(Az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban készült (1))

A PANASZ

A panaszos szerint a releváns tények a következők:

A panaszos az Európai Bizottság tisztviselője volt. 2002. június 11. és 16. között Bécsből Koppenhágába utazott. A kiküldetési megbízásának megfelelő pénzügyi kimutatás nem felelt meg a kiküldetési útmutatónak, és a költségtérítés összege nem felelt meg az általa elköltött összegnek.

2003. március 14-én a panaszos a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján fellebbezést nyújtott be. A fellebbezést soha nem továbbították az illetékes szolgálatoknak. 2003. augusztus 19-én a panaszos a 90. cikk (2) bekezdése alapján ismét fellebbezést nyújtott be a Bizottsághoz. A fellebbezést a Bizottság Személyzeti és Igazgatási Főigazgatósága 2003. augusztus 28-án vette nyilvántartásba.

2003 decembere és 2004 februárja között a panaszos több alkalommal is felvette a kapcsolatot az ügyéért felelős személlyel az ügy kiegészítése érdekében. E megbeszélések során a panaszost tájékoztatták arról, hogy indokolással ellátott választ fog kapni a fellebbezésére.

2004 májusában a panaszos felvette a kapcsolatot az ügyéért felelős személlyel. Ismét tájékoztatták arról, hogy a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott fellebbezésére indokolással ellátott választ fog kapni.

2004. július 15-én a panaszos panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz. Azt állította, hogy a Bizottság nem adott számára indokolással ellátott választ a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott fellebbezésére. Azt állította továbbá, hogy a Bizottság magatartása megfosztotta őt attól a jogától, hogy fellebbezést nyújtson be az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságához.

A panaszos azt kérte, hogy a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott fellebbezésére indokolással ellátott választ kapjanak.

A VIZSGÁLAT

A Bizottság véleménye

Az Európai Bizottság panaszra vonatkozó véleménye a következőképpen foglalható össze:

A 2002. június 12-én, szerdán és 13-án, csütörtökön Koppenhágában tartott találkozón való részvétel érdekében a panaszos úgy döntött, hogy 396,21 euró összegű APEX viteldíjjal rendelkező repülőjegyet használ, amely összeg alacsonyabb volt a szokásos csökkentett viteldíjnál, de amely a hétvégét a helyszínen töltötte. A panaszos a kiküldetési megbízásának megállapítására vonatkozó hatályos eljárást követte.

Miután 2003. január 18-án megkapta a kiküldetési megbízásának megfelelő pénzügyi kimutatást, a panaszos 2003. március 14-én közvetlen felettesén keresztül fellebbezést nyújtott be a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján. Ebben a fellebbezésben a panaszos megtámadta a Bizottság azon határozatát, hogy a kiküldetési útmutató VIII.1. cikkében foglalt rendelkezéseknek megfelelően nem fizeti ki számára a napidíjat 2002. június 14-én, június 15-én, pénteken és június 16-án, vasárnap.

Negyed hónappal később, miután észrevette, hogy fellebbezése soha nem érkezett be a Bizottság „Fellebbezési” Osztályához, amely a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott panaszok kezeléséért felelős, a panaszos második fellebbezést nyújtott be az illetékes osztályhoz az első fellebbezésében foglaltakkal azonos tényállással kapcsolatban. A második fellebbezést 2003. augusztus 28-án R/517/03. számon vették nyilvántartásba. 2003. október 1-jén átvételi elismervényt küldtek a panaszosnak.

2004 júniusában a panaszos e-mailben, majd telefonon felvette a kapcsolatot az illetékes szolgálattal, hogy tájékoztatást kapjon fellebbezése kezelésének előrehaladásáról. A panaszost tájékoztatták arról, hogy – amint azt a 2003. október 1-jei átvételi elismervényben már kifejtettük – a kinevezésre jogosult hatóság válaszának a fellebbezés benyújtásától számított négy hónapon belüli elmaradása a fellebbezést hallgatólagosan elutasító határozatnak minősül.

