A panasz előzményei

1. Az Infineon, egy német félvezetőgyártó félként vett részt az Európai Bizottság által a Smart Card Chips kartellel kapcsolatban folytatott vizsgálatban. 2014. szeptember 3-án a Bizottság a kartell különböző tagjaival szemben bírságot kiszabó határozatot fogadott el. Az Infineonra 82 784 000 euró bírságot szabtak ki [1].

A vizsgálat

2. 2014. augusztus 28-án az Infineon panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz, amelyben azt állította, hogy a Bizottság az intelligenskártya-chipekre vonatkozó kartell vizsgálata során megsértette a védelemhez való jogát. Az ombudsman a következő állítást és állítást azonosította:

Állítás

Az Európai Bizottság megsértette a panaszos védelemhez való jogát azáltal, hogy „gyorsított” eljárást alkalmazott azzal a szándékkal, hogy a panaszosra bírságot kiszabó határozatot fogadjon el.

Igénylés

A Bizottságnak tiszteletben kell tartania a panaszos védelemhez való jogát azáltal, hogy a vizsgálat tárgyát képező ügyben hozott határozat elfogadása előtt új kifogásközlést bocsát ki.

3. 2014. szeptember 3-án az ombudsman levelet írt a panaszosnak, amelyben kifejtette, hogy az akkor rendelkezésére bocsátott érveken és bizonyítékokon alapuló előzetes álláspontja az volt, hogy nem volt nyilvánvaló ok arra, hogy felkérje a Bizottságot, hogy küldjön neki véleményt a kifogásolt üggyel kapcsolatban. Az ombudsman felkérte a panaszost, hogy nyújtsa be észrevételeit ezzel az előzetes állásponttal kapcsolatban.

4. 2014. szeptember 29-én az ombudsman megkapta a panaszos észrevételeit. Október 16-án a panaszos észrevételeinek elemzése alapján az ombudsman felkérte a Bizottságot, hogy nyilvánítson véleményt a panasz egyik aspektusával kapcsolatban, nevezetesen azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság miért várt 2014. július 28-ig azzal, hogy „tényközlő levelet” küldjön az Infineonnak. Mivel a panaszos arról tájékoztatta az ombudsman szolgálatait, hogy legkésőbb 2014. november 17-ig a Bizottság szeptember 3-i határozatának megsemmisítésére irányuló kérelmet kíván benyújtani a Törvényszékhez, az ombudsman felkérte a Bizottságot, hogy legkésőbb 2014. november 6-ig nyilvánítson véleményt. 2014. november 6-án a Bizottság megküldte véleményét az ombudsmannak, aki észrevételei megtétele céljából haladéktalanul továbbította azt a panaszosnak. A panaszos 2014. november 7-én küldte meg észrevételeit az ombudsmannak.

A védelemhez való jog állítólagos megsértéséről

Az ombudsman elé terjesztett érvek

5. Az ombudsmanhoz benyújtott panaszában az Infineon megjegyezte, hogy az 1/2003/EK rendelet 25. cikke szerinti bírság kiszabására vonatkozó tízéves elévülési idő 2014. szeptember 9-én lejár az állítólagos intelligenskártya-chipekre vonatkozó kartell egyik tagja (X vállalat) tekintetében. Következésképpen a Bizottság 2014. szeptember 9. előtt az összes vizsgált félre, köztük az Infineonra is kiterjedő határozatot kívánt elfogadni. Az Infineon szerint ez az időbeli nyomás arra késztette a Bizottságot, hogy „gyorsított eljárást” fogadjon el, amely jelentősen akadályozta az Infineont a védelemhez való jogának gyakorlásában. Konkrétan a vizsgálat igen késői szakaszában, azaz 2014. július 28-án a Bizottság új „tényközlő levelet” küldött az Infineonnak. Ez a tényállást közlő levél kulcsfontosságú bizonyítékokat tartalmazott az Infineonnal szemben, nevezetesen egy versenytárs (Y társaság) belső elektronikus levelének elektronikus változatát, amelynek tartalma úgy tűnt, hogy az Infineont érinti a kartellben. Mivel a Bizottság szeptember elejéig határozatot kívánt elfogadni, az Infineon nagyon rövid, öt munkanapos határidőt kapott az új bizonyítékokkal kapcsolatos véleményének benyújtására.

6. Az ombudsman felvilágosításkérésére adott válaszában a panaszos először is megjegyezte, hogy 2014. szeptember 3-án a Bizottság határozatot fogadott el, amelyben megállapította, hogy az Infineon kartellben vett részt. A határozat 82 784 000 euró bírságot szabott ki az Infineonra.

7. A panaszos ezt követően kifejtette, hogy a versenypolitikáért felelős biztos különböző észrevételeiből és az Infineonnal szemben bírságot kiszabó határozatból egyértelműen kitűnik, hogy a határozatot valóban az X társaságra vonatkozó elévülési idő lejártára tekintettel fogadták el.

