Az ügy a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről (TTIP) szóló tárgyalásokkal kapcsolatos dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelemre vonatkozott. A Bizottság a nemzetközi kapcsolatok védelmére és a döntéshozatali eljárásra hivatkozva megtagadta a kért dokumentumok némelyikéhez való hozzáférést. A panaszosok az ombudsmanhoz fordultak, és azzal érveltek, hogy a Bizottság nem indokolta kellőképpen a hozzáférés megtagadását, és nem végzett dokumentumonkénti értékelést. Ezenkívül a panaszosok arra hivatkoztak, hogy a környezeti információk tekintetében nyomós közérdek áll fenn.

Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot. Záró határozatában az ombudsman megállapította, hogy a panaszosok által felvetett aggályok némelyikével már foglalkoztak az ombudsmannak a TTIP-tárgyalások átláthatóságára vonatkozó saját kezdeményezésű vizsgálata keretében. Ezért úgy döntött, hogy lezárja az ügyet.

Az ügy a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről (TTIP) szóló tárgyalásokkal kapcsolatos dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelemre vonatkozott. A Bizottság a nemzetközi kapcsolatok védelmére és a döntéshozatali eljárásra hivatkozva megtagadta bizonyos dokumentumokhoz való hozzáférést. A panaszos az ombudsmanhoz fordult, és azzal érvelt, hogy a Bizottság nem indokolta meg a hivatkozott kivételeket, és úgy vélte, hogy a kért dokumentumok közzétételéhez nem fűződik nyomós közérdek.

Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy a Bizottság azon döntése, hogy megtagadja a kért dokumentumokhoz való hozzáférést, megalapozott volt. Ezenkívül az ombudsman megjegyezte, hogy a panaszos mögöttes aggályait az ombudsman a TTIP-tárgyalások átláthatóságára vonatkozó saját kezdeményezésű vizsgálata során átfogóan megvizsgálta. Ezért úgy döntött, hogy lezárja az ügyet.

A panaszt uniós korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó szervezet nyújtotta be. Panaszt emelt amiatt, hogy az Európai Unió Tanácsa a Tanács külkapcsolati tanácsosok „szankciók” formációjával foglalkozó munkacsoportjának egyik ülésével kapcsolatos dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelmet kezelt, amely ülésen az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekkel kapcsolatos különböző kérdéseket vitattak meg.

A Tanács megtagadta a szóban forgó dokumentumok egyes részeinek nyilvánosságra hozatalát, azzal érvelve, hogy a nyilvánosságra hozatal aláásná a közérdek védelmét a nemzetközi kapcsolatok tekintetében, és súlyosan veszélyeztetné a Tanács döntéshozatali eljárását. A többi, e kivételek hatálya alá nem tartozó dokumentumot közzétették.

Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy a Tanács megalapozottan tagadta meg a dokumentumok azon részeihez való hozzáférést, amelyeket visszatartott. Az ombudsman ezért arra a következtetésre jutott, hogy a Tanács nem követett el hivatali visszásságot.

Miután egy EULEX-ügyész és a média felhívta az ombudsman figyelmét az EU koszovói jogállamiság-misszióját (EULEX) érintő egyes állítólagos súlyos szabálytalanságokra, az ombudsman úgy határozott, hogy hivatalból vizsgálatot indít annak értékelése érdekében, hogy az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) és az EULEX megfelelően kivizsgálta-e ezeket az állításokat, vagy megfelelően kivizsgálja-e azokat.

Annak megállapítása érdekében, hogy milyen lépéseket kell tennie, az ombudsman betekintett az EKSZ/EULEX ügyiratába. Az ellenőrzés kimutatta, hogy az EULEX előzetes belső vizsgálatot folytatott, és külső ügyészt vett fel a szabálytalanságok kivizsgálására. Emellett az EKSZ tapasztalt szakértőt nevezett ki az EULEX megbízatásának rendszerszintű felülvizsgálatára, különös tekintettel a felvetett állításokra.

Az ombudsman megjegyezte, hogy az EULEX nem követte az ilyen állítások kivizsgálására vonatkozó szokásos eljárását. Azt is megállapította, hogy meg kell vizsgálni a külső ügyész felvételének módját. Mivel azonban az EU főképviselője által nemrégiben kinevezett szakértő egyértelművé tette, hogy ezek a kérdések az általa elvégzendő felülvizsgálat részét fogják képezni, az ombudsman arra az álláspontra helyezkedett, hogy részéről jelenleg nincs szükség további intézkedésre.

Az ügy arra vonatkozik, hogy a Tanács nem tett lépéseket annak biztosítására, hogy egy Egyesült Arab Emírségekben letelepedett vállalatot töröljenek az Iránnal kapcsolatban álló azon vállalatok listájáról, amelyekkel szemben korlátozó intézkedéseket vezettek be. A listákra való felvétel azt jelentette, hogy a vállalat vagyonát befagyasztották.

2012 decemberében az Európai Unió Törvényszéke úgy határozott, hogy a vállalat listákra való felvétele jogellenes. Amikor a Tanács nem reagált erre az ítéletre azzal, hogy törölte a vállalatot a listákról, a vállalat panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz.

A vizsgálat keretében a Tanács konstruktív megközelítést alkalmazott. Az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló későbbi jogi aktusainak preambulumában kifejtette, hogy e társaság már nem szerepel a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek jegyzékeiben.

Az ombudsman ezért megállapította, hogy a Tanács megfelelő lépéseket tett a panasz tárgyát képező ügy rendezésére.

