Az ügy egy korábbi alkalmazottnak az Európai Beruházási Banknál (EBB) történt állítólagos méltánytalan elbocsátására és zaklatására vonatkozott.

Az ombudsman vizsgálata arra a kérdésre összpontosított, hogy az EBB állítólag tévesen tagadta meg a panaszostól az EBB személyzeti szabályzatának 41. cikkében előírt úgynevezett „egyeztetési eljárás” előnyeit (amely előírja, hogy a személyzet tagjai az Európai Unió Bíróságához fordulhatnak, ha vita merül fel az EBB-vel, és hogy ezt megelőzően békéltetési eljárás keretében békés rendezésre kell törekedniük). Az ombudsman arra az előzetes megállapításra jutott, hogy az EBB hivatali visszásságot követett el, amikor úgy ítélte meg, hogy az egyeztetési eljárás nem alkalmazható az EBB-nyugdíjban nem részesülő volt alkalmazottra. Az ombudsman ezért azt javasolta, hogy az EBB haladéktalanul indítsa meg az egyeztetési eljárást mind az elbocsátással, mind a zaklatással kapcsolatos kérdések tekintetében. A Bank beleegyezett abba, hogy az elbocsátás kérdésében egyeztetési eljárást kezdeményez, és a panaszost egy másik, zaklatással kapcsolatos eljárásra utalta.

Az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy beavatkozását követően sikerült megoldást találni. Ezért lezárta az ügyet.

Az ügy az OLAF-nak az Európai Repülésbiztonsági Hatóságot (EASA) egy légiközlekedés-védelmi ellenőrzési jelentés állítólagos manipulálásával összekapcsoló, visszaélésről szóló jelentés kézhezvételét követő intézkedéseire vonatkozott. Az előzetes értékelést követően az ombudsman aggodalmát fejezte ki az OLAF azon látszólagos döntése miatt, hogy elutasítja az ügyet, és visszautalja az ügyet az EASA-hoz annak ellenére, hogy a visszaélést bejelentő személy tudatosan úgy döntött, hogy jelentését az OLAF-nak, nem pedig az EASA-nak nyújtja be. Az ombudsman arra az előzetes álláspontra helyezkedett, hogy egy ilyen határozat negatív hatással lehet általában a visszaélések bejelentésére vonatkozó rendelkezések hatékonyságára. Ezért úgy döntött, hogy kivizsgálja az ügyet.

Az OLAF aktáinak vizsgálatát követően az ombudsman megállapította, hogy az OLAF megfelelően mérlegelte, hogy indítson-e vizsgálatot. Az is kiderült, hogy az OLAF valójában nem zárta le az ügyet, hanem felkérte az EASA-t, hogy vizsgálja meg az ügyet, és tegyen jelentést vizsgálatának eredményeiről. Ezenkívül az OLAF fenntartotta magának a jogot, hogy egy későbbi szakaszban hivatalos vizsgálatot indítson. Mindezek alapján az ombudsman megállapította, hogy az OLAF megfelelően kezelte a panaszos visszaélés bejelentéséről szóló jelentését. Az ombudsman megjegyezte, hogy az OLAF-nak egyértelműbben kellett volna tájékoztatnia a panaszost arról, hogy az, hogy az ügyet az EASA elé utalta, nem jelenti azt, hogy az OLAF nem tesz további lépéseket az ügyben. Ezzel kapcsolatban még egy megjegyzést tett.

A panaszos az Európai Parlament ideiglenes alkalmazottja. Az éves szabadság alatt megbetegedett. Az ügy arra vonatkozott, hogy a Parlament megtagadta a panaszos éves szabadságának betegszabadsággá alakítását. Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és nem állapított meg hivatali visszásságot, mivel a panaszosnak akkor vagy röviddel azt követően meg kellett adnia az aktuális címét, amikor benyújtotta a betegszabadságra vonatkozó orvosi igazolását. Ez a követelmény nem teljesült.

Ez a saját kezdeményezésű vizsgálat arra vonatkozik, hogy az Európai Bizottság hogyan biztosítja az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített alapvető jogok tiszteletben tartását az uniós kohéziós politika tagállamok általi végrehajtása során. A program elindítására akkor került sor, amikor az Unió új, hétéves finanszírozási időszakba kezdett, amely új jogi keret alapján a 2014–2020-as időszakra terjed ki.

Az EU kohéziós politikája arra törekszik, hogy csökkentse az EU különböző régióinak fejlettségi szintje közötti egyenlőtlenségeket. Tekintettel az Unió láthatóságára a kohéziós politika keretében finanszírozott projektekben – a romániai sürgősségi segélyszolgálatok fejlesztésétől a horvátországi aknák eltávolításáig – az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottságnak minden tőle telhetőt meg kell tennie annak érdekében, hogy a pénz elköltése során biztosítsa az alapvető jogok tiszteletben tartását. Az a tény, hogy a Bizottság nem közvetlenül felelős az alapok kezeléséért, soha nem használható fel indokként arra, hogy miért nem cselekszik, ha az alapvető jogokat megsértették, vagy fennáll ennek a veszélye.

