Háttér [1]

1. Ez a panasz az Európai Bizottság, egyes uniós tagállamok és az Egyesült Államok hatóságai közötti, az adójogszabályoknak a külföldi számlával rendelkező adóalanyok általi betartásáról szóló egyesült államokbeli törvény (FATCA) következményeivel kapcsolatos levelezéssel kapcsolatos dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozik. A panaszt Sophie In't Veld európai parlamenti képviselő nyújtotta be.

2. A FATCA-t 2010 márciusában írták alá az Egyesült Államok szövetségi törvényében [2]. A FATCA célja, hogy megakadályozza az amerikai állampolgárságú természetes és jogi személyek által elkövetett, határokon átnyúló adócsalást. A FATCA megköveteli az Egyesült Államokon kívüli pénzügyi intézményektől, hogy ügyfeleikről jelentést tegyenek az Egyesült Államok adóhatóságának. Mivel aggályok merültek fel azzal kapcsolatban, hogy a magas megfelelési költségek és a tagállami jogszabályok (különösen az adatvédelemre vonatkozó jogszabályok) megsértésének kockázata miatt a FATCA valószínűleg jelentős nehézségeket fog okozni az uniós pénzügyi intézmények számára, a Bizottság 2011-ben öt tagállammal [3] együtt párbeszédet kezdett az Egyesült Államok Pénzügyminisztériumával.

3. 2012-ben a panaszos az 1049/2001/EK rendelet [4] alapján nyilvános hozzáférést kért a Bizottságtól "a Bizottság, az érintett uniós tagállamok és az Egyesült Államok hatóságai között a FATCA következményeiről folytatott levelezéssel és tárgyalásokkal, és különösen a kormány és a kormány közötti megoldásokkal kapcsolatban a Bizottság birtokában lévő valamennyi dokumentumhoz".

4. A Bizottság 15 dokumentumot/dokumentumkészletet [5] azonosított, és teljes körű hozzáférést biztosított a 4. és 5. dokumentumhoz.

5. A panaszos felülvizsgálati kérelmét (úgynevezett „megerősítő kérelem”) követően a Bizottság 2012. augusztus 28-án úgy határozott, hogy részleges hozzáférést biztosít az 1., 2., 3., 6., 7. a)–c) és k) dokumentumhoz, valamint a 8., 10. és 11. dokumentumhoz (a Bizottság 2012. augusztus 28-i határozata). A Bizottság teljes egészében megtagadta a 7. d)–j) és l) dokumentumhoz, valamint a 9., 12. és 13. dokumentumhoz való hozzáférést [6].

6. A 14. és 15. dokumentumcsomagban azonosított e-maileket illetően a Bizottság kijelentette, hogy azok több mint ezer oldalt tettek ki, és több mint 200, illetve 4000 e-mailt tartalmaztak. A Bizottság az 1049/2001/EK rendelet 6. cikkének (3) bekezdésével összhangban méltányos megoldás keresését javasolta, és felkérte a panaszost, hogy szűkítse le kérelmének hatályát [7]. Másodlagosan a Bizottság arra kérte a panaszost, hogy fogadja el, hogy kérelmének kezelése több időt vesz igénybe, és az elemzés előrehaladtával egymást követő dokumentumcsomagok megküldéséből áll.

7. Miután a panaszos megtagadta a 14. és 15. sz. dokumentumra vonatkozó kérelme hatályának korlátozását, a Bizottság azzal érvelt, hogy a Törvényszék VKI-ügyben [8] hozott ítéletének fényében minden egyes vonatkozó e-mail egyedi értékelése nagyon jelentős adminisztratív terhet jelentene, ami megbénítaná a Bizottság érintett szolgálatának munkáját. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a panaszos kérelme aránytalan, és ismételten felkérte a panaszost, hogy szűkítse le kérelmének hatályát.

8. Több levélváltást követően a panaszos 2013. június 13-án arra kérte a Bizottságot, hogy június vége előtt biztosítson számára hozzáférést a 14. és 15. sz. dokumentumcsomaghoz. A Bizottság az 1049/2001/EK rendelet 6. cikke (3) bekezdésének szellemében azt javasolta, hogy tartsanak találkozót a panaszos és az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság vezető tisztviselői között, akik válaszolhatnának a panaszos kérdéseire, hátteret és hátteret biztosíthatnának, valamint jobb betekintést nyújthatnának az ügybe annak érdekében, hogy a panaszos leszűkíthesse kérelmét. Másodlagosan a Bizottság olyan eljárást javasolt, amely szűkíti a panaszos kérelmének hatókörét, és eltolja a vizsgálat folyamatát.

9. A Bizottság javaslatával elégedetlen panaszos 2013. július 19-én az európai ombudsmanhoz fordult [9].

10. 2013. augusztus 13-án az ombudsman vizsgálatot indított a panasszal kapcsolatban, és a következő állításokat és állításokat azonosította:

1) A Bizottság nem az alkalmazandó eljárási szabályoknak megfelelően kezelte a panaszos dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelmét.

Első állításának alátámasztására a panaszos azzal érvelt, hogy a 14. és 15. sz. dokumentumcsomaggal kapcsolatban a Bizottság nem határozott a hozzáférés iránti kérelméről, és ezért túllépte az észszerű válaszadási határidőket, megsértve ezzel az 1049/2001/EK rendeletet és a helyes hivatali magatartás európai kódexének (ECGAB) 17. cikkét.

2) Az 1049/2001/EK rendeletben foglalt anyagi jogi szabályokkal ellentétben a Bizottság nem biztosított teljes körű nyilvános hozzáférést a kért dokumentumokhoz.

