(Az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban készült (1))

A SAJÁT KEZDEMÉNYEZÉSŰ VIZSGÁLAT OKAI

Háttér

1996. március 20-án az Internationaler Hilfsfonds e.V. (a továbbiakban: IH, német nem kormányzati szervezet) kérelmet nyújtott be az Európai Bizottság Humanitárius Segélyek Főigazgatóságához (a továbbiakban: ECHO), hogy engedélyezzék számára a partnerségi keretmegállapodás aláírását. Általános szabályként az ECHO humanitárius munkáját az FPA-t aláíró partnerügynökségekkel végzi, amelyek meghatározzák a partnerek szerepét, jogait és kötelezettségeit, valamint az alkalmazandó jogi rendelkezéseket. Ez lehetővé teszi az ECHO számára, hogy gyorsan eljárjon anélkül, hogy minden egyes alkalommal ellenőriznie kellene a végrehajtó szervezet támogathatóságát.

Az IH kérelmét 2001. július 19-én elutasították.

Az IH kifogásolta, hogy a Bizottság hogyan kezelte ezt a kérelmet, ami végül az IH által benyújtott két panaszhoz (1702/2001/GG és 2862/2004/GG panasz), valamint egy hivatalból indított vizsgálathoz (OI/4/2005/GG) vezetett. A háttérrel kapcsolatos további részleteket az ombudsman e két panasszal kapcsolatos határozatai, valamint az OI/4/2005/GG ügyben (2) tett ajánlástervezet tartalmazza.

Az 1155/2006/GG. sz. panasz

2006. április 11-én az IH panaszt nyújtott be az ombudsmanhoz (1155/2006/GG. sz. panasz), amely a Bizottság által 2001. szeptember 11-én készített, az IH-t érintő belső feljegyzésre vonatkozott.

Ebben a feljegyzésben S. asszony, az ECHO egyik egységvezetője arról tájékoztatta négy másik ECHO egység vezetőjét, hogy egy másik bizottsági szolgálat, a EuropeAid Együttműködési Hivatal (a továbbiakban: AIDCO) felvette vele a kapcsolatot, és tájékoztatta őt a) az IH-val egy szerződéssel kapcsolatban fennálló bizonyos problémáiról, valamint b) arról, hogy az AIDCO ezért úgy határozott, hogy felmondja az IH-val kötött szerződést, és az 50 902 EUR összegű előlegből 37 741 EUR-t behajt. Az ECHO által az AIDCO-tól kapott vonatkozó dokumentumok másolatát csatolták a feljegyzéshez.

S. asszony hozzátette, hogy az IH évek óta sürgette az ECHO-t, hogy írja alá a partnerségi keretmegállapodást, és hogy „a közelmúltban megtámadta az ECHO-t a partnerek kiválasztási eljárása során elkövetett hivatali visszásságok, az átláthatóság hiánya és a megkülönböztetés miatt”. Az IH-val e tárgyban folytatott levelezésének másolatát csatolták a feljegyzéshez.

Végezetül S. asszony tájékoztatta a feljegyzés címzettjeit, hogy „hálás lenne, ha biztosítaná, hogy munkatársait tájékoztassák a helyzetről, hogy elkerülhessük az e nem kormányzati szervezettel való együttműködést”.

Az IH hivatkozott az ugyanezen személy által Struan Stevenson európai parlamenti képviselőnek 2001. november 6-án írt levélre is. Ebben a levélben S. azt állította, hogy az IH azzal, hogy nem vetette alá magát az ellenőrzésnek, „kizárta magát a halászati partnerségi megállapodás aláírásának folyamatából”. S. asszony a következő megjegyzést tette: „Amennyiben az Internationaler Hilfsfonds beleegyezik abba, hogy helyszíni ellenőrzésnek veti alá magát, az ECHO felülvizsgálja a kérelmét, és csak ilyen körülmények között dönthet a nem kormányzati szervezet támogathatóságáról.”

Az IH szerint ezek a dokumentumok azt mutatták, hogy a Bizottság a háta mögött diszkriminatív magatartást szervezett. Az IH azt is állította, hogy a Bizottság azáltal, hogy elmulasztotta megemlíteni azt a tényt, hogy az IH felfüggesztése mellett döntött (amint azt a 2001. szeptember 11-i feljegyzése is bizonyítja), hazudott az európai parlamenti képviselőnek, és megtévesztette azt. Az IH véleménye szerint a Bizottság az ombudsmant is megtévesztette.

Az IH megjegyezte, hogy 2006. április 10-én kelt levelében felhívta a Bizottság figyelmét erre a kérdésre. Ebben a levélben az IH rámutatott arra, hogy csak a közelmúltban szerzett tudomást erről a feljegyzésről.

Mind a panasz, mind az IH-nak a Bizottsághoz intézett 2006. április 10-i levele, amelyre a panasz hivatkozott, jelentős számú kérdést vetett fel. Egyedül a panasz hivatkozott a helyes hivatali magatartás európai kódexének hat cikkére, amelyeket IH véleménye szerint megsértettek (5., 6., 7., 11., 16. és 18. cikk). Az IH azt is állította, hogy az AIDCO-ügyre vonatkozó, a 2001. szeptember 11-i feljegyzésben és magukban az AIDCO-dokumentumokban szereplő információk tévesek voltak.