8. A panaszos ezt követően kijelentette, hogy a határozat szeptember elejéig történő elfogadására irányuló sietség következtében fennáll annak a veszélye, hogy a Bizottság „gyors és hanyag határozatot” hozott.

9. A 2014. július 28-i tényállást közlő levelet illetően a panaszos megjegyezte, hogy az olyan kulcsfontosságú bizonyítékokat tartalmazott, amelyeket a Bizottság fel kívánt használni az Infineonnal szemben, különösen az Y vállalat belső e-mailjének „elektronikus változatát”, amely a jelek szerint az Infineont is érintette a kartellben. A panaszos nem értette, hogy a Bizottság a vizsgálat ilyen késői szakaszában miért nyújtotta be az Infineonnak ezt a kulcsfontosságú bizonyítékot, különösen mivel a Bizottság által az Infineonnak 2014. szeptember 3-án küldött határozatból kiderült, hogy az Y vállalat már 2014. január 10-én benyújtotta ezt az új bizonyítékot a Bizottságnak.

10. E tekintetben a panaszos megjegyezte, hogy a Bizottság kifogásközlésére adott 2013. július 22-i válaszában, a Bizottság első, 2013. október 9-i tényállást közlő levelével kapcsolatos, 20l3. november 13-i észrevételeiben, a 2013. november 20-i szóbeli meghallgatáson tartott előadásában és a Bizottsághoz intézett 2014. január 16-i levelében kérdéseket vetett fel az Y vállalat belső e-mailjének hitelességével kapcsolatban. Következésképpen a panaszos szerint a Bizottságnak vizsgálatának sokkal korábbi szakaszában kellett volna rendelkezésére bocsátania az Y vállalat belső e-mailje elektronikus változatának másolatát. A panaszos azonban azt állította, hogy a Bizottság ügyekkel foglalkozó csoportja megmagyarázhatatlan módon 2014. július végéig késleltette e kulcsfontosságú bizonyítékok Infineonnak történő megküldését.

11. A panaszos ezt követően azt állította, hogy amikor 2014. július 28-án megkapta az Y társaság belső e-mailjének elektronikus változatát tartalmazó tényállást közlő levelet, lehetetlen volt számára az e-mail alapos és gondos vizsgálata. E tekintetben megjegyezte, hogy a Bizottság rövid, öt munkanapos határidőt szabott az Infineonnak a tényállást közlő levél megválaszolására. Ezenkívül e gyors reagálást egy hagyományos ünnepi időszakban kérték.

12. A panaszos ezt követően azzal érvelt, hogy a számára rendelkezésre álló idő hiánya miatt az Infineon nem végezte el az Y vállalat belső e-mailje elektronikus változatának „mélyebb elemzését”. Ezt követően ragaszkodott ahhoz, hogy ha a Bizottság 2014 januárjában (ahelyett, hogy több mint hat hónapot várt volna) az Infineon rendelkezésére bocsátotta volna az e-mail elektronikus változatát, az Infineon alaposan értékelhette volna az Y vállalat belső e-mailje elektronikus változatának műszaki tulajdonságait.

13. Miután megvizsgálta a panaszos pontosításait, különösen azt az új információt, hogy a Bizottság már 2014. január 10-én rendelkezett bizonyos kulcsfontosságú bizonyítékokkal, az ombudsman úgy ítélte meg, hogy ki kell kérni a Bizottság véleményét. 

14. A Bizottság véleményét kérő levelében az ombudsman megjegyezte, hogy a Bizottság 2014. szeptember 3-án határozatot fogadott el, amelyben megállapította, hogy az Infineon és mások megsértették az uniós versenyjogot. Ebben az összefüggésben az ombudsman megállapította, hogy már nem indokolt megvizsgálni a panaszos azon állítását, hogy a Bizottságnak új kifogásközlést kell kiadnia a határozat elfogadása előtt. Az ombudsman azonban úgy vélte, hogy lehetséges és hasznos a panaszos állításának bizonyos eljárási vonatkozásait megvizsgálni. Az ombudsman különösen azt tartotta hasznosnak megvizsgálni, hogy a Bizottság miért nem küldte meg a tényállást közlő levelet a panaszosnak 2014. július 28. előtt. E tekintetben az ombudsman megjegyezte, hogy ha a tényállást közlő levelet korábban küldték volna meg az Infineonnak, nem lett volna ok arra, hogy a Bizottság miért ne határozhatott volna úgy, hogy hosszabb határidőt biztosít az Infineon számára a tényállást közlő levél megválaszolására, ezáltal kiküszöbölve annak kockázatát, hogy az Infineon nem kap elegendő időt a tényállást közlő levél megválaszolására. Így a Bizottság véleményét kérő levelében az ombudsman arra kérte a Bizottságot, hogy részletesen fejtse ki, miért várt 2014. július 28-ig azzal, hogy az Infineon rendelkezésére bocsássa az Y vállalat belső e-mailje elektronikus változatának másolatát, amely időpontban a Bizottság kénytelen volt nagyon rövid határidőt biztosítani a panaszos számára a tényállást közlő levél megválaszolására.

