Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Unió Tanácsa megtagadta a teljes körű hozzáférést az Európai Ügyészség (EPPO) létrehozásáról és az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynökségéről (EUROJUST) szóló rendeletjavaslatokra vonatkozó jogi véleményekhez.

Az ombudsman vizsgálata során a Tanács beleegyezett abba, hogy a négy dokumentum közül kettőt hozzáférhetővé tegyen, de továbbra is megtagadta a fennmaradó két dokumentum teljes körű hozzáférhetővé tételét, noha részleges hozzáférést biztosítottak számára.

Az ombudsman elfogadja, hogy a jogi vélemények teljes körű közzétételének megtagadását az indokolta, hogy az aláásná a jogi tanácsadás és a bírósági eljárások védelmét. A petíció benyújtója ezért azzal zárja le az ügyet, hogy nem állapított meg hivatali visszásságot, de felkéri a Tanácsot, hogy a további időmúlás fényében vizsgálja felül az elutasítást.

Az ügy a panaszosnak az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége igazgatótanácsának elnöke által az Ügynökség Tudományos Tanácsa tagjainak küldött két e-mailhez való hozzáférés iránti kérelmére vonatkozott. Amikor az Ügynökség megtagadta a hozzáférést azon az alapon, hogy a két e-mail nem volt a birtokában, mivel azokat magánszámláról küldték, a panaszos az európai ombudsmanhoz fordult.

Az ombudsman vizsgálatot indított az ügyben, majd az igazgatótanács elnöke az Ügynökség rendelkezésére bocsátotta a két e-mail másolatát. Így az Ügynökség az 1049/2001/EK rendelet ^[1] alapján értékelheti a panaszos e-mailekhez való hozzáférés iránti kérelmét. Az Ügynökség ezt követően részleges hozzáférést biztosított a panaszos számára a dokumentumokhoz. Az ombudsman megkapta a két e-mail teljes másolatát, és ellenőrizni tudta, hogy a panaszossal közölt másolatokban szereplő kitakarások indokoltak voltak-e.

Az ombudsman ezért úgy zárta le a vizsgálatot, hogy nem állapított meg hivatali visszásságot.

Az ügy arra vonatkozott, hogy a Bizottság megtagadta a nyilvános hozzáférést a bioüzemanyagokhoz kapcsolódó közvetett földhasználat-változásról szóló hatásvizsgálati jelentés tervezeteihez. A dokumentumok hozzáférhetővé tételét azzal az indokkal utasították el, hogy az sértené a Bizottság döntéshozatali eljárását. A panaszos – egy szervezetcsoport – úgy vélte, hogy hozzáférést kell biztosítani számára az általa kért dokumentumokhoz.

Az ombudsman érdeklődött a kérdés iránt. Megjegyzi, hogy 2015 szeptemberében a Parlament és a Tanács elfogadta az (EU) 2015/1513 irányelvet. Ez az irányelv a Bizottság jogalkotási javaslatán alapult, amelyhez csatolták a hatásvizsgálati jelentést, amelynek tervezetei a jelen ügy tárgyát képezték. Az ombudsman ezért azt javasolta, hogy ezen új körülmények fényében a Bizottság biztosítson nyilvános hozzáférést a kért dokumentumokhoz. A Bizottság ezzel nem értett egyet, arra hivatkozva, hogy részéről nem történt hivatali visszásság. Felkérte azonban a panaszost, hogy az új körülmények fényében nyújtson be új kérelmet a dokumentumokhoz való hozzáférés iránt. A panaszos később arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti új kérelmet követően a Bizottság hozzáférést biztosított az általa kért dokumentumokhoz. Az ombudsman ezért azzal a megállapítással zárta le az ügyet, hogy a panasszal kapcsolatos további vizsgálatok nem indokoltak. Rámutatott arra is, hogy az ombudsmannak jogában áll felkérni egy intézményt, hogy a dokumentumokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos ügyben az ombudsman megoldási javaslatára adott válaszában vegye figyelembe az arra vonatkozó új érveket, hogy miért kell egy dokumentumot közzétenni.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság megtagadta a nyilvános hozzáférést a nemzeti utasnyilvántartási adatállomány (PNR [1]) feldolgozására szolgáló rendszerek bizottsági társfinanszírozására irányuló tagállami kérelmek értékelése céljából kidolgozott értékelési formanyomtatványokhoz. A panaszt egy európai parlamenti képviselő nyújtotta be.

A kért értékelési formanyomtatványokhoz való hozzáférés megtagadásakor a Bizottság a Törvényszék ítéletére támaszkodott, amely elismerte, hogy fenn kell tartani az értékelő bizottságok közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatos eljárásainak bizalmas jellegét. Ebben az ügyben a Bíróság kimondta, hogy az értékelő bizottság tagjai véleményének hozzáférhetővé tétele veszélyeztetné függetlenségüket, és ezáltal súlyosan veszélyeztetné az érintett intézmény döntéshozatali eljárását. A panaszos azonban úgy vélte, hogy ez az ítélet nem alkalmazható a tagállamok által benyújtott finanszírozási kérelmek értékelésére vonatkozó értékelési eljárásra.

Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy nem indokolt, hogy a Bizottság megtagadta a kért dokumentumok közzétételét. Ezenkívül egyetértett azzal, hogy a kért dokumentumok hozzáférhetővé tételéhez nyomós közérdek fűződik. Az ombudsman ezért ajánlást tett a Bizottságnak a kért dokumentumok közzétételére (azonban egyetértett azzal, hogy az értékelők nevét ki lehet takarni).

A Bizottság anélkül tagadta meg az ombudsman ajánlásának elfogadását, hogy álláspontját meggyőzően megindokolta volna. Az ombudsman ezért hivatali visszásság megállapításával zárta le az ügyet.

[1] Az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatai az utasok által a jegyek foglalása és lefoglalása, valamint a járatok utasfelvétele során szolgáltatott, valamint a légi fuvarozók által saját kereskedelmi céljaikra gyűjtött információk. Számos különböző típusú információt tartalmaz, például az utazási dátumokat, az útitervet, a jegyinformációkat, az elérhetőségeket, az utazási irodát, amelyen keresztül a járatot lefoglalták, az alkalmazott fizetési módokat, az ülésszámot és a poggyászinformációkat. Az adatokat a légitársaságok foglalás- és indulás-ellenőrzési adatbázisaiban tárolják.

Az ügy arra vonatkozott, hogy a Bizottság nem válaszolt a panaszos levelezésére egy tagállami szintű pénzügyi ellenőrzés keretében. Az ombudsman beavatkozását követően a Bizottság válaszolt. Közzétette a panaszos által kért dokumentumot, de kitakart néhány személyes adatot (természetes személyek neveit). Az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság helyesen indokolta a 45/2001/EK rendelet szerinti kitakarást.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) hogyan kezelte a panaszosnak az EU és Kuba közötti „politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodáshoz” való nyilvános hozzáférés iránti kérelmét. Az ombudsman vizsgálata során az EKSZ közzétette a dokumentumot. Ennek eredményeként az ombudsman lezárta az ügyet.

Az ügy arra vonatkozott, hogy a Bizottság megtagadta a nyilvános hozzáférést az ingyenes jogi segítségnyújtásról szóló szerb törvénytervezettel kapcsolatos véleményéhez.

Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megvizsgálta az érintett dokumentumot. Az ombudsman megvizsgálta a rendelkezésre álló információkat, és megállapította, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó szabályok (1049/2001/EK rendelet) alapján indokolt volt a Bizottság elutasítása.

Az ombudsman ezért úgy zárta le az ügyet, hogy nem állapított meg hivatali visszásságot. Mindemellett az ombudsman megállapításai a jogszabály azon időpontban alkalmazott értelmezésén alapulnak, amikor a Bizottság határozatot hozott a panaszos megerősítő kérelméről. Semmi nem zárja ki, hogy a Bizottság közérdekből eljárva nagyobb átláthatóságra törekedjen az előcsatlakozási tárgyalások lefolytatásának módját, valamint a tárgyalások előrehaladását vagy végső lezárását illetően. Az ingyenes költségmentességről szóló törvénytervezet hatálybalépése, a csatlakozási tárgyalások 23. fejezetének ideiglenes lezárása és Szerbia esetleges uniós csatlakozása mind olyan időszak, amikor a Bizottság újraértékelheti a helyzetet annak megállapítása érdekében, hogy továbbra is fennállnak-e a kért dokumentumhoz való hozzáférés megtagadását indokoló okok. Az ombudsman bízik abban, hogy a Bizottság elvégzi ezt a vizsgálatot.

Ez az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság megtagadta a teljes körű nyilvános hozzáférést az albániai romákkal kapcsolatos, uniós finanszírozású projektre irányuló javaslatok értékelő jelentéseihez.

Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy a Bizottság helyesen utasította el a teljes körű hozzáférést a kereskedelmi érdekeket védő, nyilvános hozzáférés alóli kivétel alapján. Ezért arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot.

A panaszos londoni székhelyű pénzügyi újságíró nyilvános hozzáférést kért az Európai Központi Bank 2017 márciusáig tartó két eszközvásárlási programjával kapcsolatos részletes információkat tartalmazó dokumentumokhoz. E programok célja, hogy az inflációs rátákat 2%-hoz közeli szintre hozzák. Konkrétabban, a panaszost országonkénti, bankonkénti és termékenkénti bontásban érdekelték a vásárlási programok, beleértve az értékpapírokért fizetett árakat, a vásárolt mennyiségeket, valamint a brókereknek fizetett díjakat.

Az EKB azt válaszolta, hogy bár honlapján elérhetők a vásárlási programokra vonatkozó összesített információk, a vásárlási programokra vonatkozóan kért részletes és lebontott információkhoz nem lehet hozzáférést biztosítani. Az EKB azzal érvelt, hogy ezek az információk a következőkkel kapcsolatos kivételek hatálya alá tartoznak: i. a közérdek védelme az Unió pénzügyi, monetáris vagy gazdaságpolitikája tekintetében, valamint ii. egy természetes vagy jogi személy kereskedelmi érdekeinek védelme. A panaszos az ombudsmanhoz fordult, azt állítva, hogy az EKB tévesen tagadta meg az adatokhoz való hozzáférést.