Sajnálatos, hogy a panaszosnak a közvetlen feletteséhez intézett első fellebbezését soha nem továbbították a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott fellebbezések elbírálásáért felelős „Fellebbezési” Osztálynak. Miután ezt az osztályt tájékoztatták erről a tényről, úgy határozott, hogy a panaszos második fellebbezésével a panaszos érdekében és a fellebbezések tisztességes elbírálásának biztosítása érdekében a jogszabályban előírt határidő lejártát követő négy hónap elteltével foglalkozik. Ezért megfelelő intézkedéseket hoztak a panaszos első fellebbezésének a Bizottság illetékes szolgálatai közötti nem megfelelő átadásából eredő hiba kijavítására.

A panaszos ezt követően átvételi elismervényt kapott, amelyben arról tájékoztatták, hogy i. a kinevezésre jogosult hatóságnak a fellebbezés benyújtásától számított négy hónapos határidő áll rendelkezésére indokolással ellátott határozatának közlésére; ii) ha ezen időszak végéig nem érkezett válasz a panaszra, azt hallgatólagos elutasító határozatnak kell tekinteni; és iii. a személyzeti szabályzat 91. cikkében meghatározott feltételek mellett (azaz a határozat közlésétől vagy a hallgatólagos határozat időpontjától számított három hónapos határidőn belül) fellebbezést nyújthat be az Elsőfokú Bírósághoz a hallgatólagos vagy kifejezett határozat ellen. Ilyen körülmények között a panaszos, akinek ismernie kellett volna ezeket a szabályokat, nem hagyhatta figyelmen kívül azt a tényt, hogy a Bizottság indokolással ellátott határozatának 2003. december 28-ig történő hiánya a fellebbezését hallgatólagosan elutasító határozatnak minősült, és megnyitotta a fellebbezésnek az Elsőfokú Bírósághoz történő benyújtására vonatkozó törvényes határidőt. A panaszos második fellebbezését ezért a hatályos szabályoknak megfelelően bírálták el. A panaszost nem fosztották meg attól a jogától, hogy fellebbezést nyújtson be az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságához.

Anélkül, hogy megkérdőjeleznénk a panaszos őszinteségét, meg kell jegyezni, hogy a panaszos nem nyújtott be bizonyítékot annak bizonyítására, hogy az ügyével megbízott tisztviselő kifejezetten tájékoztatta őt arról, hogy fellebbezéséről indokolással ellátott határozatot fognak hozni. A Bizottság birtokában lévő vonatkozó aktában nem volt ilyen kötelezettségvállalásra utaló bizonyíték.

Emlékeztetni kell arra, hogy bár a személyzeti szabályzat nem kötelezi erre, a Bizottság minden hozzá benyújtott fellebbezésben megpróbált indokolással ellátott határozatot hozni. Mindazonáltal, tekintettel korlátozott erőforrásaira és a fellebbezések nagy számára, kivételesen előfordulhat, hogy ezt a gyakorlatot nem követik. A Bizottság elnézést kért a helyzetért.

További vizsgálatok Az
ombudsman információkérése az Európai Bizottságtól

2004. október 19-én a panaszos újabb levelet küldött az ombudsmannak a panaszával kapcsolatban. Ebben a levélben rámutatott arra, hogy panaszának első állítását a következőképpen kell megfogalmazni:

„A Bizottság kötelezettségvállalása és nyilvánvaló szándéka ellenére sem adott indokolással ellátott választ a panaszosnak a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott panaszára.”

Az ombudsman ezért 2004. november 9-én levelet küldött a Bizottságnak, amelyben felkérte, hogy tegye meg észrevételeit a panaszos állításával kapcsolatban, ahogyan azt a panaszos átfogalmazta.

A Bizottság válasza

Válaszában a Bizottság összefoglalva a következő nyilatkozatokat tette:

Amint azt az első véleményében kifejtette, csak azt lehet megállapítani, hogy a panaszos nem terjesztett elő semmilyen bizonyítékot annak bizonyítására, hogy az ügyével megbízott tisztviselő kifejezetten tájékoztatta őt arról, hogy fellebbezéséről indokolással ellátott határozatot fognak hozni. Erre vonatkozóan sem a Bizottság birtokában lévő vonatkozó aktában, sem az európai ombudsmanhoz benyújtott aktában nem volt bizonyíték.

