Az ügy az exporthitel-ügynökségek – a kockázatos piacokon üzleti tevékenységet folytató vállalatoknak pénzügyi támogatást nyújtó nemzeti szervek – Európai Bizottság általi éves felülvizsgálatának megfelelőségére vonatkozott, különös tekintettel az emberi jogok és a környezet védelmére.

Az ombudsman érdeklődött az ügyben, és megállapította, hogy a Bizottság módszertana és eljárásai javíthatók. Az ombudsman különösen azt ajánlotta, hogy a Bizottság folytasson párbeszédet a tagállamokkal és más érdekelt felekkel annak érdekében, hogy javítsa a tagállamok által az exporthitel-ügynökségekről szóló jelentések összeállításához használt sablont, amelyeket minden évben be kell nyújtaniuk a Bizottságnak. Az ombudsman azt is javasolta, hogy a Bizottság a maga részéről javítsa az exporthitel-ügynökségek Európai Parlamentnek benyújtott éves felülvizsgálatai elemzésének és értékelésének tartalmát.

A Bizottság tájékoztatta az ombudsmant, hogy konzultálni fog a Tanáccsal, a Parlamenttel és az Európai Külügyi Szolgálattal, és együtt fog működni a civil társadalommal az ombudsman ajánlásainak végrehajtása érdekében. A Bizottság javaslatot fog tenni a Tanács exporthitelekkel foglalkozó munkacsoportjának a tagállamok éves jelentéseihez használandó, felülvizsgált ellenőrzőlista-sablonra vonatkozóan. A Bizottság mérlegelni fogja a tagállami jelentéstételre vonatkozó releváns iránymutatás kidolgozását is.

Mivel a Bizottság által bejelentett intézkedések megfelelően kezelik az ombudsman ajánlásait, az ombudsman lezárta vizsgálatát, de felkérte a Bizottságot, hogy egy éven belül tegyen jelentést.

Az ügy az exporthitel-ügynökségek – a „kockázatos” piacokon üzleti tevékenységet folytató vállalatoknak pénzügyi támogatást nyújtó nemzeti szervek – Európai Bizottság általi éves felülvizsgálatának megfelelőségére vonatkozott, különös tekintettel az emberi jogok és a környezet védelmére.

Az ombudsman érdeklődött az ügyben, és megállapította, hogy a Bizottság módszertana és eljárásai javíthatók. Különösen azt javasolta, hogy a Bizottság kezdjen párbeszédet a tagállamokkal és más érdekelt felekkel annak érdekében, hogy javítsa a tagállamok által az exporthitel-ügynökségekről szóló jelentések összeállításához használt sablont, amelyeket minden évben be kell nyújtaniuk a Bizottságnak. Az ombudsman azt is javasolta, hogy a Bizottság a maga részéről javítsa az exporthitel-ügynökségek Európai Parlamentnek benyújtott éves felülvizsgálatai elemzésének és értékelésének tartalmát.

A Bizottság elsősorban azért utasította el az ombudsman javaslatait, mert úgy véli, hogy végrehajtásuk a meglévő jogszabályok módosítását tenné szükségessé. Az ombudsman nem értett egyet a Bizottság álláspontjával, és most a korábbi javaslataival azonos feltételek mellett tett ajánlásokat a Bizottságnak.  Az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság által a Parlamentnek megküldött éves felülvizsgálatnak többnek kell lennie, mint a tagállamoktól kapott éves jelentések tartalmának összeállítása, és tartalmaznia kell az exporthitel-ügynökségek teljesítményének tájékozott és részletes értékelését, különösen az emberi jogok és a környezet tiszteletben tartása tekintetében.

Ez a saját kezdeményezésű vizsgálat egy örmény nem kormányzati szervezetek szövetsége, a Polgárvédelmi Liga (CPL) által benyújtott panaszon alapul. Ez az Európai Unió örményországi küldöttségének azon döntésére vonatkozik, hogy nem köt támogatási szerződést a CPL-lel, miután a küldöttség hibát fedezett fel a CPL-kérelem kezdeti értékelése során. A CPL azzal érvelt, hogy a küldöttség határozata nem megalapozott indokokon alapult.

Az ombudsman vizsgálata során az Európai Bizottság elismerte, hogy a küldöttség által eredetileg hozott intézkedés, miután felismerte, hogy hiba történt az értékelési folyamatban, nem volt megfelelő. A Bizottság azonban azt is kimutatta, hogy a feltárt hiba szükségessé tette a CPL pályázatának újbóli értékelését, és így a küldöttségnek nem állt módjában megkötni a támogatási szerződést a CPL-lel.

Az ombudsman ezért úgy zárta le a vizsgálatot, hogy nem állapított meg hivatali visszásságot.

Az ügy az EU albániai küldöttségénél betöltendő álláshelyre vonatkozó kiválasztási eljárásra vonatkozott. A panaszos elégedetlen volt azzal, hogy nem került be az előválogatott jelöltek listájára, mivel úgy vélte, hogy teljesíti az összes előírt kritériumot. Tájékoztatást kért a kérelméről és arról, hogy miért nem került be az előválogatott jelöltek listájára. A küldöttség nem válaszolt időben a kérésére.

