Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság nem adott megfelelő választ egy olyan panaszosnak, aki panaszt tett egy németországi állami támogatási kérdéssel kapcsolatban. A panaszos arra az álláspontra helyezkedett, hogy Németország a közszolgálati műsorszolgáltatás új finanszírozási rendszere miatt megsérti az uniós állami támogatási szabályokat. Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy mivel a Bizottság végül megfelelő választ adott, nem történt hivatali visszásság.  

Az ügy a Bizottság azon gyakorlatára vonatkozott, hogy az állami támogatásokra vonatkozó hivatalos vizsgálat keretében megtagadta, hogy az állami támogatások kedvezményezettjei és más érdekelt felek számára hozzáférést biztosítson az állami támogatásokra vonatkozó aktájához.

A panaszos azzal érvelt, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának hatálybalépését követően a Bizottság gyakorlata megsértette a Charta 41. cikkét (a megfelelő ügyintézéshez való jog) és 47. cikkét (a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog).

Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy a Bizottság gyakorlata összhangban van a vonatkozó állami támogatási eljárási rendeletekkel és az uniós bíróságoknak az érdekelt felek eljárási jogaival kapcsolatos ítélkezési gyakorlatával. Az a tény, hogy a kedvezményezettek és más érdekelt felek nem férnek hozzá a Bizottság állami támogatási aktájához, tükrözi az állami támogatásokra vonatkozó vizsgálatban betöltött korlátozott szerepüket, valamint azt a tényt, hogy az állami támogatásokra vonatkozó vizsgálatot nem a kedvezményezett, hanem egy tagállam ellen indítják meg. Az ombudsman ezért megállapította, hogy nem történt hivatali visszásság.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság megtagadta a panaszos, egy érdekelt fél hozzáférését az uniós gazdasági ágazatnak az Oroszországból származó ammóniumtermékekre kivetett dömpingellenes vámok kiterjesztésére irányuló eredeti kérelméhez. Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy a Bizottság elutasítása nem a dömpingellenes rendelet alkalmazandó rendelkezéseinek fényében indokolt, és sértheti a panaszos védelemhez való jogát ebben az eljárásban. Ezért azt ajánlotta a Bizottságnak, hogy tegye közzé a vonatkozó kérelmet.

Bár a Bizottság nem értett egyet az ombudsman hivatali visszásságra vonatkozó megállapításával, elfogadta a vonatkozó kérelem közzétételére vonatkozó ajánlását. Az ombudsman ezért lezárta az ügyet.

Ez az ügy a panaszos által benyújtott információk Európai Bizottság általi kezelésére vonatkozott, amely három, spanyol labdarúgókluboknak nyújtott jogellenes állami támogatásra vonatkozott. A panaszos azzal érvelt, hogy a Bizottság nem döntött észszerű időn belül arról, hogy hivatalos vizsgálatot indítson-e az állítólagosan jogellenes állami támogatással kapcsolatban. Mivel a panaszos véleménye szerint a Bizottság nem tett lépéseket, a panaszos hozzáférést kért néhány, az említett ügyek közül kettővel kapcsolatos dokumentumhoz. A Bizottság a vizsgálat céljának védelmére hivatkozva megtagadta a hozzáférést.

Az ügy egy korábbi biztos állítólagos összeférhetetlenségére vonatkozott, amikor a Bizottság úgy határozott, hogy nem vizsgálja ki a Bizottsághoz benyújtott antitrösztpanaszokat. A Bizottsághoz benyújtott antitröszt-panasz szerint az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) megsértette az uniós versenyszabályokat. A panaszos úgy ítélte meg, hogy az UEFA klubengedélyezési és pénzügyi fair play szabályzata (a továbbiakban: FFP) jogellenes, mivel előírja, hogy egy hároméves időszak alatt a labdarúgóklub vonatkozó jövedelmének legalább meg kell egyeznie a vonatkozó kiadásaival. A Bizottság úgy határozott, hogy nem vizsgálja ki a panaszt azon az alapon, hogy a kérdés nem képez prioritást számára. A panaszos véleménye szerint ezt a döntést befolyásolta a felelős biztos, akinek összeférhetetlensége volt, mivel ő egy olyan klub „társultja” és erős támogatója volt, amely számára az FFP előnyös. A panaszos arra is rámutatott, hogy a biztos több mint egy évvel azelőtt, hogy panaszt nyújtott be a Bizottsághoz, közös nyilatkozatot adott ki az UEFA elnökével, amelyben támogatásáról biztosította az FFP-t.

2012-ben és 2014-ben a versenypolitikáért felelős akkori európai biztos nyilvános nyilatkozatokat tett egy lehetséges kartell folyamatban lévő vizsgálatáról. Az egyik vizsgált vállalat azt panaszolta az ombudsmannak, hogy a nyilatkozatok sértik a pártatlanság elvét, mivel a nyilatkozatok azt a benyomást keltették, hogy a biztos már eldöntötte, hogy mi lesz a folyamatban lévő vizsgálat végeredménye.

Az ombudsman megállapította, hogy a biztos által tett egyes nyilvános nyilatkozatok észszerűen úgy tekinthetők, mint amelyek azt sugallják, hogy a Bizottság vagy a biztos már döntött a folyamatban lévő vizsgálat eredményéről, és hogy ez hivatali visszásságnak minősül. Az ombudsman ajánlást tett, amelyet a Bizottság nagyrészt elismert. Az ombudsman így az ügyet a korábbi biztos 2012-es és 2014-es nyilvános nyilatkozataiból eredő hivatali visszásság megállapításával zárta le.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság állítólag nem tájékoztatta a panaszost az állami támogatásra vonatkozó panaszának elsőbbségi státuszáról.

Az ombudsman érdeklődött a kérdés iránt. Vizsgálata során a Bizottság arról tájékoztatta a panaszost, hogy panaszát nem kezelték kiemelt ügyként. A Bizottság azonban nem fejtette ki határozatának indokait. Az ombudsman ezért kritikai észrevétellel zárta le a panaszt azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság nem tájékoztatta a panaszost arról, hogy miért tulajdonított alacsony prioritást az állami támogatásra vonatkozó panaszának.

Az ügy tárgya az volt, hogy az Európai Bizottság állítólag nem határozott ésszerű időn belül a Hollandia által a hajógyártási ágazatnak nyújtott állami támogatásról. Az ombudsman vizsgálatot indított az ügyben, amelyet követően a Bizottság véglegesítette előzetes értékelését, és arra a következtetésre jutott, hogy a szóban forgó intézkedések nem minősülnek állami támogatásnak. Az ombudsman megállapította, hogy nem történt hivatali visszásság, és lezárta az ügyet.

The Ombudsman's inquiry concerned an alleged delay by the Commission in providing Infineon, a German IT company, which the Commission suspected to be a member of the Smart Card Chips cartel, with access to key evidence that the Commission intended to use against that company.

The Ombudsman inquired into the issue and found that the Commission had, without any good reason, delayed in providing access to that evidence, despite the fact that it was fully aware of the importance and relevance of that evidence. By incurring that delay, the Commission risked compromising its investigation.

The Ombudsman therefore criticised the Commission for the delay in giving Infineon access to that evidence.