A panasz előzményei

1. 2012. december 3-án két spanyol hajógyártási szövetség panaszt nyújtott be a Bizottsághoz a Hollandia által a hajógyártási ágazatának nyújtott állítólagos állami támogatással kapcsolatban.

2. A Bizottság 2013 januárjában és szeptemberében tájékoztatást kért a holland hatóságoktól. 2013 decemberében a spanyol hajógyártási szövetségek további információkat nyújtottak be, amelyeket követően a Bizottság további információkat kért a holland hatóságoktól, amelyeket 2014 áprilisában kapott meg. A két egyesületet azonban ebben az időben nem tájékoztatták erről. 2014. július 29-én a panaszos, egy spanyol európai parlamenti képviselő e két szervezet nevében az ombudsmanhoz fordult.

A vizsgálat

3. A panaszos azt állította, hogy a Bizottság nem határozott ésszerű határidőn belül arról, hogy indítson-e hivatalos vizsgálatot a Hollandia által a hajógyártási ágazatban nyújtott állítólagos állami támogatással kapcsolatban.

4. A vizsgálat során az ombudsman megkapta az Európai Bizottság véleményét a panasszal kapcsolatban, valamint a panaszos észrevételeit a Bizottság véleményére válaszul.

5. Ezt követően a Bizottság arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy 2015. február 16-án előzetes bezárásról szóló levelet küldött a két hajógyártó szövetségnek, amelyben tájékoztatta őket azon előzetes megállapításáról, hogy a szóban forgó intézkedés nem minősül állami támogatásnak.

6. A vizsgálat lefolytatása során az ombudsman figyelembe vette a felek által előterjesztett érveket és véleményeket.

Az az állítás, hogy a Bizottság nem határozott észszerű határidőn belül a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról

Az ombudsman elé terjesztett érvek

7. A panaszos azzal érvelt, hogy mivel a Bizottság nem indított hivatalos vizsgálatot az állítólagos állami támogatási intézkedéssel kapcsolatban, megsértette a 659/1999/EK rendelet [1] 10. cikkét, amely előírja, hogy a Bizottságnak haladéktalanul meg kell vizsgálnia az állítólagos jogellenes támogatásra vonatkozó információkat. Mivel az eredeti panaszt 2012 decemberében nyújtották be, a panaszos úgy ítélte meg, hogy a Bizottság mulasztása hivatali visszásságnak minősül.

8. A panaszos továbbá azzal érvelt, hogy a Bizottság mulasztása az egyenlő bánásmód elvének megsértését jelenti, mivel a Bizottság hasonló ügyekben már hozott határozatokat a spanyol hajógyártási ágazatra vonatkozóan.

9. Véleményében a Bizottság azt válaszolta, hogy tekintettel a szóban forgó intézkedések összetettségére és a kapott kiegészítő információkra, a vizsgálat időtartama nem tekinthető ésszerűtlennek. Kijelentette, hogy eleget tett a kapott információk haladéktalan vizsgálatára vonatkozó kötelezettségének, és a panasz kézhezvételekor bekérte a szükséges információkat a holland hatóságoktól. Ezt követően azonban további pontosításokra volt szükség, különösen a két szövetség által 2013 decemberében benyújtott új információkat követően.

10. A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy a 659/1999/EK rendelet értelmében és az alkalmazandó ítélkezési gyakorlat [2] fényében a hivatalos vizsgálati eljárás megindításának kötelezettsége csak akkor merül fel, ha az előzetes vizsgálatot követően a Bizottságnak "komoly kétségei" vannak az intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően. A Bizottság emlékeztetett arra, hogy mindaddig nem tudja véglegesíteni előzetes értékelését, amíg nem rendelkezik az összes szükséges információval. A jelen ügyben az utolsó információ 2014. április 29-én érkezett be.

11. Ezenkívül a Bizottság kifejtette, hogy a 659/1999 rendelet 13. cikkének (2) bekezdése értelmében az esetleges jogellenes támogatások kezelése során a Bizottságot nem köti a bejelentett támogatásokra előírt határidő.

12. Végül az egyenlő bánásmód elvére hivatkozva a Bizottság kifejtette, hogy a vizsgálatokat nem lehet kizárólag időtartamuk alapján összehasonlítani, és hogy az értékelést az érintett intézkedés jellemzői alapján kell elvégezni. Ezenkívül a panaszos által említett spanyol adólízing-ügyben a panasz benyújtása és a hivatalos vizsgálati eljárás megindítása között eltelt idő öt év volt.

13. Észrevételeiben a panaszos megismételte érveit, és hangsúlyozta, hogy a Bizottság az utolsó információ beérkezése óta eltelt idő fényében nem járt el a szükséges gondossággal.

Az ombudsman értékelése

14. Az ombudsman megjegyzi, hogy az állami támogatások ellenőrzési eljárásainak lefolytatására vonatkozó bevált gyakorlatokról szóló bizottsági kódex [3] 47. cikke szerint a Bizottságnak minden tőle telhetőt meg kell tennie annak érdekében, hogy a panaszokat a beérkezésüktől számított tizenkét hónapos indikatív határidőn belül kivizsgálja. Az egyedi eset körülményeitől és a kiegészítő információk esetleges bekérésének szükségességétől függően a Bizottság meghosszabbíthatja a panasz kivizsgálását.