A panaszos azzal érvelt, hogy az 1–3. és a 6–13. sz. dokumentum tekintetében, amennyiben ezeket a dokumentumokat vagy azok részeit nem hozták nyilvánosságra, a Bizottság nem indokolta meg a 4. cikk (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdésében foglalt kivétel alkalmazását.

3) A Bizottságnak további késedelem nélkül meg kell vizsgálnia a panaszosnak a 14. és 15. dokumentumkészlethez való hozzáférés iránti kérelmét.

4) A Bizottságnak nyilvános hozzáférést kell biztosítania a kért dokumentumokhoz.

11. Vizsgálata során az ombudsman betekintett a vonatkozó bizottsági aktába, és e vizsgálatról jelentést küldött a Bizottságnak és a panaszosnak.

12. 2014. december 3-án az ombudsman ajánlásokat tett a Bizottságnak. 2014. december 19-én a Bizottság levelet küldött a panaszosnak, amelyben további tájékoztatást nyújtott a panaszos 14. és 15. sz. dokumentumcsomaghoz való hozzáférés iránti kérelmének hatálya alá tartozó e-mailekről. 2015. január 6-án a panaszos azt válaszolta, hogy a hozzáférés iránti kérelme a kérelme hatálya alá tartozó valamennyi dokumentumra vonatkozik.

13. A Bizottság 2015. június 12-én küldte meg válaszát az ombudsman ajánlásaira. Ezzel párhuzamosan 2015. május 19-én és 2015. július 23-án további válaszokat küldött a panaszosnak, amelyeket másolatban megküldött az ombudsmannak, és további dokumentumokat tett közzé. Az ombudsman 2015. július 23-án és 2015. szeptember 29-én kapott észrevételeket a panaszostól.

14. Az ombudsman a Bizottság ajánlásaira adott válaszának vizsgálata során (az alábbiakban) röviden összefoglalja az ajánlásokhoz vezető érvelést, összefoglalja a hozzá benyújtott érveket, majd végső értékelését.

Az az állítás, hogy a Bizottság nem az alkalmazandó eljárási szabályoknak és a kapcsolódó állításnak megfelelően kezelte a panaszos 14. és 15. sz. dokumentumcsomaghoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelmét

Az ombudsman első ajánláshoz vezető érvelése

15. Az 1049/2001/EK rendelet különös szabályokat tartalmaz a „nagyon nagyszámú dokumentumhoz” való hozzáférés iránti kérelmek kezelésére vonatkozóan. Ezek a szabályok lehetővé teszik az uniós intézmények számára, hogy kivételes körülmények között eltérjenek az általában alkalmazandó szabályoktól, és rendelkeznek a) arról a lehetőségről, hogy az 1049/2001/EK rendelet 6. cikkének (3) bekezdésével összhangban „nem hivatalos úton tárgyaljanak a kérelmezővel a méltányos megoldás megtalálása érdekében”, valamint b) arról a lehetőségről, hogy az 1049/2001/EK rendelet 8. cikkének (2) bekezdésével összhangban a megerősítő kérelem megválaszolására általánosan alkalmazandó 15 munkanapos határidőt további 15 munkanappal meghosszabbítsák.

16. Ebben az esetben a Bizottság valójában felfüggesztette a panaszos 14. és 15. sz. dokumentumcsomaggal kapcsolatos megerősítő kérelmére való válaszadás határidejét, és e választ a méltányos megoldás megtalálásától tette függővé. A Bizottság ezáltal összekapcsolta ezt a két eljárási lehetőséget.

17. Az ombudsman azonban rámutatott arra, hogy a Bizottság köteles betartani az 1049/2001/EK rendelet 8. cikkének (2) bekezdésében foglalt szigorú határidőt, miközben a panaszossal a 6. cikk (3) bekezdésével összhangban tisztességes megoldás megtalálása érdekében tárgyalásokat folytat [10].

18. Ebben a konkrét kérdésben az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) megállapította, hogy az 1049/2001/EK rendelet nem teszi lehetővé az alkalmazandó határidőktől való eltérést [11]. Az EUB úgy ítélte meg, hogy ezek a határidők meghatározóak az intézmények birtokában lévő dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó eljárás lefolytatását illetően, és hogy a határidők célja a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmek gyors és egyszerű feldolgozása [12]. Ezért a 6. cikk (3) bekezdésében előírt „méltányos megoldás” lehetősége csak a kérelmezett dokumentumok tartalmára vagy számára vonatkozhat”[13].

19. Az EUB a következőket is kimondta: „igaz,[...] hogy az arányosság elvéből következik, hogy az intézmények a megfelelő ügyintézéshez fűződő érdekek védelme érdekében egyensúlyba hozhatják a hozzáférés kérelmezőjének érdekeit a hozzáférés iránti kérelem feldolgozásából eredő munkateherrel olyan különleges esetekben, amikor a hozzáférés iránti kérelem tárgyát képező dokumentumok mennyisége vagy a kifogásolandó szövegrészek száma nem megfelelő adminisztratív terhet jelentene [...]. Mindazonáltal az arányosság elvére való hivatkozás nem teheti lehetővé az 1049/2001 rendeletben előírt határidők megváltoztatását anélkül, hogy jogbizonytalansághoz vezetne”[14]. Az ombudsman azzal érvelt, hogy a Bíróság által a jogbiztonság szükségességére helyezett hangsúly ebben az összefüggésben a kérelmezők helyzetének védelmére irányul, nevezetesen arra, hogy az 1049/2001/EK rendelet 8. cikkének (2) bekezdésében megállapított határidő felfüggesztése ne veszélyeztesse a bírósági eljárás megindításához vagy az ombudsmanhoz való panasztételhez való jogukat. Ezek a korrekciós intézkedések nem függeszthetők fel, és nem tehetők függővé a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseitől sem, hogy méltányos megoldást találjon. Ez azonban annak a következménye volt, amit a Bizottság a jelen ügyben – tévesen – tett.

