A panasz előzményei

1. 2014. február 17-én a ClientEarth, az Európai Környezetvédelmi Iroda, a Friends of the Earth Europe, a Corporate Europe Observatory és az Európai Újságíró Szövetség (a továbbiakban: panaszosok) az 1049/2001/EK rendelet [1] alapján hozzáférést kért a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségre (TTIP) vonatkozó alábbi dokumentumokhoz:

a) az EU tárgyalási megbízásának szövege;

b) A következőkkel kapcsolatos uniós álláspontok szövege: szabályozási együttműködés, beruházásvédelem és a beruházó és az állam közötti vitarendezés (ISDS), vegyipar, élelmiszer-biztonság, fenntartható fejlődés és energia, az Amerikai Egyesült Államok kormányának tájékoztatása szerint;

c) az EU által az Egyesült Államoknak a fenti b) pontban meghatározott témákban benyújtott bármely egyéb jelentés vagy dokumentum;

d) a fenti b) pontban meghatározott témákban az uniós tagállamoknak és az Európai Parlamentnek benyújtott jelentések vagy dokumentumok.

2. 2014. május 6-án a Bizottság a nemzetközi kapcsolatok védelmére és a döntéshozatali eljárásra hivatkozva megtagadta a kért dokumentumok többségéhez való hozzáférést.[2] A Bizottság kijelentette, hogy az a) dokumentum tanácsi dokumentum, ezért nem tudott állást foglalni annak hozzáférhetővé tételéről. A Bizottság internetes linkeket is biztosított bizonyos dokumentumokhoz, amelyek abban az időben nyilvánosak voltak.

3.  2014. május 27-én a panaszosok felülvizsgálatot kértek (úgynevezett „megerősítő kérelem”), rámutatva, hogy a Bizottság elmulasztotta: i. azonosítják a kérelmük hatálya alá tartozó dokumentumokat; ii. meg kell jelölnie az egyes dokumentumok hozzáférhetővé tételének megtagadására vonatkozó konkrét okokat; és iii. fel kell tüntetni, hogy engedélyezhető-e részleges hozzáférés.

4.  Az a) dokumentum tekintetében a panaszosok azzal érveltek, hogy a Bizottságnak harmadik félként konzultálnia kellett volna a Tanáccsal.[3] A b) pontban szereplő dokumentumok tekintetében a panaszosok emlékeztették a Bizottságot, hogy a környezeti információk esetében az elutasítás indokait megszorítóan kell értelmezni. Ezenkívül a Bizottság nem fejtette ki, hogy a hozzáférhetővé tétel – különösen az Egyesült Államokkal már megosztott dokumentumok tekintetében – miért sértené a nemzetközi kapcsolatokat.

5. 2014. július 9-én a Bizottság megerősítette eredeti határozatát. A Bizottság 17, a kérelem hatálya alá tartozó dokumentumot [4] azonosított, és rámutatott arra, hogy ezek közül 4 már nyilvános volt. A Bizottság megerősítette a többi dokumentumhoz való hozzáférés megtagadására vonatkozó határozatát, ugyanazon kivételekre hivatkozva, mint amelyek az eredeti határozatában szerepeltek, és azzal érvelve, hogy az uniós bíróságok e kivételeket megszorítóan értelmezték. A Bizottság tájékoztatta a panaszosokat, hogy az a) dokumentum tekintetében konzultált a Tanáccsal, amely kimondta, hogy a dokumentum nem tehető közzé. Végül a Bizottság megtagadta a részleges hozzáférést.

6. A Bizottság válaszának fényében a panaszosok az ombudsmanhoz fordultak.

A vizsgálat

7. Az ombudsman vizsgálatot indított a panasszal kapcsolatban, és a következő állításokat és kapcsolódó állításokat azonosította:

Állítások

1) A Bizottság tévesen tagadta meg a kért dokumentumokhoz való hozzáférést az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdésében (a nemzetközi kapcsolatok védelme) és 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdésében (a döntéshozatali eljárás védelme) foglalt kivételekre hivatkozva, és elmulasztotta dokumentumonkénti értékelést végezni, és megfelelően mérlegelni a kért dokumentumokhoz való részleges hozzáférés biztosításának lehetőségét.