15. Az ombudsman azonban úgy vélte, hogy nem vizsgálhatja meg az állítás egy másik aspektusát, nevezetesen azt, hogy elegendő-e az az öt munkanap, amely alatt az Infineon válaszolhatott a tényállást közlő levélre. Az Infineont a Bizottsághoz intézett véleménykéréséről tájékoztató levelében az ombudsman először is megjegyezte, hogy vizsgálata szigorú határidőhöz kötött. Az ombudsman alapokmányának 1.3. cikke kimondja, hogy az ombudsman nem avatkozhat be a bíróságok előtti ügyekbe. Az ombudsman végrehajtási rendelkezéseinek 10.3. cikke kimondja, hogy ha az ombudsman által vizsgált ügyekkel kapcsolatban bírósági eljárás indul, az ombudsman lezárja az ügyet, és az addig elvégzett vizsgálatok eredményét további intézkedés nélkül benyújtják. A panaszos arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy 2014. november 17-én vagy azt megelőzően fellebbezni kíván a Bizottság 2014. szeptember 3-i határozata ellen.

16. Az ombudsman megjegyzi, hogy az ombudsman arra vonatkozó végleges megállapításának, hogy az öt munkanapos határidő elegendő-e ahhoz, hogy az Infineon válaszolhasson a tényállást közlő levélre, az ombudsman részéről a tényállást közlő levélben felvetett technikai kérdések viszonylagos összetettségének egyértelmű megértésén kell alapulnia. A tényállást közlő levél tartalmazza az Y társaság belső e-mailjének elektronikus változatát. Az Y társaság belső e-mailje elektronikus változatának relevanciája az, hogy – feltéve, hogy maga az elektronikus változat nem hamisított – bizonyítja, hogy az Y társaság belső e-mailjének kinyomtatott példányai, amelyeket a Bizottság vizsgálata során már az Infineon rendelkezésére bocsátottak, hitelesek voltak. Az e-mail elektronikus változata hitelességének elemzése valóban nagyon technikai feladat lehet. Annál is inkább, ha az a fél, amelyre az Infineon utal, az e-mail elektronikus változatát gyártotta, jelentős informatikai vállalat, amely feltehetően nagyon kompetens informatikai kérdésekben. Az ombudsman ezért úgy véli, hogy szolgálatainak legalább észszerű időre lenne szükségük ahhoz, hogy kivizsgálják és megállapítsák, hogy az Infineonnak több mint 5 munkanapra van-e szüksége ahhoz, hogy válaszoljon a tényállást közlő levélre. Amint az a fenti 15. pontból kitűnik, ez az idő nem áll az ombudsman rendelkezésére ebben a vizsgálatban.

17. Az ombudsmannak küldött véleményében a Bizottság először eljárási kérdést vetett fel. Úgy vélte, hogy a panaszt az ombudsmannak elfogadhatatlannak kellett volna nyilvánítania, mivel azt nem előzte meg „az érintett intézményekkel és szervekkel szembeni megfelelő közigazgatási eljárás”, amint azt az ombudsman alapokmánya 2. cikkének (4) bekezdése előírja. A Bizottság megjegyezte, hogy az Infineon kérhette volna a második tényállást közlő levéllel kapcsolatos észrevételek megtételére biztosított határidő meghosszabbítását. Úgy döntött azonban, hogy ezt nem teszi meg.

18. A panasz érdemét illetően a Bizottság megjegyezte, hogy az Y vállalat belső e-mailje az egyik olyan bizonyíték, amelyet egy versenytárs nyújtott be a Bizottságnak az intelligens kártyák chipjeire vonatkozó kartell vizsgálata során. A Bizottság ezt követően megjegyezte, hogy a kartell vizsgálata során kifogásait kifogásközlésben juttatja el a felekhez. Ez a dokumentum a Bizottság ideiglenes következtetéseit tartalmazza. A szóban forgó ügyben a Bizottság 2013. április 18-án kifogásközlést küldött a panaszosnak. Közvetlenül ezt követően a Bizottság hozzáférést biztosított a panaszos számára az aktájához. Ezzel összefüggésben a panaszos CD-ROM-ot kapott, amely tartalmazta az Y vállalat belső e-mailjének PDF-változatát. A panaszos 2013. július 22-én válaszolt a kifogásközlésre.

