A panasz előzményei

Általános háttér

1. A panaszos a vegyiparban működő vállalat. Tevékenységei a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról szóló 1907/2006/EK rendelet (REACH-rendelet)[1] hatálya alá tartoznak, amely az évente egy tonnát meghaladó mennyiségű vegyi anyagok valamennyi gyártóját és importőrét arra kötelezi, hogy regisztrálják ezeket az anyagokat (azaz regisztrálási dokumentációt nyújtsanak be) az Európai Vegyianyag-ügynökségnél (ECHA). Ez a panasz az ECHA és a panaszos közötti nézeteltérésből eredt azzal kapcsolatban, hogy mely információkat kell nyilvánosan terjeszteni a REACH-rendelet értelmében.

Jogi háttér

A REACH-rendelet vonatkozó rendelkezései

2. A 10. cikk a következőképpen rendelkezik:

„A nyilvántartásba vételnek [...] tartalmaznia kell a következőket: a) technikai dokumentáció, amely a következőket tartalmazza: i. a gyártó(k) vagy importőr(ök) megnevezése a VI. melléklet 1. szakaszában meghatározottak szerint;

[...]

(xi) arra vonatkozó kérés, hogy a 119. cikk (2) bekezdésében szereplő információk közül a gyártó vagy az importőr megítélése szerint melyek nem tehetők hozzáférhetővé az interneten a 77. cikk (2) bekezdésének e) pontjával összhangban, beleértve annak indoklását, hogy a közzététel miért sérthetné saját vagy bármely más érintett fél kereskedelmi érdekeit.”

3. A 77. cikk (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A titkárság a következő feladatokat látja el: [...] e) adatbázis(oka)t hoz létre és tart fenn, amelyek tartalmazzák az összes regisztrált anyagra vonatkozó információkat, az osztályozási és címkézési jegyzéket, valamint az 1272/2008/EK rendelettel összhangban létrehozott harmonizált osztályozási és címkézési jegyzéket. Az adatbázis(ok)ban szereplő, a 119. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott információkat díjmentesen nyilvánosan hozzáférhetővé teszi az interneten, kivéve, ha a 10. cikk a) pontjának xi. alpontja alapján benyújtott kérelem indokoltnak minősül. Az Ügynökség az adatbázisokban szereplő egyéb információkat kérésre a 118. cikkel összhangban rendelkezésre bocsátja.”

4. A 119. cikk a következőképpen rendelkezik:

"1. Az Ügynökség birtokában lévő, az önmagukban, keverékekben vagy árucikkekben előforduló anyagokra vonatkozó következő információkat a 77. cikk (2) bekezdésének e) pontjával összhangban díjmentesen nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni az interneten:

[...]

2. Az önmagukban, keverékekben vagy árucikkekben előforduló anyagokra vonatkozó alábbi információkat a 77. cikk (2) bekezdésének e) pontjával összhangban díjmentesen nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni az interneten, kivéve, ha az információt benyújtó fél a 10. cikk a) pontjának xi. alpontja szerinti, az Ügynökség által érvényesnek elfogadott indokolást nyújt be arra vonatkozóan, hogy az ilyen közzététel miért sértheti a regisztráló vagy bármely más érintett fél kereskedelmi érdekeit:

[...]

b) az összmennyiségi tartomány (azaz 1–10 tonna, 10–100 tonna, 100–1 000 tonna vagy 1000 tonna felett), amelyben egy adott anyagot regisztráltak;

[...].

d) a biztonsági adatlapon szereplő, az (1) bekezdésben felsoroltaktól eltérő információk;

[...]”.

5. A REACH-rendelet II. mellékletének címe: A biztonsági adatlapok összeállítására vonatkozó követelmények. A II. melléklet 1.3. pontjának szövege a következő:

"1.3. A biztonsági adatlap szállítójának adatai

Azonosítani kell a szállítót, függetlenül attól, hogy gyártóról, importőrről, egyedüli képviselőről, továbbfelhasználóról vagy forgalmazóról van-e szó. Meg kell adni a szállító teljes címét és telefonszámát, valamint a biztonsági adatlapért felelős illetékes személy e-mail címét.

