A British Air Line Pilots' Association által benyújtott panasz a kereskedelmi légitársaságokra vonatkozó repülési és szolgálati időkorlátokra, valamint pihenési követelményekre vonatkozó uniós szabályokra vonatkozik. Konkrétabban arra vonatkozik, hogy az EASA hogyan folytatta le e szabályok naprakésszé tételére irányuló folyamatát. A panaszos azt állította, hogy i. a tudományos tanácsadásnak jelentősebb szerepet kellett volna játszania a szabályalkotási folyamatban; ii. az EASA nem szolgáltatott bizonyítékot a szabályalkotó csoport tagjainak képesítéséről; és iii. az EASA nem kezelte megfelelően az összeférhetetlenséggel kapcsolatos kérdéseket.

Az ombudsman nem talált hivatali visszásságot az EASA részéről a tudományos tanácsadásnak a szabályalkotási folyamatban betöltött szerepét illetően. Ami azt a kérdést illeti, hogy az EASA hogyan kezeli a szabályalkotó csoportokon belüli esetleges összeférhetetlenségeket, az ombudsman megállapította, hogy megváltozott a saját személyzete esetében az ilyen összeférhetetlenségek enyhítésére vonatkozó politikája, és hogy ezt a felülvizsgált megközelítést most a szabályalkotó csoportok szakértőire is alkalmazzák. Ennek alapján az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy nem kell tovább vizsgálnia ezt a kérdést. Végezetül az EASA elfogadta az ombudsman arra vonatkozó ajánlását, hogy a panaszost anonimizált módon tájékoztassák a szabályalkotó csoport tagjairól. Az ombudsman ezért lezárta az ügyet, és arra ösztönözte az EASA-t, hogy proaktívabb megközelítést alkalmazzon a szabályalkotó csoport tagjainak képesítésére és szakértelmére vonatkozóan rendelkezésére álló információk közzététele tekintetében. Jelezte továbbá, hogy fontolóra veszi a külső szakértők által egyes uniós ügynökségek számára végzett munkával kapcsolatos kérdések vizsgálatát.

A panaszos nyilvános hozzáférést kért az EASA azon külföldi légijármű-karbantartó szervezetekkel kapcsolatos jóváhagyási ajánlási jelentéseihez, amelyek esetében bizonyos személyzeti követelményeknek való meg nem felelést állapítottak meg. Az EASA megtagadta a hozzáférést azzal az indokkal, hogy meg kell védenie folyamatos felügyeleti tevékenységét és az érintett szervezetek kereskedelmi érdekeit. A panaszos az ombudsmanhoz fordult, azt állítva, hogy az EASA tévesen tagadta meg a hozzáférést.

Az ombudsman arra az álláspontra helyezkedett, hogy az EASA-nak elvben hozzáférést kell biztosítania a jóváhagyási ajánlásról szóló jelentések szerkesztett változataihoz. Tekintettel arra, hogy a panaszos hozzáférés iránti kérelme nem határozott meg bizonyos időtartamot, a panaszos olyan megoldási javaslatot tett, amelyet az 1049/2001/EK rendeletben előírtak szerint az EASA megvitathatna a panaszossal annak érdekében, hogy méltányos megoldást találjanak annak érdekében, hogy legalább néhány (szerkesztett) jóváhagyási ajánlási jelentéshez részleges hozzáférést biztosítsanak. Az EASA elfogadta az ombudsman megoldási javaslatát, és tájékoztatta arról, hogy egyeztetett a panaszossal, és beleegyezett abba, hogy értékeli a panaszos kérelmét megelőző hároméves időszakot annak érdekében, hogy részleges hozzáférést biztosítson a vonatkozó dokumentumokhoz. A panaszos elégedett volt ezzel az eredménnyel, és az ombudsman lezárta az ügyet.