19. A Bizottság ezt követően megjegyezte, hogy mivel egyes felek – köztük a panaszos – azt állították, hogy egy versenytárs (Y vállalat) nem hiteles bizonyítékokat szolgáltatott, a Bizottság úgy határozott, hogy a vizsgált vállalkozások védelemhez való jogának biztosítása érdekében hasznos lenne valamennyi felet tájékoztatni ezekről az állításokról a szóbeli meghallgatás előtt. Y vállalat ezt követően további dokumentumokat nyújtott be a Bizottságnak, amelyeket a 2013. október 9-i tényállást közlő levél útján hozzáférhetővé tett a többi fél számára. Az Y társaság belső e-mailjének két PDF-változatát (az egyiket egy nem uniós államban, a másikat pedig Belgiumban nyomtatták) csatolták a tényállást közlő levélhez.

20. A panaszos mind a kifogásközlésre adott válaszában, mind a tényállást közlő levélre adott válaszában észrevételeket tett az Y vállalat belső e-mailjének bizonyító erejével kapcsolatban.

21. Az Y társaság belső e-mailjének hitelességét a 2013. november 20-án tartott szóbeli meghallgatáson is megvitatták.

22. A szóbeli meghallgatást követően több fél további beadványokat nyújtott be a Bizottságnak, tovább pontosítva vagy kiterjesztve állításaikat. A Bizottság kérésére az Y vállalat 2014. január 10-én benyújtotta a Bizottságnak az Y vállalat belső e-mailjének elektronikus változatát.

23. 2014. július 25-én a Bizottság egy második tényállást közlő levelet tartalmazó e-mailben megküldte a feleknek – köztük a panaszosnak – az Y társaság belső e-mailjének elektronikus változatát két másik dokumentummal együtt, és felkérte őket, hogy e levél kézhezvételétől számított egy héten belül nyújtsák be észrevételeiket. A Bizottság az említett dokumentumokat tartalmazó CD-t megküldte az Infineonnak, amely azt 2014. július 28-án kapta meg.

24. A Bizottság ezt követően jelezte, hogy a tényállást közlő levelet kézhez vevő felek kérhetik a tényállást közlő levélre való válaszadás határidejének meghosszabbítását. A fél és a Versenypolitikai Főigazgatóság közötti nézeteltérés esetén az ügy a meghallgató tisztviselő elé utalható. A Bizottság ezt követően kijelentette, hogy a panaszos 2014. július 31-i e-mailjében tájékoztatta a Bizottságot arról, hogy nincs szükség az előírt határidő meghosszabbításának kérelmezésére.

25. 2014. augusztus 4-én a panaszos – anélkül, hogy meghosszabbítást kért volna – 48 oldalas válasz (szerkesztett szöveg) formájában nyújtotta be észrevételeit a 2014. július 25-i tényállást közlő levéllel kapcsolatban.

26. A Bizottság ezt követően kifejtette, hogy nem köteles az eljárásban részt vevő valamely fél számára hozzáférést biztosítani minden olyan információhoz, amelyet a kifogásközlés kibocsátását követően a többi féltől kap. Ha a felek jogosultak lennének minden ilyen információt megkapni és azokkal kapcsolatban észrevételeket tenni, ez valóban az észrevételek és reakciók soha véget nem érő áramlásához vezetne. Az ítélkezési gyakorlatból azonban az következik, hogy amennyiben a Bizottság a jogsértés fennállásának bizonyítása érdekében az egyik féltől kapott információkra kíván támaszkodni (amelyek lehetnek e fél kifogásközlésre adott válaszának egy szakasza vagy az ilyen válaszhoz csatolt dokumentum), a többi félnek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy e bizonyítékkal kapcsolatban kifejtsék álláspontjukat. Ezért amikor a Bizottság úgy dönt, hogy végleges határozatában valamely féltől kapott információkra támaszkodik, a többi érintett fél számára hozzáférést biztosít ezekhez az információkhoz, és felkéri őket, hogy tegyék meg észrevételeiket.