20. Ami a Bizottság méltányos megoldásra irányuló javaslatait illeti ebben az ügyben, az ombudsman úgy ítélte meg, hogy az általa szolgáltatott információk nem tették lehetővé a panaszos számára a kért dokumentumok tartalmának megfelelő megértését, és így nem biztosítottak valódi lehetőséget arra, hogy kérésének hatályát leszűkítse [15].

21. A fentiek alapján az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem használt fel minden lehetséges és észszerű eszközt arra, hogy a panaszossal méltányos megoldásról tárgyaljon. Az ombudsman úgy vélte, hogy a Bizottság javaslatainak legalább sokkal részletesebb leírást kellett volna tartalmazniuk azokról a dokumentumokról (vagy dokumentumkategóriákról), amelyekre a

a panaszos kérése, lehetőleg tartalomjegyzék, és ideális esetben a Bizottság dokumentum-nyilvántartására mutató linkek [1].

22. Ami a kért dokumentumok lépcsőzetes vizsgálatára irányuló javaslatot illeti, az ombudsman elismerte, hogy a Bizottság jogosan aggódik amiatt, hogy a 14. és 15. dokumentumcsomag gyorsabb feldolgozása milyen hatással lehetett a panaszos kérelme egyéb részeinek kezelésére, valamint más kérelmezők hozzáférési kérelmeire. Amikor azonban a Bizottság méltányos megoldásra tesz javaslatot, nem tekinthet el a hozzáférés iránti kérelem elbírálásától pusztán azért, mert a felperes nem ért egyet ezzel a javaslattal.

23. A fenti megállapítások fényében az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság hivatali visszásságot követett el azáltal, hogy a) nem tett megfelelő/ésszerű javaslatot a méltányos megoldásra a vonatkozó határidőn belül, és b) a panaszos megerősítő kérelmével kapcsolatos intézkedést a méltányos megoldás megtalálásának feltételéhez kötötte.

24. Az ombudsman úgy vélte, hogy a megfelelő ügyintézés elvei azt diktálják, hogy a polgárok dokumentumokhoz való hozzáféréshez való alapvető joga védelmének fokozása érdekében az uniós intézményeknek a jogszabályban előírt határidő lejárta ellenére még mindig meg kell vizsgálniuk a kérelmezővel való méltányos megoldás észszerű módjait. Ha azonban még a Bizottság további erőfeszítéseit követően sem sikerülne méltányos megoldást találni, a Bizottságnak a kért dokumentumokat egyedileg kellene megvizsgálnia.

25. Az ombudsman ezért az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban a következő ajánlást tette:

A Bizottságnak új kísérletet kell tennie arra, hogy méltányos megoldást találjon a panaszosnak a 14. és 15. sz. dokumentumhoz való hozzáférés iránti kérelmével kapcsolatban. Ennek során a Bizottságnak kellő részletességgel tájékoztatnia kell a panaszost az [ombudsman elemzésében] meghatározott irányvonalak mentén, ami lehetővé tenné a panaszos számára, hogy kérésének hatókörét leszűkítse, ha úgy kívánja. Ezt a javaslatot legfeljebb 15 munkanapon belül kell előterjeszteni. Abban az esetben, ha a panaszos nem fogadja el ezt a javaslatot, a Bizottságnak további késedelem nélkül el kell végeznie az érintett dokumentumok értékelését.”

A Bizottság válasza

26. Az ombudsman 14. és 15. dokumentumcsomaggal kapcsolatos első ajánlására válaszul a Bizottság új kísérletet tett arra, hogy méltányos megoldást találjon, meghatározva a kérelem hatálya alá tartozó dokumentumok hat kategóriáját, és felkérve a panaszost, hogy szűkítse le kérelmét. A panaszos azonban nem fogadta el a Bizottság javaslatát.

27. Részletes véleményében a Bizottság megállapította, hogy több mint 5000 e-mailt vizsgált át kimerítően, és ezeket az e-maileket a másolatok eltávolításával konszolidálta. A Bizottság a dokumentumokat két kategóriába sorolta: olyan dokumentumok, amelyek lényeges tartalmi információkat tartalmaztak, és olyan dokumentumok, amelyek nem. A Bizottság ezt követően elvégezte a dokumentumok első kategóriájának értékelését.

28. Ennek eredményeként a Bizottság 2015. május 19-én megküldte a panaszosnak a fent meghatározott két kategóriába tartozó dokumentumok listáját, és 253 dokumentumhoz biztosított teljes vagy részleges hozzáférést. A Bizottság kijelentette, hogy aktívan dolgozik az összes vonatkozó dokumentum értékelésének befejezésén, és hogy ezt követően további, végleges választ fog adni.

29. Saját dokumentumainak értékelésével párhuzamosan a Bizottság több mint 25 harmadik féllel, köztük más uniós intézményekkel, tagállamokkal, harmadik országokkal, vállalkozói szövetségekkel és más magánfelekkel konzultált, hogy kikérje véleményüket a tőlük származó dokumentumok esetleges közzétételéről.

