Miután egy EULEX-ügyész és a média felhívta az ombudsman figyelmét az EU koszovói jogállamiság-misszióját (EULEX) érintő egyes állítólagos súlyos szabálytalanságokra, az ombudsman úgy határozott, hogy hivatalból vizsgálatot indít annak értékelése érdekében, hogy az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) és az EULEX megfelelően kivizsgálta-e ezeket az állításokat, vagy megfelelően kivizsgálja-e azokat.

Annak megállapítása érdekében, hogy milyen lépéseket kell tennie, az ombudsman betekintett az EKSZ/EULEX ügyiratába. Az ellenőrzés kimutatta, hogy az EULEX előzetes belső vizsgálatot folytatott, és külső ügyészt vett fel a szabálytalanságok kivizsgálására. Emellett az EKSZ tapasztalt szakértőt nevezett ki az EULEX megbízatásának rendszerszintű felülvizsgálatára, különös tekintettel a felvetett állításokra.

Az ombudsman megjegyezte, hogy az EULEX nem követte az ilyen állítások kivizsgálására vonatkozó szokásos eljárását. Azt is megállapította, hogy meg kell vizsgálni a külső ügyész felvételének módját. Mivel azonban az EU főképviselője által nemrégiben kinevezett szakértő egyértelművé tette, hogy ezek a kérdések az általa elvégzendő felülvizsgálat részét fogják képezni, az ombudsman arra az álláspontra helyezkedett, hogy részéről jelenleg nincs szükség további intézkedésre.

A panaszos, aki francia-olasz kétnyelvű, arra kérte a Parlamentet, hogy engedélyezze számára egy olasz nyelvű belső versenyvizsga írásbeli vizsgáinak letételét, annak ellenére, hogy a versenyvizsga-felhívás szerint a vizsgákat franciául kell letennie, amely a Parlament vonatkozó adatbázisában fő nyelvként szerepel.  A Parlament elutasította ezt a kérelmet, azzal érvelve, hogy az kizárólag személyes célszerűségi okokon alapul. Az ombudsman nem talált hivatali visszásságot a Parlament részéről, mivel az elutasítás egyértelmű és elfogadható indokokon alapult.  Két további észrevételt tesz, amelyek szerint a Parlament i. lehetővé teheti a kétnyelvű alkalmazottak számára, hogy az éves személyzeti jelentésekben mindkét nyelvüket fő nyelvként tüntessék fel, és ii. kiegészítheti az éves személyzeti jelentések „nyelvismeret” című szakaszát azzal a megjegyzéssel, hogy az ebben a szakaszban szereplő adatok a következő évben valamennyi humánerőforrás-célra felhasználhatók lesznek.

Az ügy az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) által közzétett pályázati felhívásban szereplő, külföldi országban szerzett szakmai tapasztalatra vagy folytatott tanulmányokra vonatkozó kiválasztási kritérium állítólagosan megkülönböztető jellegére vonatkozott.

A panaszos olasz állampolgár, aki három éve dolgozik az EU-nak az olaszországi Isprában. Részt vett az EPSO által szervezett kiválasztási eljárásban. A jelentkezési lap „Talent Screener” (tehetségszűrő) részében szereplő egyik kérdés arra vonatkozott, hogy a pályázó rendelkezik-e „hat egymást követő hónapnál hosszabb szakmai tapasztalattal (vagy folytatott-e tanulmányokat) egy külföldi országban (nem a származási országában).” A pályázókat arra kérték, hogy e kérdésre igenlő vagy nemleges választ adjanak. Mivel a panaszos releváns tapasztalatot szerzett azáltal, hogy származási országában az EU-nál dolgozott, a kérdésre nemleges választ adott. Ennek következtében az EPSO kizárta őt az eljárás következő szakaszából. A panaszos az európai ombudsmanhoz fordult, és azt állította, hogy a kérdés diszkriminatív, mivel nem veszi figyelembe a sajátos körülményeket.

Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy az EPSO nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát, mivel a külföldi országban szerzett tapasztalat követelményét egyértelműen meghatározta a pályázati felhívás, és az EPSO álláspontja összhangban volt a vonatkozó ítélkezési gyakorlattal is. Az ombudsman tehát hivatali visszásság megállapítása nélkül zárta le az ügyet.

A panaszos egy olasz egyesület, amely Örményországban hajtott végre egy projektet, amelyet az adott országban működő uniós küldöttség által nyújtott támogatásból finanszíroztak. 2009 végén, a projekt befejezését követően a panaszos felkérte az EU örményországi küldöttségét, hogy fizesse ki a végső kifizetést. A küldöttség azonban pontosítást kért a panaszostól, majd a projekt összetettsége és a feltételezett szabálytalanságok miatt ellenőrzést kért. A panaszos 2012 augusztusában az európai ombudsmanhoz fordult, és azt kifogásolta, hogy a küldöttségnek közel két évbe telt az utolsó kifizetés teljesítése azt követően, hogy a panaszos benyújtotta kifizetési kérelmét. A panaszos azt kérte, hogy a küldöttség térítse meg a fennmaradó kifizetésre várva felmerült költségeit.

Az ombudsman nem volt meggyőződve arról, hogy a küldöttség azon döntése, hogy további információkat kér, majd ezt követően ellenőrzést rendel meg, ésszerűtlen volt. Bár igaz, hogy az ellenőrzési jelentés arra a következtetésre jutott, hogy a felmerült elszámolható költségek a bejelentett költségek 99,77%-át tették ki, a jelentés a projekt végrehajtásában is feltárt néhány hiányosságot. Mivel semmi nem utalt a küldöttség túlzott késedelmére, megalapozatlannak tartotta a panaszos állítását. Következésképpen az ombudsman úgy zárta le az ügyet, hogy nem állapított meg hivatali visszásságot. Ami a panaszos által felvetett bizonyos eljárási kérdéseket illeti, az ombudsman nem talált alapot további vizsgálatokra.