Az ügy az EU-n belüli szabad mozgáshoz való jog ügyvédek általi gyakorlására vonatkozott. Az Európai Bizottság elutasította azt a panaszt, amelyet egy Cipruson ügyvédi képesítéssel rendelkező személy nyújtott be, aki úgy vélte, hogy az Egyesült Királyság és/vagy a ciprusi hatóságok megsértették a szabad mozgásra vonatkozó szabályokat. Az európai ombudsman megvizsgálta az ügyet, és megállapította, hogy a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot. Az Egyesült Királyságot illetően a Bizottság helyesen állapította meg, hogy az Egyesült Királyság hatóságai betartották az alkalmazandó szabályokat. Hasonlóképpen, ami a ciprusi hatóságokat illeti, a Bizottság helyesen vélte úgy, hogy a panaszos nem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy akadályozta volna a panaszos szabad mozgáshoz való jogának gyakorlását.

Az ügy azzal foglalkozott, hogy az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) nem adott hozzáférést bizonyos dokumentumokhoz, amelyek négy ázsiai székhelyű légijármű-karbantartó szolgáltatóról szóltak (konkrétan (i) az EASA felügyeleti terveihez és (ii) az EASA jóváhagyást ajánló jelentéséhez). Az ombudsman megvizsgálta az ügyet, és úgy találta, hogy az EASA részéről nem volt meggyőző, hogy a kereskedelmi érdekek védelmére és az ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok céljának védelmére hivatkozott. Az ombudsman ajánlástervezete nyomán az EASA úgy döntött, hogy kiadja a kért dokumentumokat.

A panaszos német mérnök, aki az albániai Tiranában található Súlyos Bűncselekmények Bíróságának építését felügyelte. Az építési projekt az albán igazságügyi minisztérium (a továbbiakban: az ajánlatkérő szerv) és egy magántulajdonban lévő építőipari vállalat (a továbbiakban: a vállalkozó) között létrejött építési beruházásra irányuló szerződés tárgyát képezte, és azt az Európai Bizottság általános költségvetéséből finanszírozták. A panaszos felügyelői szerződése 2007. november végén lejárt.

2008-ban a panaszos az ombudsmanhoz fordult, és azt állította, hogy a Bizottság albániai küldöttsége nem támogatta megfelelően i. az annak biztosítására irányuló erőfeszítéseit, hogy a projekt munkálatait a szerződésnek megfelelően végezzék el, valamint ii. a projektben részt vevő más felekkel kapcsolatos konfliktusait. Állítása első szempontjának alátámasztására a panaszos lényegében azzal érvelt, hogy a szerződő fél és az ajánlatkérő szerv megállapodott abban, hogy az építési beruházásra irányuló szerződésben előírtaknál olcsóbb és gyengébb minőségű anyagokat használnak. A panaszos azt is állította, hogy a Bizottság nem kérte az építési területen bekövetkezett halálos baleset kivizsgálását.

Véleményében a Bizottság lényegében elutasította a panaszos álláspontját, és azt állította, hogy jelentős támogatást nyújtott a szerződő feleknek és a panaszosnak. A Bizottság projekttel kapcsolatos aktájának vizsgálatát követően az ombudsman megjegyezte, hogy a panaszos, aki a projekt fő felelőse volt, az ellene irányuló fenyegetésekről és megfélemlítésekről számolt be a Bizottságnak. A Bizottság elismerte ezeknek az eseményeknek a súlyosságát, amelyeket két ülésen is felvetettek. Az ombudsman azonban ezt nem tartotta arányosnak azzal az elismert súlyossággal, amellyel szemben egyértelműen elvárható lett volna, hogy a Bizottság határozottan fellépjen annak érdekében, hogy a jövőben megelőzze az ilyen incidensek megismétlődését. Az ombudsman ezért arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság nem támogatta kellőképpen a panaszost, és kritikai észrevételt tett e tekintetben. Úgy vélte továbbá, hogy a Bizottság nem élt a rendelkezésére álló hatáskörökkel annak érdekében, hogy vizsgálatot kezdeményezzen azon halálos baleset tényeinek megbízható megállapítása érdekében, amelyben egy munkavállaló életét vesztette. Például nem kért pontosítást az albán hatóságoktól. Ennek megfelelően az ombudsman további kritikai észrevételt tett.

Ami a panaszos azon állítását illeti, hogy a Bizottság nem támogatta őt az építési beruházásra irányuló szerződés betartásának biztosítására irányuló erőfeszítéseiben, az ombudsman vizsgálata nem tárt fel hivatali visszásságot. Az ombudsman ugyanakkor felismerte, hogy az uniós forrásokkal való hatékony és eredményes gazdálkodás szempontjából aggodalomra adhat okot néhány olyan szempont, amelyre a vizsgálata nem terjedt ki, például az, hogy a panaszos szerződésének lejártát követően árcsökkentés vagy a jótállási időszak meghosszabbítása nélkül jóváhagynak egy látszólag alacsonyabb minőségű légkondicionáló rendszert. Az ombudsman ezért felkérte az Európai Számvevőszéket, hogy – tekintettel az uniós források elköltésének ellenőrzésével kapcsolatos különleges szakértelmére és felelősségére – vegye figyelembe ezeket a szempontokat.