30. 2015. július 23-i végleges válaszában a Bizottság tájékoztatta a panaszost, hogy értékelte az első kategóriába tartozó fennmaradó 85 dokumentumot. A dokumentumok szerzőinek válaszai a válaszadás elmulasztásától (az Egyesült Államok), a nyilvános hozzáférés különböző szintjeinek engedélyezésén át a hozzáférés megtagadásáig terjedtek, és arra hivatkoztak, hogy a szóban forgó dokumentumok nem tartoznak az 1049/2001 rendelet hatálya alá. A Bizottság ezen értékelést követően 29 dokumentumhoz biztosított teljes körű hozzáférést (a személyes adatok kitakarása mellett), 30 dokumentumhoz részleges hozzáférést biztosított, és 26 dokumentum közzétételét tagadta meg.

31. A Bizottság a megtagadás indokolásaként elsősorban a nemzetközi kapcsolatok védelmére vonatkozó kivételre hivatkozott (az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdése). Az esetlegesen e kivétel hatálya alá tartozó dokumentumok vagy dokumentumrészek részletes elemzését követően a Bizottság azzal érvelt, hogy nem tudta feltárni a tárgyaló felek, például az Egyesült Államok, az uniós tagállamok vagy harmadik országok álláspontját. Ennek oka az volt, hogy úgy ítélte meg, hogy fennáll annak egyértelmű kockázata, hogy e dokumentumok hozzáférhetővé tétele sértené a nemzetközi kapcsolatokhoz fűződő közérdeket, nemcsak a FATCA végrehajtása keretében, hanem az Egyesült Államokkal a jövőben folytatandó bármely más kétoldalú tárgyalás tekintetében is.

32. Ami a kereskedelmi érdekek védelmére vonatkozó kivételt (az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdése) illeti, a Bizottság jelezte, hogy konzultált azzal a harmadik féllel, akitől két dokumentum származik, és hogy e harmadik fél beleegyezett abba, hogy bizonyos kitakarások mellett széles körben hozzáférhetővé tegye azokat. Ezenkívül a Bizottság egy másik harmadik féllel is konzultált az utóbbi által a FATCA-val kapcsolatban 2011-ben követett lobbistratégiáról. Bár e harmadik személy nem járult hozzá a dokumentumok teljes körű hozzáférhetővé tételéhez, a Bizottság értékelést végzett, és hozzáférhetővé tette a személyes adatok kitakarásával érintett dokumentumokat.

33. Észrevételeiben a panaszos hangsúlyozta, hogy biztosítani kell a teljes nyitottságot, és azzal érvelt, hogy a Bizottság túlságosan korlátozó a dokumentumok (egyes részeinek) közzétételét illetően. A panaszos azt állította, hogy egyes dokumentumokat olyan mértékben bírálnak el, hogy lehetetlen ellenőrizni, hogy a titoktartás indokolt-e. A panaszos továbbá azzal érvelt, hogy az a tény, hogy az Amerikai Egyesült Államok nem válaszolt a Bizottság konzultációjára, nem vezethet automatikusan ahhoz, hogy a Bizottság megtagadja az egyesült államokbeli dokumentumok közzétételét.

Az ombudsman értékelése

34. Az ombudsman örömmel veszi tudomásul, hogy a Bizottság végrehajtotta ajánlását, és új kísérletet tett arra, hogy a megadott határidőn belül méltányos megoldást találjon. Annak ellenére, hogy a panaszos nem fogadta el a javasolt megoldást, semmi nem utal arra, hogy a Bizottság nem mutatott valódi eltökéltséget az ombudsman ajánlásának végrehajtása iránt.

35. Ezt követően a Bizottság megfelelően értékelte a releváns dokumentumokat, amelyek jelentős számú dokumentum további hozzáférhetővé tételét eredményezték.

36. Ennek során biztató megjegyezni, hogy a Bizottság követte az ombudsman vizsgálati jelentésében szereplő javaslatot, amely rámutatott arra, hogy jelentős átfedések vannak a szóban forgó e-mailek között. Ezen e-mailek (és mellékleteik) közül sokat megismételtek a kérelem hatálya alá tartozó dokumentumokban. Az átfedések azonosításával a Bizottság végül azt tette, amit valójában kért a panaszostól, vagyis hogy jelentősen csökkentse a panaszos kérelmében szereplő dokumentumok számát anélkül, hogy a kérelem hatályát szűkíteni kellett volna. Ez a "tisztítási" művelet lehetővé tette a Bizottság számára, hogy alaposan értékelje a vonatkozó dokumentumokat, és végül sok dokumentumot nyilvánosságra hozzon.

37. E tekintetben az ombudsman elismeri a Bizottság által az ajánlásának elfogadása és végrehajtása érdekében tett jelentős erőfeszítéseket.

38. Mindemellett a panaszos azzal érvelt, hogy a hozzáférhetővé tétel a) túl korlátozó volt, és b) a Bizottságnak nem kellett volna megtagadnia az Amerikai Egyesült Államoktól származó dokumentumok hozzáférhetővé tételét pusztán azért, mert ez utóbbi nem válaszolt a Bizottság konzultációjára.

39. Az a) pontot illetően fontos tisztázni, hogy az ombudsman vizsgálata azokra az eljárásokra összpontosít, amelyeket a Bizottság a panaszos dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelmével kapcsolatos méltányos megoldás megtalálása érdekében követett. Tekintettel arra, hogy – amint az a vizsgálati jelentésben szerepel – az ombudsman csak a 14. és 15. dokumentumkészletből vett mintát kapott, az ombudsman nem tudja értékelni, hogy indokolt volt-e, hogy a Bizottság az állítólagos kivételekre támaszkodott. Ehhez további vizsgálatokra és nagy mennyiségű egyedi dokumentum részletes értékelésére lenne szükség.

