A panasz előzményei

1. 2022 decemberében egy civil társadalmi szervezet megosztotta az Európai Csalás Elleni Hivatallal (OLAF) azokat az információkat, amelyeket névtelen forrásból kapott több olyan európai parlamenti képviselőt érintő állítólagos korrupciós cselekményekről, akik esetleg harmadik országok érdekeit védték az 5G európai kiépítése során.

2. Az OLAF értékelte ezeket az információkat, és 2023 márciusában megállapította, hogy „elégtelen a gyanúja annak, hogy az érintett európai parlamenti képviselők megszegték kötelezettségeiket és/vagy büntetendő cselekményt követtek el”. Az OLAF ezért úgy határozott, hogy nem indít vizsgálatot az állításokkal kapcsolatban. Tartózkodott továbbá attól, hogy bármely más hatóságot tájékoztasson az állításokról.

3. 2025 tavaszán vált ismertté, hogy a belga hatóságok vizsgálják, hogy egy kommunikációs vállalat illegális kifizetéseket hajtott-e végre annak érdekében, hogy az európai parlamenti képviselők nyílt levelet írjanak, majd írjanak alá az érdekei védelmében [1].

4. 2025 áprilisában az OLAF főigazgatója egy médiainterjúban kifejtette, hogy 2023 márciusában az OLAF miért döntött úgy, hogy nem folytatja az ügyet. Elmondta, hogy a névtelen forrás által szolgáltatott információk nem voltak túl konkrétak, és „hiányoztak a részletek, és két évvel az állítólagos bűncselekmény után küldték el”.

5. 2025. április 2-án a panaszos, egy újságíró, dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelmet [2] nyújtott be, amelyben arra kérte az OLAF-ot, hogy bocsásson rendelkezésére minden olyan dokumentumot, amely az OLAF-fal 2022 decemberében megosztott korrupciós állításokkal kapcsolatos. Kifejtette, hogy szeretné megérteni, hogy „milyen vizsgálati lépéseket tett az OLAF e tipp nyomán, és miért döntött úgy, hogy nem indít vizsgálatot”. Ezért tisztázta, hogy hozzáférési kérelme „a tipphez (...) és az előzetes vizsgálatokhoz kapcsolódó bármely dokumentumra” kiterjed, beleértve az ülések jegyzőkönyveit, a belső megbeszéléseket és a nemzeti hatóságokkal folytatott esetleges eszmecseréket.

6. Konkrét dokumentumok azonosítása nélkül az OLAF megtagadta a nyilvános hozzáférést. Azzal érvelt, hogy a kért dokumentumok egy „kiválasztási eljárást” követően lezárt ügyirat részét képezik, és a hozzáférhetővé tétel megtagadásának általános vélelmére hivatkozott, azt állítva, hogy a hozzáférhetővé tétel aláásná vizsgálatainak célját [3].

7. 2025. április 16-án a panaszos felkérte az OLAF-ot, hogy vizsgálja felül álláspontját (megerősítő kérelmet nyújtott be).

8. Válaszában az OLAF megerősítette a hozzáférés megtagadását.

9. A panaszos elégedetlensége miatt az európai ombudsmanhoz fordult.

A vizsgálat

10. Az ombudsman vizsgálatot indított azzal kapcsolatban, hogy az OLAF megtagadta az ügyiratában szereplő dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférést.

11. A vizsgálat során az ombudsman megkapta az OLAF panaszra adott válaszát, majd ezt követően a panaszosnak az OLAF válaszára adott észrevételeit. Az ombudsman vizsgálati csoportja a szóban forgó dokumentumokat is megvizsgálta.

Benyújtott érvek

12. Megerősítő határozatában az OLAF azzal érvelt, hogy a vizsgálati céljainak védelme érdekében a hozzáférhetővé tétel megtagadásának általános vélelme alkalmazható a kiválasztási eljárást követően lezárt ügyekre.

13. Először is, az összefonódások ellenőrzésével kapcsolatos ítélkezési gyakorlatra [4] hivatkozva az OLAF azzal érvelt, hogy fenn kell tartania a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló uniós jogszabályok (1049/2001/EK rendelet [5]) és az OLAF-rendelet [6] közötti tervezett egyensúlyt, amely nem jogosítja fel az egyéneket arra, hogy dokumentumokat szerezzenek be az OLAF ügyirataiból. Azzal érvelt, hogy a nyilvánosságra hozatal felfedné vizsgálati módszereit és céljait, ezáltal aláásva mind a jelenlegi, mind a jövőbeli vizsgálati tevékenységeket.[7]

14. Másodszor, az OLAF azt állította, hogy a hozzáférhetővé tétel veszélyeztetné az információgyűjtési képességét, mivel a források gyakran osztanak meg érzékeny információkat abban a reményben, hogy az ügy korai szakaszban történő elutasítása esetén az információkat nem hozzák nyilvánosságra.