A Bizottság ismételten kifejezte hajlandóságát arra, hogy a hozzá benyújtott valamennyi fellebbezésben indokolással ellátott határozatot hozzon, és bocsánatot kért mind az ombudsmantól, mind a panaszostól amiatt, hogy a panasszal kapcsolatos első véleményében kifejtett okok miatt kivételesen nem követték ezt a gyakorlatot.

A panaszos észrevételei

A panaszostól az e célból meghatározott időpontig nem érkezett észrevétel.

A HATÁROZAT

1 A személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján a panaszos által benyújtott panasz Bizottság általi, indokolással ellátott megválaszolásának állítólagos elmulasztásáról

1.1 A panaszos az Európai Bizottság tisztviselője volt. 2002. június 11. és 16. között Bécsből Koppenhágába utazott. A panaszos véleménye szerint a kiküldetési megbízásának megfelelő pénzügyi kimutatás nem felelt meg a kiküldetési útmutatónak, és a visszatérítés összege nem felelt meg az általa elköltött összegnek. 2003. március 14-én a panaszos a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján fellebbezést nyújtott be. Fellebbezését soha nem továbbították az illetékes szolgálatoknak. 2003. augusztus 19-én a panaszos a 90. cikk (2) bekezdése alapján ismét fellebbezést nyújtott be a Bizottsághoz. Fellebbezését a Bizottság 2003. augusztus 28-án vette nyilvántartásba.

Az ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos azt állította, hogy az Európai Bizottság nem adott neki indokolással ellátott választ a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott fellebbezésére.

1.2 Véleményében az Európai Bizottság sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a panaszosnak a közvetlen feletteséhez intézett első fellebbezését soha nem továbbították a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése szerinti fellebbezések elbírálásáért felelős "Fellebbezési" Osztálynak. Miután ezt az osztályt tájékoztatták erről a tényről, úgy határozott, hogy a panaszos második fellebbezésével a panaszos érdekében és a fellebbezések tisztességes elbírálásának biztosítása érdekében a jogszabályban előírt határidő lejártát követő négy hónap elteltével foglalkozik. Ezért megfelelő intézkedéseket hoztak a panaszos első fellebbezésének a Bizottság illetékes szolgálatai közötti nem megfelelő átadásából eredő hiba kijavítására.

A Bizottság kifejtette, hogy a panaszosnak átvételi elismervényt küldtek, amelyben arról tájékoztatták, hogy i. a kinevezésre jogosult hatóságnak a fellebbezés benyújtásától számított négy hónapos határidő áll rendelkezésére indokolással ellátott határozatának közlésére; ii) ha ezen időszak végéig nem érkezett válasz a panaszra, azt hallgatólagos elutasító határozatnak kell tekinteni; és iii. a személyzeti szabályzat 91. cikkében meghatározott feltételek mellett fellebbezést nyújthat be az Elsőfokú Bírósághoz a hallgatólagos vagy kifejezett határozattal szemben. Ilyen körülmények között a panaszos nem hagyhatta figyelmen kívül azt a tényt, hogy a Bizottság indokolással ellátott határozatának 2003. december 28-ig történő hiánya a fellebbezését hallgatólagosan elutasító határozatnak minősült, és megnyitotta a fellebbezésnek az Elsőfokú Bírósághoz történő benyújtására vonatkozó törvényes határidőt.

1.3 2004. október 19-én a panaszos újabb levelet küldött az ombudsmannak a panaszával kapcsolatban. Ebben a levélben rámutatott arra, hogy panaszának első állítását a következőképpen kell megfogalmazni:

„A Bizottság kötelezettségvállalása és nyilvánvaló szándéka ellenére sem adott indokolással ellátott választ a panaszosnak a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott panaszára.”

1.4 2004. november 9-én az Ombudsman ezért írásban kérte a Bizottságot, hogy tegye meg észrevételeit a panaszos állításával kapcsolatban, ahogyan azt a panaszos átfogalmazta.

1.5 További véleményében az Európai Bizottság azzal érvelt, hogy - amint azt az első véleményében kifejtette - csak azt lehet megállapítani, hogy a panaszos nem nyújtott be semmilyen bizonyítékot annak alátámasztására, hogy az ügyével megbízott tisztviselő kifejezetten tájékoztatta volna őt arról, hogy fellebbezéséről indokolással ellátott határozatot fognak hozni. A Bizottság véleménye szerint sem a panaszos nyilatkozatára, sem a Bizottság birtokában lévő vonatkozó aktára, sem pedig az európai ombudsmanhoz benyújtott aktára vonatkozóan nem volt bizonyíték.