40. Ami a b) pontot illeti, a Bizottság 2015. július 23-i válaszának gondos olvasata alapján egyértelmű, hogy az, hogy az Amerikai Egyesült Államok nem válaszolt a Bizottság konzultációjára, nem vezetett „automatikusan” ahhoz, hogy a Bizottság megtagadta az e dokumentumokhoz való hozzáférést, amint azt a panaszos javasolja. A Bizottság valójában az Egyesült Államok hatóságainak a 2012. augusztus 28-i határozatot megelőző konzultáció során tett nyilatkozatára hivatkozott,

amelyben az amerikai hatóságok egyértelműen megtagadták a tőlük származó dokumentumok hozzáférhetővé tételéhez való hozzájárulásukat. Ezt az elutasítást azonban a Bizottság saját értékelése követte, amelyet követően úgy határozott, hogy megtagadja a szóban forgó dokumentumokhoz való hozzáférést.

41. E megfontolások fényében az ombudsman megállapítja, hogy a Bizottság elfogadta az első ajánlást, és megfelelő intézkedéseket hozott annak végrehajtására.

Az 1049/2001/EK rendeletben foglalt anyagi jogi szabályokkal ellentétben a Bizottság nem biztosított teljes körű nyilvános hozzáférést az 1., 2., 3. és 6–13. sz. dokumentumokhoz, valamint a kapcsolódó állításhoz

Az ombudsman második ajánláshoz vezető érvelése

42. A Bizottság a nemzetközi kapcsolatok tekintetében a közérdek védelmével kapcsolatos, az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdésében előírt kivétel alapján megtagadta vagy csak részleges hozzáférést biztosított e dokumentumokhoz.

43. Ajánlásában az ombudsman utalt a vonatkozó ítélkezési gyakorlatra [1], és különösen arra a tényre, hogy – amint azt a Bíróság megállapította – a 4. cikk (1) bekezdésének a) pontja által védett érdekek különösen érzékeny és alapvető jellege, valamint az a tény, hogy az intézménynek meg kell tagadnia a hozzáférést, ha egy dokumentum hozzáférhetővé tétele veszélyeztetné ezen érdekek valamelyikének védelmét, megköveteli, hogy az ilyen esetekről való döntés során nagy gondossággal járjanak el. A Bíróság számára az ilyen határozat tehát bizonyos mérlegelési mozgásteret foglal magában. Ezért a Bíróság úgy határozott, hogy az intézmények dokumentumokhoz való hozzáférést megtagadó határozatai jogszerűségének az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt, közérdeken alapuló kivételek alapján történő felülvizsgálatának annak ellenőrzésére kell korlátozódnia, hogy az eljárási szabályokat és az indokolási kötelezettséget betartották-e, a tényeket pontosan állapították-e meg, valamint hogy történt-e nyilvánvaló mérlegelési hiba vagy hatáskörrel való visszaélés [2].

44. A Bíróság ítélkezési gyakorlatának fényében és a vonatkozó dokumentumok alapos vizsgálatát követően az ombudsman az alábbi következtetéseket vonta le.

45. A 7. d)–j), 7. l) és 9. sz. dokumentumként azonosított dokumentumok esetében, amelyekhez nem biztosítottak hozzáférést, valamint a 2. sz. dokumentum, a 6. sz. dokumentum (10. oldal közepétől 13. oldalig), a 7. a), 7. b), 7. c) és 7. l) sz. dokumentum és a 10. sz. dokumentum esetében, amelyekhez részleges hozzáférést biztosítottak, az ombudsman megállapította, hogy ezek a dokumentumok az Unió és tagállamai nemzetközi kapcsolataira vonatkozó érzékeny információkat tartalmaznak. Az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság a panaszos megerősítő kérelméről szóló határozat meghozatalakor nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát, amikor megtagadta az említett dokumentumokhoz vagy azok részeihez való hozzáférést. Ezért úgy ítélte meg, hogy az, hogy a Bizottság megtagadta az e dokumentumokhoz való hozzáférést, lényegileg indokolt volt.

46. Azon dokumentumokat illetően, amelyekhez részleges hozzáférést biztosítottak, és amelyeket az 1., a 3. és a 6. dokumentumként azonosítottak (csak a 9–10. oldal közepe tekintetében), az ombudsman a dokumentumok vizsgálata alapján úgy ítélte meg, hogy a Bizottság által végzett törlések olyan információkat tartalmaztak, amelyeket már nagyrészt közzétettek (például a 4. dokumentumban vagy a 2. dokumentum közzétett részeiben). Az ombudsman ezért megállapította, hogy a Bizottság nem adott elegendő magyarázatot e törlések indokolására.