2) A Bizottság nem vette megfelelően figyelembe az Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek alkalmazásáról szóló 1367/2006/EK rendeletből eredő kötelezettségeit.

3) A Bizottság a TTIP-tárgyalások keretében nem valósította meg az átláthatóságot oly módon, hogy lehetővé tegye a polgárok számára a dokumentumokhoz való érdemi hozzáférést.

4) A Bizottság nem kezelte időben a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmet.

Követelések

1) A Bizottságnak eseti alapon és az átláthatóság növelésére vonatkozó közelmúltbeli kötelezettségvállalásának fényében felül kell vizsgálnia a panaszosok dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmének elutasítását.

2) A kért dokumentumok egészének vagy egy részének hozzáférhetővé tételét megtagadó bármely kivételt megszorítóan kell értelmezni, és figyelembe kell venni a közérdeket, adott esetben kellően figyelembe véve az aarhusi rendszert.

3) A Bizottságnak közzé kell tennie a dokumentumok átfogó listáját, beleértve azokat is, amelyek tartalmát kitakarták, és meg kell indokolnia, hogy az ilyen dokumentumok miért nem hozhatók nyilvánosságra.

8. A vizsgálat során az ombudsman megkapta a Bizottság véleményét a panaszról, majd ezt követően a panaszos észrevételeit a Bizottság véleményére válaszul. Az ombudsman az üggyel kapcsolatos bizottsági aktát is megvizsgálta. A vizsgálat lefolytatása során az ombudsman figyelembe vette a felek által előterjesztett érveket és véleményeket.

Előzetes megjegyzések

9. A panaszosok eredeti és megerősítő kérelmeinek benyújtása óta fontos fejlemények történtek a Bizottság által a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáféréssel és a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség átláthatóságával kapcsolatban alkalmazott megközelítés tekintetében. Az ombudsman OI/10/2014/RA számú, a TTIP-tárgyalások átláthatóságáról szóló saját kezdeményezésű vizsgálata részletesen foglalkozott ezzel a kérdéssel.[5] Ezenkívül a Bizottságnak címzett 2014. november 25-i közleményében [6] a Bizottság bejelentette azon döntését, hogy a TTIP-tárgyalások keretében szélesebb körű hozzáférést biztosít a dokumentumokhoz, amit az ombudsman üdvözölt.

10. A hivatalból indított OI/10/2014/RA vizsgálatát lezáró 2015. január 6-i határozatában az ombudsman tíz javaslatot tett a Bizottságnak annak biztosítása érdekében, hogy a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség tárgyalási folyamata nagyobb legitimitással és közbizalommal rendelkezzen. Válaszában a Bizottság kijelentette, hogy proaktívabb megközelítésen dolgozik a TTIP-dokumentumok közzétételével kapcsolatban, és felvázolta az általa hozott intézkedések teljes körét. Ezzel összefüggésben az ombudsman ezt követően részletes elemzést nyújtott be a Bizottság válaszáról, és üdvözölte, hogy a Bizottság tovább építkezett a már bevezetett átláthatósági intézkedésekre. Ezen túlmenően az ombudsman számos olyan megfontolásra érdemes területet azonosított, amelyek hasznosak lehetnek a Bizottság számára a tárgyalások folytatása során, rámutatva arra, hogy a vizsgálat során elért jelentős előrelépés ellenére még mindig van mit javítani a TTIP-tárgyalások átláthatóságának fokozása tekintetében [7].

