Az ügy arra vonatkozott, hogy a Bizottság elutasította és javasolta bizonyos, a 6. KP támogatási megállapodása keretében alvállalkozásba adott tevékenységekhez kapcsolódó költségek visszafizettetését. Az ombudsman vizsgálata alapján a Bizottság úgy határozott, hogy nem hajtja be a közel 87 000 EUR összegű költségeket. A Bizottság kifejtette, hogy úgy határozott, hogy megváltoztatja eredeti határozatát azon az alapon, hogy a panaszos jóhiszeműen és a Bizottság által adott tanácsokkal összhangban járt el.

Az ombudsman üdvözölte ezt az új határozatot; mindazonáltal sajnálatosnak találta, hogy a panaszosnak évek óta fennáll a lehetősége arra, hogy jelentős mértékben visszaszerezze a rábízott pénzeszközöket.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság nem válaszolt a panaszosnak az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség azon döntésének jogi felülvizsgálatára irányuló kérelmére, hogy elutasítja projektjét az Erasmus+ program keretében nyújtott uniós finanszírozásból. Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy a Bizottság már válaszolt a panaszosnak. Ezért úgy ítélte meg, hogy a panasznak ezt a részét az intézmény rendezte. Megvizsgálta továbbá a Bizottság válaszának tartalmát, és azt átfogónak és észszerűnek találta. Ezért úgy határozott, hogy nem történt hivatali visszásság.

Az ügy arra vonatkozott, hogy a Bizottság nem válaszolt a panaszosnak a támogatási javaslat benyújtásával kapcsolatos nehézségeire vonatkozó üzeneteire. Technikai problémák miatt a panaszos nem tudott a Bizottság PRIAMOS rendszerén keresztül pályázni. Ehelyett e-mailben nyújtotta be javaslatát, amelyre nem érkezett válasz.

Az ombudsman érdeklődött az ügyben, és felkérte a Bizottságot, hogy válaszoljon. Válaszában a Bizottság elnézést kért, amiért nem válaszolt korábban. Azt állította, hogy nem tudja elfogadni a panaszos e-mail-kérelmét, mivel a rendszer megfelelően működött, és a Bizottság nem tudta azonosítani a panaszos arra irányuló kísérleteit, hogy a PRIAMOS-on keresztül a határidő előtt elküldje a javaslatot.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az IMI hogyan kezelt egy állítólagos összeférhetetlenséget egy európai oltási program kockázataival és előnyeivel foglalkozó kutatási projekt pályázati eljárása során.

A panaszos, aki az eljárásban részt vevő konzorcium tagja, azzal érvelt, hogy az IMI nem foglalkozott azzal, hogy az értékelő bizottság valamennyi tagja pártatlan-e. A panaszos azzal érvelt, hogy két tag kapcsolatban áll a nyertes konzorciummal, ami összeférhetetlenséghez vezetett.

Az ombudsman megállapította, hogy az IMI helyesen alkalmazta a vonatkozó szabályokat, és nem talált bizonyítékot arra, hogy a panaszos konzorciuma igazságtalanul kezelte volna a javaslatot. Az ombudsman ezért megállapította, hogy a panasz e vonatkozásával kapcsolatban nem merült fel hivatali visszásság. Az ombudsman továbbá megvizsgálta, hogy egy adott javaslattal összeférhetetlenségi helyzetben lévő szakértők számára lehetővé kell-e tenni egy versengő javaslat értékelését. Az ombudsman megállapította, hogy mivel az IMI által követett szabályokat az Európai Bizottság dolgozta ki, e konkrét panasszal összefüggésben e kérdéssel kapcsolatban további vizsgálat nem indokolt.

Ez a vizsgálat azzal foglalkozik, hogy az Európai Gyógyszerügynökségnek (EMA) hogyan kell kezelnie a gyógyszerek biztonságosságára és hatásosságára vonatkozó információkat tartalmazó dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelmeket. A hangsúly a széles körben eladott gyulladáscsökkentő gyógyszerről, a Humira-ról szóló három klinikai vizsgálati jelentéshez való nyilvános hozzáférés jogán van.