Továbbá, ha a szállító nem abban a tagállamban található, ahol az anyagot vagy keveréket forgalomba hozzák, és kijelölt egy felelős személyt az adott tagállam számára, meg kell adni a felelős személy teljes címét és telefonszámát.

A regisztrálók esetében az információknak meg kell egyezniük a gyártó vagy importőr kilétére vonatkozóan a regisztrálásban megadott információkkal.

Amennyiben egyedüli képviselőt jelöltek ki, a nem közösségi gyártó vagy készítő adatai is megadhatók.”

Ténybeli háttér

6. 2011. május 11-én az ECHA sajtóközleményt tett közzé a REACH-rendelet 119. cikke (2) bekezdése alkalmazási körének értelmezéséről. A sajtóközlemény célja az volt, hogy tájékoztassa a nyilvánosságot arról, hogy az ECHA az említett rendelkezés alapján közzé kívánja tenni a regisztrálók nevét az interneten. Az ECHA az értelmezését a Bizottság Jogi Szolgálatának véleményére és igazgatótanácsának határozatára alapozta.

7. 2011. szeptember 26-i levelében a panaszos egyet nem értését fejezte ki a REACH-rendelet 119. cikke (2) bekezdésének ECHA általi értelmezésével kapcsolatban. Véleménye szerint a 119. cikk (2) bekezdése nem teszi lehetővé a nyilvántartottak nevének közzétételét. A panaszos azzal érvelt, hogy i. a 119. cikk (2) bekezdése csak az anyagokkal kapcsolatos információkra vonatkozik; ii. a szállítónak a biztonsági adatlapon feltüntetett neve eltérhet a regisztráló nevétől; iii. a regisztráló nevének közzététele értelmetlenné tenné a REACH-rendelet 4. cikkét, amely rendelkezik a harmadik felek képviseleti megállapodásának lehetőségéről [2]. Ezért arra kérte az ECHA-t, hogy értékelje újra álláspontját.

8. 2011. október 20-án az ECHA arról tájékoztatta a panaszost, hogy alapos vizsgálatot követően igazgatótanácsa és a Bizottság Jogi Szolgálata arra a következtetésre jutott, hogy a REACH-rendelet 119. cikke (2) bekezdésének d) pontja értelmében a regisztrálók nevét közzé kell tenni, mivel azok általában szerepelnek a biztonsági adatlapon. Ezenkívül az ECHA rámutatott arra, hogy a 119. cikk (2) bekezdése nem korlátozódik az anyagok lényegi jellemzőire. Ezt bizonyítja az említett rendelkezésnek az összmennyiségi sávokra vonatkozó b) pontja. Az ECHA arról is tájékoztatta a panaszost, hogy a regisztrálók kérhetik, hogy nevüket ne hozzák nyilvánosságra. Hozzátette, hogy ez különösen fontos lehet olyan esetekben, amikor a REACH-rendelet 4. cikke alapján harmadik fél képviselőt jelölnek ki.

9. 2011. december 2-án a panaszos az európai ombudsmanhoz fordult.

A vizsgálat tárgya

10. Az ombudsman vizsgálatot indított a következő állítással és követeléssel kapcsolatban:

Állítás:

Az ECHA nem rendelkezett hatáskörrel vagy jogalappal ahhoz, hogy a regisztrálók nevének nyilvánosságra hozataláról döntsön.

Igénypont:

Az ECHA a honlapján nem hozhatja nyilvánosságra a panaszos mint regisztráló nevét.

A vizsgálat

11. 2012. január 16-án az ombudsman felkérte az ECHA-t, hogy nyújtson be véleményt a panaszról. 2012. május 2-án az ECHA megküldte véleményét, amelyet az észrevételek megtételére való felhívással együtt továbbítottak a panaszosnak. 2012. július 11-én a panaszos benyújtotta észrevételeit.

12. 2013. augusztus 5-én a panaszos új panaszt nyújtott be, amely lényegében ugyanarra a kérdésre, nevezetesen a nyilvántartottak nevének közzétételére vonatkozott.

13. 2013. október 9-én az ombudsman tájékoztatta a panaszost, hogy e vizsgálat keretében meg fogja vizsgálni a 2013. augusztus 5-i levelében foglalt beadványokat.