Ezt követően azonban az IH tájékoztatta az ombudsmant, hogy 2006 áprilisának végén ugyanezeket a tényeket az Elsőfokú Bíróság elé terjesztette. Az ombudsman ezért tájékoztatta IH-t, hogy panaszát el kell utasítania az EK-Szerződés 195. cikke alapján, amely szerint az ombudsman nem foglalkozhat a panasszal, ha a vonatkozó tények bírósági eljárás tárgyát képezik.

Az 1434/2006/GG. sz. panasz

2006. május 15-én az IH tájékoztatta az ombudsmant arról a döntéséről, hogy visszavonja a Bírósághoz benyújtott kérelmét. Ugyanezen a napon küldött levelében az IH megújította az ombudsmanhoz benyújtott panaszát. 2006. május 15-i levelét ezért új panaszként (1434/2006/GG. sz. panasz) vették nyilvántartásba.

Az ombudsman megközelítése

Az ombudsman úgy ítélte meg, hogy nem kivitelezhető és nem is kivitelezhető az IH által a panaszában felvetett valamennyi kérdés kezelése, amelyek közül néhány úgy tűnt, hogy más, folyamatban lévő vagy már lezárt vizsgálatokra vonatkozik.

Az ombudsman véleménye szerint az IH ügyének lényegét a következőképpen lehetne összefoglalni:

A panaszos lényegében azt állítja, hogy az ECHO 2001. szeptember 11-i belső feljegyzéséből kiderül, hogy a Bizottság a panaszos meghallgatása nélkül úgy határozott, hogy feketelistára veszi azon az alapon, hogy hivatali visszásságra vonatkozó állításokat fogalmazott meg a Bizottsággal szemben. A panaszos véleménye szerint a Bizottság ezzel diszkriminatív, aránytalan, visszaélésszerű és tisztességtelen módon járt el. A panaszos továbbá azt állítja, hogy a Bizottság azáltal, hogy nem hozta nyilvánosságra ezt a határozatot, megtévesztette mind az Európai Parlament képviselőjét, akinek 2001. november 6-án írt, mind pedig az európai ombudsmant.

Az ombudsman ezért kikérte a Bizottság véleményét ezekről az állításokról.

Az ombudsman vizsgálatának eredményei

Véleményében a Bizottság előadta, hogy az IH 2002. január 15-én megkapta a vonatkozó feljegyzés másolatát, amikor hozzáférést kapott a Bizottság aktájához. A Bizottság véleménye szerint ezért a panaszt az ombudsman alapokmánya 2. cikkének (4) bekezdésével összhangban elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.

Észrevételeiben az IH megerősítette, hogy már 2002 januárjában megkapta a 2001. szeptember 11‐i feljegyzés másolatát. Hangsúlyozta azonban, hogy abban az időben nem értette meg ennek a feljegyzésnek a jelentőségét.

Az ombudsman alapokmánya 2. cikkének (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a panaszt „az attól az időponttól számított két éven belül kell benyújtani, amikor a panaszt benyújtó személy tudomást szerzett az annak alapjául szolgáló tényekről”.

Az 1434/2006/GG. sz. panasz a 2001. szeptember 11-i feljegyzés tartalmán alapult. Mindazonáltal, és amint azt az IH a Bizottság véleményére vonatkozó észrevételeiben megerősítette, az IH már 2002 januárjában megkapta e feljegyzés másolatát. Az ombudsman úgy ítélte meg, hogy elképzelhetők olyan esetek, amikor az ombudsman alapokmánya 2. cikkének (4) bekezdésében előírt határidőt nem az az időpont váltja ki, amikor a vonatkozó dokumentum másolatát beszerezték, hanem az az időpont, amikor a panaszos tudomást szerez arról, hogy ez a dokumentum (legalábbis véleménye szerint) a hivatali visszásság bizonyítéka. Ez lehet a helyzet például akkor, ha az érintett dokumentum terjedelmes, részletes és nehezen érthető, és ha a panaszostól nem várható el, hogy azonnal és alaposan megvizsgálja azt, miután megkapta annak másolatát.

Az ombudsman ugyanakkor megjegyezte, hogy a jelen ügyben szóban forgó dokumentum szövege kevesebb mint fél oldalt fed le, és nem tűnik nehezen érthetőnek.

Ilyen körülmények között az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a Bizottság kifogása megalapozott, és a panaszt elfogadhatatlannak kell nyilvánítani. Az ombudsman helyénvalónak találta kiemelni, hogy a Bizottság véleményén és a panaszos észrevételein keresztül szerzett tudomást arról a tényről, hogy az alapokmánya 2. cikkének (4) bekezdésében meghatározott határidőt nem tartották be.

Az ombudsman ezért lezárta a jelenlegi vizsgálatot.

Tekintettel azonban az IH által felvetett állítások súlyosságára, az ombudsman úgy vélte, hogy azokat hivatalból indított vizsgálat keretében kell megvizsgálni. Hasznosnak tűnik megjegyezni, hogy az ombudsman alapokmánya 2. cikkének (4) bekezdése nem alkalmazandó a hivatalból indított vizsgálatokra.

További megfontolások

Az 1434/2006/GG. sz. panaszra vonatkozó véleményében a Bizottság, bár úgy ítélte meg, hogy a panasz elfogadhatatlan, az IH állításainak érdemét illetően is kifejtette álláspontját. Az IH lehetőséget kapott arra, hogy észrevételeket tegyen e véleménnyel kapcsolatban, és élt is ezzel a lehetőséggel.