Az ombudsman érdeklődött az ügyben. A vizsgálat során a küldöttség válaszolt a panaszra, és ezzel megoldotta a panasz ezen aspektusát. Ami a panaszos előválogatásának mellőzéséről szóló határozatot illeti, az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a küldöttség döntésének magyarázata észszerű, és a vizsgálatot hivatali visszásság hiányának megállapításával zárta le. Az ombudsman azt javasolta, hogy az Európai Külügyi Szolgálat adjon iránymutatást a küldöttségeknek a pályázók folyamatos tájékoztatásának szükségességéről, amennyiben a kiválasztási versenyvizsgák késedelmet szenvednek. Az ombudsman azt is javasolta, hogy az Európai Külügyi Szolgálat a helyi alkalmazottaknak szóló uniós küldöttségi útmutatóba foglaljon bele részletesebb követelményeket a kiválasztási bizottságok által összeállított listában/excel-táblázatban feltüntetendő információk típusára vonatkozóan.

Az ügy egy szolgáltatási szerződés Európai Bizottság általi felmondására vonatkozott. A panaszos azt állította, hogy a Bizottság nem válaszolt leveleire, alapos ok nélkül szüntette meg a szolgáltatási szerződést, és lassan fizette ki a neki küldött számlákat. Késedelmes fizetések és kártérítések miatt is kártérítést kért.

Az ombudsman kivizsgálta ezeket az állításokat. Az elsőt illetően arra a következtetésre jutott, hogy mivel a Bizottság végül válaszolt a panaszos leveleire, az ügy megoldódott. Ami a második állítást illeti, amely a szerződés alapos ok nélküli állítólagos megszüntetésére vonatkozik, az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot, mivel a szerződés feljogosította a Bizottságot arra, hogy azt bármikor felmondja, és mindenesetre a Bizottság valóban alapos indokkal szolgált a felmondásra. Ami a harmadik állítást illeti, az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy megoldást találtak a számlák késedelmes kifizetésének problémájára, mivel a Bizottság végül kifizette a panaszosnak az elvégzett munkáért járó összegeket, és beleegyezett a késedelmi kamatok megfizetésébe. Végül, ami a kártérítési kérelmet illeti, az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy nincs szükség további vizsgálatra az ügyben, mivel a Bizottság kártérítést fizetett a panaszosnak az elszenvedett kárért, és a szerződés nem rendelkezett semmilyen más típusú kár megtérítéséről.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Unió ukrajnai tanácsadó missziója (EUAM) kiválasztási eljárás keretében elutasította a panaszos pályázatát. Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy a kérelem elutasításával kapcsolatban nem történt hivatali visszásság. Az ombudsman megállapította továbbá, hogy elegendő az egyszintű igazgatási felülvizsgálati mechanizmus. Végezetül az ombudsman örömmel értesült arról, hogy az Európai Külügyi Szolgálat úgy határozott, hogy módosítja az elutasított jelölteknek küldött üzenetét annak érdekében, hogy az tartalmazza a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségekre vonatkozó információkat.

Az ügy arra vonatkozott, hogy a Bizottság megtagadta a nyilvános hozzáférést az ingyenes jogi segítségnyújtásról szóló szerb törvénytervezettel kapcsolatos véleményéhez.

Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megvizsgálta az érintett dokumentumot. Az ombudsman megvizsgálta a rendelkezésre álló információkat, és megállapította, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó szabályok (1049/2001/EK rendelet) alapján indokolt volt a Bizottság elutasítása.

Az ombudsman ezért úgy zárta le az ügyet, hogy nem állapított meg hivatali visszásságot. Mindemellett az ombudsman megállapításai a jogszabály azon időpontban alkalmazott értelmezésén alapulnak, amikor a Bizottság határozatot hozott a panaszos megerősítő kérelméről. Semmi nem zárja ki, hogy a Bizottság közérdekből eljárva nagyobb átláthatóságra törekedjen az előcsatlakozási tárgyalások lefolytatásának módját, valamint a tárgyalások előrehaladását vagy végső lezárását illetően. Az ingyenes költségmentességről szóló törvénytervezet hatálybalépése, a csatlakozási tárgyalások 23. fejezetének ideiglenes lezárása és Szerbia esetleges uniós csatlakozása mind olyan időszak, amikor a Bizottság újraértékelheti a helyzetet annak megállapítása érdekében, hogy továbbra is fennállnak-e a kért dokumentumhoz való hozzáférés megtagadását indokoló okok. Az ombudsman bízik abban, hogy a Bizottság elvégzi ezt a vizsgálatot.

2014 júliusában a Bizottság elutasította a panaszos arra irányuló kérelmét, hogy szakértőként dolgozzon egy indonéziai projekten, mivel a panaszos már kötelezettséget vállalt arra, hogy egy uniós finanszírozású projekten fog dolgozni Libériában, amelyre ezzel egy időben kerül sor. A panaszos újra jelentkezett, amikor a libériai projektet az ebolaválság miatt elhalasztották, rámutatva, hogy valójában készen áll arra, hogy a projekten Indonéziában dolgozzon.

