Az ügy az exporthitel-ügynökségek – a kockázatos piacokon üzleti tevékenységet folytató vállalatoknak pénzügyi támogatást nyújtó nemzeti szervek – Európai Bizottság általi éves felülvizsgálatának megfelelőségére vonatkozott, különös tekintettel az emberi jogok és a környezet védelmére.

Az ombudsman megvizsgálta az ügyet, és megállapította, hogy a Bizottság módszertanát és eljárásait javítani lehetne. Az ombudsman különösen azt ajánlotta, hogy a Bizottság kezdjen párbeszédet a tagállamokkal és más érdekelt felekkel annak érdekében, hogy javítsa a tagállamok által az exporthitel-ügynökségekről szóló jelentések összeállításához használt sablont, amelyet minden évben be kell nyújtaniuk a Bizottságnak. Az ombudsman azt is ajánlotta, hogy a Bizottság a maga részéről javítsa az exporthitel-ügynökségek éves felülvizsgálatának elemzési és értékelési tartalmát, amelyet benyújt az Európai Parlamentnek.

A Bizottság tájékoztatta az ombudsmant, hogy konzultálni fog a Tanáccsal, a Parlamenttel és az Európai Külügyi Szolgálattal, és együtt fog működni a civil társadalommal az ombudsman ajánlásainak végrehajtása érdekében. A Bizottság mindenekelőtt javaslatot fog tenni a Tanács exporthitelekkel foglalkozó munkacsoportjának egy felülvizsgált ellenőrzőlista-sablonra, amelyet a tagállamoknak éves jelentéseikhez kell használniuk. A Bizottság mérlegelni fogja a tagállami jelentéstételre vonatkozó iránymutatások kidolgozását is.

Mivel a Bizottság által bejelentett intézkedések megfelelően kezelik az ombudsman ajánlásait, az ombudsman lezárta vizsgálatát, de felkérte a Bizottságot, hogy egy éven belül tegyen jelentést.

Az ügy az exporthitel-ügynökségek – a „kockázatos” piacokon üzleti tevékenységet folytató vállalatoknak pénzügyi támogatást nyújtó nemzeti szervek – Európai Bizottság általi éves felülvizsgálatának megfelelőségére vonatkozott, különös tekintettel az emberi jogok és a környezet védelmére.

Az ombudsman megvizsgálta az ügyet, és megállapította, hogy a Bizottság módszertanát és eljárásait javítani lehetne. Különösen azt javasolta, hogy a Bizottság kezdjen párbeszédet a tagállamokkal és más érdekelt felekkel annak érdekében, hogy javítsa a tagállamok által az exporthitel-ügynökségekről szóló jelentések összeállításához használt sablont, amelyet minden évben be kell nyújtaniuk a Bizottságnak. Az ombudsman azt is javasolta, hogy a Bizottság a maga részéről javítsa az exporthitel-ügynökségek éves felülvizsgálatának elemzési és értékelési tartalmát, amelyet benyújt az Európai Parlamentnek.

A Bizottság elsősorban azért utasította el az ombudsman javaslatait, mert úgy véli, hogy azok végrehajtásához a meglévő jogszabályok módosítására lenne szükség. Az ombudsman nem értett egyet a Bizottság álláspontjával, és most a korábbi javaslataival azonos feltételek mellett tett ajánlásokat a Bizottságnak.  Az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság éves felülvizsgálatának, amelyet megküld a Parlamentnek, többnek kell lennie, mint a tagállamoktól kapott éves jelentések tartalmának összeállítása, és tartalmaznia kell az exporthitel-ügynökségek teljesítményének megalapozott és részletes értékelését, különösen az emberi jogok és a környezet tiszteletben tartása tekintetében.

Az ügy a GMO-k kockázatértékelésével kapcsolatos, uniós finanszírozású kutatási projektre (GRACE) vonatkozott. A panaszos, egy németországi székhelyű kutatóintézet, azt állította, hogy a GRACE projektben részt vevő számos tudós összeférhetetlenségi helyzetben van a biotechnológiai ágazattal való állítólagos kapcsolatai miatt. Azt állította, hogy az Európai Bizottság nem foglalkozott a panaszos ´s aggályaival a projekt eredményeinek tudományos megalapozottságával és a kapcsolódó tudományos publikáció függetlenségével kapcsolatban. A panaszos azt is állította, hogy a Bizottság nem biztosította a projekt objektivitását és függetlenségét, különösen a kiválasztásban részt vevő szakértők tekintetében a teljes átláthatóságot.

Az ombudsman érdeklődött az ügyben. Egyetért a Bizottsággal abban, hogy az nem avatkozhat be az általa finanszírozott tudományos tanulmányok tudományos értelmezésébe vagy közzétételi folyamatába. Az ombudsman arra a következtetésre jutott továbbá, hogy önmagában az a tény, hogy a projektben részt vevő tudósok és az ágazat között kapcsolat áll fenn, nem bizonyítja az összeférhetetlenséget. Az ombudsman rámutatott, hogy a Bizottság gyakran finanszíroz olyan projekteket, amelyeket vagy az ipar, vagy az iparral szoros kapcsolatban álló csoportok hajtanak végre. Mindazonáltal az ombudsman azt javasolta, hogy a Bizottság fontolja meg, hogy részletesebb és alaposabb magyarázatot küld a panaszosnak arról, hogy miért véli úgy, hogy az ipar és a GRACE tudósai közötti kapcsolatok nem teremtenek összeférhetetlenségi helyzetet.