Az ombudsman ezért úgy véli, hogy e saját kezdeményezésű vizsgálat keretében nem szükséges további véleményt kérni a Bizottságtól. Ehelyett az 1434/2006/GG. sz. panaszra vonatkozó vizsgálat eredményei közvetlenül felhasználhatók a jelen hivatalból indított vizsgálat céljaira.

Mivel a Bizottság és az IH által az 1434/2006/GG panasz elfogadhatóságával kapcsolatban tett észrevételek nem relevánsak ezen új vizsgálat szempontjából, azokat nem szükséges a következő szövegben kifejteni.

A VIZSGÁLAT

A Bizottság véleménye

Az 1434/2006/GG. sz. panaszra vonatkozó véleményében a Bizottság a következő észrevételeket tette az IH állításainak érdemével kapcsolatban:

Fontos volt tisztázni a 2001. szeptember 11‐i feljegyzés jellegét, és azt annak ténybeli és időbeli összefüggései alapján értelmezni. Az IH állításával ellentétben a feljegyzést nem lehetett az IH ellen hozott határozatként vagy más egységeknek adott utasításként bemutatni.

A 2001. szeptember 11-i feljegyzés egy belső dokumentum volt, amely tájékoztatta az ECHO többi osztályvezetőjét az IH-val kapcsolatos, egy adott időpontban kifejezett aggályokról. Az e feljegyzésben rendelkezésre bocsátott információk a következők voltak:

• az AIDCO három dokumentumot továbbított az ECHO-nak az AIDCO és az IH között létrejött szerződésre vonatkozó beszedési megbízással kapcsolatban;
  
• Az AIDCO a közelmúltban felvette a kapcsolatot az ECHO-val annak érdekében, hogy további információkat szerezzen az IH-ról;
  
• az AIDCO tájékoztatta az ECHO-t az IH-val kapcsolatos problémáiról (a partnerszervezetek szerződésszegő egyoldalú változása, a jelentéstétel súlyos hiánya), amelyek miatt úgy döntött, hogy megszünteti a szerződést, és az 50 902 EUR-ból 37 741 EUR-t visszafizettet;
  
• Az IH kérelmezte az FPA aláírását, de megtagadta az ECHO ellenőrei által a székhelyén elvégzendő támogathatósági ellenőrzést. Ezen indokok alapján a halászati partnerségi megállapodás aláírása iránti kérelmet elutasították.

Az ECHO feladata elsősorban az volt, hogy a legmegbízhatóbb végrehajtó partnereken keresztül életeket mentsen és őrizzen meg. A Bizottság más szolgálataitól és magától az ECHO-tól származó, egy adott nem kormányzati szervezet pénzügyi és működési kapacitását kétségbe vonó információkat nem lehetett visszatartani más egységektől. A Bizottságon és szolgálatain belüli rendszeres információcserét a hatékony és eredményes pénzgazdálkodást és a pénzügyi kockázatok ellenőrzését biztosító mechanizmusnak kellett tekinteni. Hangsúlyozni kell továbbá, hogy az IH teljes mértékben tisztában volt a szóban forgó információkkal.

A fentiekre tekintettel a 2001. szeptember 11-i feljegyzést nem lehetett bizottsági határozatként vagy az ECHO más szolgálatainak szóló, az IH feketelistára vételére vonatkozó utasításként bemutatni azon az alapon, hogy az állítólagos hivatali visszásságokat vetett fel a Bizottsággal szemben.

Az IH nem tudta alátámasztani a feketelistára való felvételre vonatkozó állítását, mivel 1996 júniusa óta nem nyújtott be projektjavaslatot az ECHO-hoz. Ezenkívül az IH 2004-ben, az előző FPA 2003-as lejártát követően nem kérelmezte az új FPA aláírását. Ilyen körülmények között az IH nem fejtette ki, hogy a Bizottság hogyan járhatott volna el vele szemben hátrányosan megkülönböztető, aránytalan, visszaélésszerű és tisztességtelen módon.

Ami további új elemnek tűnhet, nevezetesen az az állítás, hogy a Bizottság azáltal, hogy nem tette közzé az IH feketelistára vételéről szóló úgynevezett határozatot, megtévesztette mind azt az európai parlamenti képviselőt, akinek az ECHO 2001. november 6-án írt, mind pedig az ombudsmant, nem tény, hanem a tények személyes értelmezése volt. Ez egy nagyon komoly és súlyos állítás volt, nemcsak a Bizottság, hanem az egyes köztisztviselők ellen is.

Tekintettel a 2001. szeptember 11-i feljegyzés jellegére és tartalmára, az ECHO úgy ítélte meg, hogy az nem releváns az európai parlamenti képviselőnek adott válasz szempontjából, és ezért azt csatolni kell. A Bizottság ezért nem tudott egyetérteni az IH azon állításával, hogy megtévesztette az európai parlamenti képviselőt, akinek 2001. november 6-án írt, valamint az ombudsmant.

A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy az IH állításai megalapozatlanok.