47. Ami a 11. sz. dokumentumként (részleges hozzáférés), valamint a 12. és 13. sz. dokumentumként (nincs hozzáférés) azonosított dokumentumokat illeti, amelyek a 29. cikk szerinti adatvédelmi munkacsoport információcseréire és munkájára vonatkoznak, és amelyek részletezik a FATCA-nak a tagállamok adatvédelmi szabályaira gyakorolt hatásával kapcsolatos nézeteket és érveket, az ombudsman a dokumentumok vizsgálata alapján úgy ítélte meg, hogy azok a nemzetközi kapcsolatokhoz fűződő közérdek védelmével kapcsolatos kivétel általános hatálya alá tartoznak. Az ombudsman azonban úgy vélte, hogy a Bizottság nem fejtette ki meggyőzően, hogy e dokumentumok közzététele ténylegesen hogyan és milyen mértékben sértené a közérdek védelmét a nemzetközi kapcsolatok tekintetében. Ez annál is inkább így van, mivel 2012. augusztus 28-i határozatában a Bizottság egy olyan levélre mutató linket adott meg, amely tartalmazta a 29. cikk alapján létrehozott munkacsoportnak a kérdéssel kapcsolatos részletes álláspontját [3]. Ezenkívül a 12. és 13. sz. dokumentummal kapcsolatban, amelyekhez a hozzáférést teljes egészében megtagadták, a Bizottság nem fejtette ki, hogy miért nem volt lehetséges az azokhoz való legalább részleges hozzáférés. Erre tekintettel az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem adott meggyőző magyarázatot arra vonatkozóan, hogy e dokumentumok vagy azok részeinek közzététele hogyan sérthetné súlyosan a szóban forgó kivétel által védett érdekeket.

48. A fentiek alapján az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság nem biztosított olyan széles körű hozzáférést az 1. sz., a 3. sz. és a 6. sz. dokumentumhoz (csak a 9. oldaltól a 10. oldal közepéig), mint kellett volna. Ezenkívül a Bizottság nem indokolta meg kielégítően a 11. sz. dokumentumhoz (részleges hozzáférés), valamint a 12. és 13. sz. dokumentumhoz (nincs hozzáférés) való hozzáférés megtagadását. Ez hivatali visszásságnak minősül.

49. A hivatali visszásság orvoslása érdekében az ombudsman az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban a következő ajánlást tette:

A Bizottságnak újra meg kell vizsgálnia a panaszosnak a nem nyilvános dokumentumokhoz vagy azok részeihez való hozzáférés iránti kérelmét az 1. sz. dokumentum, a 3. sz. dokumentum, a 6. sz. dokumentum (csak a 9. oldaltól a 10. oldal közepéig), a 11. sz. dokumentum, valamint a 12. és 13. sz. dokumentum tekintetében.”

A Bizottság válasza

50. A Bizottság jelezte, hogy a dokumentumok felülvizsgálatát követően hozzáférhetővé teheti a 3. sz. dokumentumot és a 6. sz. dokumentum vonatkozó részeit, mivel a hozzáférhetővé tétel eredeti megtagadását igazoló indokok már nem állnak fenn.

51. A 11., 12. és 13. dokumentumot illetően a Bizottság azzal érvelt, hogy csak megfigyelőként vett részt a 29. cikk alapján létrehozott munkacsoport ülésein, továbbá hogy az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság által vezetett jegyzőkönyvek nem minősülnek ezen ülések hivatalos jegyzőkönyvének, mivel azokat nem küldték meg ellenőrzésre a résztvevőknek. Ezenkívül előfordulhat, hogy a nemzeti képviselők által az említett üléseken kifejtett vélemények nem felelnek meg az érintett tagállamoknak a tárgyaló partnerükkel, az Amerikai Egyesült Államokkal szembeni hivatalos álláspontjának. A megbeszélések óta eltelt idő miatt nagyobb annak a kockázata, hogy a közzététel esetleg nem tükrözi az érintett tagállam álláspontját, mivel a résztvevőkkel már nem lehet ellenőrizni a jegyzőkönyvek pontosságát. A Bizottság hozzátette, hogy bár időközben több tagállam is FATCA-megállapodásokat kötött az Egyesült Államokkal, vannak olyanok, amelyek nem. E megállapodások adatvédelmi vonatkozásai azonban még az előbbi esetben is ellentmondásosak, és a nemzeti adatvédelmi hatóságok általi folyamatos belső megbeszélések és felügyelet tárgyát képezik. A Bizottság továbbá azzal érvelt, hogy mivel a FATCA adatvédelmi szempontjai az OECD pénzügyiszámla-információk adózási célú automatikus cseréjére vonatkozó globális standardja szempontjából is relevánsak, e korai megfontolások közzététele veszélyeztetheti az OECD-standard végrehajtására irányuló, folyamatban lévő tárgyalásokat.

52. Mindezek alapján a Bizottság azzal érvelt, hogy a 11., 12. és 13. dokumentum teljes körű közzététele aláásná a nemzetközi kapcsolatokhoz fűződő közérdeket, és káros lenne a 29. cikk alapján létrehozott munkacsoport folyamatban lévő munkájára nézve is, ezért közzétételük súlyosan veszélyeztetné e szakértői csoport folyamatban lévő döntéshozatali folyamatát.

53. A Bizottság azonban kijelentette, hogy a fenti megfontolások nem vonatkoznak a háttér-információkra és a Bizottság képviselői által az említett üléseken kifejtett álláspontra, illetve a jegyzőkönyv végén szereplő „Következő lépések” napirendi pontra, amennyiben azok nem tükrözik a tagállamok álláspontját. A Bizottság megjegyezte, hogy a panaszos megerősítő kérelméről szóló 2012. augusztus 28-i határozata óta bekövetkezett fejlemények lehetővé tették számára, hogy szélesebb körű részleges hozzáférést biztosítson a 11. sz. dokumentumhoz, valamint részleges hozzáférést a 12. és 13. sz. dokumentumhoz.