2013-ban az EMA úgy határozott, hogy nyilvános hozzáférést biztosít ezekhez a jelentésekhez. A gyógyszert értékesítő gyógyszeripari vállalat (AbbVie) azonban bírósági eljárást indított az EMA ellen, amely megakadályozta a jelentések javasolt közzétételét. 2014-ben, a bírósági eljárás lezárása előtt az EMA és az AbbVie peren kívüli megállapodást kötött, amelynek értelmében az EMA nyilvános hozzáférést biztosít a jelentések szerkesztett változataihoz. Az ombudsman felvette a kapcsolatot az EMA-val annak ellenőrzése érdekében, hogy a kitakarások indokoltak voltak-e. Az ellenőrzést követően az ombudsman nem volt meggyőződve arról, hogy az összes kitakarás valóban indokolt volt. Az ombudsman ezt követően saját kezdeményezésére és a közérdekből vizsgálatot indított az EMA-nak a nyilvános hozzáférés biztosításával kapcsolatos megközelítésével kapcsolatban.

A vizsgálat során kiderült, hogy az EMA az ugyanezen jelentésekhez való egyéb nyilvános hozzáférés iránti kérelmekre válaszul sokkal teljesebb változatokat adott ki. Mindazonáltal maradtak bizonyos kitakarások.

Az ombudsman elfogadta, hogy e kitakarások némelyike (a személyes adatok védelmének szükségessége miatt) indokolt volt. Nem volt azonban meggyőződve arról, hogy a kereskedelmi érdekek védelme érdekében végrehajtott egyéb kitakarások indokoltak. Ez utóbbi esetekben az ombudsman arra az álláspontra helyezkedett, hogy a közzétételhez valószínűleg nyomós közérdek fűződik. Általános észrevételként az ombudsman megjegyezte, hogy amennyiben a dokumentumban szereplő információk hatással vannak az egyének egészségére (például egy gyógyszer hatékonyságára vonatkozó információk), a közzétételhez fűződő közérdek általában meghiúsítja a kereskedelmi érzékenységre vonatkozó állításokat. A közegészségügynek mindig meg kell előznie a kereskedelmi érdekeket.

A vizsgálat lezárásaként az ombudsman elismerte, hogy az EMA 2015 januárja óta igen jelentős előrelépést tett proaktív átláthatósági politikája terén. A jelentések egyes konkrét részeivel kapcsolatban azonban az ombudsman megkérdőjelezte, hogy az EMA továbbra is támaszkodik-e a kereskedelmi érdekek védelmére. A rendszerszintű fejlesztések előmozdítása érdekében az ombudsman számos javaslatot tett az EMA-nak az e területen folytatott jövőbeli gyakorlatára vonatkozóan.

Az ügy a Bizottság azon döntésére vonatkozott, hogy nem fogad el bizonyos, az EU által finanszírozott projektben részt vevő partner által bejelentett költségeket. A Bizottság határozata azt jelentette, hogy a konzorciumnak történő végső kifizetést csökkentették azzal az összeggel, amelyet ez a partner előfinanszírozásként kapott. A koordinátor azzal érvelt, hogy a Bizottság kötelessége a szóban forgó partnernek tévesen kifizetett pénzeszközök visszafizettetése.

Az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság helyesen kezelte a kérdést, mivel csak akkor kezdeményezhette volna a visszafizettetést, ha tartozás keletkezett volna az Unióval szemben. A finanszírozás projektpartnerek közötti elosztása más természetű kérdés, amelybe a Bizottság nem köteles beavatkozni. Az ombudsman ezért nem állapított meg hivatali visszásságot a Bizottság részéről.

Az ügy arra vonatkozott, hogy a panaszos a hetedik kutatási keretprogram által finanszírozott Európai Holokauszt Kutatási Infrastruktúra projekt keretében sikertelenül pályázott ösztöndíjra. A panaszos, egy siket kutató, azt panaszolta a Bizottságnak, hogy az a döntés, hogy nem veszik fel az ösztöndíjprogramba, diszkriminatív, és sérti a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt. Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot. Ezért úgy döntött, hogy lezárja az ügyet.

A panaszos, a takarmány-adalékanyagok spanyol gyártója/forgalmazója, Rubinum azt panaszolta az ombudsmannak, hogy az EFSA megsértette eljárási jogait az EFSA tudományos véleményének megfogalmazásával összefüggésben, amely ahhoz vezetett, hogy a Bizottság betiltotta a Toyocerint, a haszonállatok hizlalására használt takarmány-adalékanyagot.