11. A Bizottsághoz intézett, saját kezdeményezésű vizsgálatot megindító levelében az ombudsman utalt arra, hogy a Bizottság jelentős késedelmet szenvedett a TTIP-dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti számos és széles körű kérelem megválaszolásában. A Bizottság azt válaszolta, hogy sajnálja ezeket a késedelmeket, és biztosította az ombudsmant arról, hogy minden erőfeszítést megtesznek annak biztosítása érdekében, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmeket a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kezeljék. Az ombudsman örömmel állapította meg, hogy a Bizottság megkezdte a javaslatainak végrehajtását. A Bizottság például megkezdte a vonatkozó tárgyalási dokumentumok proaktív értékelését annak megállapítása érdekében, hogy azok közzétehetők-e. Ez összhangban van az ombudsman eredeti javaslatának céljával, amelynek célja, hogy lehetővé tegye a Bizottság számára, hogy gyorsan reagáljon a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmekre, és valóban megelőzze azokat a tárgyalási dokumentumok proaktív közzétételével. Az ombudsman üdvözölte továbbá a Bizottság azon döntését, hogy közzéteszi azon TTIP-dokumentumok listáját, amelyeket 2013-ban és 2014-ben megosztott a Tanáccsal és a Parlamenttel, és amely véleménye szerint megkönnyíti a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmek Bizottság általi kezelését.

12. A fentiek fényében az ombudsman úgy véli, hogy az OI/10/2014/RA hivatalból indított vizsgálat során átfogóan foglalkoztak a harmadik és a negyedik állítás megállapításaival. Ezért ebben a határozatban nem szükséges tovább foglalkozni ezekkel az állításokkal.

13. A következőkben az ombudsman a fenti 7. pontban ismertetett első és második állításra korlátozza értékelését.

1) Az az állítás, hogy a Bizottság tévesen tagadta meg a hozzáférést

Az ombudsman elé terjesztett érvek

14. A Bizottság azzal érvelt, hogy megerősítő határozata részletes indokolást tartalmazott az általa hivatkozott két kivétel alkalmazását illetően. Ezen túlmenően a Bizottság megemlítette, hogy a Bíróság úgy határozott, hogy bár az átláthatóság elve nem zárható ki a nemzetközi tárgyalások során, az intézmények széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek annak meghatározására, hogy a dokumentumok közzététele sértheti-e a közérdeket ezen a területen [8].

15. A Bizottság jelezte továbbá, hogy a szokásos gyakorlatát követve dokumentumonkénti értékelést végzett, amely a megerősítő határozatában is tükröződik. A Bizottság továbbá azt állította, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint az azonos kategóriába tartozó dokumentumok esetében egyetlen indokolás alkalmazható.[9] E tekintetben a Bizottság azzal érvelt, hogy részletes értékelése azt mutatta, hogy a dokumentumok konkrét tartalmára tekintettel a kért dokumentumok közül nyolcnak azonosak a jellemzői, ami igazolja az azonos kategóriába tartozóként való kezelésüket.

16. Továbbá a panaszosok állításával ellentétben a Bizottság kijelentette, hogy amíg a tárgyalások folyamatban vannak, nincsenek „lezárt tárgyalási álláspontok”. A Bizottság azonban újólag megerősítette azon kötelezettségvállalását, hogy proaktívan értékeli a TTIP tárgyalási dokumentumait annak érdekében, hogy közzétegye azokat, amelyek már nem jelentenek kockázatot a tárgyalási folyamatra nézve.

17. Válaszukban a panaszosok azzal érveltek, hogy a Bizottság által említett ítélet azt is megállapította, hogy az érintett intézménynek ki kell fejtenie, hogy valamely dokumentum hozzáférhetővé tétele konkrétan és ténylegesen hogyan sérthetné a kivétellel védett érdeket, és hogy e kockázatnak észszerűen előreláthatónak, és nem pusztán hipotetikusnak kell lennie. Az indokolási kötelezettség be nem tartása a panaszosok véleménye szerint aláásná a dokumentumokhoz való hozzáférés rendszerét, és ezáltal súlyosan veszélyeztetné a nyilvánosság részvételét a döntéshozatali folyamatban. A panaszos továbbá úgy vélte, hogy a Bizottság nem fejtette ki, hogy az Egyesült Államok hatóságaival már közölt dokumentumok hogyan gyengítenék az EU taktikai helyzetét.

 Az ombudsman értékelése

18. Az ombudsman megjegyzi, hogy az a) pont szerinti dokumentumot 2014. október 9-én tették közzé. [10] Ezért ebben a határozatban már nem szükséges foglalkozni ezzel a dokumentummal.