54. Végül az 1. sz. dokumentumot illetően a Bizottság megállapította, hogy e dokumentumnak csak az 5. pontja tartozik a kérelem hatálya alá. A Bizottság jelezte, hogy már hozzáférést biztosított az első bekezdéshez, és hogy a következő három bekezdés a három tagállam által e találkozón kifejtett álláspontok belső jegyzőkönyvének minősül. A nemzeti képviselőknek a 29. cikk alapján létrehozott munkacsoport ülésén kifejtett álláspontjával kapcsolatos érveihez hasonlóan a Bizottság kijelentette, hogy a rögzített nyilatkozatokat nem ellenőrizték a résztvevőkkel. A Bizottság kijelentette, hogy nyilvánosságra hozataluk esetén a nemzeti képviselők nyilatkozatai felfednék az érintett tagállamok korai tárgyalási álláspontját, aláásnák az e tagállamok és az Egyesült Államok közötti, a FATCA végrehajtásáról szóló további párbeszédet, és káros hatással lennének nemzetközi kapcsolataikra. Miután megállapította, hogy a panaszos kapcsolatba léphet az egyes tagállamokkal, ha további információkat szeretne kapni a kétoldalú tárgyalásokról, a Bizottság kijelentette, hogy a vonatkozó bekezdések közzététele sértené a nemzetközi kapcsolatokhoz fűződő közérdeket.

55. A Bizottság ezért közzétette az 1. sz. dokumentum utolsó két bekezdését, amelyek rögzítik a Bizottság javaslatát és a Tanács elnökségének reakcióját.

56. Észrevételeiben a panaszos azzal érvelt, hogy a Bizottság túlságosan megszorítóan kezeli a dokumentumok közzétételét.

Az ombudsman értékelése a második ajánlást követően

57. Az ombudsman megjegyzi, hogy ajánlását követően a Bizottság újra megvizsgálta a szóban forgó dokumentumokat, és hozzáférést biztosított a 3. és a 6. dokumentumhoz (csak a 9. oldaltól a 10. oldal közepéig), valamint szélesebb körű nyilvános hozzáférést biztosított az 1., a 11., valamint a 12. és a 13. dokumentumhoz. Ezenkívül a Bizottság részletesebb és meggyőzőbb magyarázatokkal szolgált arra vonatkozóan, hogy miért tagadta meg a szóban forgó dokumentumok többi részéhez való hozzáférést. Az ombudsman a szóban forgó dokumentumok vizsgálata alapján meggyőződött arról, hogy a Bizottság e dokumentumokra vonatkozó határozata, annak felülvizsgálatát követően, indokolt.

58. A fentiek fényében az ombudsman megállapítja, hogy a Bizottság elfogadta és végrehajtotta a második ajánlást.

Következtetés

E panasz vizsgálata alapján az ombudsman a következő következtetéssel zárja le a panaszt:

A Bizottság elfogadta és végrehajtotta az ombudsman ajánlásait.

A panaszost és a Bizottságot tájékoztatják erről a döntésről.

Emily O'Reilly

Strasbourg, 2016. március 31.

[1] A T-301/10. sz., Sophie in ’t Veld kontra Európai Bizottság ügyben hozott ítélet (ECLI:EU:T:2013:135) 108–109. pontja.

[2] A fent hivatkozott Sison kontra Tanács ügyben hozott ítélet 34. pontja.

[3] http://ec.europa.eu/justice/data-protection/article-29/documentation/other-document/files/2012/20120621_letter_to_taxud_fatca_en.pdf

 

[1] http://ec.europa.eu/transparency/regdoc/index.cfm?fuseaction=search&language=en&CFID=5964662&CFTOKEN=7257d54c7c576cce-D3719996-95D0-B4B1-3D054B525C7BE537&jsessionid=960416548cb8ad57b00de64102a681418474TR. Az ombudsman tisztában van azzal, hogy az 1049/2001/EK rendelet 11. cikke szerinti, a dokumentumok nyilvántartásba vételére vonatkozó kötelezettségnek való megfelelés nem érvényesíthető a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelemmel (a fent hivatkozott C-127/13. P. sz. Strack-ügyben hozott ítélet 44. pontja), de ez az ügy példaként szolgál arra, hogy ha a Bizottság felvette volna ezeket a dokumentumokat a nyilvános nyilvántartásba, nagyon hasznos lett volna.

 

[1] Az itt közölt rövidített változat összefoglalja a hátteret, a panaszos eredeti és megerősítő kérelmeit, a Bizottság válaszait és az ombudsmanhoz benyújtott panaszhoz vezető levélváltásokat. További információkért lásd az ombudsman ajánlástervezetének teljes szövegét, amely a következő címen érhető el: http://www.ombudsman.europa.eu/cases/draftrecommendation.faces/en/58452/html.bookmark

[2] A FATCA-val kapcsolatos további információkért lásd: http://en.wikipedia.org/wiki/Foreign_Account_Tax_Compliance_Act

[3] Az e megbeszéléseken részt vevő uniós tagállamok a következők voltak: az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, Olaszország és Spanyolország.

[4] Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001. L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.).

