Az ügy az exporthitel-ügynökségek – a kockázatos piacokon üzleti tevékenységet folytató vállalatoknak pénzügyi támogatást nyújtó nemzeti szervek – Európai Bizottság általi éves felülvizsgálatának megfelelőségére vonatkozott, különös tekintettel az emberi jogok és a környezet védelmére.

Az ombudsman érdeklődött az ügyben, és megállapította, hogy a Bizottság módszertana és eljárásai javíthatók. Az ombudsman különösen azt ajánlotta, hogy a Bizottság folytasson párbeszédet a tagállamokkal és más érdekelt felekkel annak érdekében, hogy javítsa a tagállamok által az exporthitel-ügynökségekről szóló jelentések összeállításához használt sablont, amelyeket minden évben be kell nyújtaniuk a Bizottságnak. Az ombudsman azt is javasolta, hogy a Bizottság a maga részéről javítsa az exporthitel-ügynökségek Európai Parlamentnek benyújtott éves felülvizsgálatai elemzésének és értékelésének tartalmát.

A Bizottság tájékoztatta az ombudsmant, hogy konzultálni fog a Tanáccsal, a Parlamenttel és az Európai Külügyi Szolgálattal, és együtt fog működni a civil társadalommal az ombudsman ajánlásainak végrehajtása érdekében. A Bizottság javaslatot fog tenni a Tanács exporthitelekkel foglalkozó munkacsoportjának a tagállamok éves jelentéseihez használandó, felülvizsgált ellenőrzőlista-sablonra vonatkozóan. A Bizottság mérlegelni fogja a tagállami jelentéstételre vonatkozó releváns iránymutatás kidolgozását is.

Mivel a Bizottság által bejelentett intézkedések megfelelően kezelik az ombudsman ajánlásait, az ombudsman lezárta vizsgálatát, de felkérte a Bizottságot, hogy egy éven belül tegyen jelentést.

Az ügy az exporthitel-ügynökségek – a „kockázatos” piacokon üzleti tevékenységet folytató vállalatoknak pénzügyi támogatást nyújtó nemzeti szervek – Európai Bizottság általi éves felülvizsgálatának megfelelőségére vonatkozott, különös tekintettel az emberi jogok és a környezet védelmére.

Az ombudsman érdeklődött az ügyben, és megállapította, hogy a Bizottság módszertana és eljárásai javíthatók. Különösen azt javasolta, hogy a Bizottság kezdjen párbeszédet a tagállamokkal és más érdekelt felekkel annak érdekében, hogy javítsa a tagállamok által az exporthitel-ügynökségekről szóló jelentések összeállításához használt sablont, amelyeket minden évben be kell nyújtaniuk a Bizottságnak. Az ombudsman azt is javasolta, hogy a Bizottság a maga részéről javítsa az exporthitel-ügynökségek Európai Parlamentnek benyújtott éves felülvizsgálatai elemzésének és értékelésének tartalmát.

A Bizottság elsősorban azért utasította el az ombudsman javaslatait, mert úgy véli, hogy végrehajtásuk a meglévő jogszabályok módosítását tenné szükségessé. Az ombudsman nem értett egyet a Bizottság álláspontjával, és most a korábbi javaslataival azonos feltételek mellett tett ajánlásokat a Bizottságnak.  Az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság által a Parlamentnek megküldött éves felülvizsgálatnak többnek kell lennie, mint a tagállamoktól kapott éves jelentések tartalmának összeállítása, és tartalmaznia kell az exporthitel-ügynökségek teljesítményének tájékozott és részletes értékelését, különösen az emberi jogok és a környezet tiszteletben tartása tekintetében.

Az ügy a GMO-k kockázatértékelésével kapcsolatos, uniós finanszírozású kutatási projektre (GRACE) vonatkozott. A panaszos, egy németországi székhelyű kutatóintézet, azt állította, hogy a GRACE projektben részt vevő számos tudós összeférhetetlenségi helyzetben van a biotechnológiai ágazattal való állítólagos kapcsolatai miatt. Azt állította, hogy az Európai Bizottság nem foglalkozott a panaszos ´s aggályaival a projekt eredményeinek tudományos megalapozottságával és a kapcsolódó tudományos publikáció függetlenségével kapcsolatban. A panaszos azt is állította, hogy a Bizottság nem biztosította a projekt objektivitását és függetlenségét, különösen a kiválasztásban részt vevő szakértők tekintetében a teljes átláthatóságot.