Az ügy az OLAF-nak az Európai Repülésbiztonsági Hatóságot (EASA) egy légiközlekedés-védelmi ellenőrzési jelentés állítólagos manipulálásával összekapcsoló, visszaélésről szóló jelentés kézhezvételét követő intézkedéseire vonatkozott. Az előzetes értékelést követően az ombudsman aggodalmát fejezte ki az OLAF azon látszólagos döntése miatt, hogy elutasítja az ügyet, és visszautalja az ügyet az EASA-hoz annak ellenére, hogy a visszaélést bejelentő személy tudatosan úgy döntött, hogy jelentését az OLAF-nak, nem pedig az EASA-nak nyújtja be. Az ombudsman arra az előzetes álláspontra helyezkedett, hogy egy ilyen határozat negatív hatással lehet általában a visszaélések bejelentésére vonatkozó rendelkezések hatékonyságára. Ezért úgy döntött, hogy kivizsgálja az ügyet.

Az OLAF aktáinak vizsgálatát követően az ombudsman megállapította, hogy az OLAF megfelelően mérlegelte, hogy indítson-e vizsgálatot. Az is kiderült, hogy az OLAF valójában nem zárta le az ügyet, hanem felkérte az EASA-t, hogy vizsgálja meg az ügyet, és tegyen jelentést vizsgálatának eredményeiről. Ezenkívül az OLAF fenntartotta magának a jogot, hogy egy későbbi szakaszban hivatalos vizsgálatot indítson. Mindezek alapján az ombudsman megállapította, hogy az OLAF megfelelően kezelte a panaszos visszaélés bejelentéséről szóló jelentését. Az ombudsman megjegyezte, hogy az OLAF-nak egyértelműbben kellett volna tájékoztatnia a panaszost arról, hogy az, hogy az ügyet az EASA elé utalta, nem jelenti azt, hogy az OLAF nem tesz további lépéseket az ügyben. Ezzel kapcsolatban még egy megjegyzést tett.

Az ügy a légi utasok jogaival kapcsolatos jogsértési panasz Európai Bizottság általi kezelésére vonatkozott. A panaszos Londonból Szófiába tartó járatát a nagy havazás miatt törölték, és Münchenen keresztül irányították át. A járat azonban késve érkezett Münchenbe, és lekéste a csatlakozó járatot. A panaszosnak tehát ott kellett töltenie az éjszakát, és a szállítója nem ajánlott fel neki szállodai szobát. Az Egyesült Királyság és Németország hatóságaival való kapcsolatfelvételt követően jogsértési panaszt nyújtott be a Bizottsághoz, azt állítva, hogy az Egyesült Királyság hatóságai a légi utasok jogaira vonatkozó uniós szabályokkal ellentétesen jártak el.

A Bizottság azzal érvelt, hogy a problémákat "rendkívüli körülmények" okozták, ami azt jelentette, hogy a vonatkozó uniós rendelettel összhangban a panaszos nem volt jogosult pénzbeli kártérítésre. Ezt követően a panaszossal folytatott levelezést is megszüntette.

Az ombudsman elfogadta a Bizottság álláspontját a havazással kapcsolatos "rendkívüli körülmények" fennállását illetően. Így a panaszos nem volt jogosult pénzbeli kártérítésre. A panaszosnak azonban „ellátáshoz való joga” volt, és a fuvarozónak szállodai szállást kellett volna biztosítania számára. Tekintettel arra, hogy a fuvarozó nem biztosított szállodai elhelyezést, az ombudsman úgy vélte, hogy megsértették a gondossági kötelezettséget. Ezért az ombudsman nem találta meggyőzőnek a Bizottság azon álláspontját, hogy nem sértették meg a gondossági kötelezettséget.

Az ombudsman azt ajánlotta a Bizottságnak, hogy az ilyen jogsértési panaszok jövőbeli kezelése során megfelelően vegye figyelembe a fuvarozónak a légi utasokra vonatkozó gondossági kötelezettségét. Ami a panaszossal folytatott levelezés megszüntetéséről szóló határozatát illeti, az ombudsman nem értett egyet a Bizottság azon véleményével, hogy levelezése „helytelen” volt, és e tekintetben újabb ajánlást tett a Bizottságnak.

