Az ügy egy nagy közösségimédia-platform 2023. évi kockázatértékelési jelentéséhez való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre vonatkozott, amely jelentés arról szólt, hogy a platform megfelel-e a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály rendelkezéseinek. A Bizottság megtagadta a jelentéshez való hozzáférést, hivatkozva a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló uniós jogszabályok (1049/2001/EK rendelet) szerinti kivételekre. Úgy ítélte meg, hogy általános vélelem áll fenn arra vonatkozóan, hogy a jelentés közzététele sértené a platform kereskedelmi érdekeit, valamint hogy folyamatban van annak vizsgálata, hogy a platform megfelel-e a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály szerinti kötelezettségeinek. Következésképpen a Bizottság nem végezte el a jelentés egyedi értékelését annak érdekében, hogy meghatározza annak esetleges hozzáférhetővé tételét.

Az ombudsman megállapította, hogy észszerűtlen a titoktartás általános vélelmét alkalmazni a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály keretében készített kockázatértékelési jelentésre. Az ombudsman úgy vélte, hogy azok a körülmények, amelyek között az uniós bíróságok elismerték az általános vélelem alkalmazásának lehetőségét, nagyon különböznek a kockázatértékelési jelentésekre alkalmazandó szabályoktól. Erre tekintettel az ombudsman előzetes álláspontja az volt, hogy a Bizottság általános vélelemre való hivatkozása hivatali visszásságnak minősül.

Amikor a Bizottság fenntartotta álláspontját, az ombudsman megerősítette azon álláspontját, hogy a hozzáférhetővé tétel megtagadásának általános vélelmére való hivatkozás hivatali visszásságnak minősül. Javasolta, hogy a Bizottság végezze el a szóban forgó kockázatértékelési jelentés egyedi értékelését annak érdekében, hogy az 1049/2001/EK rendelettel összhangban a lehető legszélesebb körű hozzáférést biztosítsa.

A Bizottság nem fogadta el az ombudsman ajánlását, és megismételte azon álláspontját, hogy általában feltételezhető, hogy a kockázatértékelési jelentés közzététele sértené a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabályra vonatkozó vizsgálata céljának védelmét és az érintett platform kereskedelmi érdekeit. Úgy vélte továbbá, hogy nem tudja értékelni, hogy a jelentés tartalmaz-e üzleti szempontból érzékeny információkat, és hogy a panaszos által követett érdek magánjellegű.

Az ombudsman sajnálattal vette tudomásul a Bizottság válaszát. Továbbra sem volt meggyőződve arról, hogy a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály alapján készített kockázatértékelési jelentések esetében – többek között azt követően is, hogy az érintett platform közzétette a jelentés szerkesztett változatát – alkalmazható a közzététel megtagadásának általános vélelme. Az ombudsman továbbá úgy ítélte meg, hogy annak ellenőrzése, hogy az online óriásplatform megfelel-e a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály szerinti kötelezettségeinek, a közzétételhez fűződő olyan közérdeknek minősül, amelyet a Bizottságnak egyensúlyba kellett volna hoznia az általa védeni kívánt érdekekkel. Végezetül az ombudsman megjegyezte, hogy az üzleti szempontból érzékeny információk értékelése az uniós intézmények 1049/2001/EK rendelet szerinti kötelezettségeinek részét képezi.

Az ombudsman ezért lezárta az ügyet, megerősítve, hogy hivatali visszásságot állapított meg.

Az ügy az Európai Bizottság birtokában lévő, a 2024-es romániai elnökválasztással kapcsolatban a román hatóságokkal folytatott esetleges levélváltásokra vagy levelezésre vonatkozó dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre vonatkozott. A Bizottság azonosította a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály szerinti két vizsgálathoz kapcsolódó dokumentumokat, és megtagadta a hozzáférést. A Bizottság konkrétan azzal érvelt, hogy a dokumentumok a hozzáférhetővé tétel megtagadására vonatkozó általános vélelem hatálya alá tartoznak, és hogy a hozzáférhetővé tétel sértené a vizsgálatok céljának és a vállalat kereskedelmi érdekeinek védelmét.

