Ez a saját kezdeményezésű vizsgálat egy örmény nem kormányzati szervezetek szövetsége, a Polgárvédelmi Liga (CPL) által benyújtott panaszon alapul. Ez az Európai Unió örményországi küldöttségének azon döntésére vonatkozik, hogy nem köt támogatási szerződést a CPL-lel, miután a küldöttség hibát fedezett fel a CPL-kérelem kezdeti értékelése során. A CPL azzal érvelt, hogy a küldöttség határozata nem megalapozott indokokon alapult.

Az ombudsman vizsgálata során az Európai Bizottság elismerte, hogy a küldöttség által eredetileg hozott intézkedés, miután felismerte, hogy hiba történt az értékelési folyamatban, nem volt megfelelő. A Bizottság azonban azt is kimutatta, hogy a feltárt hiba szükségessé tette a CPL pályázatának újbóli értékelését, és így a küldöttségnek nem állt módjában megkötni a támogatási szerződést a CPL-lel.

Az ombudsman ezért úgy zárta le a vizsgálatot, hogy nem állapított meg hivatali visszásságot.

Az ügy az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) azon kifogására vonatkozott, hogy a pályázókat nem értesítették megfelelően előre a versenyvizsga számítógépes vizsgáinak vizsgaidőszakáról. Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy az EPSO részéről nem történt hivatali visszásság. Az adott esetben a pályázót a vizsgaidőszak kezdete előtt 3 héttel tájékoztatták. Az EPSO – az ombudsman korábbi határozatát követően – minden esetben legalább 2 héttel a vizsgaidőszak kezdete előtt felveszi a kapcsolatot a pályázókkal.

E vizsgálat során az EPSO arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy új gyakorlata szerint előzetes indikatív ütemtervet tesz közzé az általa szervezett versenyvizsgákra vonatkozóan. Ezt a fejleményt az ombudsman üdvözli.

A panaszos, egy Z országban működő kutatóintézet, a hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogram keretében részt vett egy uniós finanszírozású projektben.

Egy ellenőrzés szabálytalanságokat tárt fel a projekttel kapcsolatban, ami arra késztette a Bizottságot, hogy több mint 300 000 euró visszafizettetését kérje a panaszostól, annak ellenére, hogy tisztázta az általa szolgáltatott szabálytalanságokat. A panaszos nem volt elégedett az eredménnyel, és panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz.

Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy az ellenőrök egyes megállapításai hibásak voltak. Mivel a legfontosabb kérdés a projekt tényleges kezdési időpontjának meghatározása volt, az ombudsman megoldásként azt javasolta, hogy a Bizottság konzultáljon szakértővel az ellenőrök e tekintetben tett megállapításainak ellenőrzése érdekében, vagy rendeljen el „technikai ellenőrzést” a „támogatási megállapodásban” előírtak szerint. A Bizottság elfogadta a megoldást, feltéve, hogy a szakértővel való szerződéskötés költségeit mindkét fél közösen viseli. Az ombudsman felkérte a Bizottságot és a panaszost, hogy állapodjanak meg egymás között a kinevezendő szakértő kiválasztásáról, és lezárta az ügyet.

Az ügyet az Európai Unió egész területéről származó jogi szakértők szövetsége indította, amely az Európai Bizottság által társfinanszírozott projektet hajtott végre. Egy ellenőrzést követően a támogatási megállapodás alapján jogosulatlannak ítélt összegek állítólagos tisztességtelen visszafizettetésére vonatkozott.

Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és arra a következtetésre jutott, hogy beavatkozását követően sikerült megoldást találni. Ezért lezárta az ügyet.

Az ügy az Eurojustnak az interjúra behívott jelöltek utazási költségeinek megtérítésére vonatkozó politikájára vonatkozott.

A panaszos az ombudsmanhoz fordult, azt állítva, hogy az Eurojust visszatérítési politikája tisztességtelen és diszkriminatív volt az EU-n kívül lakóhellyel rendelkező pályázókkal szemben. Állításának alátámasztására a panaszos megjegyezte, hogy az EU-n kívül lakóhellyel rendelkező jelöltek esetében 500 EUR felső határt állapítottak meg, míg egyes esetekben magasabb felső határt alkalmaztak az EU-n belüli utazásokra.

Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy az Eurojust azáltal, hogy az EU-n kívül lakóhellyel rendelkező jelöltek költségtérítését az EU-n belül utazó jelöltekre alkalmazandó legmagasabb felső határra emelte, megfelelő lépéseket tett az ügy rendezése érdekében.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Uniós Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség (ENISA) hogyan kezelte a felvételi eljárást.

Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és nem talált hivatali visszásságot a panaszos azon állításával kapcsolatban, hogy kérelmét tisztességtelenül kezelték.

