Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Beruházási Bank (EBB) panaszkezelési mechanizmusa állítólag nem kezelte időben a panaszokat. Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy a késedelem a panasz tárgyának összetettsége miatt indokolt volt. Az ombudsman ezért nem állapított meg hivatali visszásságot az EBB részéről.

Az ügy arra vonatkozott, hogy a Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség (EASME) egy szerződéses alkalmazott felvételi eljárását követően nem válaszolt a panaszos felülvizsgálati kérelmére.

Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és felkérte az EASME-t, hogy válaszoljon a panaszosnak, és foglalkozzon a sikeres pályázók „tartaléklistájáról” való kizárásával kapcsolatos aggályaival. Válaszában az EASME elnézést kért az általa „szerencsétlen eseménynek” nevezett eseményért, amelynek nem lett volna szabad megtörténnie, és kifejtette, hogy a panaszost miért nem vették fel a tartaléklistára.

Az ombudsman meggyőzőnek találta az EASME-nek a panaszos kizárására vonatkozó magyarázatait. Sajnálatát fejezte ki azonban amiatt, hogy az EASME-nek egy évre volt szüksége ahhoz, hogy válaszoljon a panaszos felülvizsgálati kérelmére, és ezt csak az ombudsman beavatkozását követően tette meg. Az ombudsman arra ösztönözte az EASME-t, hogy tegyen lépéseket annak biztosítására, hogy hasonló események a jövőben ne fordulhassanak elő.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság nem válaszolt a panaszosnak az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség azon döntésének jogi felülvizsgálatára irányuló kérelmére, hogy elutasítja projektjét az Erasmus+ program keretében nyújtott uniós finanszírozásból. Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy a Bizottság már válaszolt a panaszosnak. Ezért úgy ítélte meg, hogy a panasznak ezt a részét az intézmény rendezte. Megvizsgálta továbbá a Bizottság válaszának tartalmát, és azt átfogónak és észszerűnek találta. Ezért úgy határozott, hogy nem történt hivatali visszásság.

Az uniós költségvetés nagy részét minden évben az Európai Bizottság által a tagállamokkal megosztott alapon kezelt alapokra és programokra különítik el. 2015 júniusában az ombudsman hivatalból vizsgálatot indított a Bizottság által teljesített kifizetések időszerűségéről, különös tekintettel a magánvállalkozóknak és kedvezményezetteknek teljesített kifizetésekre, akiket a késedelmes kifizetések valószínűleg a leginkább sújtanak. Ez a vizsgálat négy korábbi vizsgálatot követett ugyanebben a témában.

Az ombudsman tájékoztatást kért azon esetek számáról és százalékos arányáról, amikor késedelmes fizetés történt, a késedelmes fizetés mértékéről, az érintett összegekről és azokról az esetekről, amikor késedelmi kamatot fizettek. Az ombudsman helyszíni ellenőrzést is végzett, hogy jobban megértse, hogyan működik a kifizetési folyamat a gyakorlatban.

Az ombudsman megjegyzi, hogy a késedelmes kifizetések aránya 2013 óta két fő tényező miatt összességében nőtt. Először is, a jelenlegi költségvetési rendelet, amely 2013. január 1-jén lépett hatályba, szigorúbb kifizetési határidőket írt elő. Másodszor, az uniós költségvetési hatóság (azaz a Parlament és a Tanács) 2014-ben korlátozta a „kifizetési előirányzatok” összegét, amely az intézmények számára az év során a számlák kifizetésére elkülönített pénzösszeg.

Az ombudsman üdvözli, hogy a Bizottság előrelépést tett a késedelmes kifizetések számának és értékének csökkentése terén 2015-ben, miután azok 2014-ben tetőztek. Elismeri, hogy a kifizetési előirányzatok hiánya a Bizottság által nem befolyásolható kivételes tényező volt. Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy a késedelmes kifizetések 2013-tól megemelkedett átlaga nem jelentette azt, hogy a Bizottság teljesítménye abszolút értékben romlott volna. Az ombudsman ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak jelentős erőfeszítéseket kell tennie a jelenlegi költségvetési rendelet által bevezetett szigorúbb jogi határidők betartása érdekében.

Az ombudsman vizsgálata azt mutatta, hogy a Bizottság szorosan nyomon követi teljesítményét ezen a területen, és számos bevált gyakorlatot dolgozott ki. Az ombudsman azonban aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság által a közelmúltban bejelentett intézkedések közül néhányat már 2010-ben felvetettek, miután az ombudsman egy korábbi vizsgálat keretében konzultációt indított.

Az ügy az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) azon döntésére vonatkozott, hogy nem teszi lehetővé a panaszos számára, hogy egy pályázati felhívás keretében második pályázatot nyújtson be, amely nem tartalmazott konkrét határidőt a pályázatok benyújtására. A panaszos egy második pályázatot is be kívánt nyújtani, miután nem felelt meg az ugyanazon kiválasztási eljárás keretében benyújtott eredeti pályázatához kapcsolódó vizsgán. A panaszos azzal érvelt, hogy az EPSO nem adott megfelelő választ leveleire, amelyek i. arra a jogalapra vonatkoztak, amely alapján a pályázók nem pályázhatnak újra a kiválasztási eljárásokban konkrét határidő nélkül; valamint ii. a spanyolországi vizsgaközpontban uralkodó körülmények, beleértve a személyzet viselkedését is.