Az EKB-val tartott találkozón az ombudsman további magyarázatokat és pontosításokat kért azzal kapcsolatban, hogy az EKB megtagadta a hozzáférést. Az EKB kijelentette, hogy külön belső adatbázissal rendelkezik a vásárlási programokról, és hogy a belőle kinyert információk alapján heti bizalmas belső jelentéseket készít, amelyek lehetővé teszik az Igazgatóság számára, hogy figyelemmel kísérje a végrehajtott vásárlásokat, és döntsön az esetleges jövőbeli vásárlásokról. Az EKB egy heti belső jelentés példáját is bemutatta az ombudsmannak. A jelentés országonkénti bontásban tartalmazta a vásárlások részleteit tartalmazó táblázatokat.

A találkozó során szerzett kiegészítő információk alapján az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy a panaszos által kért részletes adatokhoz való hozzáférés EKB általi megtagadása összhangban volt a vonatkozó ítélkezési gyakorlattal, és ezért indokolt volt. Arra a következtetésre jutott, hogy az EKB nem követett el hivatali visszásságot, és lezárta az ügyet.

Ez a stratégiai vizsgálat az uniós jogalkotási folyamat egyik fontos informális részének, nevezetesen a „háromoldalú egyeztetések” átláthatóságára vonatkozik.

Az EU két jogalkotó szerve, az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa az Európai Bizottság javaslata alapján jogszabályokat fogad el. E folyamat során mindkét társjogalkotó – a Bizottság támogatásával – gyakran úgynevezett háromoldalú egyeztetéseken tárgyal, amelyek a három érintett intézmény képviselői közötti informális találkozók. A háromoldalú egyeztetés során a Parlament és a Tanács eredeti álláspontjaik alapján megpróbál megállapodni egy közös szövegről, amelyről ezt követően a hivatalos jogalkotási eljárásnak megfelelően szavaznak. A háromoldalú egyeztetések nagyon hatékonynak bizonyultak az ilyen megállapodások elérésében, és a legtöbb jogszabályt most így fogadják el.

Az Európai Unió képviseleti demokrácia, ahol a polgároknak joguk van ahhoz, hogy képviselőiket felelősségre vonják a nevükben hozott politikai döntésekért. A polgároknak joguk van ahhoz is, hogy részt vegyenek az EU demokratikus folyamatában. A háromoldalú egyeztetések átláthatósága kulcsfontosságú szerepet játszik e jogok érvényesülésének biztosításában és az EU által hozott jogszabályok legitimálásában. Az Európai Unió Bírósága megállapította, hogy demokratikus jogaik hatékony gyakorlásának előfeltétele, hogy az uniós polgárok megismerhessék a jogalkotási intézkedések alapjául szolgáló megfontolásokat.

Bár az uniós jogalkotási folyamat általában véve meglehetősen átlátható, számos tagállammal összehasonlítva is, a folyamatnak ez a része aggályokat vetett fel a háromoldalú egyeztetési folyamat hatékonysága és átláthatósága közötti egyensúly tekintetében.

Mindezek alapján az európai ombudsman stratégiai vizsgálatot indított. Megvizsgálja, hogy mely információkat és dokumentumokat kell proaktívan a nyilvánosság rendelkezésére bocsátani, és mikor, hogy a polgárok élhessenek jogaikkal.

A háromoldalú egyeztetések átláthatósága az uniós jogalkotás legitimitásának alapvető eleme. A polgároknak képesnek kell lenniük arra, hogy ellenőrizzék képviselőik teljesítményét a jogalkotási folyamat e kulcsfontosságú szakaszában. A polgároknak a háromoldalú egyeztetések során megvitatott témákról is tájékoztatást kell kapniuk ahhoz, hogy hatékonyan részt vehessenek a jogalkotási folyamatban.

Az ombudsman üdvözli a háromoldalú egyeztetések átláthatóságának javítása terén eddig elért eredményeket, ugyanakkor azt javasolja, hogy a három intézmény tegye nyilvánosan hozzáférhetővé a következő dokumentumokat és információkat: a háromoldalú egyeztetések időpontjai, a három intézmény kezdeti álláspontjai, a háromoldalú egyeztetések általános napirendjei, „négyhasábos” dokumentumok, végleges kompromisszumos szövegek, nyilvánosságra hozott háromoldalú egyeztetési feljegyzések, az érintett politikai döntéshozók jegyzékei és lehetőség szerint a tárgyalások során benyújtott egyéb dokumentumok jegyzéke. Mindezeket egy könnyen használható és könnyen érthető közös adatbázisban kell elérhetővé tenni. Míg egyes dokumentumokat a háromoldalú tárgyalások ideje alatt hozzáférhetővé lehetne tenni, az intézmények közérdekből szükségesnek ítélhetik, hogy bizonyos típusú dokumentumokhoz csak a tárgyalások lezárását követően biztosítsanak proaktív nyilvános hozzáférést.