Az IH észrevételei

A Bizottság véleményét továbbították az IH-nak. Az e véleménnyel kapcsolatos észrevételeiben az IH fenntartotta állításait. Az IH előadta, hogy mivel az ECHO hierarchikus felépítése nem tette lehetővé S. számára, hogy saját akaratából aktívvá váljon, egyértelmű volt, hogy a 2001. szeptember 11‐i feljegyzést az IH bojkottjára vonatkozó, az ECHO igazgatói vagy főigazgatója által elfogadott határozat előzte meg. Lehetetlen volt azt feltételezni, hogy S. asszony ilyen fontos döntést hozott volna egyedül és a felettesei beleegyezése nélkül. Legalább egy belső feljegyzésnek kellett lennie e határozat hátteréről. Az ECHO által a panaszos számára hozzáférhetővé tett aktában azonban nem találtak ilyen feljegyzést. Az ECHO tehát nem biztosított megfelelő hozzáférést az ügyirataihoz. Az ombudsmannak e tekintetben is hivatali visszásságot kell megállapítania.

A Bizottság véleménye nem tartalmazott sajnálatnyilvánítást. Az ombudsmannak ezért határozottan állást kell foglalnia annak érdekében, hogy a jövőben ne fordulhasson elő ismét ilyen hivatali visszásság.

A HATÁROZAT

1 A releváns tények és a jelen vizsgálat terjedelme

1.1 1996. március 20-án az Internationaler Hilfsfonds e.V. (a továbbiakban: IH, német nem kormányzati szervezet) kérelmet nyújtott be az Európai Bizottság Humanitárius Segélyek Főigazgatóságához (a továbbiakban: ECHO). Ebben a kérelemben az IH kérte, hogy engedélyezzék számára a partnerségi keretmegállapodás (a továbbiakban: partnerségi keretmegállapodás) aláírását. Általános szabályként az ECHO humanitárius munkáját az FPA-t aláíró partnerügynökségekkel végzi, amelyek meghatározzák a partnerek szerepét, jogait és kötelezettségeit, valamint az alkalmazandó jogi rendelkezéseket. Ez lehetővé teszi az ECHO számára, hogy gyorsan eljárjon anélkül, hogy minden egyes alkalommal ellenőriznie kellene a végrehajtó szervezet támogathatóságát.

Az IH kérelmét 2001. július 19-én elutasították.

1.2 Az IH kifogásolta, hogy az Európai Bizottság hogyan kezelte ezt a kérelmet, és végül az IH által benyújtott két panasz (1702/2001/GG és 2862/2004/GG) és egy hivatalból indított vizsgálat (OI/4/2005/GG) alapjául szolgált. A háttérrel kapcsolatos további részleteket az ombudsman e két panasszal kapcsolatos határozatai, valamint az OI/4/2005/GG ügyben tett ajánlástervezet tartalmazza (3).

1.3 2001. szeptember 11-én S. asszony, az ECHO egyik egységvezetője belső feljegyzést írt az IH-ról. Ebben a feljegyzésben arról tájékoztatta négy másik ECHO-egység vezetőjét, hogy egy másik bizottsági szolgálat, a EuropeAid Együttműködési Hivatal (a továbbiakban: AIDCO) felvette vele a kapcsolatot, és tájékoztatta „az AIDCO-nak ezzel a nem kormányzati szervezettel kapcsolatos problémáiról (a partnerszervezetek szerződésszegéssel történő egyoldalú megváltozása, a jelentéstétel súlyos hiánya), valamint arról, hogy az AIDCO ezért úgy határozott, hogy felmondja az IH-val kötött szerződést, és az 50 902 EUR összegű előlegből 37 741 EUR-t behajt.

S. asszony hozzátette, hogy az IH évek óta sürgette az ECHO-t, hogy írja alá a partnerségi keretmegállapodást, és hogy „a közelmúltban megtámadta az ECHO-t a partnerek kiválasztási eljárása során elkövetett hivatali visszásságok, az átláthatóság hiánya és a megkülönböztetés miatt”.

Végezetül S. asszony tájékoztatta a feljegyzés címzettjeit, hogy „hálás lenne, ha biztosítaná, hogy munkatársait tájékoztassák a helyzetről, hogy elkerülhessük az e nem kormányzati szervezettel való együttműködést”.

1.4 2001. november 6-án S. asszony levelet írt Struan Stevenson európai parlamenti képviselőnek. Ebben a levélben S. azt állította, hogy az IH azzal, hogy nem vetette alá magát az ellenőrzésnek, „kizárta magát a halászati partnerségi megállapodás aláírásának folyamatából”. S. asszony a következő megjegyzést tette: „Amennyiben az Internationaler Hilfsfonds beleegyezik abba, hogy helyszíni ellenőrzésnek veti alá magát, az ECHO felülvizsgálja a kérelmét, és csak ilyen körülmények között dönthet a nem kormányzati szervezet támogathatóságáról.”

1.5 2006-ban az IH panaszt nyújtott be az ombudsmanhoz. Első kifogását (1155/2006/GG) az EK-Szerződés 195. cikke alapján elutasították, amikor kiderült, hogy az IH ezt követően a közösségi bíróságokhoz fordult.

1.6 A kereset visszavonását követően az IH egy második panaszt (1434/2006/GG) nyújtott be. Az ombudsman úgy határozott, hogy vizsgálatot indít a panasszal kapcsolatban.

Az ombudsman azonban úgy ítélte meg, hogy nem kivitelezhető és nem is kivitelezhető az IH által a panaszában felvetett valamennyi kérdés kezelése, amelyek közül néhány úgy tűnt, hogy más, folyamatban lévő vagy már lezárt vizsgálatokra vonatkozik.