1.6 Az ombudsman megjegyzi, hogy a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése szerint "(…) A hatóság a panasz benyújtásától számított négy hónapon belül értesíti az érintett személyt indokolással ellátott határozatáról. Amennyiben az említett időszak végéig nem érkezik válasz a panaszosnak, úgy kell tekinteni, hogy az hallgatólagos elutasító határozatnak minősül, amely ellen a 91. cikk alapján fellebbezés nyújtható be.”

1.7 Az 1479/99/(OV)MM és a 729/2000/OV (2) sz. panaszokkal kapcsolatos határozataiban az ombudsman úgy vélte, hogy helyes igazgatási gyakorlat, hogy a kinevezésre jogosult hatóság kifejezett választ ad a közösségi alkalmazottak által a személyzeti szabályzat 90. cikke alapján benyújtott fellebbezésekre. Megjegyezte továbbá, hogy amennyiben a kinevezésre jogosult hatóság ezt elmulasztja, az érintett személyt védi a további késedelemtől az a szabály, hogy a válasz hiánya elutasító határozatnak minősül. Az ombudsman véleménye szerint e szabály célja, hogy jogorvoslatot biztosítson a tisztviselő számára, amennyiben a kinevezésre jogosult hatóság nem ad kifejezett választ, de nem hatalmazza fel a kinevezésre jogosult hatóságot arra, hogy eltérjen a megfelelő ügyintézés elveinek betartására vonatkozó kötelezettségétől.

1.8 Jelen esetben az Európai Bizottságnak 2003. december 28-ig kellett volna válaszolnia a panaszosnak. Az ombudsman megjegyzi, hogy véleménye szerint a Bizottság kijelentette, hogy bár a személyzeti szabályzat nem kötelezi erre, minden hozzá benyújtott fellebbezésben megpróbált indokolással ellátott határozatot hozni. Mindazonáltal, tekintettel korlátozott erőforrásaira és a fellebbezések nagy számára, előfordulhat, hogy kivételes körülmények között ezt a gyakorlatot nem követik. A Bizottság elnézést kért a helyzetért. Az ombudsman azon a véleményen van, hogy a Bizottság korlátozott erőforrásai és a kezelendő fellebbezések esetlegesen nagy száma nem megfelelő indok arra, hogy a Bizottság miért nem hozott indokolással ellátott határozatot a panaszos fellebbezéséről. Az ombudsman megjegyzi, hogy két véleményében a Bizottság mind a panaszostól, mind az ombudsmantól elnézést kért, amiért nem hozott indokolással ellátott határozatot a panaszos fellebbezéséről. Az ombudsman azonban megjegyzi továbbá, hogy ezekben a véleményekben a Bizottság nem vitatta meg a panaszos fellebbezését elutasító határozatának okait. Az ombudsman véleménye szerint ezért a panaszost még mindig nem tájékoztatták ezekről az okokról. E tényre tekintettel az ombudsman úgy véli, hogy hivatali visszásságnak minősül, ha a Bizottság 2003. augusztus 19-én nem ad indokolással ellátott választ a panaszos által a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott fellebbezésre.

1.9 Az ombudsman megjegyzi, hogy a panaszos azon állításával kapcsolatban, miszerint "a Bizottság kötelezettségvállalása és nyilvánvaló szándéka ellenére sem adott indokolással ellátott választ a panaszosnak a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése szerinti panaszára", az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság kijelentette, hogy a panaszos nem nyújtott be bizonyítékot annak alátámasztására, hogy az ügyével megbízott tisztviselő kifejezetten tájékoztatta őt arról, hogy fellebbezéséről indokolással ellátott határozatot fognak hozni. Az ombudsman úgy véli, hogy a hozzá benyújtott dokumentumokból nem tűnik ki egyértelműen, hogy a panaszos aktájáért felelős tisztviselő kifejezetten tájékoztatta volna arról, hogy fellebbezéséről indokolással ellátott határozatot fognak hozni. Tekintettel azonban a fent említett 1. pont (8) bekezdésében foglalt következtetésére, az ombudsman úgy véli, hogy a panaszos állításának e vonatkozásával kapcsolatban nincs szükség további vizsgálatokra.