27. Ebből következik, hogy a Bizottság végső határozatának tartalmától függ annak értékelése, hogy a feleknek mely iratokhoz kell hozzáférniük. A Bizottság megállapította, hogy ez az az értékelés, amelyet a Bizottság az intelligens kártyákkal kapcsolatos csipekkel kapcsolatos vizsgálat során végzett. A Versenypolitikai Főigazgatóság csak 2014 júniusában fejezte be értékelését, és határozta meg annak a jogsértésnek a terjedelmét, amelyért a feleket felelősségre kívánta vonni. Ekkor a Versenypolitikai Főigazgatóság a meghallgatási tisztviselő felügyelete alatt ellenőrizte, hogy a tervezett határozattervezet nem tartalmaz-e új kifogásokat, és nem hivatkozik-e olyan dokumentumokra, amelyeket még nem tettek hozzáférhetővé a felek számára. Ebben a szakaszban a Bizottság szolgálatai három olyan dokumentumot azonosítottak, amelyekre a Bizottság a tervezett határozatban támaszkodhatott, és amelyekhez még nem biztosítottak hozzáférést. E három dokumentum egyike az Y vállalat belső e-mailjének elektronikus változata volt. A Bizottság ezt követően a 2014. júliusi tényállást közlő levélben közölte ezeket a dokumentumokat a felekkel. Ez a tényállást közlő levél három korlátozott terjedelmű dokumentumra hivatkozott, amelyek tartalmát a panaszos nagyrészt ismerte. Az Y vállalat belső e-mailjének elektronikus változatán kívül (amelyet PDF-változatban már kétszer közöltek a felekkel) a tényállást közlő levél tartalmazta a Bizottság saját fordításait bizonyos dokumentumokról, amelyekkel kapcsolatban a felek már benyújtották észrevételeiket (11 oldal) és egy (szerkesztett szövegű) „új” dokumentumot.

28. Így a Bizottság nem érti, hogy a Yin vállalat 2014. júliusi és nem korábbi belső e-mailje elektronikus változatának rendelkezésre bocsátása hogyan befolyásolta volna a panaszos védelemhez való jogát, amennyiben a panaszos ténylegesen lehetőséget kapott arra, hogy véleményt nyilvánítson erről a bizonyítékról.

29. Ami azt a kérdést illeti, hogy az e-mail elektronikus változatának 2014 júliusában, azaz néhány héttel a határozat elfogadása előtt történő rendelkezésre bocsátása azt eredményezhette-e, hogy a panaszosnak túl rövid határidőt biztosítottak észrevételei megtételére, a Bizottság emlékeztetett arra, hogy ez az elektronikus dokumentum viszonylag rövid (1 oldal) bizonyítékra vonatkozott, amelyet a panaszos nagyon jól ismert, mivel azzal kapcsolatban már számos észrevételt tett. A Bizottsággal 2014. július 31-én folytatott levelezésében a panaszos jelezte, hogy el fogja végezni ezen elektronikus dokumentum elemzését (szerkesztett szöveg). A panaszos ezért nem látta szükségesnek a Bizottság által meghatározott határidő meghosszabbításának kérelmezését. A Bizottság megjegyezte, hogy a panaszos panaszában azt állítja, hogy „a rövid határidő (5 nap) és a szabadságolási időszak miatt csak előzetes megállapításokat lehetett beszerezni” az igazságügyi informatikai szakértőtől. 2014. augusztus 4-i válaszában azonban a panaszos nem hivatkozott (szerkesztett szöveg) „előzetes megállapításokra”. (szerkesztett szöveg)

30. A Bizottság véleményével kapcsolatos észrevételeiben a panaszos kijelentette, hogy a Bizottság nem terjesztett elő érvényes indokolást az „elektronikus változat” hat hónapnál hosszabb ideig történő visszatartására vonatkozóan. A Bizottság egyetlen olyan okot sem említett, amely miatt az e-mailt 2014 januárjában nem hozták nyilvánosságra.

31. A panaszos hozzátette, hogy nincs szükség arra, hogy a Bizottság az „elektronikus változathoz” való hozzáférés biztosítása előtt „kitöltse értékelését”. Éppen ellenkezőleg, a Bizottság elvégezhette volna az „elektronikus változat” vizsgálatát, miközben az Infineon azt elemezte. Ez összhangban lett volna a szokásos gyakorlattal, amely biztosította volna, hogy a Bizottság figyelembe vehesse az Infineon e (tisztán technikai) kérdésekkel kapcsolatos észrevételeit. Egy ilyen nyilvánvaló megközelítés csak minimális erőfeszítést eredményezett volna (és gyakorlatilag semmilyen költséget nem okozott volna), és elkerülte volna az Infineon jogainak megsértését.

32. A panaszos azt is megjegyezte, hogy a Bizottság számos nyilatkozata helytelen és félrevezető volt.

33. A panaszos megjegyzi, hogy a Bizottság azt állítja, hogy a panaszos „2014. július 31-i e-mailjében jelezte a Bizottságnak, hogy nincs szükség a … működtetésére vonatkozó …-határidő 2014. augusztus 4-ig történő meghosszabbításának kérelmezésére”. Ezenkívül úgy tűnik, hogy a Bizottság azt sugallja, hogy tekintettel arra, hogy az Infineon 48 oldalas választ (szerkesztett szöveg) nyújtott be, az ötnapos határidő elegendő volt. Ezek az állítások nemcsak félrevezetőek, hanem helytelenek is. A panaszos kijelentette, hogy 2014. július 31-i e-mailje semmilyen módon nem utal arra, hogy az öt munkanapos határidő elegendő lenne az „elektronikus változat” megfelelő vizsgálatához. Bár a Bizottság (vagy a meghallgató tisztviselő) nem kérte kifejezetten az öt munkanapos határidő meghosszabbítását, ez annak a ténynek tudható be, hogy a Bizottsággal 2014. július 22-én tartott találkozón a Bizottság többször hangsúlyozta, hogy nagyon gyors választ vár a tényállást közlő levélre. Az ülésen (szerkesztett szöveg) a Bizottság egyértelművé tette, hogy a nyári szünetet követő első bizottsági ülésen (azaz 2014. szeptember 3-án) hoznak határozatot. Mindezek alapján a panaszos kijelentette, hogy csak néhány napos hosszabbításra számíthatott, ha egyáltalán számított.