Az ombudsman véleménye szerint az IH ügyének lényegét a következőképpen lehetne összefoglalni:

A panaszos lényegében azt állítja, hogy az ECHO 2001. szeptember 11-i belső feljegyzéséből kiderül, hogy a Bizottság a panaszos meghallgatása nélkül úgy határozott, hogy feketelistára veszi azon az alapon, hogy hivatali visszásságra vonatkozó állításokat fogalmazott meg a Bizottsággal szemben. A panaszos véleménye szerint a Bizottság ezzel diszkriminatív, aránytalan, visszaélésszerű és tisztességtelen módon járt el. A panaszos továbbá azt állítja, hogy a Bizottság azáltal, hogy nem hozta nyilvánosságra ezt a határozatot, megtévesztette mind az Európai Parlament képviselőjét, akinek 2001. november 6-án írt, mind pedig az európai ombudsmant.

1.7 Az ombudsman ezért kikérte az Európai Bizottság véleményét ezekről az állításokról.

1.8 Véleményében a Bizottság tájékoztatta az ombudsmant, hogy az IH már 2002 januárjában megkapta a 2001. szeptember 11-i feljegyzés másolatát. Észrevételeiben az IH megerősítette ezt a tényt. E tényekre tekintettel az ombudsman úgy ítélte meg, hogy az IH panaszát el kell utasítani, mivel így megállapítást nyert, hogy az IH nem tett eleget az ombudsman alapokmánya 2. cikke (4) bekezdésének, amely szerint a panaszt „az attól az időponttól számított két éven belül kell benyújtani, amikor a panaszt benyújtó személy tudomást szerzett az annak alapjául szolgáló tényekről”.

1.9 Tekintettel azonban a panaszos által felvetett állítások súlyosságára, az ombudsman úgy vélte, hogy ezeket az állításokat meg kell vizsgálni. Ezért megindította a jelen hivatalból indított vizsgálatot.

1.10 Az 1434/2006/GG. sz. panaszra vonatkozó véleményében az Európai Bizottság, bár úgy ítélte meg, hogy a panasz elfogadhatatlan, az IH állításainak érdemét illetően is kifejtette álláspontját. Az IH lehetőséget kapott arra, hogy észrevételeket tegyen e véleménnyel kapcsolatban, és élt is ezzel a lehetőséggel. Az ombudsman ezért úgy ítélte meg, hogy e saját kezdeményezésű vizsgálat keretében nem szükséges további véleményt kérni a Bizottságtól. Ehelyett az 1434/2006/GG. sz. panaszra vonatkozó vizsgálat eredményeit közvetlenül fel lehetne használni a jelen hivatalból indított vizsgálat céljaira.

1.11 Az 1434/2006/GG ügyben az Európai Bizottság véleményével kapcsolatos észrevételeiben az IH további állítást tett azzal kapcsolatban, hogy az ECHO állítólag nem biztosított megfelelő hozzáférést az ügyiratához. Az ombudsman úgy véli, hogy e saját kezdeményezésű vizsgálat keretében nem szükséges és nem is indokolt megvizsgálni ezt a további állítást. A jelen vizsgálat tehát kizárólag azokkal az állításokkal foglalkozik, amelyekkel kapcsolatban az 1434/2006/GG ügyben felkérték a Bizottságot, hogy tegye meg észrevételeit.

2 Az IH Bizottság általi állítólagos feketelistázásáról

2.1 Az IH lényegében azt állította, hogy az ECHO 2001. szeptember 11-i belső feljegyzéséből kitűnik, hogy az Európai Bizottság az IH meghallgatása nélkül úgy határozott, hogy feketelistára veszi azon az alapon, hogy hivatali visszásságra vonatkozó állításokat fogalmazott meg az Európai Bizottsággal szemben. Az IH szerint a Bizottság ezzel diszkriminatív, aránytalan, visszaélésszerű és tisztességtelen módon járt el.

2.2 Véleményében az Európai Bizottság hangsúlyozta, hogy fontos tisztázni a 2001. szeptember 11-i feljegyzés jellegét, és azt a ténybeli és időbeli összefüggések fényében értelmezni. A Bizottság előadta, hogy a 2001. szeptember 11-i feljegyzés egy belső dokumentum, amely tájékoztatja az ECHO többi osztályvezetőjét az IH-val kapcsolatos, egy adott időpontban kifejezett aggályokról. Hozzátette, hogy az ECHO megbízatása elsősorban az életek megmentésére és megőrzésére irányult a legmegbízhatóbb végrehajtó partnereken keresztül. A Bizottság más szolgálataitól és magától az ECHO-tól származó, egy adott nem kormányzati szervezet pénzügyi és működési kapacitását kétségbe vonó információkat nem lehetett visszatartani más egységektől. A Bizottság előadta továbbá, hogy a szolgálatain belüli rendszeres információcserét olyan mechanizmusnak kell tekinteni, amely biztosítja a hatékony és eredményes pénzgazdálkodást és a pénzügyi kockázatok ellenőrzését. A fentiekre tekintettel a Bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a 2001. szeptember 11-i feljegyzést nem lehet bizottsági határozatként vagy az ECHO más szolgálatainak az IH feketelistára vételére vonatkozó utasításként bemutatni, mivel hivatali visszásságra vonatkozó állításokat fogalmazott meg a Bizottság ellen.