19. A Bizottság további magyarázataival kapcsolatban az ombudsman megjegyzi, hogy az OI/10/2014/RA számú saját kezdeményezésű vizsgálatában hozott határozatának egyes következtetései nagyon relevánsak ennek az állításnak az elemzése szempontjából.[11] Különösen abban a határozatban az ombudsman kijelentette, hogy a nemzetközi kapcsolatokra vonatkozó kivétel nem alkalmazható pusztán azért, mert egy dokumentum tárgya nemzetközi kapcsolatokra "vonatkozik". Épp ellenkezőleg, bizonyítani kell, hogy valamely dokumentum tartalma alapján annak hozzáférhetővé tétele sértené a nemzetközi kapcsolatokhoz fűződő közérdeket.

20. E tekintetben az ombudsman megjegyzi, hogy úgy tűnik, a Bizottság nem pusztán arra a tényre támaszkodott, hogy a dokumentumok nemzetközi kapcsolatokra vonatkoztak. A Bizottság kijelentette, hogy a kért dokumentumok mind tárgyalási dokumentumok, és hogy közzétételük aláásná a Bizottság jelenlegi tárgyalásokon képviselt álláspontját és az Egyesült Államokkal fennálló kapcsolatait. A Bizottság azzal is érvelt, hogy a sikeres eredmény eléréséhez elengedhetetlen, hogy a Bizottság bizonyos mozgásteret tartson fenn a tárgyalási folyamatban. Ezenkívül a Bizottság kijelentette, hogy egyes dokumentumok közvetlen és közvetett utalásokat tartalmaztak az Egyesült Államok álláspontjára.

21. Az ombudsman egyetért a Bizottsággal abban, hogy – amint azt az uniós bíróságok is elismerték – a kért dokumentumok kiadása – abban az időpontban – negatívan befolyásolhatta volna a felek közötti kölcsönös bizalmat. A rendezetlen álláspontot tükröző dokumentumokhoz való hozzáférés biztosítása a tárgyalások érzékeny pontján valóban sértheti az EU álláspontját és az Egyesült Államokkal fennálló kapcsolatait, még akkor is, ha a dokumentumokat időközben megosztották az Egyesült Államok hatóságaival. A dokumentumok tárgyalópartnerrel való megosztása nem jelenti azt, hogy stabil pozíciót sikerült elérni.

22. Megerősítő határozatában ugyanis a Bizottság azt állította, hogy a kért dokumentumokat belső használatra készítették a tárgyalások előkészítése céljából. A Bizottság aktájába való betekintés során az ombudsman ellenőrizte, hogy ez valóban így van-e. Ennek fényében a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés biztosítása súlyosan akadályozná a szabad véleménycserét, egyrészt a Bizottság szolgálatain belül, másrészt az Egyesült Államok hatóságaival szemben. E tekintetben ésszerűnek tűnik a Bizottság azon érve, amely szerint a dokumentumok kiadása súlyosan veszélyeztetheti a döntéshozatali eljárás védelmét is. Azt a kérdést, hogy a Bizottság értékelte-e a hozzáférhetővé tételhez fűződő nyomós közérdek fennállását, a második kifogás keretében tárgyalják.

23. Az ombudsman ezért úgy véli, hogy a Bizottság álláspontja kellően indokolt volt. Megerősítő határozatában nem csupán az alkalmazandó kivételekre támaszkodott, hanem utalt a kockázatok észszerű előreláthatóságára és nem pusztán hipotetikus jellegére.[12] Ezenkívül az ombudsman megjegyzi, hogy az ombudsman OI/10/2014/RA számú saját kezdeményezésű vizsgálatára adott válaszában a Bizottság kijelentette, hogy jelenleg az a gyakorlata, hogy a kereskedelmi megállapodásokkal kapcsolatos dokumentumok teljes szövegét közzéteszi, amint azok „stabilizálódnak”, azaz amikor a tárgyalási folyamatot már nem fenyegeti előre látható kockázat [13].