15. Harmadszor, az OLAF jelezte, hogy a szóban forgóhoz hasonló ügyiratok nemcsak az alapvető állításokat és az OLAF eredeti értékelését tartalmazzák, hanem az abban a szakaszban folytatott vizsgálati eljárásának és munkamódszereinek részleteit is. A közzététel így feltárná vizsgálati stratégiáit és technikáit.

16. Az OLAF továbbá úgy ítélte meg, hogy a hozzáférhetővé tételhez nem fűződik nyomós közérdek.

17. A panaszos azt állította, hogy az általános vélelemre már nem lehet hivatkozni, ha az OLAF úgy dönt, hogy nem folytatja az ügyet.

18. A panaszos azzal is érvelt, hogy a közzétételhez nyomós közérdek fűződik, nevezetesen annak lehetővé tétele, hogy a nyilvánosság ellenőrizze az OLAF azon döntéseit, hogy nem folytatja a szóban forgó ügyet, és nem tájékoztat más hatóságokat arról.

19. A panaszra adott válaszában az OLAF közölte, hogy felülvizsgálta a panaszos hozzáférés iránti kérelmével kapcsolatos álláspontját. A Homoki [8] ítélkezési gyakorlatra hivatkozva, amelyet állítása szerint analógia útján alkalmaztak, az OLAF úgy ítélte meg, hogy a kiválasztási ügy lezárásáról szóló határozat hasonló funkciót tölt be, mint a vizsgálat zárójelentése. Az OLAF így elvégezte a záró határozat egyedi értékelését, megállapítva, hogy a hozzáférhetővé tétel nem avatkozna be a folyamatban lévő eljárásokba. Ennek fényében az OLAF úgy határozott, hogy a panaszos számára teljes körű nyilvános hozzáférést biztosít a szóban forgó ügyet lezáró határozathoz.

20. Válaszában a panaszos elmondta, hogy a záró határozat OLAF általi közzététele foglalkozott panaszának egy részével, és reméli, hogy az OLAF további magyarázattal szolgál majd arra vonatkozóan, hogy 2023-ban miért nem indított vizsgálatot, és miért nem tájékoztatta a többi hatóságot az ügyről.

Az ombudsman értékelése

21. Az ombudsman üdvözli, hogy az OLAF pozitívan viszonyult a panaszhoz, és erőfeszítéseket tett a tudomására hozott ügy megoldására.

22. Konkrétan, az állandó ítélkezési gyakorlat [9] fényében az ombudsman észszerűtlennek tartja a hozzáférhetővé tétel megtagadásának általános vélelmét alkalmazni a kiválasztási eljárást lezáró OLAF-határozatra, amennyiben az OLAF nem talál elegendő indokot a vizsgálat megindítására.

23. Az ombudsman ezért üdvözli az OLAF azon döntését, hogy egyedi értékelést végez, és a szóban forgó záróhatározatot teljes egészében nyilvánosságra hozza, ezáltal biztosítva az átláthatóságot és lehetővé téve munkájának nyilvános ellenőrzését.

Következtetés

A vizsgálat alapján az ombudsman az alábbi következtetéssel zárja le az ügyet:

Az Európai Csalás Elleni Hivatal azzal, hogy teljes körű nyilvános hozzáférést biztosított a szóban forgó eljárást lezáró határozathoz, rendezte a panaszt.

A panaszost és az OLAF-ot tájékoztatni fogják erről a határozatról.

Teresa Anjinho
európai ombudsman

Strasbourg, 2025. szeptember 11.

[1] Lásd például: https://www.politico.eu/article/belgium-european-parliament-mep-immunity-huawei-corruption-scandal/

[2] Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001/EK rendelet értelmében: http://data.europa.eu/eli/reg/2001/1049/oj.

[3] Az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésével összhangban.

[4] A Bíróság 2012. június 28-i ítélete, Bizottság kontra Agrofert, C-477/10 P, 63. pont: https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=124461&pageIndex=0&doclang=EN&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=5344312.

[5] Lásd a fenti 2. lábjegyzetet.

[6] 883/2013/EU, Euratom rendelet az OLAF által lefolytatott vizsgálatokról: http://data.europa.eu/eli/reg/2013/883/oj.

[7] Az OLAF a Törvényszék T-221/08. sz., Strack kontra Bizottság ügyben 2016. április 26-án hozott ítéletének 153–157. pontjára hivatkozott: https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=177121&pageIndex=0&doclang=FR&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=5351617.

[8] A Törvényszék 2021. szeptember 1-jei ítélete, Homoki kontra Bizottság, T-517/19: https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=245503&pageIndex=0&doclang=FR&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=6145602.

[9] Különösen a fent hivatkozott Homoki kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 60–63. pontja (lásd a fenti 8. lábjegyzetet) és a Törvényszék T-110/15. sz., IMG kontra Bizottság ügyben 2016. május 26-án hozott ítéletének 33–35. és 43. pontja: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX%3A62015TJ0110.