34. A panaszos ismételten hangsúlyozta, hogy időhiány miatt nem került sor az e-mail elektronikus változatának mélyrehatóbb elemzésére. Azzal érvelt, hogy ha a Bizottság 2014 januárjában közölte volna az Infineonnal az e-mail elektronikus változatát (ahelyett, hogy azt több mint hat hónapig visszatartotta volna), az Infineon kétségtelenül alaposabban is értékelhette volna az e-mail technikai tulajdonságait.

35. Az Infineon szerint az Y vállalat belső e-mailje a fő bizonyíték, amelyet a Bizottság az Infineonnal szemben felhasznált. A hitelesség kérdése döntő szerepet játszott a közigazgatási eljárás során. A végleges határozatból kitűnik, hogy az Infineont nem vádolták volna jogsértéssel, ha a Bizottság arra a következtetésre jutott volna, hogy az e-mail nem volt hiteles. Az elektronikus levél hitelessége kérdésének jelentőségét mutatja az is, hogy a Bizottság nyilvánvalóan szükségesnek látta – a vizsgálat igen késői szakaszában –, hogy az elektronikus változatot az Infineon rendelkezésére bocsássa. Ez alátámasztja azt a tényt, hogy a Bizottság úgy ítélte meg, hogy e levél hitelességének kérdése rendkívül releváns az eljárás kimenetele szempontjából.

36. Következésképpen a panaszos azt állította, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta az Infineon védelemhez való jogát azáltal, hogy fontos bizonyítékokat tartott vissza, ezáltal mesterséges időnyomást okozott, és túl rövid határidőt adott az Infineonnak. Hangsúlyozta, hogy a Bizottság az ombudsman vizsgálatával összefüggésben elmulasztotta egyetlen érvényes indokkal alátámasztani ezt a megközelítést. A panaszos ezért úgy véli, hogy egyértelműen hivatali visszásság történt.

37. Az ombudsmanhoz benyújtott panaszának elfogadhatóságát illetően a panaszos rámutatott arra, hogy a vizsgálat utolsó heteiben több alkalommal tájékoztatta a Bizottságot arról, hogy a vizsgálat időzítése sértené az Infineon védelemhez való jogát.

Az ombudsman értékelése

Elfogadhatóság

38. Az ombudsman alapokmánya 2. cikkének (4) bekezdése kimondja, hogy a panaszt az érintett intézményekhez és szervekhez intézett megfelelő közigazgatási eljárásoknak kell megelőzniük. E követelménnyel összhangban az ombudsman elfogadhatatlannak nyilvánít minden olyan panaszt, amelyet nem előztek meg ilyen előzetes közigazgatási eljárások.

39. Az ombudsmanhoz benyújtott véleményében a Bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ombudsmannak a panaszt elfogadhatatlannak kellett volna nyilvánítania, mivel a Bizottság véleménye szerint a panaszt nem előzte meg a Bizottsághoz intézett megfelelő közigazgatási eljárás, amint azt az ombudsman alapokmánya 2. cikkének (4) bekezdése előírja .

40. Az ombudsman emlékeztet arra, hogy a panaszos pontosításainak vizsgálatát követően úgy ítélte meg, hogy lehetséges és hasznos a panaszos állításának csak bizonyos szempontjait megvizsgálni. Az ombudsman különösen azt tartotta lehetségesnek és hasznosnak megvizsgálni, hogy a Bizottság miért nem küldte meg a tényállást közlő levelet a panaszosnak 2014. július 28. előtt. A panasznak ez a vetülete minden bizonnyal előzetes közigazgatási eljárás tárgyát képezte a Bizottság előtt. Elegendő megjegyezni, hogy a tényállást közlő 2014. augusztus 4-i levélre adott válaszában az Infineon arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy „nagyon meglepődve értesültünk arról is, hogy a Bizottság által a határozatában relevánsnak ítélt és az Infineon elleni bizonyítékként felhasználható döntő fontosságú dokumentumokat csak most nyújtották be számunkra, elfogadhatatlan késedelemmel, több hónappal attól az időponttól számítva, amikor a Bizottság megkapta ezeket a dokumentumokat”. Az ombudsman vizsgálatának konkrét tárgya ezért elfogadható.

