Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Unió Űrprogramügynöksége (EUSPA) hogyan kezelte egy külső vállalkozón keresztül felvett alkalmazott panaszát, amely a felettesük által állítólagosan elkövetett lelki zaklatásra vonatkozott.

Az ombudsman megállapította, hogy az EUSPA komolyan vette az állításokat, igazgatási vizsgálatot indított, meghallgatta az érintett személyeket és tanúkat, és a vizsgálatot követően következtetésre jutott. Az EUSPA ezáltal a hatályos eljárási keretet követte. Az ombudsman nem talált nyilvánvaló értékelési hibára utaló jelet, és így nem állapított meg hivatali visszásságot a zaklatással kapcsolatos panasz EUSPA általi kezelése során.

Az ombudsman mindazonáltal azt javasolta az EUSPA-nak, hogy dolgozzon ki jobb kommunikációs módszereket az ilyen típusú zaklatási panaszokra vonatkozóan annak biztosítása érdekében, hogy az uniós személyzeti szabályzatban foglalt eljárási biztosítékok hatálya alá nem tartozó személyek egyértelmű és következetes tájékoztatást kapjanak az eljárás során, beleértve az eljárás lezárásakor a megfelelő indokolást is.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökség (EMSA) hogyan kezelte a panaszos személyes okokkal indokolt szabadságot követő visszahelyezését. A panaszos úgy ítélte meg, hogy az EMSA nem állította vissza a lehető leghamarabb azt követően, hogy 2022-ben kérte a munkába való visszatérését, és azzal érvelt, hogy ennek következtében a szolgálati idejét és fizetési fokozatát úgy kell újraszámítani, mintha attól az időponttól kezdve visszahelyezték volna.

Az ombudsman megállapította, hogy az EMSA értékelte a panaszos alkalmasságát az érintett időszakban felmerült valamennyi releváns betöltendő álláshelyre, és kiemelt figyelmet fordított rá az alkalmazandó szabályok értelmében. Az ombudsman nem talált bizonyítékot arra, hogy nyilvánvaló hiba történt volna az EMSA értékelésében, amely szerint ezek a megüresedett álláshelyek nem voltak megfelelőek a panaszos számára, és ezért nem volt alapja annak a következtetésnek, hogy a panaszos visszahelyezését tévesen késleltették. A vizsgálat mindazonáltal kiemelte az egyértelmű tájékoztatás, a rendszeres nyomon követés és a megbízható dokumentáció fontosságát azokban az esetekben, amikor a személyes okokkal indokolt szabadságot követő visszahelyezés késedelmet szenved.

Az ombudsman úgy zárta le a vizsgálatot, hogy nem állapított meg hivatali visszásságot. Ugyanakkor az ombudsman javítási javaslatot tett arra vonatkozóan, hogy az EMSA-nak biztosítania kell, hogy a hat hónapot meghaladó személyes okokkal indokolt szabadságot kérelmező alkalmazottakat egyértelműen tájékoztassák a késedelmes visszahelyezés lehetséges kockázatairól, és hogy a visszahelyezésre váró alkalmazottak rendszeresen tájékoztatást kapjanak arról, hogy profiljukat hogyan értékelik a rendelkezésre álló üres álláshelyekhez képest.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Unió Űrprogramügynöksége (EUSPA) hogyan kezelte egy külső vállalkozón keresztül felvett alkalmazott panaszát, amely a felettesük által állítólagosan elkövetett lelki zaklatásra vonatkozott.

Az ombudsman megállapította, hogy az EUSPA komolyan vette az állításokat, igazgatási vizsgálatot indított, meghallgatta az érintett személyeket és tanúkat, és a vizsgálatot követően következtetésre jutott. Az EUSPA ezáltal a hatályos eljárási keretet követte. Az ombudsman nem talált nyilvánvaló értékelési hibára utaló jelet, és így nem állapított meg hivatali visszásságot a zaklatással kapcsolatos panasz EUSPA általi kezelése során.

Az ombudsman mindazonáltal azt javasolta az EUSPA-nak, hogy dolgozzon ki jobb kommunikációs módszereket az ilyen típusú zaklatási panaszokra vonatkozóan annak biztosítása érdekében, hogy az uniós személyzeti szabályzatban foglalt eljárási biztosítékok hatálya alá nem tartozó személyek egyértelmű és következetes tájékoztatást kapjanak az eljárás során, beleértve az eljárás lezárásakor a megfelelő indokolást is.