A Bizottság azt is előadta, hogy az IH nem tudta alátámasztani a feketelistára való felvételre vonatkozó állítását, mivel 1996 júniusa óta nem nyújtott be projektjavaslatot az ECHO-hoz. Ezenkívül az IH 2004-ben, az előző FPA 2003-as lejártát követően nem kérelmezte az új FPA aláírását.

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy ilyen körülmények között a H nem fejtette ki, hogy a Bizottság hogyan járhatott volna el vele szemben hátrányosan megkülönböztető, aránytalan, visszaélésszerű és tisztességtelen módon.

2.3 Észrevételeiben az IH előadta, hogy mivel az ECHO hierarchikus felépítése nem tette lehetővé S. számára, hogy saját akaratából cselekedjen, egyértelmű volt, hogy a 2001. szeptember 11-i feljegyzést az IH bojkottjára vonatkozó, az ECHO igazgatói vagy főigazgatója által elfogadott határozat előzte meg. IH véleménye szerint lehetetlen volt azt feltételezni, hogy S. egyedül és a felettesei beleegyezése nélkül is meghozhatott volna egy ilyen fontos döntést.

2.4 A helyes igazgatási gyakorlat megköveteli, hogy a közösségi intézmények és szervek tartózkodjanak a hátrányos megkülönböztetéstől, biztosítsák, hogy az általuk hozott intézkedések arányosak legyenek az elérni kívánt céllal, ne éljenek vissza hatáskörükkel, és tisztességesen járjanak el (lásd a helyes hivatali magatartás európai kódexének (4) 5., 6., 7. és 11. cikkét).

2.5 Az ombudsman úgy véli, hogy - amint azt az Európai Bizottság javasolta - valóban meg kell vizsgálni a 2001. szeptember 11-i feljegyzés jellegét és összefüggéseit.

2.6 E feljegyzés vizsgálatából kiderül, hogy szerzője tájékoztatni kívánta az ECHO más egységeit az IH-val kapcsolatos bizonyos aggályokról. Az ombudsman egyetért azzal, hogy a Bizottság szolgálatainak képesnek kell lenniük az általuk végzett munka szempontjából releváns információk egymás közötti cseréjére. Az ombudsman véleménye szerint ezért S. asszony jogosult volt arra, hogy az ECHO más egységeinek továbbítsa azokat az információkat, amelyeket (az AIDCO-tól) kapott, vagy amelyekkel már rendelkezett (az IH-nak a halászati partnerségi megállapodás aláírására irányuló kérelmét illetően). Észrevételeiben az IH előadta, hogy a vonatkozó feljegyzésben szereplő információk nem helytállóak. Az ombudsman azonban úgy véli, hogy ebben a vizsgálatban nem szükséges foglalkoznia ezzel a kérdéssel. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az ECHO 2001. szeptember 11-i feljegyzése nem korlátozódik az információszolgáltatásra.

2.7 A vonatkozó feljegyzés utolsó bekezdésében S. asszony arról tájékoztatta a feljegyzés címzettjeit, hogy "hálás lenne, ha gondoskodna arról, hogy munkatársait tájékoztassák a helyzetről, hogy elkerülhessük az e nem kormányzati szervezettel való bárminemű együttműködést". Egyértelmű, hogy a vonatkozó feljegyzés szerzője elvárja a címzettektől, hogy tegyenek bizonyos lépéseket, és hogy ennek az intézkedésnek azt kell eredményeznie, hogy az ECHO elkerülheti az IH-val való "bármilyen együttműködést". Az ombudsman véleménye szerint tehát nem lehet komolyan azt állítani, hogy a 2001. szeptember 11-i feljegyzés csupán bizonyos tényekről tájékoztatta az ECHO más szolgálatait.

2.8 Az IH véleménye szerint a vonatkozó szövegrész az Európai Bizottság által hozott "határozatnak" minősül. Az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság kifogásolta ezt az értelmezést, és előadta, hogy a feljegyzés nem értelmezhető sem határozatként, sem az ECHO más szolgálatainak szóló utasításként. Igaz, hogy szó szerinti olvasatban a vonatkozó feljegyzés nem utal a Bizottság által hozott határozatokra, illetve az ECHO más egységeinek adott vagy adandó utasításokra. Ugyanakkor teljesen egyértelmű, hogy a feljegyzés szerzője által elérni kívánt eredmény az volt, hogy azok az egységek, amelyekhez a feljegyzését címezték, nem léptek kapcsolatba az IH-val. Meg kell továbbá állapítani, hogy a feljegyzés szerzője ugyanezt a megközelítést kívánta alkalmazni a saját egysége tekintetében. Az ombudsman véleménye szerint tehát egyértelmű, hogy ez a feljegyzés valóban azt a célt szolgálta, hogy az ECHO tekintetében feketelistára tegye az IH-t.