24. Végezetül az ombudsman úgy véli, hogy a panaszosok állításával ellentétben úgy tűnik, hogy a Bizottság dokumentumonkénti értékelést végzett. A megerősítő határozatban ugyanis a Bizottság többek között bizonyos dokumentumokra hivatkozott a kivételek alkalmazásának szemléltetése és igazolása érdekében. A Bizottság például három dokumentumot említett, azok tartalmát, valamint azokat az okokat, amelyek miatt nem osztotta meg azokat az Egyesült Államok hatóságaival.[14] Ezenkívül véleményében a Bizottság konkrét dokumentumokra (nevezetesen a 4., 6. és 8–13. számú dokumentumokra) mutatott rá, és kijelentette, hogy sajátos tartalmukra tekintettel a dokumentumok hasonló jellemzőkkel rendelkeznek, ami indokolja, hogy azonos kategóriába tartozóként kezeljék őket. Úgy tűnik tehát, hogy a Bizottság megvizsgálta az egyes dokumentumokat és az azokban foglalt információkat.

25. A Bizottság érvelésének fényében az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottságnak a kért dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadására vonatkozó határozata ésszerű volt, és a hivatkozott kivételek átfogó vizsgálatán alapult.

2) A Bizottság azon állítása, hogy nem vette megfelelően figyelembe az 1367/2006/EK rendeletből eredő kötelezettségeit

Az ombudsman elé terjesztett érvek

26. A panaszosok azzal érveltek, hogy a kért információ egyértelműen a "környezeti információ" fogalommeghatározása alá tartozik.[15] Véleményük szerint a kért dokumentumok olyan intézkedésekre vonatkoznak, amelyek hatással lesznek a környezetvédelmi jogszabályok kidolgozásának és alkalmazásának módjára az EU-ban, amennyiben kereskedelmi és beruházási megállapodást kötnek az USA-val. Ezért a panaszosok az Aarhusi Egyezményre és az 1367/2006/EK rendeletre [16] hivatkozva utaltak arra, hogy a Bizottság által a kért dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadása érdekében hivatkozott kivételeket "nagyon megszorítóan" kell értelmezni, és megemlítették a Bizottság azon kötelezettségét, hogy mérlegelje a nyomós közérdek fennállását.

27. Véleményében a Bizottság a megerősítő határozat indokolására hivatkozott, amelyben kifejtette, hogy a kért dokumentumok nem tartalmaznak információkat a „környezetbe történő kibocsátásról”, hanem általánosabb jellegűek. A Bizottság továbbá azzal is érvelt, hogy amennyiben a dokumentumok „környezeti információkat” tartalmaznak (amit a Bizottság véleménye szerint a panaszos nem támasztott alá), a szóban forgó dokumentumok közzétételéhez nem fűződik nyomós közérdek.

Az ombudsman értékelése

28. A panaszosok azzal érveltek, hogy az, hogy a Bizottság nem ismerte el, hogy a tárgyalási dokumentumok némelyike vagy mindegyike környezeti információkat tartalmaz, aláássa a nyilvánosságnak a Bizottság átláthatóság növelésére irányuló szándékába vetett bizalmát. Az ombudsman azonban megjegyzi, hogy ebben az esetben a Bizottság feladata annak értékelése, hogy a kért dokumentumok hozzáférhetővé tehetők-e, vagy ellenkezőleg, az 1049/2001/EK rendeletben foglalt kivételek megakadályoznák-e a hozzáférhetővé tételt.[17] A vonatkozó ítélkezési gyakorlat alapján egyértelmű, hogy az általános megfontolások, mint például az a tény, hogy egy dokumentum környezeti információnak minősül, nem elegendőek annak eldöntéséhez, hogy az átláthatóság követelményei helyettesítsék-e az adott dokumentumhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelem elutasítására egyébként alkalmazandó bármely kivételt. Ezért a közzétételhez fűződő nyomós közérdek „nem vezethető le abból a puszta tényből, még ha bizonyítást is nyer, hogy a szóban forgó információ környezeti információnak minősül.”[18] Az ombudsman ezért megvizsgálja, hogy az 1367/2006/EK rendelet fényében indokolt volt-e a Bizottság álláspontja a hivatkozott kivételek alkalmazása során.