A Bizottság elvben elfogadta az ombudsman második ajánlását. Bár a Bizottság nem utasította el az ombudsman első ajánlását, válaszából egyértelműen kiderül, hogy nem osztja az ombudsman véleményét a fuvarozó utassal szembeni gondossági kötelezettségének mértékéről. Vizsgálatának lezárásakor az ombudsman ezt kritikai észrevétellel kezelte. Határozatát tájékoztatás céljából továbbította a Parlament illetékes bizottságainak és a nemzeti ombudsmanoknak is.

A légi utasok jogairól szóló rendelet előírja, hogy a légi utasoknak joguk van ahhoz, hogy légi járataik törlése esetén kártalanításban részesüljenek; a légi fuvarozó nem köteles kártérítést fizetni, ha bizonyítani tudja, hogy a járat törlését olyan rendkívüli körülmények okozták, amelyeket minden ésszerű intézkedés ellenére sem lehetett volna elkerülni.

Ez az ügy arra vonatkozott, hogy a Bizottság a honlapján közzétette a rendkívüli körülményeknek a nemzeti végrehajtó szervek által összeállított jegyzékét.

A panaszos ügyvédi iroda az európai ombudsmanhoz fordult, és azt állította, hogy a nemzeti végrehajtó szervek jegyzékében „rendkívüli körülményekként” említett események összeegyeztethetetlenek az utasok jogairól szóló rendelettel és a vonatkozó ítélkezési gyakorlattal. Mivel a nemzeti végrehajtó szervek listájának a Bizottság honlapján való közzététele nagyobb hitelességet biztosított számára, a panaszos azzal érvelt, hogy a nemzeti végrehajtó szervek, a légitársaságok és a nemzeti bíróságok figyelembe veszik a nemzeti végrehajtó szervek listáját, és következésképpen megtagadják az utasok kártalanítását.

Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és arra a következtetésre jutott, hogy a nemzeti végrehajtó szervek listájának a Bizottság honlapján való közzététele problematikus lenne, ha a nemzeti végrehajtó szervek listáját i. a valódi eredet és jelleg tekintetében félrevezetőnek találnák a fogyasztók számára, vagy ii. nem tükrözné megfelelően az utasok jogairól szóló rendelet tartalmát. E célból az ombudsman békés megoldásra tett javaslatot, amely konkrét javaslatokat tartalmazott a Bizottság számára.

Válaszában a Bizottság felvázolta az új európai Bauhaus jegyzékének finomításait, és további pontosításokkal szolgált. Annak ellenére, hogy a panaszos elégedetlen volt a Bizottság válaszával, az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a Bizottság pontosításai megfelelően kezelik a békés megoldásra irányuló javaslatában azonosított két pontot. E megfontolások fényében az ombudsman nem állapított meg hivatali visszásságot a Bizottság részéről, és lezárta az ügyet.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az EASA nem adta át az érdekelt feleknek a nemzeti hatóságok EASA tanácsadó csoportjának egyik üléséről készült jegyzőkönyv másolatát, amelyen megvitatták a repülési és szolgálati időre vonatkozó korlátozások módosításait, valamint a kereskedelmi célú légi közlekedésre vonatkozó pihenési követelményeket.

Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy az EASA helytelenül tagadta meg a jegyzőkönyvekhez való hozzáférést. Ezért ajánlástervezetet készített a jegyzőkönyvek közzétételére vonatkozóan. Az EASA beleegyezett a jegyzőkönyvek kiadásába, és kötelezettséget vállalt annak biztosítására, hogy a jövőben hasonló jegyzőkönyveket bocsássanak rendelkezésre.

Az ombudsman ezért megállapította, hogy az EASA elfogadta ajánlástervezetét, és lezárta a vizsgálatot.