2 Az az állítás, amely szerint a Bizottság magatartása megfosztotta a panaszost attól a jogától, hogy fellebbezést nyújtson be az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságához

2.1 A panaszos azt állította, hogy az Európai Bizottság magatartása megfosztotta őt attól a jogától, hogy fellebbezést nyújtson be az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságához.

2.2 Az Európai Bizottság közölte, hogy 2003. október 1-jén átvételi elismervényt küldtek a panaszosnak, amelyben arról tájékoztatták, hogy i. a kinevezésre jogosult hatóságnak a fellebbezés benyújtásától számított négy hónapos határidő áll rendelkezésére az indokolással ellátott határozat közlésére; ii) ha ezen időszak végéig nem érkezett válasz a panaszra, azt hallgatólagos elutasító határozatnak kell tekinteni; és iii. a tisztviselő a személyzeti szabályzat 91. cikkében meghatározott feltételek mellett fellebbezést nyújthat be az Elsőfokú Bírósághoz a hallgatólagos vagy kifejezett határozattal szemben.

2.3 Az ombudsman úgy véli, hogy a panaszos az átvételi elismervényben elegendő tájékoztatást kapott az Elsőfokú Bírósághoz történő fellebbezéshez való jogáról. Ezért úgy véli, hogy a panaszos 2003. december 28. után is nyújthatott volna be fellebbezést az Elsőfokú Bírósághoz, ha úgy kívánta volna. Az ombudsman megjegyzi, hogy a panaszos azzal érvelt, hogy 2003 decembere és 2004 februárja között többször is felvette a kapcsolatot a Bizottságnál az ügyéért felelős személlyel, és hogy ezen alkalmakkor tájékoztatták arról, hogy indokolással ellátott választ fog kapni a fellebbezésére. Az ombudsman rendelkezésére bocsátott egyetlen releváns bizonyíték azonban a panaszos 2004. június 9-i e-mailjének másolata. Ebben az e-mailben a panaszos utalt az ügyéért felelős tisztviselővel folytatott beszélgetésre, amelyre körülbelül három héttel korábban került sor. E beszélgetés alkalmával a panaszost 2004. június 9-i e-mailje szerint tájékoztatták arról, hogy a fellebbezéséről szóló, indokolással ellátott határozat aláírásra kész. Még ha feltételezzük is, hogy ez az e-mail olyan bizonyítéknak tekinthető, amely bizonyítja, hogy a Bizottság jelezte, hogy írásbeli választ fog adni a panaszos által a személyzeti szabályzat 90. cikke alapján benyújtott fellebbezésre, meg kell jegyezni, hogy ezt az információt 2004 májusában, azaz az Elsőfokú Bírósághoz történő fellebbezés benyújtására vonatkozó három hónapos határidő lejárta után nyújtották be a panaszosnak. Ilyen körülmények között az ombudsman úgy véli, hogy a panaszos nem nyújtott be elegendő bizonyítékot annak bizonyítására, hogy a Bizottság magatartása megfosztotta őt attól a jogától, hogy fellebbezést nyújtson be az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságához. Az ombudsman ezért arra a következtetésre jut, hogy az Európai Bizottság nem követett el hivatali visszásságot ezzel az állítással kapcsolatban.

3 Következtetések

Az ombudsman ezért az alábbi ajánlástervezetet terjeszti a Bizottság elé az ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban:

Az ajánlástervezet

Az Európai Bizottságnak 2003. augusztus 19-én indokolással ellátott választ kell adnia a panaszos által a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott fellebbezésre.

A Bizottság és a panaszos tájékoztatást kap erről az ajánlástervezetről. Az ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban a Bizottság 2005. október 31-ig részletes véleményt küld. A részletes vélemény magában foglalhatja az ombudsman határozatának elfogadását és az ajánlástervezet végrehajtása érdekében hozott intézkedések leírását.

Strasbourg, 2005. július 22.

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

---

(1) Az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i 94/262 európai parlamenti határozat (HL 1994. L 113., 15. o.).

(2) Ezek a határozatok elérhetők az európai ombudsman honlapján, a következő címen: http://www.ombudsman.europa.eu/decision/en/default.htm