Az ombudsman elemzése és következtetései

Előzetes megjegyzések

14. Véleményében az ECHA megkérdőjelezte a jelen kifogás elfogadhatóságát. Azzal érvelt, hogy i. a panaszos jogi véleményt kért egy elvont jogkérdésről, és nem hivatkozott konkrét hivatali visszásságra, ii. a panasz egy olyan feltételezett jövőbeli közigazgatási gyakorlatra vonatkozott, amely nem volt kellően konkrét ahhoz, hogy kivizsgálják, és iii. az ECHA számára lehetővé kell tenni, hogy közigazgatási eljárást indítson, mielőtt az ombudsman kivizsgálja azt. Észrevételeiben a panaszos nem értett egyet az ECHA-nak a panasz elfogadhatatlanságára vonatkozó beadványával.

15. Az ombudsman hasznosnak tartja kiemelni, hogy a „hivatali visszásság” Európai Parlament által jóváhagyott fogalommeghatározása alapján hivatali visszásság akkor fordul elő, ha egy közjogi szerv nem a rá nézve kötelező szabálynak vagy elvnek megfelelően jár el. A jelen ügy a REACH-rendelet 119. cikke (2) bekezdése d) pontjának, azaz az ügynökségre nézve kötelező konkrét szabálynak az ECHA általi értelmezésére vonatkozik. Ennél is fontosabb, hogy a megfelelő ügyintézés alapvető elve a proaktív fellépés és a hivatali visszásságok megelőzése. Így az ECHA-nak a panasz elfogadhatóságával kapcsolatos kifogásai nem fogadhatók el.

A. A nyilvántartottak nevének közzétételére vonatkozó hatáskör vagy jogalap állítólagos hiánya

Az ombudsman elé terjesztett érvek

16. A panaszos azzal érvelt, hogy a REACH-rendelet 119. cikkének (2) bekezdése csak az anyagokra vonatkozó információkra hivatkozik. Ezért a biztonsági adatlapra való hivatkozást úgy kell értelmezni, hogy az csak az anyagokra vonatkozó információkra vonatkozik. A 119. cikk (2) bekezdésének d) pontjában szereplő bizonyos szavakon alapuló értelmezés önmagában figyelmen kívül hagyja a rendelkezés egészének szövegét, különösen a rendelkezés és a REACH-rendelet összefüggéseit és célját.

17. A biztonsági adatlap előírja, hogy csak a szállítót kell megemlíteni. Előfordulhat azonban, hogy a szállító és a regisztráló nem ugyanaz a jogalany. A panaszos szerint tehát egyértelmű, hogy a regisztráló nevének a REACH-rendelet 119. cikke (2) bekezdésének d) pontja alapján történő terjesztését nem irányozták elő. Ezenkívül a REACH-rendelet [3] (117) preambulumbekezdése előírja, hogy az uniós polgárok számára hozzáférést kell biztosítani a vegyi anyagokkal kapcsolatos információkhoz; a gyártó kiléte nem minősül ilyen információnak.

18. Ezenkívül a REACH-rendelet 4. cikkében előírt, harmadik felek képviseletére vonatkozó megállapodás értelmét vesztené, ha a regisztráló nevét nyilvánosságra hoznák.

19. A regisztráló neve üzleti titok, mivel ha nyilvánosságra kerülne, akkor azonosítani lehetne a regisztráló címét, gyártási helyét és a felbecsülhető mennyiségeket.

20. A REACH-rendelet 10. cikke a) pontjának xi. alpontja szerinti bizalmas kezelés iránti kérelem nem lenne megfelelő alternatív megoldás, mivel i. azt az ECHA egyszerűen elutasíthatná, és ii. a bizalmas kezelés iránti kérelem díja mindenesetre aránytalan az ECHA által e tekintetben elvégzendő munkához képest.

21. Véleményében az ECHA kifejtette, hogy a REACH-rendelet a legalább évi egy tonna mennyiségű vegyi anyagok valamennyi gyártóját és importőrét arra kötelezi, hogy regisztrálják ezeket az anyagokat az ECHA-nál. Be kell nyújtaniuk az ECHA-hoz az anyag tulajdonságaira vonatkozó bizonyos adatokat tartalmazó regisztrálási dokumentációt, valamint az anyaggal kapcsolatos kockázatok ellenőrzésének módjára vonatkozó értékelést és ajánlásokat. A regisztrálási dokumentáció benyújtását követően az ECHA felveszi az információkat az adatbázisába. A REACH-rendelet 77. cikke (2) bekezdésének e) pontja szerint az ECHA-nak nyilvánosan hozzáférhetővé kell tennie a 119. cikk (1) és (2) bekezdésében felsorolt információkat, kivéve, ha a 10. cikk a) pontjának xi. alpontja szerinti bizalmas kezelés iránti kérelem indokoltnak minősül.