A saját kezdeményezésű vizsgálatba bevonták a Bizottságot, a nemzeti ombudsmanokat és a civil társadalom képviselőit. Visszajelzéseik alapján az ombudsman nyolc fejlesztési iránymutatást dolgozott ki a Bizottság támogatására, mivel az felügyeli a tagállamokat ezen a területen.

Ez a vizsgálat az európai ombudsmannak a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetében tett látogatásával összefüggésben merült fel. A látogatás az ombudsman uniós ügynökségeknél tett látogatási programjának részét képezte, amelynek célja a bevált gyakorlatok terjesztése az ügynökségek között a polgárokkal fenntartott kapcsolataik terén. A látogatás részeként az ombudsman megvizsgálta i. az Intézet és a nyilvánosság közötti kezdeti kapcsolatokat, ii. az átláthatóságot, a párbeszédet és az elszámoltathatóságot, iii. a munkaerő-felvételt, iv. a pályázatokat és szerződéseket, v. az összeférhetetlenséget és vi. a visszaélések bejelentését. Az ombudsman hat javaslatot tett az Intézetnek, hogy javítsa teljesítményét ezeken a területeken. Az EIGE válasza megerősítette, hogy lépéseket tesz többek között azáltal, hogy az EU valamennyi hivatalos nyelvén elérhetővé teszi a munkájával kapcsolatos információkat, és részletesebb rendelkezéseket fogad el a visszaélések bejelentésével kapcsolatban.

Mivel az ombudsman látogatása azt sugallta, hogy az intézetnek többet kell tennie a zaklatási ügyek kezelése, sőt megelőzése érdekében, kifejezetten nyomon követte ezt a kérdést, és bátorította az intézet által válaszként hozott határozott intézkedés. A további javulás előmozdítása érdekében az ombudsman többek között azt javasolta, hogy az EIGE rendszeresen szervezzen képzéseket ezen az intézet munkája szempontjából központi jelentőségű területen.

A 2012 áprilisa óta elérhető európai polgári kezdeményezés lehetővé teszi, hogy egy legalább egymillió uniós polgárból álló csoport felkérje az Európai Bizottságot, hogy tegyen javaslatot új uniós jogszabályra. Számos panasz beérkezését követően az ombudsman úgy határozott, hogy megvizsgálja az európai polgári kezdeményezéssel kapcsolatos eljárás megfelelő működését, valamint a Bizottság ezzel kapcsolatos szerepét és felelősségét. Az ombudsman felkérte az európai polgári kezdeményezések szervezőit, a civil társadalmi szervezeteket és más érdekelt személyeket, hogy nyújtsanak be észrevételeket az európai polgári kezdeményezés működéséről. E válaszok alapján az ombudsman számos javaslatot tett a Bizottságnak az európai polgári kezdeményezés folyamata hatékonyságának növelésére.

Az Európai Bizottság jelenleg tárgyalásokat folytat az Európai Unió nevében egy széles körű kereskedelmi és beruházási partnerségi megállapodásról az Egyesült Államokkal (transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség – TTIP). A tárgyalások példátlan közérdeklődést váltottak ki, tekintettel a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség lehetséges gazdasági, társadalmi és politikai hatására.

Az ombudsman vizsgálatának célja annak biztosítása, hogy a nyilvánosság a lehető legnagyobb mértékben nyomon követhesse e tárgyalások előrehaladását, és hozzájárulhasson azok eredményének alakításához. 2014 júliusában az ombudsman benyújtotta a Bizottságnak az első javaslatcsomagot. Vizsgálata során az ombudsman ötleteket is gyűjtött a nyilvánosságtól, hogy segítse a tárgyalások átláthatóbbá és hozzáférhetőbbé tételét. Az Európai Parlament és a civil társadalom által megfogalmazott aggályokat követően a Bizottság 2014 novemberében egy sor ambiciózus átláthatósági intézkedést vázolt fel.

Az ombudsman most tíz további javaslatot terjeszt a Bizottság elé a közös tárgyalási szövegekkel, a TTIP-dokumentumok proaktívabb közzétételével és a TTIP-ülések fokozott átláthatóságával kapcsolatban. Az ombudsman úgy véli, hogy e javaslatok követésével a Bizottság biztosítaná, hogy a TTIP-tárgyalási folyamat nagyobb legitimitást és közbizalmat élvezzen.  

2013 júniusában az Európai Unió Tanácsa tárgyalási irányelveket adott ki az Európai Bizottság számára, hogy az Unió nevében kezdjen tárgyalásokat az Egyesült Államokkal kötendő kereskedelmi és beruházási partnerségi megállapodásról (transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség). Egy évvel később a Tanács még mindig nem hozta nyilvánosságra a tárgyalási megbízást, annak ellenére, hogy az az interneten könnyen hozzáférhetőnek tűnt. Az ombudsman saját kezdeményezésű vizsgálatot indított, amelyben felkérte a Tanácsot, hogy az átláthatóság, a megfelelő ügyintézés, az erőforrások hatékony felhasználása és végső soron a közbizalom ösztönzése érdekében fontolja meg a dokumentum proaktív közzétételét. 2014 októberében a Tanács közös megegyezéssel úgy határozott, hogy közzéteszi a megbízást.