Az ombudsman azt is megállapította, hogy a Bizottság betartotta a hetedik keretprogramból finanszírozott projektek kiválasztásában részt vevő szakértői értékelők nevének közzétételére vonatkozó valamennyi jogi rendelkezést. Az átláthatóság további növelése és a nyilvános ellenőrzés megkönnyítése érdekében az ombudsman azt javasolta, hogy a Bizottság a jövőben a hetedik keretprogram témájának és/vagy területkategóriáinak megfelelő bontásban tegye közzé az értékelő szakértők nevét. Az ombudsman azt is javasolta, hogy az értékelők érdekeltségi nyilatkozatait is tegyék közzé.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az IMI hogyan kezelte az európai oltási rendszer kockázataival és előnyeivel kapcsolatos kutatási projektre kiírt pályázati eljárás során felmerült állítólagos összeférhetetlenséget.

A panaszos, aki az eljárásban részt vevő konzorcium tagja, azzal érvelt, hogy az IMI nem foglalkozott azzal, hogy az értékelő bizottság valamennyi tagja pártatlan volt-e. A panaszos azzal érvelt, hogy két tag kapcsolatban áll a nyertes konzorciummal, ami összeférhetetlenséghez vezetett.

Az ombudsman megállapította, hogy az IMI helyesen alkalmazta a vonatkozó szabályokat, és nem talált bizonyítékot arra, hogy a panaszos konzorciumának javaslatát igazságtalanul kezelték volna. Ezért az ombudsman megállapította, hogy a panasz e vonatkozásával kapcsolatban nem történt hivatali visszásság. Az ombudsman megvizsgálta továbbá, hogy az összeférhetetlenségi helyzetben lévő szakértők számára lehetővé kell-e tenni egy versengő javaslat értékelését. Az ombudsman megállapította, hogy mivel az IMI által követett szabályokat az Európai Bizottság dolgozta ki, e konkrét panasszal összefüggésben nem indokolt további vizsgálatot folytatni ebben a kérdésben.

E panasz tárgya az, hogy az Európai Bizottság állítólagosan nem tartotta be az összeférhetetlenség megelőzésére vonatkozó saját szabályait, amikor különleges tanácsadót nevezett ki.

2015 szeptemberében két nem kormányzati szervezet panaszt tett az ombudsmannál amiatt, hogy a Bizottság nem tartotta be a szabályait, amikor különleges tanácsadót nevezett ki a Bizottság elnökének támogatására. A Bizottság 2014. december 18-án sajtóközleményt adott ki, amelyben bejelentette Edmund Stoiber kinevezését a Bizottság elnökének különleges tanácsadójává. Ezt a bejelentést három hónappal Stoiber úr 2015. március 4-i hivatalos kinevezése előtt tették anélkül, hogy a még teljesítendő, függőben lévő adminisztratív követelményekre vonatkozó felelősségkizáró nyilatkozatot tettek volna. A panaszosok azzal érveltek, hogy ez az idő előtti bejelentés veszélyeztette a Bizottság azon képességét, hogy elfogulatlan és kritikus értékelést végezzen arról, hogy a szóban forgó személynek volt-e összeférhetetlensége. Azt is kifogásolták, hogy a Bizottság „megbízhatósági nyilatkozata”, amely a kinevezési folyamat lényeges része, nem említi a különleges tanácsadó által a Nürnbergernél, egy nagy biztosítási csoportnál betöltött pozíciókat.  

Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy a Bizottság sajtóközleménye helytelen és félrevezető volt. Az ombudsman azt is megállapította, hogy a kinevezés idő előtti, felelősségkizáró nyilatkozat nélküli bejelentése jogos kétségeket ébresztett az érdekelt nyilvánosságban azzal kapcsolatban, hogy a bejelentést követően sor került-e az összeférhetetlenségi kérdés elfogulatlan és kritikai vizsgálatára. Az ombudsman mindkét esetben hivatali visszásságot állapított meg a Bizottságnál. Az ombudsman azt is megállapította, hogy a Bizottság nem fejtette ki, hogy a biztosítási csoportba kinevezett különleges tanácsadói álláshelyeket miért hagyták ki a „megbízhatósági nyilatkozatból”. Megállapította, hogy ez is hivatali visszásságnak minősül.

Miután egy EULEX-ügyész és a média felhívta az ombudsman figyelmét az EU koszovói jogállamiság-misszióját (EULEX) érintő egyes állítólagos súlyos szabálytalanságokra, az ombudsman úgy határozott, hogy hivatalból vizsgálatot indít annak értékelése érdekében, hogy az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) és az EULEX megfelelően kivizsgálta-e ezeket az állításokat, vagy megfelelően kivizsgálja-e azokat.