A panaszos arra kérte a Bizottságot, hogy vizsgálja felül határozatát, azzal érvelve, hogy a közzétételhez nyomós közérdek fűződik. Amikor a Bizottság fenntartotta a dokumentumok hozzáférhetővé tételének megtagadását, a panaszos az ombudsmanhoz fordult.

Az ombudsman vizsgálócsoportja megvizsgálta a szóban forgó dokumentumokat. Az ombudsman arra is felkérte a Bizottságot, hogy nyújtson be részletes listát azokról az azonosított dokumentumokról, amelyeket meg lehet osztani a panaszossal.

A vizsgálat alapján az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság észszerűen utasította el a kért dokumentumokhoz való hozzáférést, tekintettel azok érzékeny jellegére. Bár a Bizottság nem nyújtotta be a dokumentumok részletes listáját, a vizsgálat során részletesebben ismertette az érintett dokumentumkategóriát, amelyet az ombudsman a jelen ügy sajátos összefüggésében észszerűnek ítélt.

Az ombudsman ezért azzal a következtetéssel zárta le az ügyet, hogy további vizsgálatok nem indokoltak.

A panaszos nyilvános hozzáférést kért az Európai Bizottságtól egy nagy közösségimédia-platform 2023. évi kockázatértékelési jelentéséhez a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály rendelkezéseinek való megfeleléséről. Az éves jelentéstétel a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály szerinti „nagyon nagy online platformok” kötelezettségeinek részét képezi. A Bizottság megtagadta a jelentéshez való hozzáférést, hivatkozva a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló uniós jogszabály (1049/2001/EK rendelet) szerinti kivételre. A Bizottság konkrétan azzal érvelt, hogy feltételezhető, hogy a jelentés közzététele sértené a platform kereskedelmi érdekeit, valamint a platform digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály szerinti kötelezettségeinek való megfelelésére irányuló, folyamatban lévő vizsgálatát. A Bizottság ezért nem értékelte egyedileg a jelentést, tekintettel annak esetleges közzétételére.

Az ombudsman vizsgálócsoportja megvizsgálta a szóban forgó jelentést. A vizsgálat alapján az ombudsman megosztotta előzetes véleményét a Bizottsággal, miszerint észszerűtlen a titoktartás általános vélelmét alkalmazni a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály alapján készített kockázatértékelési jelentésre. Az ombudsman úgy vélte, hogy azok a körülmények, amelyek között az uniós bíróságok elismerték az általános vélelem alkalmazásának lehetőségét, nagyon különböznek a kockázatértékelési jelentésekre alkalmazandó szabályoktól. Erre tekintettel az ombudsman előzetes álláspontja az volt, hogy a Bizottság általános vélelemre való hivatkozása hivatali visszásságnak minősül.

Az ombudsmannak adott válaszában a Bizottság fenntartotta álláspontját, hozzátéve, hogy az általános vélelem alkalmazása annak fényében is indokolt volt, hogy védeni kell a platform digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály szerinti kötelezettségeinek való megfelelésére vonatkozó, a hozzáférés iránti kérelemről szóló határozat meghozatalakor folyamatban lévő független ellenőrzés célját.

Az ombudsman nem volt meggyőződve arról, hogy az ellenőrzés célja védelmének szükségessége indokolná a közzététel megtagadására vonatkozó általános vélelem Bizottság általi alkalmazását. Bár a jogalkotó a kockázatértékelési jelentés proaktív közzétételének ütemtervét a független ellenőrzés befejezéséhez kötötte, ez nem jelenti azt, hogy az 1049/2001/EK rendelet szerinti nyilvános hozzáférés iránti kérelmeket ezen időpont előtt el kell utasítani. Ehelyett, ha az érintett platform még nem tette közzé proaktívan a kockázatértékelési jelentést, amikor annak közzétételére nyilvános hozzáférés iránti kérelmet nyújtottak be, a Bizottságnak ezt figyelembe kell vennie az 1049/2001/EK rendelet szerinti értékelésében. Amennyiben nem egyértelmű, hogy a nyilvános hozzáférés engedélyezhető-e, a Bizottságnak konzultálnia kell a platformmal, hogy kikérje véleményét arról, hogy alkalmazható-e az 1049/2001/EK rendelet 4. cikkében előírt kivételek valamelyike.