22. A REACH-rendelet 119. cikke (2) bekezdésének d) pontja arra kötelezi az ECHA-t, hogy tegye nyilvánosan hozzáférhetővé a biztonsági adatlapon szereplő információkat, amelyeket a 119. cikk (1) bekezdése alapján még nem terjesztettek. Mivel maga az ECHA nem kap másolatot a biztonsági adatlapról [4], a „biztonsági adatlapon szereplő információknak” megfelelő információkat az Ügynökség birtokában lévő információk azon típusa alapján kell meghatározni, amelyet mindig fel kell tüntetni a biztonsági adatlapon. Kezdetben az ECHA úgy ítélte meg, hogy csak a javasolt felhasználásokra és felhasználásokra vonatkozó információk minősülnek ilyen jellegűnek. A 119. cikk (2) bekezdése d) pontja alkalmazási körének felülvizsgálata során azonban az ügynökség további információkat azonosított, amelyeket mindig a biztonsági adatlapokon kell feltüntetni, például a regisztráló kilétét [5].

23. A biztonsági adatlap tartalmazza a regisztráló nevét, mivel a regisztráló az anyagot elsőként szállító fél, és mint ilyen, a REACH-rendelet 31. cikkének (1) bekezdésével összhangban köteles biztonsági adatlapot készíteni. A biztonsági adatlap a REACH rendelet II. mellékletének 1.3. pontja szerint rögzíti a szállító kilétét.

24. Az ECHA kijelentette, hogy a 10. cikk a) pontjának xi. alpontja értelmében minden regisztrálónak lehetősége van arra, hogy kérelmezze, hogy nevét ne terjesszék az interneten.

25. Az ECHA elismerte, hogy a bizalmas kezelés iránti kérelem benyújtása különösen fontos, ha a regisztráló a REACH-rendelet 4. cikke alapján harmadik fél képviselőt nevez ki. Megerősítette, hogy az ellátási láncra vagy az árszámításra vonatkozó információkat, valamint a versenypiacon bizalmasan kezelt egyéb információkat a REACH-rendelet 119. cikkének (2) bekezdése értelmében nem hozzák nyilvánosságra. Tekintettel arra, hogy a közzététel potenciálisan káros lenne a regisztráló kereskedelmi érdekeire, az ECHA minden valószínűség szerint elfogadná a kellően indokolt bizalmas kezelés iránti kérelmet.

26. Ami a panaszos azon aggályát illeti, hogy termelési tonnatartalma a nevének közzétételéből levezethető, az ECHA rámutatott arra, hogy a REACH-rendelet 10. cikke a) pontjának xi. alpontja és 119. cikkének (2) bekezdése szerint már minden regisztráló benyújthat bizalmas kezelés iránti kérelmet a regisztrálási dokumentációjában feltüntetett tonnatartalom-sávra vonatkozóan.

27. Az ECHA hozzátette, hogy a bizalmas kezelés iránti kérelem elutasítása esetén különböző jogorvoslati lehetőségek állnak rendelkezésre, mint például a REACH-rendelet 118. cikkének (3) bekezdése szerinti felülvizsgálati kérelem vagy a Törvényszékhez benyújtott későbbi megsemmisítés iránti kereset.

28. Észrevételeiben a panaszos hivatkozott a korábban kifejtett érveire. Hozzátette, hogy a bizalmas kezelés iránti kérelem nem megfelelő megoldás, mivel a bizalmas kezelés iránti kérelemért felszámított összeg aránytalan a regisztrálási díjhoz képest, és nem tükrözi az ECHA által a REACH-rendelet 74. cikkének (3) bekezdése alapján elvégzendő munkát.