Válaszában az EPSO a részvételi szándék kifejezésére való felhívásban meghatározott feltételekre hivatkozott fellépéseinek jogalapjaként. Kifejtette továbbá, hogy kivizsgálta a vizsgaközpont személyzetének magatartására vonatkozó kérdést.

Az ombudsman észszerűnek és megfelelőnek találta az EPSO magyarázatát, ezért az ügyet lezárta.

Az ügy arra vonatkozott, hogy a Bizottság nem válaszolt a panaszosnak a támogatási javaslat benyújtásával kapcsolatos nehézségeire vonatkozó üzeneteire. Technikai problémák miatt a panaszos nem tudott a Bizottság PRIAMOS rendszerén keresztül pályázni. Ehelyett e-mailben nyújtotta be javaslatát, amelyre nem érkezett válasz.

Az ombudsman érdeklődött az ügyben, és felkérte a Bizottságot, hogy válaszoljon. Válaszában a Bizottság elnézést kért, amiért nem válaszolt korábban. Azt állította, hogy nem tudja elfogadni a panaszos e-mail-kérelmét, mivel a rendszer megfelelően működött, és a Bizottság nem tudta azonosítani a panaszos arra irányuló kísérleteit, hogy a PRIAMOS-on keresztül a határidő előtt elküldje a javaslatot.

Az ügy az EPSO-nak egy teszt során bekövetkezett számítógép-szerver összeomlást követő intézkedéseire, valamint arra vonatkozott, hogy az EPSO hogyan kezelte a panaszos felülvizsgálati és dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmeit.

Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy az EPSO i. nem kezelte megfelelően a számítógépes összeomlásból eredő helyzetet, ii. nem kezelte megfelelően a panaszos felülvizsgálati kérelmét, és iii. nem kezelte megfelelően a panaszos dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmét. Ezért az ombudsman három ajánlást tett az EPSO-nak.

Az EPSO elfogadta az ombudsman első ajánlását arra vonatkozóan, hogy a számítógépes teszt során hogyan kezelje a technikai problémákat. A második ajánlás az volt, hogy az EPSO adjon részletes magyarázatot a panaszosnak arról, hogyan kezelte a felülvizsgálati kérelmét. Az ombudsman nem találta meggyőzőnek az EPSO erre adott válaszát, és úgy vélte, hogy a felülvizsgálati kérelem EPSO általi kezelése hivatali visszásságnak minősül. Végezetül az EPSO nem fogadta el az ombudsmannak a dokumentumokhoz való hozzáférés biztosítására vonatkozó harmadik ajánlását. Az ombudsman megállapította, hogy az, hogy az EPSO nem nyújtott be további dokumentumokat, szintén hivatali visszásságnak minősül. A hivatali visszásság két megállapítása mellett az ombudsman javaslatot tett az EPSO-nak arra vonatkozóan is, hogy miként javíthatná a pályázókkal való kapcsolattartási szolgáltatását.  

Ez az ügy a panaszos által benyújtott információk Európai Bizottság általi kezelésére vonatkozott, amely három, spanyol labdarúgókluboknak nyújtott jogellenes állami támogatásra vonatkozott. A panaszos azzal érvelt, hogy a Bizottság nem döntött észszerű időn belül arról, hogy hivatalos vizsgálatot indítson-e az állítólagosan jogellenes állami támogatással kapcsolatban. Mivel a panaszos véleménye szerint a Bizottság nem tett lépéseket, a panaszos hozzáférést kért néhány, az említett ügyek közül kettővel kapcsolatos dokumentumhoz. A Bizottság a vizsgálat céljának védelmére hivatkozva megtagadta a hozzáférést.

Az ügy a géntechnológiával módosított élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó húsz kérelem engedélyezése során tapasztalt késedelmekre vonatkozott. A panaszosok több alkalommal is tájékoztatták a Bizottságot aggályaikról. Véleményük szerint a Bizottság magyarázatai és a tartós késedelmek elfogadhatatlanok voltak. Ezért a panaszosok az ombudsmanhoz fordultak.

Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy a húsz kérelmet érintő késedelmek nem voltak indokoltak. A vizsgálat során a Bizottság az összes függőben lévő kérelemmel foglalkozott. Az ombudsman azonban arra a következtetésre jutott, hogy a késedelmek inkább rendszerszintű problémát tükröztek, mintsem az adott engedélyezési kérelmekre jellemző ügyekből eredtek. A vizsgálat lezárásakor az ombudsman megállapította, hogy a késedelmek a Bizottság részéről hivatali visszásságnak minősülnek.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bankhatóság (EBH) késedelmesen foglalkozott a panaszos azon kérésével, hogy az EBH vizsgálja ki az uniós jognak az észt pénzügyi felügyeleti hatóság általi állítólagos megsértését. Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy az EBH nagyrészt meg tudta indokolni a késedelem okait. Ezért, valamint azért is, mert az EBH elnézést kért a késedelemért, és vállalta, hogy javítja eljárását, az ombudsman nem talált hivatali visszásságot. Mivel a vizsgálat során az EBH belső határidőket állapított meg a hasonló kérelmek kezelésére, az ombudsman arra ösztönözte, hogy eljárási szabályzatának módosításával tegye hivatalossá ezeket a határidőket. Ezzel egy további megjegyzéssel zárta le az ügyet.