A TBT-irányelv előírja a tagállamok számára, hogy közöljék az Európai Bizottsággal a műszakiszabály-tervezeteket. A panaszos egy görög internetszolgáltató vállalat, amely panaszt tett amiatt, hogy a Bizottság megtagadta a hozzáférést a Görögország által közölt, a szabadidős játékokra vonatkozó felülvizsgált műszakiszabály-tervezethez. Az európai ombudsman vizsgálatot folytatott a panaszos azon állításaival kapcsolatban, hogy a Bizottság megsértette a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001/EK rendelet eljárási és anyagi jogi szabályait, valamint azzal az állítással kapcsolatban, hogy a Bizottságnak hozzáférést kell biztosítania a kért dokumentumhoz.

Ami az eljárási állítást illeti, az ombudsman ajánlástervezetet készített, amely szerint a Bizottságnak el kell ismernie a panaszos megerősítő kérelmének kezelése során bekövetkezett indokolatlan késedelmet, és kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy ilyen késedelmek a jövőben nem fordulnak elő. A Bizottság elfogadta az ombudsman ajánlástervezetét.

Az érdemi állítást és a kapcsolódó állítást illetően a Bizottság azzal az indokkal védelmezte a hozzáférés megtagadását, hogy meg kell védenie a görög hatóságokkal annak érdekében folytatott párbeszédet, hogy összhangba hozza az uniós joggal a szabadidős játékokra vonatkozó görög szabályozást, amelyet a Bíróság e joggal ellentétesnek ítélt.

Előzetes értékelésében az ombudsman megállapította, hogy mivel a szóban forgó ügy kötelezettségszegési eljárás lezárására vonatkozott, nem volt meggyőző, hogy a Bizottság a TBT-irányelv szerinti értesítési eljárással összefüggésben az 1049/2001/EK rendeletben foglalt vonatkozó kivételre támaszkodott. Az ombudsman békés megoldásként azt javasolta, hogy a Bizottság fontolja meg a felülvizsgált műszakiszabály-tervezethez való hozzáférés biztosítását.

A Bizottság ezt követően hozzáférést biztosított a dokumentumhoz, és így rendezte a panaszos állítását, de nem értett egyet az ombudsman érvelésével. Az ombudsman ezért ajánlástervezetet készített, amely szerint a Bizottságnak elvben nyilvános hozzáférést kell biztosítania a TBT-irányelv alapján közölt felülvizsgált műszakiszabály-tervezetekhez, kivéve, ha egy tagállam kifejezetten kéri a bizalmas kezelést, és olyan indokokkal támasztja alá ezt a kérelmet, amelyek megcáfolhatják a hozzáférhetőség vélelmét.

A Bizottság nem fogadta el az ombudsman ajánlástervezetét. Figyelembe véve azonban, hogy a Bizottság közzétette mind a Görögország által közölt eredeti műszakiszabály-tervezetet, mind a legutóbbi tervezetet, az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság magatartása nem minősül általános gyakorlatnak. Ezért kritikus megjegyzéssel zárta le az ügyet.

A panaszos, a Vluchtelingenwerk Vlaanderen, egy menekülteknek segítséget nyújtó flamand nem kormányzati szervezet az Európai Bizottságtól támogatást kapott egy projekt végrehajtására a Kongói Demokratikus Köztársaságban. 2004 szeptemberében a panaszos e-mailt és levelet küldött a Bizottságnak, amelyben a Bizottság jóváhagyását kérte a projekt költségeinek bejelentésére szolgáló alternatív egyszerűsített módszerhez, beleértve a projektben részt vevő helyi vállalkozóknál felmerült költségeket is. A Bizottság kapcsolattartója e-mailben a következő választ adta: "Ezúton,..., a beleegyezésünket adom ...". Egy utólagos ellenőrzést követően azonban a Bizottság úgy határozott, hogy 150 000 EUR összeget visszafizettet a panaszossal, azzal érvelve, hogy a vonatkozó költségeket nem jelentették be a támogatási megállapodás rendelkezéseinek megfelelően. Mindazonáltal a panaszos szerint ezeket a költségeket a Bizottság által jóváhagyott alternatív költségjelentési módszer alapján jelentették be. A panaszos így panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz, azt állítva, hogy a Bizottság megsértette a bizalomvédelem elvét azáltal, hogy nem tartotta tiszteletben a költségek bejelentésének vele egyeztetett módszertanát.

Véleményében a Bizottság azzal érvelt, hogy a kapcsolattartója által küldött e-mail nem minősül a támogatási megállapodás módosításának. Az ombudsman azonban úgy találta, hogy a vonatkozó e-mail a panaszos által javasolt alternatív költségjelentési módszer jóváhagyásának minősül, és legalábbis vitatható, hogy a Bizottság beleegyezett abba, hogy eltekint a támogatási megállapodás vonatkozó részeitől annak érdekében, hogy lehetővé tegye a panaszos számára az alternatív költségjelentési rendszer használatát. Ezért békés megoldásra irányuló javaslatot tett a Bizottságnak, amelyben arra kérte, hogy vizsgálja felül a helyi vállalkozóknál a projekt során felmerült költségeket illetően, hogy a panaszos betartotta-e a kiadások igazolására szolgáló alternatív eszközöket, és ha igen, milyen mértékben, és ennek alapján fontolja meg a megfelelő összegnek a panaszos részére történő kifizetését. A Bizottság elfogadta a békés megoldásra irányuló javaslatot, és kijelentette, hogy azon projektek esetében, amelyeknél a panaszos betartotta az alternatív költségjelentési módszert, a megfelelő költségeket támogathatónak tekinti, és kiegészítő kifizetést teljesít.

2012 májusában a panaszos arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy 104 842 EUR kifizetést kapott a Bizottságtól, és megköszönte a beavatkozását.