[5] dokumentum (az adópolitikai csoport FATCA-ról szóló, 2011. január 19-i üléséről készült összefoglaló jegyzőkönyv 5. szakasza), 2. dokumentum (az adópolitikai csoport ülésére vonatkozó munkadokumentum – „A FATCA jelenlegi helyzete”), 3. dokumentum (az adópolitikai csoport 2012. február 6-i üléséről készült összefoglaló jegyzőkönyv FATCA-ról szóló szakasza), 4. dokumentum (az Európai Unió Tanácsának és az Európai Bizottságnak az amerikai hatóságokhoz intézett, 2011. március 24-i levele), 5. dokumentum (a IV. munkacsoport (közvetlen adózás) ülésére vonatkozó munkadokumentum), 6. dokumentum (a IV. munkacsoport üléséről készült összefoglaló jegyzőkönyv 2. napirendi pontja: „FATCA: az aktuális helyzet, beleértve az adatvédelmi kérdéseket is”, 7. dokumentum (a Bizottság, a tagállamok, az Egyesült Államok Pénzügyminisztériuma és az OECD részvételével 2011. március 3. és 2012. április 27. között tartott ülések jegyzőkönyvei – 12 dokumentum), 8. dokumentum (a Bizottság 2011. július 15-i levele az Egyesült Államok hatóságainak), 9. dokumentum (az Egyesült Államok hatóságainak 2011. szeptember 24-i e-mailje és annak melléklete), 10. dokumentum (a Bizottság 2011. november 23-i levele az Egyesült Államok hatóságainak), 11. dokumentum (a 29. cikk alapján létrehozott munkacsoport 2011. december 7-i ülésén folytatott FATCA-megbeszélésekről szóló nem hivatalos TAXUD-jelentés), 12. dokumentum (a 29. cikk alapján létrehozott munkacsoport 2012. január 18-i ülésén folytatott FATCA-megbeszélésekről szóló nem hivatalos TAXUD-jelentés), 13. dokumentum (a 29. cikk alapján létrehozott munkacsoport 2012. március 7-i ülésén folytatott FATCA-megbeszélésekről szóló nem hivatalos TAXUD-jelentés), 14. dokumentum (a Bizottság és a 29. cikk alapján létrehozott munkacsoport tagjai között 2011 decembere és 2012 áprilisa között folytatott e-mail levelezés a 29. cikk alapján létrehozott munkacsoportnak a FATCA-irányelv rendelkezéseinek a 95/46/46 irányelvvel való kölcsönhatásáról szóló véleményéről), dokumentum (e-mail levélváltás a Bizottság, a tagállamok, az Egyesült Államok Pénzügyminisztériuma és az OECD között 2011 áprilisa és 2012 áprilisa között a FATCA végrehajtásáról).

[6] A Bizottság az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke szerinti alábbi kivételekre hivatkozott:

"1. Az intézmények megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha a közzététel hátrányosan befolyásolná a következők védelmét:

a) a közérdek a következők tekintetében:

....

— nemzetközi kapcsolatok,

— [az Unió] vagy valamely tagállam pénzügyi, monetáris vagy gazdaságpolitikája;

b) az egyén magánéletének és becsületének védelme, különösen a személyes adatok védelmére vonatkozó közösségi jogszabályokkal összhangban.

...

3. Az intézmény által belső használatra készített vagy az intézmény által kapott, olyan ügyre vonatkozó dokumentumhoz való hozzáférést, amellyel kapcsolatban az intézmény még nem hozott határozatot, meg kell tagadni, ha a dokumentum közzététele súlyosan veszélyeztetné az intézmény döntéshozatali eljárását, kivéve, ha a közzétételhez nyomós közérdek fűződik.”

[7] Az 1049/2001 rendelet 6. cikkének (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Amennyiben a kérelem nagy terjedelmű vagy nagyszámú dokumentumra vonatkozik, az érintett intézmény nem hivatalos úton tárgyalhat a kérelmezővel annak érdekében, hogy méltányos megoldást találjanak.”

[8] A T-2/03. sz., Verein für Konsumenteninformation kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2005., II-1121. o.).

[9] A panasz hátterével, a felek érveivel és az ombudsman vizsgálatával kapcsolatos további információkért kérjük, olvassa el az ombudsman ajánlástervezetének teljes szövegét, amely a következő címen érhető el: http://www.ombudsman.europa.eu/cases/draftrecommendation.faces/en/58452/html.bookmark.

[10] Az ombudsman megállapította, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelem elbírálására vonatkozó jogszabályi határidők be nem tartása az adott ügy körülményei között nem minősül hivatali visszásságnak. Ebben az esetben a Bizottság teljes és részletes listát nyújtott be a panaszos kérelmének hatálya alá tartozó valamennyi dokumentumról, a kérelmet négy tételre osztotta, figyelembe véve a kérelem kezelésének részletes ütemtervét, és végül, miután a panaszos elutasította a javasolt tisztességes megoldás elfogadását, a Bizottság által meghatározott ütemterv keretein belül elvégezte az összes dokumentum egyedi értékelését. Lásd: az európai ombudsman határozata az Európai Bizottság ellen benyújtott 1869/2013/AN sz. panasszal kapcsolatos vizsgálat lezárásáról, 16–30. bekezdés, elérhető a következő internetcímen: http://www.ombudsman.europa.eu/cases/decision.faces/en/58251/html.bookmark

[11] A T-392/07. sz., Guido Strack kontra Európai Bizottság ügyben hozott ítélet (ECLI:EU:T:2013:8) 50–51. pontja, amelyet fellebbezés alapján a C-127/13. P. sz., Guido Strack kontra Európai Bizottság ügyben 2014. október 2-án hozott ítélet (ECLI:EU:C:2014:2250) megerősített.

[12] A C-127/13. P. sz., Guido Strack kontra Európai Bizottság ügyben hozott ítélet 25. pontja és a C-362/08. P. sz., Internationaler Hilfsfonds kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EU:C:2010:40) 53. pontja.

[13] A C-127/13. P. sz., Guido Strack kontra Európai Bizottság ügyben hozott ítélet 26. pontja.

[14] A C-127/13. P. sz., Guido Strack kontra Európai Bizottság ügyben hozott ítélet 27–8. pontja.

[15] Az ombudsman ajánlásainak 45-50. bekezdése.