A három ügy arra vonatkozik, hogy az Európai Bizottság hogyan alkalmazta a minőségi jogalkotásra vonatkozó szabályait és más eljárási követelményeket a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati átvilágításra (983/2025/MAS), a migránscsempészés elleni küzdelemre (2031/2024/VB) és a közös agrárpolitikára (1379/2024/MIK) vonatkozó jogalkotási javaslatok előkészítése során. A Bizottság ezeket a javaslatokat sürgősnek ítélte, és ezért elmulasztotta a szabályaiban előirányzott lépéseket, például a hatásvizsgálatokat és a nyilvános konzultációkat. A panaszosok, akik civil társadalmi szervezetek, úgy vélték, hogy ezek a mulasztások sértik a Bizottság minőségi jogalkotásra vonatkozó szabályait. Két esetben a panaszosok azzal is érveltek, hogy a Bizottság nem ellenőrizte, hogy a jogalkotási javaslatok összhangban vannak-e az EU éghajlat-politikai céljaival, amint azt az európai klímarendelet előírja. Egy esetben a panaszost az is aggasztotta, hogy a Bizottság megsértette a szolgálatközi konzultációkra vonatkozó eljárási szabályzatát.   

Az ombudsman vizsgálatot indított a három ügyben. Mindhárom ügyben megkapta a Bizottság írásbeli válaszát, betekintett a Bizottság vonatkozó irataiba, és vizsgálócsoportjai két vizsgálat keretében találkoztak a Bizottság képviselőivel.

A Bizottság azt válaszolta, hogy a minőségi jogalkotásra vonatkozó szabályok nem kötelező erejű jogszabályok, hanem a releváns információk összegyűjtésére szolgáló szakpolitikai döntéshozatali eszközök, amelyeket arányos módon kell alkalmazni. Azzal is érvelt, hogy a szóban forgó jogalkotási javaslatok elfogadása előtt minden releváns bizonyítékot összegyűjtött, konzultált az érdekelt felekkel, valamint az alkalmazandó szabályokkal összhangban elvégezte az éghajlat-politikai következetesség értékelését és a szolgálatok közötti konzultációt.

Vizsgálatai alapján az ombudsman számos eljárási hiányosságot állapított meg azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság hogyan készítette elő a jogalkotási javaslatokat, amelyek együttesen hivatali visszásságnak minősülnek.

Az ombudsman különösen azt állapította meg, hogy a Bizottság a „sürgősség” tág értelmezését fogadta el, és nem indokolta kellőképpen a jogalkotási javaslatok „sürgősségét” a nyilvánosság felé, és nem dokumentálta a minőségi jogalkotás alkalmazandó szabályaitól való eltéréseit. Az ombudsman azt is megállapította, hogy a Bizottság nem vezetett be olyan eljárást, amely a Szerződésekben és az ítélkezési gyakorlatban előírtaknak megfelelően biztosítaná a „sürgős” jogalkotási javaslatok átlátható, tényeken alapuló és inkluzív előkészítését. Az ombudsman megállapította továbbá, hogy a Bizottság azáltal, hogy nem vezetett megfelelő nyilvántartást javaslatai uniós éghajlat-politikai célokkal való összhangjának kötelező ellenőrzéséről, nem járt el elszámoltatható módon.

E hiányosságok kezelése érdekében az ombudsman két ajánlást fogalmazott meg. Az ombudsman azt ajánlotta, hogy a Bizottság biztosítsa a minőségi jogalkotásra vonatkozó szabályainak kiszámítható, következetes és nem önkényes alkalmazását azáltal, hogy meghatározza azokat a „sürgős” helyzeteket, amelyek indokolják a szabályokban meghatározott követelményektől való eltérést. Ezenkívül az eltérések engedélyezése esetén a Bizottságnak eljárást kell létrehoznia annak biztosítására, hogy a jogalkotási javaslatok sürgős előkészítése továbbra is megfeleljen az átlátható, tényeken alapuló és inkluzív jogalkotási folyamat elveinek. Annak érdekében, hogy segítse a Bizottságot ebben a feladatban, az ombudsman négy javaslatot tett, amelyek közé tartozik az érdekelt felekkel folytatott konzultációra vonatkozó szabályok tisztázása a sürgős javaslatok esetében, valamint annak biztosítása, hogy a javaslatait alátámasztó bizonyítékokat kellő időben közzétegyék annak érdekében, hogy a jogszabályok elfogadása előtt nyilvános vitát lehessen folytatni.