Annak megállapítása érdekében, hogy milyen lépéseket kell tennie, az ombudsman betekintett az EKSZ/EULEX ügyiratába. Az ellenőrzés kimutatta, hogy az EULEX előzetes belső vizsgálatot folytatott, és külső ügyészt vett fel a szabálytalanságok kivizsgálására. Emellett az EKSZ tapasztalt szakértőt nevezett ki az EULEX megbízatásának rendszerszintű felülvizsgálatára, különös tekintettel a felvetett állításokra.

Az ombudsman megjegyezte, hogy az EULEX nem követte az ilyen állítások kivizsgálására vonatkozó szokásos eljárását. Azt is megállapította, hogy meg kell vizsgálni a külső ügyész felvételének módját. Mivel azonban az EU főképviselője által nemrégiben kinevezett szakértő egyértelművé tette, hogy ezek a kérdések az általa elvégzendő felülvizsgálat részét fogják képezni, az ombudsman arra az álláspontra helyezkedett, hogy részéről jelenleg nincs szükség további intézkedésre.

Az ügy a fogászati amalgám és alternatívái biztonságosságáról és teljesítményéről szóló véleményt készítő bizottsági tudományos munkacsoport állítólagos összeférhetetlenségére vonatkozott. Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és a szóban forgó ügyben nem állapított meg hivatali visszásságot a munkacsoport tagjai függetlenségének és alkalmasságának Bizottság általi értékelése tekintetében.

Az ombudsman megragadta az alkalmat, hogy észrevételeket tegyen az ügy bizonyos általánosabb szempontjaival kapcsolatban. Az ombudsman hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a Bizottság tudományos bizottságaival dolgozó szakértők által nyújtott tudományos tanácsadás független és objektív legyen. Még az a felfogás is nagyon káros lehet, hogy az ilyen tudományos tanácsadás nem független és objektív. A Bizottságnak ezért nemcsak azt kell biztosítania, hogy az ilyen tudományos szakvélemények teljes mértékben függetlenek és teljes mértékben objektívek legyenek ,, hanem azt is, hogy az ilyen szakvélemények függetlenségével és objektivitásával kapcsolatos minden észszerű kétséget eloszlassanak.

Az ombudsman ezért fontosnak tartja, hogy a Bizottság nagyon megbízható eljárásokat vezessen be, amelyek biztosítják, hogy a szakértők minden érdekeltségüket bejelentsék. A Bizottságnak gondosan értékelnie kell ezeket az érdekeket. Ezeket az eljárásokat a lehető legátláthatóbb módon kell végrehajtania. Az ombudsman ezért nagyon üdvözli, hogy a Bizottság jelenleg dolgozza ki a tudományos bizottságok tevékenységében részt vevő tagok, külső szakértők és ad hoc szakértők érdekeltségi nyilatkozatainak kezelésére vonatkozó iránymutatásokat azzal a céllal, hogy átlátható módon elmagyarázza, hogyan történik a szakértők érdekeltségeinek értékelése. Az ombudsman felkérte a Bizottságot, hogy folyamatosan tájékoztassa a szövegezés előrehaladásáról és a végleges iránymutatásokról.

Az ügy egy korábbi biztos állítólagos összeférhetetlenségére vonatkozott, amikor a Bizottság úgy határozott, hogy nem vizsgálja ki a Bizottsághoz benyújtott antitrösztpanaszokat. A Bizottsághoz benyújtott antitröszt-panasz szerint az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) megsértette az uniós versenyszabályokat. A panaszos úgy ítélte meg, hogy az UEFA klubengedélyezési és pénzügyi fair play szabályzata (a továbbiakban: FFP) jogellenes, mivel előírja, hogy egy hároméves időszak alatt a labdarúgóklub vonatkozó jövedelmének legalább meg kell egyeznie a vonatkozó kiadásaival. A Bizottság úgy határozott, hogy nem vizsgálja ki a panaszt azon az alapon, hogy a kérdés nem képez prioritást számára. A panaszos véleménye szerint ezt a döntést befolyásolta a felelős biztos, akinek összeférhetetlensége volt, mivel ő egy olyan klub „társultja” és erős támogatója volt, amely számára az FFP előnyös. A panaszos arra is rámutatott, hogy a biztos több mint egy évvel azelőtt, hogy panaszt nyújtott be a Bizottsághoz, közös nyilatkozatot adott ki az UEFA elnökével, amelyben támogatásáról biztosította az FFP-t.

A Bizottság azzal érvelt, hogy a korábbi biztosnak semmilyen jogi, pénzügyi, szervezeti vagy egyéb kapcsolata nem volt a szóban forgó labdarúgóklubbal. Hozzátette, hogy a biztos és az UEFA elnöke által tett közös nyilatkozat egyáltalán nem kapcsolódik a panaszos panaszához, mivel nem fejt ki antitröszt szempontból véleményt az FFP-ről.

Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot. Ezzel lezárta az ügyet.