2.9 Igaz, hogy jogi szempontból úgy tűnik, hogy a feljegyzés szerzője, az ECHO egyik egységének vezetője nem rendelkezett hatáskörrel arra, hogy nézeteit rákényszerítse az ECHO többi egységének vezetőire, akikhez feljegyzését címezte. Az ombudsman azonban úgy véli, hogy nincs szükség spekulációra – amint azt az IH észrevételeiben tette – a szerző feletteseinek esetleges döntéseivel kapcsolatban, amelyek megelőzhették ezt a feljegyzést. Ez nem változtat azon, hogy az ECHO egyik egységének vezetője egyértelműen tájékoztatta az ECHO többi egységének vezetőit arról, hogy szeretné, ha IH-t ténylegesen feketelistára vennék, és hogy nyilvánvalóan elvárja, hogy feljegyzésének címzettjei eleget tegyenek az erre irányuló kérésének. Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy a Bizottság nem hivatkozott olyan kifogásokra, amelyeket a feljegyzés címzettjei vagy a szerző felettesei vetettek volna fel. Éppen ellenkezőleg, a Bizottság véleménye egyértelműen azt sugallja, hogy a Bizottság továbbra is úgy véli, hogy S. asszony helyesen járt el, amikor elküldte ezt a feljegyzést az ECHO-nál dolgozó kollégáinak.

2.10 Az ombudsman megjegyzi, hogy az Európai Bizottság nem állította, hogy az IH-val kapcsolatos "problémák", amelyekre a 2001. szeptember 11-i feljegyzés utalt, feljogosították volna az IH feketelistára vételére. Meg kell jegyezni, hogy ezek a problémák valójában az AIDCO által az IH-val kötött egyedi szerződéssel kapcsolatos vitára, valamint az ECHO által javasolt ellenőrzés megfelelőségével kapcsolatos véleménykülönbségre korlátozódnak. Az ombudsman véleménye szerint semmi nem utal arra, hogy ezek a tények feljogosíthatták volna az ECHO-t arra, hogy a jövőben tartózkodjon az IH-val való együttműködéstől.

2.11 Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy a 2001. szeptember 11-i feljegyzés döntő jelentőségű utolsó bekezdését közvetlenül megelőzi egy olyan bekezdés, amely arra utal, hogy az IH nemrégiben hivatali visszásságra vonatkozó állításokat fogalmazott meg az ECHO-val szemben. Úgy tűnik, hogy a 2001. szeptember 11-i feljegyzés tartalma és szerkezete arra utal, hogy ezek az állítások központi szerepet játszottak abban, hogy S. asszony arra kérte kollégáit, hogy tájékoztassák egységeiket az IH-ról annak érdekében, hogy az ECHO „elkerülhesse az e nem kormányzati szervezetben való részvételt”. Az ombudsman azonban nem fogadhatja el, hogy egy közösségi intézmény vagy szerv pusztán azon az alapon hátrányos helyzetbe hozzon egy nem kormányzati szervezetet, hogy hivatali visszásságot kifogásolt. Emellett nem szabad megfeledkezni arról, hogy az ombudsman által az IH halászati partnerségi megállapodás aláírására irányuló kérelmének ECHO általi kezelésével kapcsolatban végzett vizsgálatok megerősítették, hogy valóban súlyos hivatali visszásságok történtek.

2.12 Ami az Európai Bizottság azon érvét illeti, amely szerint az IH nem bizonyította, hogy feketelistára került, mivel 1996 óta nem nyújtott be projektjavaslatokat az ECHO-nak, az ombudsman szükségesnek tartja kijelenteni, hogy ezt az érvet meglepőnek tartja, és úgy véli, hogy teljesen figyelmen kívül hagyja a lényeget. A 2001. szeptember 11‐i feljegyzésből egyértelműen kitűnik, hogy S. nem kívánta, hogy az ECHO bármilyen módon részt vegyen az IH‐ban, és kérte az ECHO más egységeinek vezetőit, hogy ennek megfelelően járjanak el. Ilyen körülmények között ezért rendkívül nehéz elképzelni, hogy az IH által benyújtott projektjavaslatok hogyan lettek volna sikeresek.

2.13 A fentiekre tekintettel az ombudsman úgy véli, hogy az ECHO nem tett eleget a hátrányos megkülönböztetéstől való tartózkodásra vonatkozó kötelezettségének, mivel az IH-t főként vagy legalábbis azért is feketelistára tette, mert hivatali visszásságra vonatkozó állításokat fogalmazott meg az Európai Bizottsággal szemben. Úgy véli továbbá, hogy az ECHO olyan intézkedéshez folyamodott, amely egyértelműen aránytalan volt az IH-val kapcsolatos esetleges aggályaihoz képest. Az ombudsman úgy véli továbbá, hogy az ECHO méltánytalanul járt el. Végezetül az ombudsman csak arra a következtetésre juthat, hogy az ECHO a jelen ügyben visszaélt hatáskörével azáltal, hogy alapos ok nélkül feketelistára vett egy nem kormányzati szervezetet.

3 Egy európai parlamenti képviselő és az ombudsman állítólagos megtévesztéséről

3.1 Az IH azt állította, hogy az Európai Bizottság azáltal, hogy nem tette közzé a feketelistára való felvételéről szóló határozatát, megtévesztette mind az Európai Parlament képviselőjét, akinek 2001. november 6-án írt, mind pedig az európai ombudsmant.

3.2 Véleményében az Európai Bizottság azt állította, hogy az IH állítása nem tény, hanem a tények személyes értelmezése. Hozzátette, hogy ez egy nagyon komoly és súlyos állítás, amely nemcsak a Bizottság, hanem az egyes köztisztviselők ellen is irányul. A Bizottság előadta, hogy a 2001. szeptember 11‐i feljegyzés jellegére és tartalmára tekintettel az ECHO nem tekintette azt relevánsnak az európai parlamenti képviselőnek megküldött válasz szempontjából. Hozzátette, hogy ezért nem tud egyetérteni az IH azon állításával, hogy megtévesztette az európai parlamenti képviselőt, akinek 2001. november 6-án írt, valamint az ombudsmant.

