Az ügy a Bizottság azon döntésére vonatkozott, hogy egy uniós finanszírozású projekt partnere által bejelentett egyes költségeket nem támogathatónak nyilvánít. Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy a Bizottság ésszerű indokok alapján nem fogadta el a szóban forgó költségeket. Az ombudsman ezért úgy zárta le az ügyet, hogy nem állapított meg hivatali visszásságot.

Ez a panasz arra vonatkozik, hogy az Európai Bizottság állítólag nem folytatott megfelelő nyilvános konzultációt az elektronikus hírközlés egységes európai piacáról és a „behálózott kontinensről” szóló rendeletre irányuló javaslatának kidolgozása előtt. A javaslat egyik eleme a barangolási díjak fokozatos megszüntetése volt. A panaszt a Versenyképes Távközlési Egyesület nyújtotta be. A Bizottság 2013. szeptember 11-én nyújtotta be javaslatát, valamivel több mint három hónappal azután, hogy 2013. május 30-án nyilvánosan bejelentette azt. A panaszos azt állította, hogy a Bizottság tévesen hivatkozott az Európai Tanács 2013. tavaszi üléséből eredő sürgősségre a konzultációs folyamat elsietésének okaként. A panaszos továbbá azzal érvelt, hogy a Bizottság i. nem határozta meg a konzultációba bevonandó érdekelt felek különböző típusait, ii. nem foglalkozott a Hatásvizsgálati Testület által felvetett kérdésekkel, iii. nem folytatott megfelelő szolgálatközi konzultációt, és iv. szándékosan megpróbálta eltitkolni a nyilvános konzultáció hiányát.

Az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság nyilvános konzultációja nem felelt meg a Bizottság saját szabályaiban meghatározott általános elveknek és minimumszabályoknak. Az ombudsman azt is megállapította, hogy nem egyértelmű, hogy a Bizottság által hivatkozott sürgősség a Tanács nyilatkozatából eredt-e, vagy a Bizottság saját helyzetértékelését tükrözte. Az ombudsman azonban úgy találta, hogy e jogalkotási javaslat sajátos összefüggésében észszerű volt, hogy a Bizottság saját jogán határozta meg a szakpolitikai prioritásokat és hozott szakpolitikai döntéseket. Ennek megfelelően az ombudsman nem állapított meg hivatali visszásságot a Bizottság részéről az ügyben folytatott korlátozott nyilvános konzultáció miatt. Az ombudsman azonban azt javasolta, hogy a Bizottság saját szabályaiban tisztázza azokat a pontos és korlátozott körülményeket, amelyek között valamely szakpolitikai prioritás miatt korlátozhatja a nyilvános konzultációt.

Az ombudsman megállapította, hogy a panaszban felvetett egyéb kérdések egyikével kapcsolatban sem merült fel hivatali visszásság.

A PETA Alapítvány által benyújtott ügy az Európai Vegyianyag-ügynökségnek (ECHA) a REACH-rendelet szerinti hatásköreire és feladataira vonatkozott. A panaszos úgy vélte, hogy az ECHA nem tesz eleget annak biztosítása érdekében, hogy a vegyi anyagok regisztrálói ne végezzenek szükségtelen állatkísérleteket anyagaik biztonságosságának igazolására.

Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy az ECHA valóban túlzottan megszorítóan értelmezte kötelezettségeit. Az ombudsman ezért békés megoldási javaslatot tett az ECHA-nak saját szerepére, valamint a tagállami hatóságokkal kialakítandó együttműködésre vonatkozóan. Az ombudsman elégedett volt az ECHA válaszával, és lezárta az ügyet.

A panaszos koordinált egy konzorciumot, amelynek a Bizottság támogatást ítélt oda a környezetbarát építkezés területén való fellépésre. A tevékenység végrehajtása során a konzorcium a Bizottsággal aláírt szerződésnek megfelelően kérte a különböző jelentéstételi időszakok során felmerült elszámolható költségek visszatérítését. A Bizottság azonban beleegyezett abba, hogy e költségeknek csak 45,75%‐át fizeti meg. A panaszos úgy vélte, hogy a Bizottság tévesen korlátozta visszatérítéseit a fenti mértékre, és panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz.

Az ombudsman megállapította, hogy a szerződés értelmében a fellépéshez nyújtott teljes uniós hozzájárulásra a 45,75%-os visszatérítési rátát alkalmazták. A szerződés nem tartalmazott utalást az időközi kifizetések mértékére. Ezenkívül, mielőtt a konzorcium kérte volna az első jelentéstételi időszak során felmerült költségek kifizetését, a Bizottság egyik tisztviselője arról tájékoztatta, hogy az időközi kifizetések különböző visszatérítési rátákkal teljesíthetők. Az ombudsman ezért békés megoldást javasolt a Bizottságnak, és felkérte, hogy i. megfelelően fejtse ki, miért alkalmazta a fent említett arányt a konzorciumnak teljesített időközi kifizetésekre; és ii. biztosítja, hogy a szerződésnek megfelelően kifizeti a konzorciumnak az egyenleget, amint a tevékenység lezárult.

A Bizottság azzal érvelt, hogy az uniós költségvetéssel való hatékony és eredményes pénzgazdálkodás biztosítása és a jövőbeli bonyolult visszafizettetési eljárások elkerülése érdekében szisztematikusan alkalmazta a 45,75%-os arányt az időközi kifizetésekre. Az ombudsman nem volt elégedett ezzel a válasszal. Rámutatott többek között arra, hogy a Bizottság iránymutatásokat dolgozhatott volna ki, amelyek lehetővé tették volna a konzorcium számára, hogy e tekintetben helyesen értelmezze a szerződést. Mindazonáltal, mivel most már valamennyi támogatási megállapodás tartalmaz egy nagyon egyértelmű rendelkezést, amely szerint az időközi visszatérítésekre az intézkedéshez való teljes uniós hozzájárulásra alkalmazandó mértékben kerül sor, az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy e tekintetben további vizsgálatok nem indokoltak. Végül egy további megjegyzésében felkérte a Bizottságot, hogy tájékoztassa arról, hogyan tett eleget annak a biztosítéknak, hogy a fellépés végén kifizeti a konzorciumnak az összes fennmaradó összeget.