A panasz előzményei

1. 2022 decemberében egy civil társadalmi szervezet megosztotta az Európai Csalás Elleni Hivatallal (OLAF) azokat az információkat, amelyeket egy névtelen forrásból kapott olyan állítólagos korrupciós cselekményekről, amelyek több olyan európai parlamenti képviselőt érintenek, akik harmadik országok érdekeit védhették az 5G európai kiépítésében.

2. Az OLAF értékelte ezeket az információkat, és 2023 márciusában megállapította, hogy „elégtelen a gyanúja annak, hogy az érintett európai parlamenti képviselők megszegték kötelezettségeiket és/vagy bűncselekményt követtek el”. Az OLAF ezért úgy határozott, hogy nem indít vizsgálatot az állításokkal kapcsolatban. Tartózkodott attól is, hogy más hatóságokat is tájékoztasson az állításokról.

3. 2025 tavaszán vált ismertté, hogy a belga hatóságok vizsgálják, hogy egy kommunikációs vállalat illegális kifizetéseket hajtott-e végre annak érdekében, hogy az európai parlamenti képviselők az érdekeit támogató nyílt levelet írjanak alá, majd írjanak alá [1].

4. 2025 áprilisában az OLAF főigazgatója egy médiainterjúban kifejtette, hogy 2023 márciusában az OLAF miért döntött úgy, hogy nem folytatja az ügyet. Elmondja, hogy a névtelen forrás által szolgáltatott információk nem voltak nagyon konkrétak, és „nem tartalmaztak részleteket, és azokat két évvel az állítólagos bűncselekmény után küldték el”.

5. 2025. április 2-án a panaszos újságíró dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelmet [2] nyújtott be, amelyben az OLAF-tól a 2022 decemberében az OLAF-fal megosztott korrupciós vádakkal kapcsolatban tárolt valamennyi dokumentumot kérte. Kifejti, hogy szeretné megérteni, hogy „az OLAF milyen vizsgálati lépéseket tett e tippet követően, és miért döntött úgy, hogy nem indít vizsgálatot”. Ezért egyértelművé tette, hogy hozzáférési kérelme kiterjed „a tipphez (...) és az előzetes vizsgálatokhoz kapcsolódó bármely dokumentumra”, beleértve az ülések jegyzőkönyveit, a belső megbeszéléseket és a nemzeti hatóságokkal folytatott esetleges eszmecseréket.

6. Konkrét dokumentumok azonosítása nélkül az OLAF megtagadta a nyilvános hozzáférést. Azzal érvelt, hogy a kért dokumentumok egy „kiválasztási eljárást” követően lezárt ügyirat részét képezik, és a nyilvánosságra hozatal megtagadásának általános vélelmére hivatkozott, azt állítva, hogy a nyilvánosságra hozatal aláásná vizsgálatainak célját [3].

7. 2025. április 16-án a panaszos felkérte az OLAF-ot, hogy vizsgálja felül álláspontját (megerősítő kérelmet nyújtott be).

8. Válaszában az OLAF megerősítette a hozzáférés megtagadását.

9. A panaszos elégedetlenül fordult az európai ombudsmanhoz.

A vizsgálat

10. Az ombudsman vizsgálatot indított azzal kapcsolatban, hogy az OLAF megtagadta az ügyirataiban szereplő dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférést.

11. A vizsgálat során az ombudsman megkapta az OLAF panaszra adott válaszát, majd ezt követően a panaszosnak az OLAF válaszára adott észrevételeit. Az ombudsman vizsgálócsoportja a szóban forgó dokumentumokat is megvizsgálta.

Előadott érvek

12. Megerősítő határozatában az OLAF azzal érvelt, hogy a vizsgálatai céljának védelme érdekében a hozzáférhetővé tétel megtagadásának általános vélelme alkalmazható a kiválasztási eljárást követően lezárt ügyekre.

13. Először is, az összefonódások ellenőrzésével kapcsolatos ítélkezési gyakorlatra [4] hivatkozva az OLAF azzal érvelt, hogy fenn kell tartania a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló uniós jogszabály (1049/2001/EK rendelet [5]) és az OLAF-rendelet [6] közötti kívánt egyensúlyt, amely nem biztosítja az egyének számára azt a jogot, hogy az OLAF ügyirataiból dokumentumokat szerezzenek be. Azzal érvelt, hogy a nyilvánosságra hozatal felfedné vizsgálati módszereit és céljait, ezáltal aláásná mind a jelenlegi, mind a jövőbeli vizsgálati tevékenységeket [7].

14. Másodszor, az OLAF azt állította, hogy a hozzáférhetővé tétel sértené az információgyűjtési képességét, mivel a források gyakran osztanak meg érzékeny információkat abban a reményben, hogy az ügy korai szakaszban történő elutasítása esetén az információkat nem hozzák nyilvánosságra.