3.3 Az ombudsman úgy véli, hogy röviden kitérhet erre az állításra. S. asszony Stevenson európai parlamenti képviselőhöz intézett 2001. november 6-i levele egyértelműen jelezte, hogy az IH-nak a halászati partnerségi megállapodás aláírására irányuló kérelmét kizárólag azzal a feltétellel fogja felülvizsgálni, hogy az IH elfogadja az ellenőrzésnek való alávetést. Ugyanaz a személy azonban csak két hónappal korábban, 2001. szeptember 11-i feljegyzésében egyértelművé tette, hogy azt kívánja, hogy az ECHO ne vegyen részt „ebben a nem kormányzati szervezetben”. Ezért rendkívül nehéz belátni, hogy az IH új kérelme hogyan lett volna sikeres, még akkor is, ha az IH beleegyezett volna egy ellenőrzésbe. A Bizottság nem állította, illetve nem bizonyította, hogy S. meggondolta magát, vagy hogy az ECHO a Stevenson európai parlamenti képviselőnek címzett 2001. november 6‐i levél megküldéséig elutasította a 2001. szeptember 11‐i feljegyzésében kifejtett megközelítést. Az ECHO 2001. november 6-i levele tehát azt a benyomást keltette, hogy az ellenőrzés hiánya volt az egyetlen lehetséges probléma, amely megakadályozta, hogy az IH megvizsgálja az új kérelmet, anélkül, hogy felfedte volna azt a tényt, hogy a levél küldője már egyértelművé tette, hogy egyáltalán nem kívánja, hogy az ECHO részt vegyen ebben a nem kormányzati szervezetben.

3.4 Ilyen körülmények között az ombudsman kénytelen arra a következtetésre jutni, hogy a 2001. november 6-i levél valóban félrevezető volt, és alkalmas arra, hogy megtévessze az érintett európai parlamenti képviselőt.

3.5 Ami az IH állításának második részét illeti, figyelembe kell venni azt a tényt, hogy az ombudsman korábbi ügyekben folytatott vizsgálatai az IH halászati partnerségi megállapodás aláírására irányuló kérelmének kezelésére vonatkoztak addig az időpontig, amikor ezt a kérelmet az ECHO 2001. július 19-én elutasította. Bár nyilvánvalóan hasznos lett volna, ha az ombudsman e vizsgálatok során tudomást szerzett volna a 2001. szeptember 11-i feljegyzésről, az ombudsman úgy véli, hogy nincs elegendő bizonyíték ahhoz, hogy arra a következtetésre jusson, hogy az ECHO megtévesztette őt e feljegyzés tekintetében.

4 Következtetések

4.1 A jelen ügyben folytatott vizsgálatai alapján az ombudsman arra a következtetésre jut, hogy a Bizottság súlyos hivatali visszásságot követett el mind az ECHO 2001. szeptember 11-i feljegyzése, mind az ECHO Stevenson európai parlamenti képviselőhöz intézett 2001. november 6-i levele tekintetében.

4.2 Az IH az eredeti kifogásában és észrevételeiben nem hivatkozott pontos állításokra. Az ombudsman véleménye szerint azonban ilyen körülmények között a Bizottságtól elvárható minimum, hogy mind az IH-tól, mind az érintett európai parlamenti képviselőtől hivatalos bocsánatkérést kérjen. Az ombudsman azonban úgy véli, hogy a Bizottságnak azt is mérlegelnie kell, hogy szükség van-e további intézkedésekre az ilyen hivatali visszásságok jövőbeli előfordulásának megelőzése érdekében.

4.3 A fentiekre tekintettel az ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban az ombudsman a következő ajánlástervezetet terjeszti a Bizottság elé:

Az ajánlástervezet

A Bizottságnak elnézést kell kérnie mind az IH-tól, mind Struan Stevenson európai parlamenti képviselőtől az ECHO 2001. szeptember 11-i belső feljegyzésével és az ECHO európai parlamenti képviselőhöz intézett 2001. november 6-i levelével kapcsolatban elkövetett súlyos hivatali visszásságokért. Azt is mérlegelnie kell, hogy szükség van-e további intézkedésekre az ilyen hivatali visszásságok jövőbeli előfordulásának megelőzése érdekében.

A Bizottságot és az IH-t tájékoztatni fogják erről az ajánlástervezetről. Az ajánlástervezet egy további példányát megküldjük Struan Stevenson európai parlamenti képviselőnek. Az ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban a Bizottság 2008. február 15-ig részletes véleményt küld. A részletes vélemény magában foglalhatja az ombudsman határozatának elfogadását és az ajánlástervezet végrehajtása érdekében hozott intézkedések leírását.

Strasbourg, 2007. november 14.

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

---

(1) Az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i 94/262 európai parlamenti határozat (HL 1994. L 113., 15. o.).

(2) Mind a határozatok, mind az ajánlástervezet elérhető az ombudsman honlapján (http://www.ombudsman.europa.eu).

(3) Mind a határozatok, mind az ajánlástervezet elérhető az ombudsman honlapján (http://www.ombudsman.europa.eu).

(4) A kódex szövege elérhető az ombudsman honlapján (http://www.ombudsman.europa.eu).