Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) nem adott érdemi választ a készenléti alakulat 2. kategóriába tartozó tisztviselője által állítólagosan elkövetett zaklatással és szabálytalanságokkal kapcsolatos közigazgatási panaszra.

A panaszos 2023 márciusában nyújtotta be közigazgatási panaszát a Frontexhez. A Frontex azt válaszolta, hogy a panaszos rendelkezésére bocsátott korábbi információkkal ellentétben a panaszosnak nincs joga ilyen panaszt benyújtani. Következésképpen nem kap érdemi választ. Az ombudsman vizsgálata során azonban a Frontex kijelentette, hogy 2024 novemberéig általános érdemi választ fog adni a panaszosnak. A Frontex ezt a választ csak 2025 decemberében küldte meg a panaszosnak. Az ombudsman megállapította, hogy a panaszosnak nyújtott következetlen tájékoztatás és a panaszra való válaszadás kirívó késedelme hivatali visszásságnak minősül. Az ombudsman azonban nem tartotta szükségesnek, hogy ajánlást tegyen, mivel a Frontex most érdemi választ adott a panaszosnak.

Emellett az ombudsman vizsgálata feltárta, hogy nem létezik hatékony panasztételi és jogorvoslati mechanizmus a 2. kategóriába tartozó tisztviselők számára, például a Frontexnél előforduló zaklatási helyzetekben. Az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy ez rendszerszintű kérdés, amely hivatali visszásságnak is minősül.

Az ombudsman azt ajánlotta, hogy a Frontex igazgatótanácsa vezessen be hatékony panasztételi és jogorvoslati mechanizmust a 2. kategóriába tartozó tisztviselőkre vonatkozó jogi keret közelgő felülvizsgálata során.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság Személyi Juttatásokat Kezelő és Kifizető Hivatalának (PMO) egyik alkalmazottja véletlenül e-mailt küldött a panaszosnak, amelyet sértőnek talált.

Az ombudsman megállapította, hogy a szóban forgó e-mail tartalma valóban nem megfelelő, de úgy ítélte meg, hogy a Bizottság megfelelő intézkedéseket hozott az ügy kezelésére, különösen azáltal, hogy bocsánatot kért a panaszostól, és intézkedéseket hozott az ilyen incidensek jövőbeli előfordulásának megelőzésére, különösen azáltal, hogy emlékeztette a személyzet tagjait az udvarias kommunikációra vonatkozó kötelezettségükre.

Az ombudsman lezárta az ügyet, és megállapította, hogy további vizsgálatok nem indokoltak.  

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság hogyan kezelte egy hírügynökségnél dolgozó újságíró arra irányuló kérelmét, hogy felvegyék az embargóval sújtott sajtóközlemények levelezőlistájára, különösen az Eurostat rendszeres gazdasági statisztikai információkat nyújtó „euromutatók” tekintetében. A Bizottság részét képező Eurostat megtagadta az újságíró felvételét a listára, mivel azt állította, hogy csak a Bizottság által médiaakkreditációban részesített újságírók vagy ügynökségek kerülhetnek fel az ilyen terjesztési listákra. Az újságíró vagy hírügynöksége nem kaphatott akkreditációt, mivel nem felelt meg az egyik feltételnek, nevezetesen annak, hogy az ügynökség vagy az ügynökség újságírója belgiumi lakóhellyel rendelkezzen. A panaszos azt állította, hogy ez a gyakorlat diszkriminatív, és azt jelenti, hogy csak azok a nagyobb médiaszervezetek kaphatnak embargó alatt álló információkat, amelyek elegendő pénzügyi forrással rendelkeznek ahhoz, hogy Belgiumban újságírókat foglalkoztathassanak.

Az ombudsman megállapította, hogy ésszerű, hogy a Bizottság a brüsszeli uniós intézmények fizikai épületeibe való belépéskor az akkreditáció előfeltételeként a belgiumi lakóhelyet is figyelembe vegye. Ugyanakkor úgy ítélte meg, hogy aránytalan lenne a belgiumi lakóhelyre vonatkozó követelményt a médiatagok terjesztési listákra való felvételének előfeltételeként feltüntetni.

Az ombudsman hivatali visszásság megállapításával zárta le a vizsgálatot, és felkérte a Bizottságot, hogy hat hónapon belül tegyen jelentést, amelyben tájékoztatja a helyzet kezelése érdekében tett intézkedésekről.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) hogyan kezelte egy nemrégiben született pályázó arra irányuló kérelmét, hogy a technikai segítségnyújtással foglalkozó szakértők kiválasztási eljárása keretében szóbeli vizsgát (interjút) szervezzenek. Az EPSO beleegyezett abba, hogy átütemezze az egyik interjút, de átütemezte, hogy ugyanazon a napon kerüljön rá sor, mint a kiválasztási eljáráshoz kapcsolódó másik interjúra. A panaszos elégedetlen volt azzal, ahogyan az EPSO az üggyel kapcsolatos közigazgatási panaszát kezelte.

Az ombudsman úgy vélte, hogy nem ésszerű, hogy az EPSO ugyanazon a napon két vizsgát írjon ki, mivel az összes többi pályázó külön napokon is részt vehetett a vizsgákon. Ez különösen nehéz volt a panaszos számára, mivel nemrég szült. Az tehát, hogy az EPSO hogyan kezelte a kérelmet, hivatali visszásságnak minősül. Ennek kezelése érdekében az ombudsman azt javasolta az EPSO-nak, hogy kezdjen párbeszédet a panaszossal a megfelelő és méltányos megoldás megtalálása érdekében.