29. Az alkalmazandó ítélkezési gyakorlattal összhangban, amennyiben az intézmények kivétel alapján kívánják elutasítani a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmet, ezt a kivételt szigorúan kell értelmezni és alkalmazni, hogy ne hiúsítsa meg azon általános elv alkalmazását, amely szerint a lehető legszélesebb körű nyilvános hozzáférést kell biztosítani az intézmények birtokában lévő dokumentumokhoz. Ez még inkább így van akkor, ha a kért információ „a környezetbe történő kibocsátásra vonatkozik”. Az 1367/2006/EK rendelet 6. cikke bizonyos esetekben úgy rendelkezik, hogy a közzétételhez fűződő nyomós közérdek magasabb rendű, mint az 1049/2001/EK rendelet 4. cikkében előírt vonatkozó kivétel által védett érdek.[19] E nyomós közérdek alkalmazásához a kért dokumentumban szereplő információknak "a környezetbe történő kibocsátásra" kell vonatkozniuk. Annak meghatározásához tehát, hogy a 6. cikk alkalmazandó-e a jelen ügyben, meg kell vizsgálni, hogy a kért információk a környezetbe való kibocsátásra vonatkoznak-e.

30. Az uniós bíróságok megállapították, hogy sem az 1049/2001/EK rendelet, sem az 1367/2006/EK rendelet és azok alkalmazása nem vonja maga után azt, hogy a környezetbe történő kibocsátás fogalmát megszorítóan kell értelmezni; elegendő, ha a kért információ kellően közvetlenül a környezetbe történő kibocsátásra vonatkozik.[20] Ezenkívül az uniós bíróságok kifejezetten tisztázták, hogy a "kibocsátások" olyan környezetbe történő kibocsátások, amelyek hatással vannak vagy valószínűleg hatással lesznek a környezet elemeire.[21]

31. Megerősítő határozatában a Bizottság jelezte, hogy a kért dokumentumok nem tartalmaznak a környezetbe történő kibocsátásra vonatkozó információkat. A szóban forgó dokumentumok ombudsman általi vizsgálata megerősítette, hogy a Bizottság álláspontja helyes: a szóban forgó dokumentumok nem tartalmaznak a környezetbe történő kibocsátásra vonatkozó információkat. Ennek alapján az 1367/2006/EK rendelet 6. cikkében előírt, a nyomós közérdekre vonatkozó kritérium nem alkalmazandó.

32. Amennyiben a Bizottság az 1049/2001/EK rendelet 4. cikkének (3) bekezdésére – a döntéshozatali eljárás védelmére – támaszkodott, ez a kivétel a nyomós közérdek vizsgálatának tárgyát képezi. A panaszosok állításával ellentétben az ombudsman meggyőződött arról, hogy a Bizottság figyelembe vette ezt a közérdekre vonatkozó tesztet, és helyesen jutott arra a következtetésre, hogy nem állt fenn olyan nyomós közérdek, amely a döntéshozatali eljárás védelmét kiszorította volna. Mindenesetre az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében valamennyi dokumentum védelemben részesült a hozzáférhetővé tétellel szemben, ami nem minősül a nyomós közérdek vizsgálatának.

33. A fentiekre tekintettel az ombudsman úgy véli, hogy az első és a második állítás tekintetében nem történt hivatali visszásság. Ezen túlmenően, amint azt már említettük, az ombudsman az OI/10/2014/RA számú saját kezdeményezésű vizsgálata során mélyrehatóan elemezte a TTIP-tárgyalások átláthatóságával kapcsolatos szélesebb körű kérdéseket. A teljesség kedvéért ezért ezt a határozatot az ezzel összefüggésben megfogalmazott következtetésekkel és javaslatokkal együtt kell értelmezni.

Következtetés

E panasz vizsgálata alapján az ombudsman a következő következtetéssel zárja le a panaszt:

A Bizottság nem követett el hivatali visszásságot.

A panaszost és az Európai Bizottságot tájékoztatják erről a döntésről.

 

Emily O'Reilly

Strasbourg, 2015. november 4.

 

[1] Az Európai Parlament és a Tanács 1049/2001/EK rendelete (2001. május 30.) az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről (HL L 145., 2001.5.31., 43. o., a továbbiakban: 1049/2001/EK rendelet).

[2] Az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja és 4. cikkének (3) bekezdése.

[3] Az 1049/2001/EK rendelet 4. cikkének (4) bekezdése.