15. Ebben az esetben a Bizottság hangsúlyozta, hogy a panaszosok további beadványainak 2013. decemberi kézhezvételét követően a holland hatóságok részéről további pontosításokra van szükség a szóban forgó intézkedések értékelésének befejezéséhez.

16. Az ombudsman megjegyzi, hogy az uniós bíróságok ítélkezési gyakorlatának megfelelően az állami támogatásokra vonatkozó hivatalos vizsgálati eljárás megindítására csak akkor van szükség, ha az előzetes vizsgálat során a Bizottság rendelkezésére álló információk és bizonyítékok értékelése kétségeket vet fel az intézkedések belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően.[4] A Bizottság azonban csak akkor végezheti el ezt az értékelést, ha az információk hiánytalanok. A jelen ügyben a Bizottság birtokában lévő információk 2014 áprilisában váltak teljessé. A Bizottság csak 2014. április 29-én kapta meg a holland hatóságoktól a legutóbb kért információkat.

17. Ennek fényében az ombudsman úgy értelmezi, hogy a jelen ügy körülményei nem tették lehetővé a Bizottság számára, hogy a bevált gyakorlatok kódexében meghatározott egyéves határidőn belül foglalkozzon a szóban forgó panasszal. Az ombudsman különösen azt jegyzi meg, hogy a Bizottság 2013 decemberében további információkat kapott a panaszostól, ami további előzetes vizsgálatokat tett szükségessé a Bizottság részéről.

18. Ezért a panaszos fent említett észrevételeinek benyújtását követően a Bizottságnak tájékoztatnia kellett a holland hatóságokat, hogy kikérje véleményüket a kapott új információkról. A holland hatóságok legutóbbi észrevételeinek és válaszainak 2014. április 29-i kézhezvételét követően a Bizottság 2015 februárjában arra a következtetésre jutott, hogy nem indokolt az állami támogatásokra vonatkozó hivatalos vizsgálati eljárás megindítása. A Bizottság tehát az összes releváns információ beérkezésétől számított 12 hónapon belül foglalkozott a panasszal. A vizsgálat nem tárta fel, és a panaszos sem érvelt azzal, hogy a Bizottság korábbi szakaszban is befejezhette volna értékelését anélkül, hogy további felvilágosítást kellett volna kérnie a holland hatóságoktól.

19. Végül, ami azt az érvet illeti, hogy a Bizottság megsértette az egyenlő bánásmód elvét, az ombudsman egyetért azzal, hogy a két állami támogatási ügy nem hasonlítható össze. Amint azt a Bizottság meggyőzően kifejtette, az állami támogatásokra vonatkozó vizsgálatok nem hasonlíthatók össze kizárólag azok időtartama alapján. Az a tény, hogy a Bizottság esetleg már határozatot hozott egy másik ügyben, amely ugyanazt az ágazatot érinti (a hajógyártás nem jelenti azt, hogy a Bizottságnak még rövidebb idő alatt kellene hasonló határozatot hoznia. A spanyol hajógyártási ágazatra vonatkozó vizsgálat valójában kétszer annyi időt vett igénybe, mint a jelen vizsgálat.

20. E megállapítások fényében az ombudsman megállapítja, hogy a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot.

21. Mindemellett az ombudsman rámutat arra, hogy a helyes hivatali magatartás elve és a bevált gyakorlatok kódexe arra is kötelezi a Bizottságot, hogy folyamatosan tájékoztassa a tagállamokat és a panaszosokat.[5] Ebben az esetben azonban úgy tűnik, hogy a Bizottság nem mindig tájékoztatta időben a panaszost a folyamatban lévő előzetes vizsgálata során tett lépésekről. Az ombudsman következetesen arra az álláspontra helyezkedett, hogy a panaszosokkal folytatott zökkenőmentes és rendszeres kommunikáció helyes igazgatási gyakorlat. Az ombudsman ezért e tekintetben további észrevételt tesz.

Következtetés

E panasz vizsgálata alapján az ombudsman a következő következtetéssel zárja le a panaszt:

Az ombudsman nem állapít meg hivatali visszásságot a Bizottság részéről.

A panaszost és a Bizottságot tájékoztatják erről a döntésről.

További megjegyzés

A Bizottságnak szem előtt kell tartania annak fontosságát, hogy az állami támogatási panaszokkal kapcsolatban zökkenőmentes és rendszeres kommunikációt folytassanak a panaszosokkal.

Emily O'Reilly

Strasbourg, 2015. május 7.

[1] A Tanács 1999. március 22-i 659/1999/EK rendelete az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról.

[2] A 659/1999/EK rendelet 13. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az esetleges jogellenes támogatás vizsgálata a 4. cikk (2), (3) vagy (4) bekezdése szerinti határozatot eredményez.

[3] A Bizottság közleménye az állami támogatások ellenőrzésére irányuló eljárások lefolytatására vonatkozó bevált gyakorlatok kódexéről (HL 2009. C 136., 13–20. o.).

[4] a C-148/09. P. sz., Belgium kontra Deutsche Post és DHL International ügyben hozott ítélet (EBHT 2011., I-8573. o.); A C-47/10. P. sz., Ausztria kontra Scheucher-Fleisch és társai ügyben hozott ítélet (EBHT 2011., I-10707. o.).

[5] Az állami támogatások ellenőrzési eljárásainak lefolytatására vonatkozó bevált gyakorlatok kódexéről szóló bizottsági közlemény 51. cikke.