Az ügy az Európai Bizottság azon döntésére vonatkozott, hogy megszünteti a kölcsönzött munkavállalóval való együttműködést a gyermekgondozási szolgáltatások terén. A panaszost egy külső vállalkozó bérelte fel heti szerződésekkel. A Bizottság utasításait követve a vállalkozó tájékoztatta a panaszost, hogy a Bizottság a továbbiakban nem kéri a szolgálatait. A panaszos az ombudsmanhoz fordult azzal érvelve, hogy a Bizottság nem indokolta meg megfelelően döntését.

Az ombudsman következetesen arra az álláspontra helyezkedett, hogy amennyiben az uniós intézmények egy személy külső vállalkozóval kötött szerződésének megszüntetését kérik, tisztességes és objektív indokokkal kell alátámasztaniuk a megszüntetést, tájékoztatniuk kell az érintett személyt, és biztosítaniuk kell, hogy a megszüntetés előtt lehetőségük legyen észrevételeket benyújtani. A kölcsönzött munkavállaló bizonytalan helyzete azt jelenti, hogy a Bizottságnak még szerződéses jogviszony hiányában is tisztességesnek és átláthatónak kell lennie. Ebben az esetben a Bizottság nem biztosította a panaszos számára a meghallgatást és a lehetőséget, hogy észrevételeket tegyen a Bizottság által megadott indokokkal kapcsolatban, mielőtt úgy határozott volna, hogy a továbbiakban nem kéri a panaszos szolgálatait. Bár ez sajnálatos, az ombudsman megjegyzi, hogy a panaszost a Bizottság határozatát megelőző héten tájékoztatni kellett néhány kérdésről. A nyilvántartás hiánya miatt azonban az ombudsman nincs abban a helyzetben, hogy ellenőrizze, hogy a Bizottság munkatársai megvitatták-e a kérdéseket a panaszossal. Mindazonáltal az ombudsman üdvözli, hogy a Bizottság elismerte, hogy ebben az ügyben részletesebben kifejthette volna érvelését a panaszosnak.

Ennek alapján az ombudsman úgy véli, hogy további vizsgálatok nem indokoltak, és lezárja az ügyet.  

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) hogyan kezelte a két kiválasztási eljárásban sikertelen pályázó felülvizsgálati kérelmeit. A panaszos többek között azt állította, hogy az EPSO nem kezelte megfelelően aggályait, és megkérdőjelezte, hogy megfelelően felülvizsgálta-e teljesítményét.

Miután az ombudsman megindította a vizsgálatot, az EPSO további válaszokat adott a panaszosnak. Az ombudsman megállapította, hogy ellentmondások voltak ezek és az eredetileg kapott válaszok között, és nem volt egyértelmű, hogy az EPSO ténylegesen felülvizsgálta-e eredeti határozatait. A vizsgálat során az EPSO további magyarázatokkal szolgált.

Az ombudsman lezárta az ügyet, és megállapította, hogy további vizsgálatok nem indokoltak, mivel az EPSO végül észszerű magyarázattal szolgált arról, hogy hogyan kezelte a panaszos felülvizsgálati kérelmeit. A vizsgálat azonban problémákat tárt fel az EPSO felülvizsgálati kérelmekre adott standard válaszaival kapcsolatban. Ezek kezelése érdekében az ombudsman javításra irányuló javaslatot tett az EPSO-nak, és felkérte annak biztosítására, hogy a jövőben azok a pályázók, akik felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be, egyértelmű, pontos és teljes körű választ kapjanak, amely tájékoztatja őket arról, hogy sor került-e felülvizsgálatra, és ismerteti az EPSO határozatának indokait.