Az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság jogosult arra, hogy szakértőket kérjen fel arra, hogy meghatározott időszakokra kizárólag projekteken dolgozzanak. Megjegyezte, hogy a panaszos kijelentette, hogy kizárólag két, egymást átfedő projekten fog dolgozni. A panaszos eredeti kérelmének benyújtásakor nem fejtette ki ezt az ellentmondást. A benyújtott információk alapján az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság helyesen utasította el a panaszos első kérelmét. Ami a második kérelmet illeti, a panaszos valójában azt állította, hogy a Libériában zajló ebolaválság azt jelentette, hogy ténylegesen szabadon dolgozhatott a projekten Indonéziában. A Bizottság ezt követően újra megvizsgálta a helyzetét. Az ombudsman véleménye szerint méltányos és ésszerű ítéletet hozott, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a panaszos nem tudja garantálni a rendelkezésre állását. Így az ombudsman megállapítja, hogy a Bizottság akkor sem követett el hibát, amikor elutasította az indonéziai projekttel kapcsolatos munkára irányuló második kérelmét. Ugyanakkor kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság hogyan kezeli az olyan válságokban érintett szakértők jogait, mint az ebolajárvány.

Az ombudsman úgy zárta le a vizsgálatot, hogy nem állapított meg hivatali visszásságot. Javasolta a Bizottságnak, hogy amennyiben egy projektet fel kell függeszteni, a Bizottságnak fel kell készülnie arra, hogy bármely érintett szakértőt felmentsen a kizárólagossági kötelezettségvállalás alól.

Ez a panasz az egyes uniós tagállamok és az Amerikai Egyesült Államok között az adójogszabályoknak a külföldi számlával rendelkező adóalanyok általi betartásáról szóló egyesült államokbeli törvény (a továbbiakban: FATCA) következményeiről folytatott tárgyalásokkal kapcsolatban az Európai Bizottság birtokában lévő dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelem nyomán merült fel. A panaszt Sophie In't Veld európai parlamenti képviselő nyújtotta be.

Az ombudsman vizsgálata során felmerült fő kérdések a következők voltak: a) a Bizottság arra irányuló erőfeszítései, hogy méltányos megoldást találjon nagyszámú dokumentum értékelésére, és b) a Bizottság megtagadta a FATCA-val kapcsolatos számos dokumentumhoz való teljes körű nyilvános hozzáférést.

Az ombudsman megvizsgálta ezeket a kérdéseket, és azt ajánlotta a Bizottságnak, hogy a) tegyen új kísérletet a méltányos megoldásra, ellenkező esetben indokolatlan késedelem nélkül értékelnie kell az európai parlamenti képviselő kérelmében szereplő dokumentumokat, és b) fontolja meg a FATCA-val kapcsolatos bizonyos dokumentumokhoz való szélesebb körű nyilvános hozzáférés biztosítását.

Az ombudsman most elégedett azzal, hogy a Bizottság elfogadta és végrehajtotta ajánlásait, és ezért lezárta az ügyet.

A panaszos támogatási szerződést kötött az Európai Bizottsággal egy egyiptomi projekt finanszírozására. E szerződés értelmében a panaszosnak pénzügyi garanciát kellett nyújtania egy, az EU-ban letelepedett banktól vagy pénzügyi intézménytől annak érdekében, hogy biztosítsa a projekt Bizottság általi előfinanszírozását. A szerződés hatálybalépését követően kiderült, hogy a panaszos nem tudta biztosítani a szükséges pénzügyi garanciát. Ezért a Bizottság felmondta a szerződést.

Az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság eleget tett azon szerződéses kötelezettségének, hogy a szerződés megszüntetése előtt konzultáljon a panaszossal. A panaszos által a Bizottságnak a pénzügyi képességeiről szolgáltatott információk fényében az ombudsman azt is megállapította, hogy a Bizottság észszerűen megérthette, hogy a panaszos előfinanszírozás nélkül nem tudta volna végrehajtani a projektet, és ezért további konzultációkra nincs szükség.

Az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság jogszerűen és ésszerűen járt el, amikor felmondta a panaszossal kötött szerződést. Az ombudsman azonban azt javasolta, hogy a jövőbeli szerződésekbe a Bizottság vegye fontolóra egy olyan rendelkezés belefoglalását az általános szerződési feltételekbe, amely feljogosítja a támogatás kedvezményezettjét arra, hogy lemondjon a Bizottság előfinanszírozásáról. Ez megszüntetné a pénzügyi garancia nyújtására vonatkozó kötelezettséget, amennyiben a kedvezményezett bizonyítani tudja, hogy rendelkezik a projekt végrehajtásához szükséges pénzügyi eszközökkel. Az ombudsman arra is felkérte a Bizottságot, hogy a megszüntető levélben mindig tüntesse fel a határozat pontos jogalapját, valamint a határozat elleni fellebbezés lehetőségeit.