Az ombudsman érdeklődött az ügyben, és felkérte a panaszost, hogy tisztázza állításait. E vizsgálat alapján az ombudsman megállapította, hogy ebben az ügyben az EFSA részéről nem történt hivatali visszásság.

A panasz a Bizottságnak a hat európai ország kutatási hatóságaiból álló, a transznacionális kutatási együttműködést ösztönző CAPITA hálózattal kapcsolatos szerepére vonatkozott. A CAPITA uniós finanszírozásban részesült a kutatási programok koordinálásának támogatására. A panaszos aggályainak adott hangot azzal kapcsolatban, hogy a CAPITA nem átlátható, tisztességes és pártatlan módon választotta ki a finanszírozandó projekteket. Az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság köteles eljárni, ha az uniós finanszírozás kedvezményezettjei nem teljesítik kötelezettségeiket. Ebben az ügyben azonban az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a Bizottság megfelelően járt el, amikor meggyőződött arról, hogy a projekteket átlátható, tisztességes és pártatlan módon választották ki, és hogy a CAPITA részéről nem történt visszaélés az uniós finanszírozással. Így az ügyet hivatali visszásság hiányának megállapításával zárta le.

Az ügy tárgya az olasz hatóságoknak a külföldi mérnöki képesítések elismerésére vonatkozó megközelítésével kapcsolatos jogsértési panasz Bizottság általi kezelése. A panasz abból eredt, hogy az olasz hatóságok nem ismerték el a végső képesítéshez vezető köztes képesítést. A Bizottság megállapította, hogy az olasz hatóságok a panaszos esetében nem tartották be a vonatkozó jogszabályokat. Mivel azonban nem létezett az uniós joggal ellentétes következetes és általános közigazgatási gyakorlat, úgy határozott, hogy nem indít kötelezettségszegési eljárást Olaszországgal szemben. Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy az, hogy az olasz hatóságok nem vették figyelembe a Bizottságnak a panaszos ügyével kapcsolatos álláspontját, olyan rendszerszintű problémát jelez, amely megérdemelte volna a Bizottság beavatkozását, anélkül, hogy megvárta volna az ilyen jellegű jövőbeli problémák felmerülését. Ezért békés megoldási javaslatot tett, amelyben azt javasolta, hogy a Bizottság folytassa a panaszos jogsértési panaszának vizsgálatát. Mivel az ombudsman békés megoldásra irányuló javaslatára adott válaszában a Bizottság i. kifejezetten kijelentette, hogy a nemzeti hatóságok döntése a panaszos ügyében téves volt, és ii. elkötelezte magát az ügy kivizsgálása mellett, amennyiben bármilyen más hasonló ügy kerülne a tudomására, az ombudsman megállapította, hogy nem történt hivatali visszásság, és lezárta az ügyet.

A Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség (EASME) számos uniós programot irányít az Európai Bizottság számára, többek között a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram egy részét, a COSME-t, a LIFE-ot és az ETHA-t [1].

Az ombudsman hivatalból vizsgálatot indított, amelyben felkérte az EASME-t, hogy fontolja meg egy olyan eljárás létrehozását, amely lehetővé tenné a pályázati felhívások kezelésével elégedetlen pályázók számára, hogy független jogorvoslati bizottsághoz forduljanak. Két ajánlástervezetet készített, amelyekben felkérte az EASME-t, hogy 1) hozzon létre értékelési felülvizsgálati eljárást azon pályázók számára, akik a Horizont 2020 program keretében meghirdetett pályázati felhívásokra válaszolnak, és 2) hozzon létre hasonló felülvizsgálati eljárást azon pályázók számára, akik más uniós programok keretében meghirdetett pályázati felhívásokra válaszolnak. Az ombudsman azt ajánlotta, hogy a felülvizsgálati eljárás terjedjen ki azokra az esetekre, amikor a kérelmezők i. eljárási hibákra, ii. ténybeli hibákra vagy iii. nyilvánvaló értékelési hibára hivatkoznak. Az EASME mindkét ajánlástervezetet elfogadta, és időben megfelelő intézkedéseket hozott azok végrehajtására. Az ombudsman elismerését fejezte ki az EASME-nek a válaszért. Két további észrevételt is tett a felülvizsgálati folyamatok javítása érdekében, és azt javasolta, hogy az EASME tegye egyértelművé a kérelmezők számára, hogy az állítólagos „eljárási hiányosságok” felülvizsgálata kiterjedhet a nyilvánvaló értékelési hibákra is.