Késedelem a tényállást közlő levél elküldésében

41. Ami a szóban forgó érdemi kérdést illeti, nevezetesen azt, hogy a Bizottság miért várt több mint hat hónapot azzal, hogy az Infineon rendelkezésére bocsássa az Y vállalat belső e-mailjének elektronikus változatát, az ombudsman megjegyzi, hogy amennyiben a Bizottság harmadik felektől kapott bizonyítékokra kíván támaszkodni az uniós versenyjogi szabályok megsértésének bizonyítása érdekében, azoknak a feleknek, akikkel szemben eljárást indítottak, lehetőséget kell biztosítani arra, hogy e bizonyítékkal kapcsolatban kifejtsék álláspontjukat [2].

42. Amennyiben a kifogásközlésben már szereplő kifogásokat megerősítő új bizonyítékok a kifogásközlés kibocsátását követően válnak a Bizottság rendelkezésére, és miután az érintett felek számára hozzáférést biztosítottak az aktához annak érdekében, hogy válaszolhassanak a kifogásközlésre, ezek az új bizonyítékok tényállást közlő levél útján a felek rendelkezésére bocsáthatók.

43. A kifogásközlés kibocsátása és a határozat elfogadása között bármikor kibocsátható új bizonyítékokat tartalmazó tényállást közlő levél. Elvileg lehetséges, hogy a Bizottság a vizsgálatának késői szakaszában úgy ítéli meg, hogy azok az új bizonyítékok, amelyekre a Bizottság korábban nem támaszkodott a kifogásközlésben foglalt kifogások alátámasztása érdekében, megerősítik a kifogásközlésben levont következtetéseket. Amennyiben a Bizottság a vizsgálat késői szakaszában jut ilyen következtetésre, teljes mértékben helyénvaló lenne, hogy a Bizottság az ilyen következtetés levonását követően a lehető leghamarabb új tényállást közlő levelet bocsásson ki.

44. A tényközlő levélnek a vizsgálat nagyon késői szakaszában történő kibocsátása azonban nyilvánvaló kockázatot jelent a bizottsági vizsgálat esetleges megfelelő lezárására nézve.

45. Először is, ha a vizsgálatot lezáró határozatot a tényállást közlő levél elküldését követő nagyon rövid időn belül kell meghozni (ez volt a helyzet az intelligens kártyákkal kapcsolatos chipkartell-vizsgálat esetében), a Bizottságnak nem lesz más választása, mint hogy nagyon rövid határidőt állapítson meg a felek számára a tényállást közlő levél megválaszolására. Bár nincs jogszabályban előírt határidő a tényállást közlő levél megválaszolására, az előírt határidőnek tükröznie kell a viszonylagos összetettséget és a benyújtott bizonyítékok mennyiségét. Ha a versenyjogi szabályokat megsértő fél sikeresen érvel az uniós bíróságok előtt azzal, hogy a tényállást közlő levélben foglalt bizonyítékok összetettségére és/vagy mennyiségére tekintettel nem biztosítottak számára elegendő időt a tényállást közlő levél megválaszolására, a Bíróság a bizottsági határozatnak legalább azt a részét megsemmisítheti, amely kizárólag e bizonyítékokra támaszkodott.

46. Annak kockázata, hogy ez egy adott esetben bekövetkezik-e, a tényállást közlő levélben szereplő bizonyítékok jellegétől és terjedelmétől, valamint a tényállást közlő levélre való válaszadásra előírt határidő hosszától függ. Ha a bizonyítékok korlátozott terjedelműek és egyszerűek, a kockázat minimális lehet, még akkor is, ha nagyon rövid határidőt írnak elő. Ha azonban a bizonyítékok terjedelmesek vagy bonyolultak, vagy mindkettő, a tényállást közlő levélre adandó igen rövid válaszadási határidő jelentős kockázatot jelenthet.

47. Az ombudsmannak nincs végleges véleménye arról, hogy mennyire bonyolult ellenőrizni egy nagy informatikai cég által küldött belső e-mail elektronikus változatának hitelességét. E határozat alkalmazásában azonban elegendő megjegyezni, hogy az az érv, amely szerint bonyolult kérdésről van szó, megalapozott [3].