Az ombudsman így megállapította, hogy hivatali visszásságnak minősül, ha a Bizottság a szóban forgó kockázatértékelési jelentésre a hozzáférhetővé tétel megtagadásának általános vélelmét alkalmazza. Javasolja, hogy a Bizottság végezze el a dokumentum egyedi értékelését annak érdekében, hogy az 1049/2001/EK rendelettel összhangban a lehető legszélesebb körű hozzáférést biztosítsa.

Az ügy egy olyan korrupciós vádakkal kapcsolatos ügyirathoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre vonatkozott, amelyeket az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) úgy határozott, hogy nem vizsgál ki. Az OLAF a hozzáférés megtagadásának általános vélelmére hivatkozva tagadta meg a hozzáférést, azzal érvelve, hogy a hozzáférhetővé tétel sértené a vizsgálatai célját. A panaszos vitatta a nyilvánosságra hozatal megtagadására vonatkozó általános vélelem OLAF általi alkalmazását. Azt is állította, hogy a hozzáférhetővé tételhez nyomós közérdek fűződik.

A vizsgálat európai ombudsman általi megindítását követően az OLAF újragondolta álláspontját, és nyilvános hozzáférést biztosított a panaszos számára a szóban forgó ügyben hozott lezáró határozathoz. A panaszos úgy vélte, hogy ez megválaszolta a hozzáférés iránti kérelmét, de azt is elmondta, hogy az OLAF-nak további magyarázatokkal kellett volna szolgálnia arra vonatkozóan, hogy miért tartózkodott a vizsgálat megindításától.

Az ombudsman észszerűtlennek tartja, hogy a titoktartás általános vélelmét alkalmazzák a kiválasztási eljárást lezáró OLAF-határozatra, amennyiben az OLAF nem talál elegendő indokot a vizsgálat megindítására. Az ombudsman ezért üdvözölte az OLAF pozitív szerepvállalását a panasszal kapcsolatban, és elismerését fejezte ki az OLAF-nak az ügy megoldására való hajlandóságáért. Mivel ez a vizsgálat kizárólag arra vonatkozott, hogy az OLAF megtagadta a nyilvános hozzáférés biztosítását, az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a panaszt megoldották, és lezárta a vizsgálatot.

Az ügy arra vonatkozott, hogy a Bizottság megtagadta a teljes körű nyilvános hozzáférést az online óriásplatformokat üzemeltető szolgáltatók által a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály értelmében fizetendő egyedi „felügyeleti díjakat” meghatározó 11 „végrehajtási határozathoz”. A hozzáférés megtagadása során a Bizottság a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó uniós szabályozás egyik kivételére hivatkozott, arra hivatkozva, hogy a hozzáférhetővé tétel sértheti a kereskedelmi érdekeket. A panaszos vitatta e kivétel alkalmazását, és azt állította, hogy a közzétételhez nyomós közérdek fűződik.

Az ombudsman vizsgálócsoportja betekintett a szóban forgó dokumentumokba, valamint a Bizottság aktájának egyéb részeibe, és találkozót tartott a Bizottság képviselőivel. A vizsgálat és a rendelkezésre bocsátott információk alapján az ombudsman megállapította, hogy a visszatartott információk valóban olyan érzékeny információknak minősülnek, amelyek közzététele kereskedelmi érdekeket sérthet, többek között az egyéni felügyeleti díjak kiszámításának alapjául szolgáló költségmegosztási mechanizmus fényében. Az ombudsman azt is megállapította, hogy a Bizottság észszerűen tekintette úgy, hogy a közzétételhez nem fűződik nyomós közérdek.

Az ombudsman ezért arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság megalapozottan tagadta meg a szóban forgó végrehajtási határozatokhoz való teljes körű nyilvános hozzáférést, és lezárta a vizsgálatot, megállapítva, hogy nem történt hivatali visszásság.