15. Harmadszor, az OLAF jelezte, hogy a szóban forgóhoz hasonló ügyiratok nemcsak az alapvető állításokat és az OLAF kezdeti értékelését tartalmazzák, hanem az e szakaszban folytatott vizsgálati eljárásának és munkamódszereinek részleteit is. A nyilvánosságra hozatal tehát felfedné vizsgálati stratégiáit és technikáit.

16. Az OLAF továbbá úgy vélte, hogy a hozzáférhetővé tételhez nem fűződik nyomós közérdek.

17. A panaszos azt állította, hogy az általános vélelemre már nem lehet hivatkozni, ha az OLAF úgy dönt, hogy nem indít eljárást az ügyben.

18. A panaszos azzal is érvelt, hogy a közzétételhez nyomós közérdek fűződik, nevezetesen az, hogy lehetővé tegyék a nyilvánosság számára az OLAF azon határozatainak ellenőrzését, hogy nem folytatja le a szóban forgó ügyet, és arról nem tájékoztatja a többi hatóságot.

19. A panaszra adott válaszában az OLAF közölte, hogy újragondolta a panaszos hozzáférés iránti kérelmével kapcsolatos álláspontját. A Homoki-ügyben hozott ítéletre [8] hivatkozva, amely szerinte analógia útján alkalmazandó, az OLAF úgy ítélte meg, hogy a kiválasztási eljárást lezáró határozat a vizsgálat zárójelentéséhez hasonló funkciót tölt be. Az OLAF tehát egyedileg értékelte a lezáró határozatot, megállapítva, hogy a hozzáférhetővé tétel nem befolyásolja a folyamatban lévő eljárásokat. Ennek fényében az OLAF úgy határozott, hogy a panaszos számára teljes körű nyilvános hozzáférést biztosít a szóban forgó ügyben hozott lezáró határozathoz.

20. Válaszul a panaszos elmondta, hogy az OLAF lezáró határozatának nyilvánosságra hozatala a panaszának egy részét érintette, és reméli, hogy az OLAF további magyarázatokkal fog szolgálni arra vonatkozóan, hogy 2023-ban miért nem indított vizsgálatot, és miért nem tájékoztatta a többi hatóságot az ügyről.

Az ombudsman értékelése

21. Az ombudsman üdvözli az OLAF pozitív szerepvállalását a panasszal kapcsolatban, valamint a tudomására hozott ügy megoldására irányuló erőfeszítéseit.

22. Konkrétan, az állandó ítélkezési gyakorlat [9] fényében az ombudsman észszerűtlennek tartja, hogy a titoktartás általános vélelmét alkalmazzák a kiválasztási eljárást lezáró OLAF-határozatra, amennyiben az OLAF nem találja kellően megalapozottnak a vizsgálat megindítását.

23. Az ombudsman ezért üdvözli az OLAF azon döntését, hogy egyedi értékelést végez, és teljes egészében nyilvánosságra hozza a szóban forgó lezáró határozatot, ezáltal biztosítva az átláthatóságot és lehetővé téve munkája nyilvános ellenőrzését.

Következtetés

A vizsgálat alapján az ombudsman az alábbi következtetéssel zárja le az ügyet:

Az Európai Csalás Elleni Hivatal azzal, hogy teljes körű nyilvános hozzáférést biztosított a szóban forgó záró határozathoz, rendezte a panaszt.

A panaszost és az OLAF-ot tájékoztatják erről a határozatról.

Teresa Anjinho
európai ombudsman

Strasbourg, 2025. szeptember 11.

[1] Lásd például: https://www.politico.eu/article/belgium-european-parliament-mep-immunity-huawei-corruption-scandal/.

[2] Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001/EK rendelet értelmében: http://data.europa.eu/eli/reg/2001/1049/oj.

[3] Az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésével összhangban.

[4] A Bíróság 2012. június 28-i ítélete, Bizottság kontra Agrofert, C-477/10 P, 63. pont: https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=124461&pageIndex=0&doclang=EN&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=5344312.

[5] Lásd a fenti 2. lábjegyzetet.

[6] Az OLAF által lefolytatott vizsgálatokról szóló 883/2013/EU, Euratom rendelet: http://data.europa.eu/eli/reg/2013/883/oj.

[7] Az OLAF a Törvényszék T-221/08. sz., Strack kontra Bizottság ügyben 2016. április 26-án hozott ítéletének 153–157. pontjára hivatkozott: https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=177121&pageIndex=0&doclang=FR&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=5351617.

[8] A Törvényszék 2021. szeptember 1-jei ítélete, Homoki kontra Bizottság, T-517/19: https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=245503&pageIndex=0&doclang=FR&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=6145602.

[9] Különösen a Homoki kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 60–63. pontja (lásd a fenti 8. lábjegyzetet) és a Törvényszék T-110/15. sz., IMG kontra Bizottság ügyben 2016. május 26-án hozott ítéletének 33–35. és 43. pontja: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?uri=CELEX%3A62015TJ0110.