Az ombudsman érdeklődött az ügyben. Egyetért a Bizottsággal abban, hogy az nem avatkozhat be az általa finanszírozott tudományos tanulmányok tudományos értelmezésébe vagy közzétételi folyamatába. Az ombudsman arra a következtetésre jutott továbbá, hogy önmagában az a tény, hogy a projektben részt vevő tudósok és az ágazat között kapcsolat áll fenn, nem bizonyítja az összeférhetetlenséget. Az ombudsman rámutatott, hogy a Bizottság gyakran finanszíroz olyan projekteket, amelyeket vagy az ipar, vagy az iparral szoros kapcsolatban álló csoportok hajtanak végre. Mindazonáltal az ombudsman azt javasolta, hogy a Bizottság fontolja meg, hogy részletesebb és alaposabb magyarázatot küld a panaszosnak arról, hogy miért véli úgy, hogy az ipar és a GRACE tudósai közötti kapcsolatok nem teremtenek összeférhetetlenségi helyzetet.

Az ombudsman azt is megállapította, hogy a Bizottság betartotta a hetedik keretprogramból finanszírozott projektek kiválasztásában részt vevő szakértői értékelők nevének közzétételére vonatkozó valamennyi jogi rendelkezést. Az átláthatóság további növelése és a nyilvános ellenőrzés megkönnyítése érdekében az ombudsman azt javasolta, hogy a Bizottság a jövőben a hetedik keretprogram témájának és/vagy területkategóriáinak megfelelő bontásban tegye közzé az értékelő szakértők nevét. Az ombudsman azt is javasolta, hogy az értékelők érdekeltségi nyilatkozatait is tegyék közzé.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az IMI hogyan kezelt egy állítólagos összeférhetetlenséget egy európai oltási program kockázataival és előnyeivel foglalkozó kutatási projekt pályázati eljárása során.

A panaszos, aki az eljárásban részt vevő konzorcium tagja, azzal érvelt, hogy az IMI nem foglalkozott azzal, hogy az értékelő bizottság valamennyi tagja pártatlan-e. A panaszos azzal érvelt, hogy két tag kapcsolatban áll a nyertes konzorciummal, ami összeférhetetlenséghez vezetett.

Az ombudsman megállapította, hogy az IMI helyesen alkalmazta a vonatkozó szabályokat, és nem talált bizonyítékot arra, hogy a panaszos konzorciuma igazságtalanul kezelte volna a javaslatot. Az ombudsman ezért megállapította, hogy a panasz e vonatkozásával kapcsolatban nem merült fel hivatali visszásság. Az ombudsman továbbá megvizsgálta, hogy egy adott javaslattal összeférhetetlenségi helyzetben lévő szakértők számára lehetővé kell-e tenni egy versengő javaslat értékelését. Az ombudsman megállapította, hogy mivel az IMI által követett szabályokat az Európai Bizottság dolgozta ki, e konkrét panasszal összefüggésben e kérdéssel kapcsolatban további vizsgálat nem indokolt.

E panasz tárgya az, hogy az Európai Bizottság állítólagosan nem tartotta be az összeférhetetlenség megelőzésére vonatkozó saját szabályait, amikor különleges tanácsadót nevezett ki.

2015 szeptemberében két nem kormányzati szervezet panaszt tett az ombudsmannál amiatt, hogy a Bizottság nem tartotta be a szabályait, amikor különleges tanácsadót nevezett ki a Bizottság elnökének támogatására. A Bizottság 2014. december 18-án sajtóközleményt adott ki, amelyben bejelentette Edmund Stoiber kinevezését a Bizottság elnökének különleges tanácsadójává. Ezt a bejelentést három hónappal Stoiber úr 2015. március 4-i hivatalos kinevezése előtt tették anélkül, hogy a még teljesítendő, függőben lévő adminisztratív követelményekre vonatkozó felelősségkizáró nyilatkozatot tettek volna. A panaszosok azzal érveltek, hogy ez az idő előtti bejelentés veszélyeztette a Bizottság azon képességét, hogy elfogulatlan és kritikus értékelést végezzen arról, hogy a szóban forgó személynek volt-e összeférhetetlensége. Azt is kifogásolták, hogy a Bizottság „megbízhatósági nyilatkozata”, amely a kinevezési folyamat lényeges része, nem említi a különleges tanácsadó által a Nürnbergernél, egy nagy biztosítási csoportnál betöltött pozíciókat.  

Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy a Bizottság sajtóközleménye helytelen és félrevezető volt. Az ombudsman azt is megállapította, hogy a kinevezés idő előtti, felelősségkizáró nyilatkozat nélküli bejelentése jogos kétségeket ébresztett az érdekelt nyilvánosságban azzal kapcsolatban, hogy a bejelentést követően sor került-e az összeférhetetlenségi kérdés elfogulatlan és kritikai vizsgálatára. Az ombudsman mindkét esetben hivatali visszásságot állapított meg a Bizottságnál. Az ombudsman azt is megállapította, hogy a Bizottság nem fejtette ki, hogy a biztosítási csoportba kinevezett különleges tanácsadói álláshelyeket miért hagyták ki a „megbízhatósági nyilatkozatból”. Megállapította, hogy ez is hivatali visszásságnak minősül.

Az ügy a fogászati amalgám és alternatívái biztonságosságáról és teljesítőképességéről véleményt készítő bizottsági tudományos munkacsoport állítólagos összeférhetetlenségére vonatkozott. Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és a szóban forgó ügyben nem állapított meg hivatali visszásságot a munkacsoport tagjai függetlenségének és alkalmasságának Bizottság általi értékelése tekintetében.

Az ombudsman megragadta az alkalmat, hogy észrevételeket tegyen az ügy bizonyos általánosabb szempontjaival kapcsolatban. Az ombudsman hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a Bizottság tudományos bizottságaival együttműködő szakértők által nyújtott tudományos tanácsadás független és objektív legyen. Még az a felfogás is nagyon káros lehet, hogy az ilyen tudományos szakvélemények nem függetlenek és objektívek. A Bizottságnak ezért nemcsak azt kell biztosítania, hogy az ilyen tudományos szakvélemények teljes mértékben függetlenek és teljes mértékben objektívek legyenek ,, hanem azt is, hogy az ilyen szakvélemények függetlenségével és objektivitásával kapcsolatos minden észszerű kétség eloszlik.

Az ombudsman ezért fontosnak tartja, hogy a Bizottság nagyon megbízható eljárásokat vezessen be, amelyek biztosítják, hogy a szakértők minden érdeküket kinyilvánítsák. A Bizottságnak mindezeket az érdekeket gondosan meg kell vizsgálnia. Ezeket az eljárásokat a lehető legátláthatóbb módon kell végrehajtania. Az ombudsman ezért határozottan üdvözli, hogy a Bizottság jelenleg dolgozza ki a tagok, külső szakértők és a tudományos bizottságok tevékenységében részt vevő ad hoc szakértők érdekeltségi nyilatkozatainak kezelésére vonatkozó iránymutatásokat, amelyek célja, hogy átlátható módon elmagyarázzák, hogyan történik a szakértők érdekeinek értékelése. Az ombudsman felkérte a Bizottságot, hogy folyamatosan tájékoztassa a szövegezés és a végleges iránymutatások előrehaladásáról.

Az ügy egy korábbi biztos állítólagos összeférhetetlenségére vonatkozott, amikor a Bizottság úgy határozott, hogy nem vizsgálja ki a Bizottsághoz benyújtott antitrösztpanaszokat. A Bizottsághoz benyújtott antitröszt-panasz szerint az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) megsértette az uniós versenyszabályokat. A panaszos úgy ítélte meg, hogy az UEFA klubengedélyezési és pénzügyi fair play szabályzata (a továbbiakban: FFP) jogellenes, mivel előírja, hogy egy hároméves időszak alatt a labdarúgóklub vonatkozó jövedelmének legalább meg kell egyeznie a vonatkozó kiadásaival. A Bizottság úgy határozott, hogy nem vizsgálja ki a panaszt azon az alapon, hogy a kérdés nem képez prioritást számára. A panaszos véleménye szerint ezt a döntést befolyásolta a felelős biztos, akinek összeférhetetlensége volt, mivel ő egy olyan klub „társultja” és erős támogatója volt, amely számára az FFP előnyös. A panaszos arra is rámutatott, hogy a biztos több mint egy évvel azelőtt, hogy panaszt nyújtott be a Bizottsághoz, közös nyilatkozatot adott ki az UEFA elnökével, amelyben támogatásáról biztosította az FFP-t.

A Bizottság azzal érvelt, hogy a korábbi biztosnak semmilyen jogi, pénzügyi, szervezeti vagy egyéb kapcsolata nem volt a szóban forgó labdarúgóklubbal. Hozzátette, hogy a biztos és az UEFA elnöke által tett közös nyilatkozat egyáltalán nem kapcsolódik a panaszos panaszához, mivel nem fejt ki antitröszt szempontból véleményt az FFP-ről.

Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot. Ezzel lezárta az ügyet.