Az ombudsman azonban hiányosságokat tárt fel az ügy ENISA általi eljárási kezelésében, és javaslatokat tett az ENISA-nak a jövőbeli javításra.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Unió koszovói különleges képviselőjének hivatala (EUKK-hivatal) állítólag nem tájékoztatta a szakmai gyakorlatra jelentkezőket a felvételi eljárás lépéseiről. Az ombudsman érdeklődött a kérdés iránt, és kifejtette, hogy véleménye szerint „udvarias és szolgálatkész dolog elismerni a pályázatok beérkezését, és tájékoztatni a pályázókat a felvételi eljárás előrehaladását befolyásoló jelentős lépésekről (például a felvételi eljárásból való kizárásukról).Az EUKK hivatala kifejtette, hogy nagyon korlátozott erőforrásokkal rendelkezik, és ezért csak az előválogatott személyeket tájékoztathatja az eljárás eredményéről. Kijelentette azonban, hogy megvizsgálja, hogyan lehetne javítani a gyakornokként dolgozni kívánó személyekkel való kommunikációját, például azáltal, hogy valamennyi ilyen személyt tájékoztat az eljárás releváns lépéseiről azáltal, hogy releváns információkat tesz közzé a honlapján. Az ombudsman felkérte az EUKK hivatalát, hogy számoljon be e megoldás végrehajtásáról.

2014 júliusában a Bizottság elutasította a panaszos arra irányuló kérelmét, hogy szakértőként dolgozzon egy indonéziai projekten, mivel a panaszos már kötelezettséget vállalt arra, hogy egy uniós finanszírozású projekten fog dolgozni Libériában, amelyre ezzel egy időben kerül sor. A panaszos újra jelentkezett, amikor a libériai projektet az ebolaválság miatt elhalasztották, rámutatva, hogy valójában készen áll arra, hogy a projekten Indonéziában dolgozzon.

Az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság jogosult arra, hogy szakértőket kérjen fel arra, hogy meghatározott időszakokra kizárólag projekteken dolgozzanak. Megjegyezte, hogy a panaszos kijelentette, hogy kizárólag két, egymást átfedő projekten fog dolgozni. A panaszos eredeti kérelmének benyújtásakor nem fejtette ki ezt az ellentmondást. A benyújtott információk alapján az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság helyesen utasította el a panaszos első kérelmét. Ami a második kérelmet illeti, a panaszos valójában azt állította, hogy a Libériában zajló ebolaválság azt jelentette, hogy ténylegesen szabadon dolgozhatott a projekten Indonéziában. A Bizottság ezt követően újra megvizsgálta a helyzetét. Az ombudsman véleménye szerint méltányos és ésszerű ítéletet hozott, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a panaszos nem tudja garantálni a rendelkezésre állását. Így az ombudsman megállapítja, hogy a Bizottság akkor sem követett el hibát, amikor elutasította az indonéziai projekttel kapcsolatos munkára irányuló második kérelmét. Ugyanakkor kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság hogyan kezeli az olyan válságokban érintett szakértők jogait, mint az ebolajárvány.

Az ombudsman úgy zárta le a vizsgálatot, hogy nem állapított meg hivatali visszásságot. Javasolta a Bizottságnak, hogy amennyiben egy projektet fel kell függeszteni, a Bizottságnak fel kell készülnie arra, hogy bármely érintett szakértőt felmentsen a kizárólagossági kötelezettségvállalás alól.

Az ügy a Bizottság azon döntésére vonatkozott, hogy nem fogad el bizonyos, az EU által finanszírozott projektben részt vevő partner által bejelentett költségeket. A Bizottság határozata azt jelentette, hogy a konzorciumnak történő végső kifizetést csökkentették azzal az összeggel, amelyet ez a partner előfinanszírozásként kapott. A koordinátor azzal érvelt, hogy a Bizottság kötelessége a szóban forgó partnernek tévesen kifizetett pénzeszközök visszafizettetése.

Az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság helyesen kezelte a kérdést, mivel csak akkor kezdeményezhette volna a visszafizettetést, ha tartozás keletkezett volna az Unióval szemben. A finanszírozás projektpartnerek közötti elosztása más természetű kérdés, amelybe a Bizottság nem köteles beavatkozni. Az ombudsman ezért nem állapított meg hivatali visszásságot a Bizottság részéről.

Az ügy a Bizottság azon döntésére vonatkozott, hogy egy nonprofit szervezettől visszaköveteli azokat az uniós forrásokat, amelyeket 2005 és 2009 között a társadalombiztosítási tartalékába fektetett be, mivel azokat nem támogatható költségeknek tekintette. Mivel a tartalékot eredetileg a Bizottság támogatásával és együttműködésével hozták létre, a szervezet panaszt tett az európai ombudsmannál. A panasz vizsgálatát követően az ombudsman megoldási javaslatot tett a Bizottságnak, amelyben felkérte, hogy vizsgálja felül visszafizettetési határozatát. Válaszul a Bizottság számos olyan intézkedést terjesztett elő, amelyeket a szervezet jövőjének biztosítása érdekében hozott. Az ombudsman kielégítőnek ítélte ezeket az intézkedéseket, és ezért úgy határozott, hogy lezárja az ügyet.