Az ombudsman értékelése

29. A jelen kifogás a REACH-rendelet 119. cikke (2) bekezdése d) pontjának értelmezésére vonatkozik. Az ombudsman megjegyzi, hogy az Európai Unió Bíróságának még nem volt alkalma megvizsgálni ezt a konkrét rendelkezést. A Bíróság általi értelmezés hiányában az ECHA jogosult volt saját értelmezési szabályait kidolgozni annak érdekében, hogy alkalmazni tudja a REACH-rendeletet, és az ombudsman feladata annak vizsgálata, hogy az értelmezés helyes és észszerű volt-e. A legmagasabb szintű hatóság azonban, amely a REACH-rendeletet értelmezni tudja, és az egyetlen, amely kötelező erejű értelmezést tud nyújtani, a Bíróság.

30. Véleményében az ECHA kifejtette, hogy a REACH-rendelet 119. cikke (2) bekezdésének d) pontja arra kötelezi, hogy nyilvánosan hozzáférhetővé tegye a biztonsági adatlapon szereplő azon információkat, amelyeket a 119. cikk (1) bekezdése alapján még nem terjesztettek. A panaszos nem vitatja, hogy a regisztráló neve ezen információk részét képezi.

31. A panaszos azonban azzal érvelt, hogy i. a 119. cikk (1) és (2) bekezdése csak az „anyagokra” vonatkozó információk közzétételét írja elő, és ii. az ECHA értelmezése ellentétes a (117) preambulumbekezdéssel. Ami az i) érvet illeti, a panaszos értelmezése összeegyeztethető a vonatkozó rendelkezés szövegével. Ugyanakkor, amint arra az ECHA helyesen rámutatott, a REACH-rendelet 119. cikke (2) bekezdésének b) pontja arra is kötelezi az ECHA-t, hogy nyilvánosan hozzáférhetővé tegye az arra a teljes mennyiségi tartományra vonatkozó információkat, amelyben az anyagot regisztrálták. Ez a fajta információ nem minősül a panaszos által javasolt szigorú értelemben vett „anyagokra” vonatkozó információnak. Tekintettel arra, hogy a REACH-rendelet 119. cikke (2) bekezdésének b) pontja arra kötelezi az ECHA-t, hogy tegye közzé a biztonsági adatlapon szereplő információkat (kivéve azokat az információkat, amelyeket a REACH-rendelet 119. cikkének (1) bekezdése alapján már közzé kell tenni), és hogy nem vitatott, hogy a regisztráló neve ezen információk részét képezi, az ombudsman úgy véli, hogy az ECHA értelmezése megalapozott. Az ECHA nem foglalkozott kifejezetten a ii. érvvel. A (117) preambulumbekezdésben azonban semmi nem utal arra, hogy az ECHA értelmezése nyilvánvalóan téves lett volna.

32. A panaszos az ECHA megközelítését is bírálta, amikor a REACH-rendelet 4. cikkében előírt, harmadik felek képviseletére vonatkozó rendelkezésekre hivatkozott. Úgy tűnik, hogy ilyen megállapodás alkalmazása esetén nem a regisztráló, hanem a harmadik fél képviselőjének neve szerepel a biztonsági adatlapon. Az ECHA azonban helyesen jegyezte meg, hogy a REACH-rendelet 10. cikke a) pontjának xi. alpontja lehetővé teszi annak kérelmezését, hogy bizonyos adatokat ne tegyenek nyilvánosan hozzáférhetővé az interneten. Az ECHA véleményéből kitűnik, hogy kedvezően fogadna minden ilyen kérelmet az elnevezésekkel kapcsolatban. A panaszos és az ECHA közötti levelezésből (lásd a fenti 12. pontot) ugyanis az derült ki, hogy időközben a panaszos számos ilyen kérelmet nyújtott be az ECHA-hoz, amelyek mindegyikét jóváhagyták. Az ECHA azt is tanácsolta a panaszosnak, hogy fontolja meg ezt a további regisztrálási dokumentációk közzététele tekintetében. Ilyen körülmények között úgy tűnik, hogy a regisztrálók nevének közzététele nem elkerülhetetlen, és hogy az ECHA nem tenne ilyen közzétételt, ha erre vonatkozóan indokolt kérelmet nyújtana be a bizalmas kezelés iránt.

33. Mindezek alapján az ombudsman úgy véli, hogy a REACH-rendelet 119. cikke (2) bekezdése d) pontjának ECHA általi értelmezése észszerű.