48. A Bizottságnak a vizsgálatot lezáró határozatának megszövegezésekor figyelembe kell vennie a tényállást közlő levélre adott válaszokat. Amennyiben a tényállást közlő levelet a vizsgálat során nagyon későn küldik meg, a Bizottságnak nagyon korlátozott idő áll rendelkezésére a tényállást közlő levélre adott válaszok elemzésére és figyelembevételére. Bár bizonyosan lehetséges, hogy a Bizottság a tényállást közlő levélre adott válasz elemzéséhez és figyelembevételéhez szükséges forrásokat különíti el, nem hagyható figyelmen kívül, hogy a kapcsolódó időkorlátok miatt bizonyos kockázat merülhet fel. Különösen fennáll annak a kockázata, hogy az elemzés során hibák vagy kihagyások fordulhatnak elő, és hogy ezek a hibák vagy kihagyások érvénytelenítik a vizsgálatot lezáró határozatot. Ez annál is inkább valószínű, ha a tényállást közlő levélben tárgyalt bizonyítékok összetettek, és a tényállást közlő levélre adott válasz is összetett. Az ombudsman aggodalommal állapítja meg, hogy mivel az Infineon tényközlő levélre adott válaszok 2014. augusztus 4-én érkeztek be, a Bizottság szolgálatainak kevesebb mint egy naptári hónapjuk volt arra, hogy a vizsgálatot lezáró határozatának (amelyet 2014. szeptember 3-án fogadtak el) véglegesítése céljából elemezzék az említett tényközlő levélre adott választ.

49. Az európai ombudsmannak az 1935/2008/FOR panasz vizsgálatát lezáró határozatában [4] az ombudsman megjegyezte, hogy nem minősül megfelelő ügyintézésnek, ha a Bizottság kockáztatja a vizsgálat sikeres kimenetelét azáltal, hogy nem rögzíti megfelelően a vizsgálat tárgyát képező üggyel kapcsolatos interjút. Az ombudsman úgy vélte, hogy függetlenül attól, hogy a kockázatok később a felek eljárási jogainak megsértését eredményezték-e vagy sem, nem minősül megfelelő ügyintézésnek, ha a Bizottság ilyen kockázatokat vállal (mivel ebben az esetben nem készített megfelelő kikérdezési feljegyzést). Az ombudsman hasonló elemzést alkalmaz a jelen ügyben. Az ombudsman nem foglal állást azzal kapcsolatban, hogy a fenti 45–48. pontban vázolt kockázatok ténylegesen a panaszos eljárási jogainak megsértéséhez, illetve a 2014. szeptember 3-i határozatban szereplő hibákhoz vagy mulasztásokhoz vezettek-e. E vizsgálat céljából elegendő megjegyezni, hogy nyilvánvaló kockázatok merültek fel, és hogy függetlenül attól, hogy ezek a kockázatok később valamely fél eljárási jogainak megsértését, illetve a bizottsági határozat hibáit vagy mulasztásait eredményezték-e, nem minősült megfelelő ügyintézésnek, ha a Bizottság szükségtelenül vállalt ilyen kockázatokat.

50. A Bizottságot természetesen nem szabad a fenti kockázatok felmerülése miatt bírálni, ha ezek a kockázatok elkerülhetetlenek voltak.

51. Például, ha a Bizottság csak röviddel a tényállást közlő levél kibocsátása előtt kapta volna meg a tényállást közlő levélben foglalt bizonyítékokat, nem lehetne felróni a Bizottságnak, hogy vállalta a fenti kockázatokat. A jelen ügyben azonban a Bizottság 2014. január 10-én, azaz több mint hat hónappal azelőtt kapta meg az Y társaság belső e-mailjének elektronikus változatát, hogy a tényállást közlő levelet megküldte volna a panaszosnak.

52. Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy a tényállást közlő levél 2014. július végi megküldésével járó kockázatokat elkerülhetetlen kockázatoknak lehetett volna tekinteni, ha a Bizottság számára nem lett volna azonnal nyilvánvaló 2014 januárja és júliusa között, hogy a Bizottságnak a vizsgálatát lezáró határozatának elfogadásakor a 2014. január 10-én rendelkezésére bocsátott bizonyítékokra kell támaszkodnia. Az ombudsman tudomására hozott tények azonban azt bizonyítják, hogy az említett bizonyítékok Bizottság általi beszerzését követően azonnal nyilvánvaló volt, hogy a Bizottság a vizsgálatot lezáró határozatában e bizonyítékokra támaszkodik.

53. E tekintetben az ombudsman megjegyzi, hogy az Y vállalat belső e-mailjét a Bizottság a 2013. áprilisi kifogásközlésében [5] már releváns bizonyítéknak tekintette.

54. Az ombudsman azt is megjegyzi, hogy a panaszos azt állítja, hogy a Yin vállalat 2013. július 22-i kifogásközlésre adott válaszában kérdéseket kezdett felvetni a vállalat belső e-mailjének hitelességével kapcsolatban. A Bizottság 2013. október 9-i első tényközlő levelével kapcsolatos, 20l3. november 13-i észrevételeiben, valamint a 2013. november 20-i szóbeli meghallgatáson tartott előadásában ismét felvetette ezeket az aggályokat. Ezeket 2014. január 16-i észrevételeiben ismét megemlítette.