügybe. Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy a Bizottság magyarázatai helyesek, hasznosak és összhangban vannak törvényes hatásköreivel. Az ügyet így lezárták.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) hogyan kezelte a panaszosnak az EU és Kuba közötti „politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodáshoz” való nyilvános hozzáférés iránti kérelmét. Az ombudsman vizsgálata során az EKSZ közzétette a dokumentumot. Ennek eredményeként az ombudsman lezárta az ügyet.