34. Végezetül a panaszos azzal érvelt, hogy a bizalmas kezelés iránti kérelemért felszámított összeg aránytalan a regisztrálási díjhoz képest, és nem tükrözi az ECHA által a REACH-rendelet 74. cikkének (3) bekezdése alapján elvégzendő munkát. Ezzel összefüggésben helyénvaló megjegyezni, hogy az ECHA által felszámítandó díjakat, beleértve a REACH-rendelet 10. cikke a) pontjának xi. alpontja szerinti bizalmas kezelés iránti kérelem díjait is, a 340/2008/EK bizottsági rendelet [6] állapítja meg. Ebből következik, hogy főszabály szerint, mivel megfelelt a 340/2008/EK rendeletnek, nem állapítható meg, hogy az ECHA hivatali visszásságot követett volna el. Hasznos lehet hozzátenni, hogy a 340/2008/EK rendelet előírja, hogy a díjak szerkezetének és összegének figyelembe kell vennie a REACH-rendelet által előírt munkát, és azokat olyan szinten kell rögzíteni, amely biztosítja, hogy az azokból származó bevétel az ECHA egyéb bevételi forrásaival együtt elegendő legyen a nyújtott szolgáltatások költségeinek fedezésére [7].

35. A fentiek fényében az ombudsman hivatali visszásság megállapítása nélkül zárja le az ügyet.

B. Következtetés

E panasz vizsgálata alapján az ombudsman a következő következtetéssel zárja le a panaszt:

A jelen ügyben nem állapítottak meg hivatali visszásságot.

A panaszost és az ECHA-t tájékoztatják erről a döntésről.

 

Emily O'Reilly

Kelt Strasbourgban, 2014. március 12-én.

---

[1] A vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18-i 1907/2006/EK módosított európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. L 396., 1. o.).

[2] "Bármely gyártó, importőr vagy adott esetben továbbfelhasználó - miközben teljes mértékben felelős marad az e rendelet szerinti kötelezettségeinek teljesítéséért - kinevezhet egy harmadik fél képviselőjét a 11. cikk, a 19. cikk, a III. cím és az 53. cikk szerinti valamennyi eljárásra, beleértve a más gyártókkal, importőrökkel vagy adott esetben továbbfelhasználókkal folytatott megbeszéléseket is. Ezekben az esetekben a képviselőt kijelölő gyártó, importőr vagy továbbfelhasználó kilétét az Ügynökség rendes körülmények között nem hozhatja más gyártók, importőrök vagy adott esetben továbbfelhasználók tudomására.”

[3] A (117) preambulumbekezdés vonatkozó részei a következőképpen szólnak: „Az uniós polgárok számára hozzáférést kell biztosítani az olyan vegyi anyagokra vonatkozó információkhoz, amelyeknek ki lehetnek téve annak érdekében, hogy megalapozott döntéseket hozhassanak a vegyi anyagok általuk történő használatáról. Ennek átlátható eszköze az Ügynökség adatbázisában tárolt alapvető adatokhoz való ingyenes és könnyű hozzáférés biztosítása számukra, beleértve a veszélyes tulajdonságok rövid profiljait, a címkézési követelményeket és a vonatkozó közösségi jogszabályokat, beleértve az engedélyezett felhasználásokat és a kockázatkezelési intézkedéseket...”

[4] A biztonsági adatlap összeállítására vonatkozó kötelezettség harmadik felek javát szolgálja.

[5] A felülvizsgálati eljárást az ECHA igazgatótanácsának terjesztéssel foglalkozó tanácsadó csoportja kezdeményezte. A tanácsadó csoport az igazgatótanács különböző tagállamokból származó tagjaiból, valamint a Bizottság, az ipar, a szakszervezetek és a nem kormányzati szervezetek képviselőiből állt. Az iparág képviselője az Európai Vegyipari Tanácsból érkezett, amelynek a panaszos is tagja volt.

[6] A vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) szóló 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet értelmében az Európai Vegyianyag-ügynökség részére fizetendő díjakról szóló, 2008. április 16-i 340/2008/EK bizottsági rendelet (HL 2008. L 107., 6. o.).

[7] Lásd a 340/2008/EK rendelet (2) preambulumbekezdését.