[4] A tárgyalások kezdetétől 2014. február 17-ig (a kérelem benyújtásának időpontjáig).

[5] Az ombudsman vizsgálatával kapcsolatos dokumentumok a következő címen érhetők el: http://www.ombudsman.europa.eu/en/cases/decision.faces/en/58668/html.bookmark

[6] Közlemény a Bizottságnak a TTIP-tárgyalások átláthatóságáról (C(2014) 9052 final).

[7] "Ombudsman's analysis of the Commission's follow-up reply in OI/10/2014/RA on transparency and public participation in the TTIP negotiations", elérhető a következő internetcímen: http://www.ombudsman.europa.eu/hu/cases/correspondence.faces/hu/59898/html.bookmark

[8] A Bíróság 2014. július 3-i ítélete, Tanács kontra in 't Veld, C-350/12 P, ECLI:EU:C:2014:2039.

[9] A Törvényszék 2012. május 22-i ítélete, EnBW Energie Baden-Württemberg kontra Bizottság, T-344/08, ECLI:EU:T:2012:242.

[10] http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-11103-2013-DCL-1/hu/pdf

[11] A határozat teljes szövege és az ombudsman vizsgálatával kapcsolatos dokumentumok a következő címen érhetők el: http://www.ombudsman.europa.eu/en/cases/decision.faces/en/58668/html.bookmark

[12] A Bíróság 2014. július 3-i ítélete, Tanács kontra in 't Veld, C-350/12 P, ECLI:EU:C:2014:2039.

[13] E tekintetben a Bizottság külön erre a célra létrehozott honlapja azt is kimondja, hogy „a tárgyalások lezárását követően – jóval a megállapodás aláírása és megerősítése előtt – nyilvánosságra hozza a megállapodás teljes szövegét”. A Bizottság példaként említi egy nemrégiben lezárult uniós kereskedelmi megállapodás közzétételét. Meg kell jegyezni, hogy saját kezdeményezésű vizsgálatával összefüggésben az ombudsman felkérte a Bizottságot, hogy az Egyesült Államokkal folytatott, folyamatban lévő megbeszélései során folytassa a megállapodás „stabilizált” fejezetei közzétételének lehetőségét.

[14] A Bizottság kifejezetten megemlítette, hogy a 14., 15. és 16. dokumentumot értelemszerűen nem szabad megosztani az Egyesült Államok hatóságaival, mivel azok a tagállamoknak és az INTA bizottságnak a tárgyalásokról szóló jelentések voltak.

[15] Az 1367/2006/EK rendelet 2. cikke (1) bekezdésének d) pontja.

[16] A Tanács 1367/2006/EK rendelete (2006. szeptember 6.) a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek a közösségi intézményekre és szervekre való alkalmazásáról.

[17] A Törvényszék T‐237/05. sz., Éditions Jacob kontra Bizottság ügyben 2010. június 9‐én hozott ítélete, ECLI:EU:T:2010:224: „az érintett intézmény feladata annak vizsgálata, hogy egyrészt az a dokumentum, amelyhez a hozzáférést kérik, az 1049/2001 rendelet 4. cikkében előírt egyik vagy másik kivétel hatálya alá tartozik-e, másrészt hogy e dokumentum hozzáférhetővé tétele konkrétan és ténylegesen sértené-e a védett érdeket, és ha igen, a védelem szükségessége a dokumentum egészére vonatkozik-e”.

[18] A Törvényszék 2015. szeptember 23-i ítélete, ClientEarth és International Chemical Secretariat kontra ECHA, T-245/11, ECLI:EU:T:2015:675.

[19] A Törvényszék 2013. október 8-i ítélete, Stichting Greenpeace Nederland és PAN Europe kontra Bizottság, T-545/11, ECLI:EU:T:2013:523.

[20] A Törvényszék 2013. október 8-i ítélete, Stichting Greenpeace Nederland és PAN Europe kontra Bizottság, T-545/11, ECLI:EU:T:2013:523.

[21] A Törvényszék 2015. szeptember 23-i ítélete, ClientEarth és International Chemical Secretariat kontra ECHA, T-245/11, ECLI:EU:T:2015:675.