Ez az ügy a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) keretében folytatott polgári és katonai missziók tevékenységei során elkövetett hivatali visszásságokért való elszámoltathatóság kérdésével foglalkozik. Tekintettel az azzal kapcsolatos bizonytalanságokra, hogy melyik intézmény vagy szerv lenne illetékes az esetleges hivatali visszásságok orvoslására, az ombudsman hivatalból vizsgálatot indított.

A Bizottság hangsúlyozta, hogy felügyeleti szerepe a költségvetés végrehajtására és a polgári missziók hatékony és eredményes pénzgazdálkodására korlátozódik. Így e korlátozott területen kívül nem vonható felelősségre.

A Tanács azt javasolta, hogy e tekintetben ne legyen hatásköre, és hogy az ilyen ügyekkel a főképviselő foglalkozzon.

A főképviselő előadta, hogy maguk a KBVP-missziók több okból sem vonhatók felelősségre, többek között amiatt, hogy nem rendelkeznek jogi személyiséggel. Hozzáteszi, hogy maga a főképviselő nem vonható jogilag felelősségre, mivel az uniós küldöttségekkel ellentétben a missziók nem az ő felügyelete alatt állnak. A főképviselő azonban elismerte, hogy az ő feladata, hogy megismerje az ombudsmanhoz benyújtott egyéni panaszokat, felkérje az intézmények illetékes szervezeti egységeit azok kezelésére, és az ombudsman rendelkezésére bocsássa a vonatkozó válaszokat.

Kiindulópontként az ombudsman sajnálattal jegyezte meg, hogy az intézmények válaszai nem voltak elegendőek a fent említett bizonytalanságok kiküszöböléséhez. Nem fogadható el az a javaslat, hogy egyetlen uniós intézményt se vonjanak felelősségre hivatali visszásságért.

Az ombudsman azonban üdvözölte a főképviselő pragmatikus és hasznos ajánlatát, amelynek célja, hogy megoldást találjon erre a problémára.

Az ombudsman ezért arra a következtetésre jutott, hogy a jövőbeli vizsgálatok tekintetében i. a polgári missziók költségvetésének végrehajtásával kapcsolatos kérdéseket illetően a Bizottsághoz, ii. a KBVP-missziókkal kapcsolatos minden egyéb állítólagos hivatali visszásságot illetően pedig a főképviselőhöz/EKSZ-hez fog fordulni.

Úgy tűnt, nincs ok kételkedni abban, hogy a fenti intézkedések biztosítják az Alapjogi Charta 43. cikkében foglalt, az ombudsmanhoz való panasztételhez való alapvető jog hatékony érvényesülését. Ezért nem volt szükség a jelen vizsgálat meghosszabbítására. Mindazonáltal egyáltalán nem volt nyilvánvaló, hogy ezek az intézkedések elegendőnek bizonyulnának a Charta 41. cikkében foglalt megfelelő ügyintézéshez való alapvető jog biztosításához. Ha nyilvánvalóvá válna, hogy az említett intézkedések egyik jog tekintetében sem működnek kielégítően, az ombudsman úgy érezné, hogy újra foglalkoznia kell az elvi kérdéssel.

A panaszos korábban az EU bosznia-hercegovinai katonai missziójának, az „EUFOR Althea”-nak dolgozott. Az említett kiküldetés a munkaszerződése felmondásáról szóló értesítést kézbesítette számára, és lehetővé tette a felmondási idő lejártát, amíg betegszabadságon volt.

Az ombudsman vizsgálata kimutatta, hogy az EUFOR Althea azáltal, hogy így járt el, megsértette a panaszos védelemhez való jogát. Ezenkívül, mivel a felmondási idő kezdetekor fizetés nélküli betegszabadságon volt, megfosztották azon jövedelem egy részétől, amelyre az EUFOR személyzeti szabályzatának megfelelően elbocsátása előtt jogosult volt. Az ombudsman békés megoldási javaslatot tett az Európai Unió Tanácsának, amelyben azt javasolta, hogy az EUFOR Althea fontolja meg a megfelelő összegnek a panaszos részére történő kifizetését.

Az ombudsman békés megoldásra irányuló javaslatára adott válaszában a Tanács kijelentette, hogy nem rendelkezik hatáskörrel a jelen ügy kezelésére, és hogy a javaslatot közvetlenül a műveleti parancsnoknak kell címezni. Udvariasságból és azzal a céllal, hogy segítse az ombudsmant a vizsgálatában, a Tanács válaszadás céljából továbbította az ombudsman békés megoldásra irányuló javaslatát a műveleti parancsnoknak.

A műveleti parancsnok egyetértett az ombudsmannal abban, hogy az EUFOR megsértette a panaszos védelemhez való jogát az ügy kezelése során. Ezért elfogadta az ombudsman békés megoldásra irányuló javaslatát.

Az ombudsman üdvözölte, hogy a műveleti parancsnok elfogadta békés megoldásra irányuló javaslatát, amely rendezte a panaszt. Megköszönte a Tanácsnak, hogy hídként működik az ombudsman és a műveleti parancsnok között, és tudomásul vette azt a javaslatát, hogy közvetlenül a műveleti parancsnokhoz forduljon, amelyet az ombudsman a katonai missziókkal kapcsolatos jövőbeli ügyekben követni fog. Végezetül az ombudsman emlékeztetett arra, hogy folyamatban lévő, hivatalból indított vizsgálat tárgyát képezi az az általános kérdés, hogy ki a felelős az EU közös biztonság- és védelempolitikájának égisze alatt harmadik országokban létrehozott missziók tevékenységei során elkövetett hivatali visszásságokért.