A panaszos egy lengyel vállalat, amely ellen az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) vizsgálatot folytat az uniós költségvetést érintő esetleges csalások ügyében. A panaszos aggályainak adott hangot azzal kapcsolatban, hogy az OLAF hogyan végzett „helyszíni ellenőrzést” a panaszos helyiségeiben. A panaszos különösen azt állította, hogy: igazgatótanácsát nem tájékoztatták az ellenőrzésről; az ellenőrzést végző OLAF egyik „vizsgálója” nem igazolta megfelelően személyazonosságát a lengyel jog összefüggésében; az OLAF ellenőrzés elvégzésére vonatkozó engedélyének hitelességét nem lehetett ellenőrizni; és a vizsgálók elfogultságot mutattak a panaszossal szemben.

Az ombudsman nem állapított meg hivatali visszásságot azzal kapcsolatban, ahogyan az OLAF a helyszíni ellenőrzést végezte.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság hogyan kezelte az azzal kapcsolatos jogsértési panaszt, hogy Franciaország hogyan vonja le a társadalombiztosítási járulékokat a Franciaországban lakóhellyel rendelkező nyugdíjasok svájci nyugdíjából. A panaszos azzal érvelt, hogy a Bizottság tévesen értelmezte a panaszt, és nem foglalkozott a felvetett kérdésekkel.

Az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság nem kezelte megfelelően a kötelezettségszegési panaszt. Azzal, hogy a panaszos panaszát egy folyamatban lévő kötelezettségszegési eljárásba vonta be egy EU Pilot eljárás keretében, a Bizottság nem foglalkozott a panaszos által felvetett konkrét kérdésekkel. Mindazonáltal, mivel a Bizottság egy másik panasszal összefüggésben foglalkozott a panaszos által felvetett kérdésekkel, az ombudsman megállapította, hogy ebben az ügyben további vizsgálatok nem indokoltak.

Az ilyen kérdések jövőbeli felmerülésének megelőzése érdekében az ombudsman azt javasolta, hogy amennyiben a Bizottság úgy dönt, hogy egy folyamatban lévő kötelezettségszegési eljárást – különösen egy EU Pilot eljárás keretében – panasszal egészít ki, biztosítsa, hogy megfelelően kezeli a panaszban felvetett konkrét kérdéseket.

A panaszosok, a civil társadalmi szervezetek egy csoportja aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az Európai Bizottság nem értékelte az emberi jogi kockázatokat, mielőtt támogatást nyújtott volna az afrikai országoknak a megfigyelési képességek fejlesztéséhez, különösen az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért (EUTFA) keretében. A panaszosok azt állították, hogy a Bizottságnak előzetes kockázat- és hatásvizsgálatokat kellett volna végeznie annak biztosítása érdekében, hogy a projektek ne eredményezzék az emberi jogok (például a magánélethez való jog) megsértését, mielőtt beleegyezett volna a potenciális megfigyelési következményekkel járó projektek, például a biometrikus adatbázisok vagy a mobiltelefon-megfigyelési technológiák támogatásába.

A vizsgálat alapján az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy a hatályos intézkedések nem voltak elegendőek annak biztosításához, hogy az EUFTA-projektek emberi jogi hatását megfelelően értékeljék. Az ombudsman az általa feltárt hiányosságok kezelése érdekében javításra tett javaslatot annak biztosítása érdekében, hogy az uniós vagyonkezelői alap jövőbeli projektjei esetében előzetes emberi jogi hatásvizsgálatot végezzenek.

Az ügy az Európai Bizottság által két jogsértési panasz állásáról szolgáltatott információkra vonatkozott.

Az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság átfogóbb tájékoztatást nyújthatott volna az egyik panasz státuszáról, különösen a folyamatban lévő „többszörös panasztételi eljárással” kapcsolatban, amely a panaszban felvetett egyes kérdésekre terjedt ki. A panaszokat azonban ésszerű módon kezelte.

Az ombudsman úgy zárta le a vizsgálatot, hogy nem állapított meg hivatali visszásságot.