Az ügy a Bizottság azon döntésére vonatkozott, hogy egy uniós finanszírozású projekt partnere által bejelentett egyes költségeket nem támogathatónak nyilvánít. Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy a Bizottság ésszerű indokok alapján nem fogadta el a szóban forgó költségeket. Az ombudsman ezért úgy zárta le az ügyet, hogy nem állapított meg hivatali visszásságot.

Ez a panasz arra vonatkozik, hogy az Európai Bizottság állítólag nem folytatott megfelelő nyilvános konzultációt az elektronikus hírközlés egységes európai piacáról és a „behálózott kontinensről” szóló rendeletre irányuló javaslatának kidolgozása előtt. A javaslat egyik eleme a barangolási díjak fokozatos megszüntetése volt. A panaszt a Versenyképes Távközlési Egyesület nyújtotta be. A Bizottság 2013. szeptember 11-én nyújtotta be javaslatát, valamivel több mint három hónappal azután, hogy 2013. május 30-án nyilvánosan bejelentette azt. A panaszos azt állította, hogy a Bizottság tévesen hivatkozott az Európai Tanács 2013. tavaszi üléséből eredő sürgősségre a konzultációs folyamat elsietésének okaként. A panaszos továbbá azzal érvelt, hogy a Bizottság i. nem határozta meg a konzultációba bevonandó érdekelt felek különböző típusait, ii. nem foglalkozott a Hatásvizsgálati Testület által felvetett kérdésekkel, iii. nem folytatott megfelelő szolgálatközi konzultációt, és iv. szándékosan megpróbálta eltitkolni a nyilvános konzultáció hiányát.

Az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság nyilvános konzultációja nem felelt meg a Bizottság saját szabályaiban meghatározott általános elveknek és minimumszabályoknak. Az ombudsman azt is megállapította, hogy nem egyértelmű, hogy a Bizottság által hivatkozott sürgősség a Tanács nyilatkozatából eredt-e, vagy a Bizottság saját helyzetértékelését tükrözte. Az ombudsman azonban úgy találta, hogy e jogalkotási javaslat sajátos összefüggésében észszerű volt, hogy a Bizottság saját jogán határozta meg a szakpolitikai prioritásokat és hozott szakpolitikai döntéseket. Ennek megfelelően az ombudsman nem állapított meg hivatali visszásságot a Bizottság részéről az ügyben folytatott korlátozott nyilvános konzultáció miatt. Az ombudsman azonban azt javasolta, hogy a Bizottság saját szabályaiban tisztázza azokat a pontos és korlátozott körülményeket, amelyek között valamely szakpolitikai prioritás miatt korlátozhatja a nyilvános konzultációt.

Az ombudsman megállapította, hogy a panaszban felvetett egyéb kérdések egyikével kapcsolatban sem merült fel hivatali visszásság.

A PETA Alapítvány által benyújtott ügy az Európai Vegyianyag-ügynökségnek (ECHA) a REACH-rendelet szerinti hatásköreire és feladataira vonatkozott. A panaszos úgy vélte, hogy az ECHA nem tesz eleget annak biztosítása érdekében, hogy a vegyi anyagok regisztrálói ne végezzenek szükségtelen állatkísérleteket anyagaik biztonságosságának igazolására.

Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy az ECHA valóban túlzottan megszorítóan értelmezte kötelezettségeit. Az ombudsman ezért békés megoldási javaslatot tett az ECHA-nak saját szerepére, valamint a tagállami hatóságokkal kialakítandó együttműködésre vonatkozóan. Az ombudsman elégedett volt az ECHA válaszával, és lezárta az ügyet.

A panaszos egy konzorciumot koordinált, amelynek sikerült elnyernie egy bizottsági támogatást a környezetbarát építkezés terén tervezett programhoz. A konzorcium a program végrehajtása során kérte a különböző beszámolási időszakokban felmerült támogatható költségeinek megtérítését, a Bizottsággal aláírt szerződésnek megfelelően. A Bizottság azonban csak az említett költségek 45,75%-ának kifizetését hagyta jóvá. A panaszos úgy vélte, hogy a Bizottság helytelenül járt el, amikor a fenti részarányra korlátozta a költségek megtérítését, ezért panaszt tett az európai ombudsmannál.

Az ombudsman megállapította, hogy a szerződés szerint a 45,75%-os költségtérítési ráta a programhoz adott teljes uniós hozzájárulásra vonatkozik. A szerződés az időközi kifizetésekre vonatkozóan semmilyen rátáról nem tett említést. Mielőtt a konzorcium kérte az első beszámolási időszakban felmerült költségek megtérítését, egy bizottsági tisztviselő úgy tájékoztatta a konzorciumot, hogy az időközi kifizetések más költségtérítési rátával is teljesíthetők. Az ombudsman ezért békés megoldást javasolt a Bizottságnak, és arra kérte, hogy (i) rendesen magyarázza meg, miért alkalmazta a fent említett rátát a konzorciumnak járó időközi kifizetésekre; és (ii) gondoskodjon arról, hogy miután a program lezárul, a szerződésnek megfelelően kiegyenlítse a konzorcium felé a mérleget.

A Bizottság azzal érvelt, hogy a 45,75%-os rátát azért alkalmazta szisztematikusan az időközi kifizetésekre, hogy ezzel biztosítsa az uniós költségvetéssel való hatékony és eredményes pénzgazdálkodást, és elkerülje a jövőbeni bonyolult behajtási eljárásokat. Az ombudsman nem elégedett meg ezzel a válasszal. Rámutatott többek között, hogy a Bizottság készíthetett volna iránymutatásokat, amelyek segítségével a konzorcium e tekintetben helyesen tudta volna értelmezni a szerződést. Mivel azonban a támogatási megállapodásokban most már szerepel egy teljesen egyértelmű rendelkezés arról, hogy az időközi költségtérítésekre is a programhoz adott teljes uniós hozzájárulásra alkalmazandó ráta vonatkozik, az ombudsman arra a megállapításra jutott, hogy ezen a téren nem indokolt a további vizsgálat. Egy további megjegyzésben felkérte a Bizottságot, hogy tájékoztassa arról, hogyan tett eleget az arra vonatkozó biztosítékoknak, miszerint a program végén kifizeti a konzorciumnak az összes hátralévő összeget.